„Hosszabb távú történet” – Meglepetések a Momentum tisztújításán

Belpol

Fekete-Győr András elnök mellett csak egy elnökségi tagot választottak újra a Momentum tisztújításán, a vezetőségben a közvélemény előtt kevéssé ismert arcok és nagy visszatérők is helyet kaptak.

Jellemzően kétfajta véleménnyel találkoztam, amikor momentumosokat kérdeztem a párt június 7-i tisztújításáról. Sokan büszkék arra, hogy nyitott és demokratikus folyamat eredményeként a korábbinál sokszínűbb, a tagságot jobban reprezentáló elnökséget választott a Momentum küldöttgyűlése, mások viszont úgy látják, a tagság és a vezetőség között „lebegő” küldöttek látszatra azt üzenték a nyilvánosságnak, hogy párton belül jelentős az elégedetlenség az eddigi elnökség munkájával, holott ez egyáltalán nincs így.

A koronavírus-járvány miatt online lebonyolított szavazáson 90 százalék feletti szavazat­aránnyal választották újra Fekete-Győr András pártelnököt, rajta kívül azonban csak Hajnal Miklósnak sikerült újráznia elnökségi tagként, pedig a vezető testület létszámát még fel is emelték 5-ről 7 főre. Bár újra jelöltette magát, ezúttal nem került az elnökségbe Berg Dániel, Buzinkay György és Donáth Anna (a párt egyik EP-képviselője), de Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes is hiába próbálkozott. Az újonnan bejutók között találjuk Orosz Anna újbudai és Borbélyné Bárdi Zsuzsanna erzsébetvárosi alpolgármestert, Tóth Endre budafoki és Mándi László debreceni önkormányzati képviselőt, illetve a pécsi Körömi Attilát, aki az őszi önkormányzati választás óta a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) igazgatóságában dolgozott. A közvélemény elsősorban Körömi megválasztására kapta fel a fejét: a momentumos mércével veteránnak számító politikus ugyanis a rendszerváltástól 2004-ig a Fideszben tevékenykedett, majd egy rövid ideig tagja volt a szárnyait bontogató Jobbiknak is.

Bár a sajtóban és egyes Facebook-véleményvezérek körében komoly visszhangja volt a Momentum tisztújításának, a párton belül még a küldöttgyűlés döntését kritikusan szemlélők sem tartanak attól, hogy az új elnökség érzékelhető irányváltást, esetleg jobbratolódást hozna a párt politikájában. „Kívülről rosszul nézhet ki a dolog, de semmi különös nem történt. A tagság egy része értetlenkedett, kicsit haragudtak is a küldöttekre, de az új elnökség elkezdett dolgozni, bemutatkozott, és úgy látom, ezzel le is cseng ez a történet” – mondja egy momentumos forrás. „Személy szerint nem nagyon szeretek a győztes csapaton változtatni, de az is igaz, hogy nem a sajtó vagy más pártok megmondóemberei döntik el, kik kerüljenek a Momentum elnökségébe” – teszi hozzá egy másik beszélgetőpartnerem arra utalva, hogy a párt küldöttgyűlése egy, a Momentum életében rendkívül sikeres, EP-képviselői és polgármesteri helyeket, önkormányzati mandátumokat hozó ciklus után küldte el az elnökség nagyobbik részét.

Unalmas kampány

Hogy a tisztújítás nem jelent szakítást a Momentum eddigi irányvonalával, azt forrásaim szerint bizonyítja, hogy Fekete-Győr Andrást komolyan vehető kihívó nélkül választották újra. A legutóbbi elnökválasztáson, 2018 júniusában még akadt két relatíve erős ellenjelölt: a csepeli Dukán András Ferenc korábbi elnökségi tag és a pécsi Nemes Balázs, aki szóvivőként az országos médiában is gyakran megfordult. Fekete-Győr akkor 56 százalékot kapott, Nemes 26-ot, Dukán 18-at. Eredetileg most is hárman indultak, de Fekete-Győr versenytársainak nevét még csak nyilvánosságra sem hozta a párt – úgy tudni, azért nem, mert nem számítanak közszereplőnek. Egyikük „mezei” párttag, aki sokak szerint poénból jelöltette magát, és végül vissza is lépett, másikuk 2018-ban „jelölt-jelölt” volt az országgyűlési választáson, de végül nem gyűjtött össze elég aláírást az induláshoz. Az elnökválasztást gyorsan lezavarta az online küldöttgyűlés, Fekete-Győr Andrást kényelmes, 90 százalék feletti többséggel erősítették meg pozíciójában.

A hat elnökségi tag megválasztása már bonyolultabb ügy volt, 34-en (!) indultak, és közülük a megválasztott Orosz Anna szerint „10–15 jelöltnek is komoly esélye volt az elnökségbe kerülni”. A szavazás nyolc körben zajlott le, az egyes körök után az jutott elnökségi mandátumhoz, aki megszerezte a küldöttek több mint felének támogatását, az alsó 20 százalék pedig rendre kiesett a versenyből (közben többen visszaléptek, köztük a korábbi elnökségi tag Berg Dániel is). A szavazási fordulók között a küldöttek vitázhattak is, ilyenkor szempontként felmerült, hogy az új elnökségben legyenek Budapesten kívüli politikusok, középgenerációsok és lehetőleg több nő is. „Arra nem számítottunk, hogy Körömi Attila megválasztása ilyen negatív reakciókat vált ki, hiszen országgyűlési képviselőjelöltünk volt már 2018-ban is” – mondja Prinz Dániel, a 84 fős küldöttgyűlés tagja.

„Fontos volt, hogy vidéki jelöltek és nők is legyenek a megválasztott elnökségi tagok között; nekem emellett az volt a fő szempontom, hogy a jelöltek megállnák-e a helyüket az ellenzéki tárgyalóasztalnál, megvan-e bennük a szükséges politikai érzék és karizma” – részletezi Szarvas Koppány Bendegúz küldöttgyűlési tag, józsefvárosi önkormányzati képviselő. Szarvas szerint Donáth Annát és Kerpel-Fronius Gábort azért nem féltették, mert pozíciójuknál fogva ők az elnökségen kívül is a Momentum meghatározó politikusai maradnak a következő években. Egy, az eredménnyel elégedetlen momentumos azt mondja, érthető törekvés egy fiatal párt részéről, ha minél több új arcot próbál felépíteni, azt azonban félreértik a küldöttek, hogy mitől lesz valaki ismert politikus. „Donáth Annát nem az elnökségi tagsága miatt ismerte meg az ország, Buzinkay György vagy Berg Dániel pedig hiába ültek az elmúlt két évben az elnökségben, nem váltak országosan ismert szereplőkké.”

A választást körülbelül egy hónapos, az online térben zajló kampány előzte meg: a jelöltek programot írtak, a tagság előtt ötfős bontásban vitatkoztak, és kérdezni is lehetett tőlük. Egy forrásunk szerint annyiban unalmas volt a kampány, hogy éles ideológiai törésvonalak nem rajzolódtak ki a jelöltek között, és a választási együttműködés (külön lista vagy közös lista) kérdésében is meglehetősen óvatosan fogalmaztak. Hangsúlybeli eltérések jelentkeztek, például hogy mekkora energiát fektetne egy-egy jelölt a vidéki terjeszkedésbe, hogy inkább a kiábrándult konzervatív vagy inkább a baloldali szavazókra hajtana-e; a Momentum centrista pozícióját azonban senki nem kérdőjelezte meg. Elsősorban a self-brandingről, a személyiség és a pártért végzett munka hangsúlyozásáról szólt a kampány, bár azt minden forrásom elismeri, hogy akik végül bekerültek az elnökségbe, egytől egyig jól kampányoltak.

Tapasztaltabb vezetők

A megkérdezettek különösebb előzetes összebeszélést sem érzékeltek a küldöttek részéről, nem alakultak ki frakciók vagy lobbicsoportok, az eredmény megjósolhatatlan volt, bár – mint egy momentumos fogalmaz –, azt például tudni lehetett, hogy Orosz Anna vagy Körömi Attila országosan is elég népszerű a párttagok között. A küldöttgyűlés összetétele a tagság országos eloszlását tükrözi, jelenleg körülbelül a mandátumok fele budapesti, fele Budapesten kívüli. Hajnal Miklós elnökségi tag azt mondja, 2018-hoz képest ebben nem volt érzékelhető elmozdulás, tehát nem lehet azt mondani, hogy most azért került be két Budapesten kívüli politikus az elnökségbe, mert több lett a vidéki párttag, és egyébként is úgy tűnt, a fővárosi küldöttek is ugyanolyan fontosnak tartották, hogy legyenek a vidéket képviselő politikusok a vezetőségben.

Újak és régiek

Újak és régiek

Fotó: Facebook

Egyelőre a sokat kritizált Körömi Attila mögött is összezár a párt. „Kimondottan jó üzenetnek tartom a megválasztását a Fidesz- és Jobbik-szimpatizánsok felé, amolyan árokbetemetés jelleggel. Egy országban élünk mindannyian, a NER leváltása után szükség lesz valamilyen megbékélésre a jobboldali szavazókkal” – mondja egy Momentum-tag. Egy másik forrásom azt hangsúlyozza, a 2017-es NOlimpia-kampány (olimpiarendezés elleni aláírásgyűjtés) után csatlakozó Körömi hiába volt sokkal tapasztaltabb a legtöbb momentumosnál, alázatosan elvégezte „a talpas munkákat” is, nem a sokat látott emberekre időnként jellemző lenézéssel közeledett a fiatalokhoz.

Talán a korábbi Fidesz- és Jobbik-tagságnál is súlyosabb érv Körömivel szemben, hogy 2004-ben országgyűlési képviselőként nemmel szavazott az uniós csatlakozási szerződés kihirdetésére. Ezt a döntését az elmúlt napokban több interjúban is hibának nevezte, mint mondta, bár akkoriban komoly kritikái voltak az EU-val szemben, „nem” szavazata elsősorban a csatlakozás körüli politikai hangulatnak, a csatlakozást népszerűsítő kampány költségeinek szólt, állítása szerint a 2003-as népszavazáson még ő is az uniós tagság mellett szavazott. Bár Körömi ma is konzervatívnak vallja magát, a momentumosok igyekeznek kidomborítani, hogy szociálisan érzékeny politikust ismertek meg benne, aki 2018-ban nagy erőbedobással dolgozott Győri Péter józsefvárosi polgármesterjelölt kampányában, az elmúlt évtizedben pedig szakiskolai tanárként sokat foglalkozott hátrányos helyzetű gyerekekkel.

Bár Donáth Anna és Kerpel-Fronius Gábor nem megválasztása rossz üzenetnek tűnik a klasszikus baloldali-liberális szavazótábor felé, a momentumosok szerint az új elnökségben is erős képviselete lesz a szolidaritás és esélyegyenlőség értékeinek. A NOlimpia-kampányban sokat szereplő, egyszer már az elnökséget is megjárt Orosz Anna programjában is nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a koronavírus-járvány miatti gazdasági lassulás közepette a párt fordítson különös figyelmet a nehezebb jövedelmi helyzetbe kerülőkre, az álláskeresőkre és a szociális védőhálót igénylőkre. Az új elnökségi tagok közül vélhetően nagy szerepet vállal majd a szakpolitikai munkában Tóth Endre is, akit oktatáspolitikusként az oktatási szegregáció kérdése kiemelten foglalkoztat. A debreceni Mándi László „a vidék képviseletének adhat komoly hitelt”, de Borbélyné Bárdi Zsuzsannáról is hallottam olyan véleményt, hogy kifejezetten erős a hálózatépítésben, és Körömi mellett ő is a középgenerációt képviseli a Momentumban. Hajnal Miklós eddig az operatív munkában, a kampányok menedzselésében és a politikai kommunikációban jeleskedett, valószínűleg a jövőben is ezen a területen mozog majd.

Kivárás

Donáth Anna kiszavazása azért is keltett feltűnést, mert az EP-képviselőt a közvélemény-kutatások a legnépszerűbb ellenzéki politikusok közé mérik, és Fekete-Győr András mellett általában az ő neve szokott szóba kerülni a Momentum lehetséges miniszterelnök-jelöltjeként. Ennek az esélye most legalábbis jelentősen csökkent, nehéz lenne megmagyarázni, miért ajánl az ország vezetésére olyan politikust egy párt, akit a tagok a saját vezető testületükbe nem tartottak elég jónak. Persze egyébként sem tudhatjuk, Donáth ambicionálna-e egy ilyen szerepet. „Annának többen mondogatták ezt párton belül is, de ő hosszabb távú történetnek fogja fel a Momentumot, és megvan benne a kellő szerénység is. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még magas kormányzati pozícióban látjuk viszont, de nem feltétlenül 2022-ben” – mondja egy momentumos forrásom.

Fekete-Győr András Alfahírnek adott interjúja szerint a miniszterelnök-jelölt személyéről az év végéig döntenek, a többi ellenzéki párttal azonban már hamarabb megindulhatnak a tárgyalások a választási együttműködésről. A Momentumban úgy látják, az informális egyeztetések után október körül kezdődhetnek az éles megbeszélések, addig az MSZP-ben, az LMP-ben és a Párbeszédben is lezajlik a soron következő tisztújítás. Arról ma már nincs vita a Momentumban, hogy az ellenzéknek mind a 106 egyéni körzetben közös jelöltet kell állítania, ebben a tisztújítási kampány során is mindenki egyetértett. A fő kérdés a listaállítás módja. A kormánypárti média úgy állítja be a tisztújítás eredményét, hogy azzal csökkent a közös lista állításának esélye, mivel a közös lista momentumos hívei kikerültek az elnökségből. Beszélgetőpartnereim szerint ez színtiszta fikció; bár a küldöttgyűlés elutasítóbbnak tűnik a közös listával szemben, mint a tagság általában, az új elnökségben aligha alakult ki világos irányvonal ebben – sok múlik majd a tárgyalásokon, a többi párt hozzáállásán és az aktuális politikai erőviszonyokon is.

A szövetségi politika felől nézve Mándi László elnökségbe választása lehet érdekes, mivel az őszi önkormányzati választáson Debrecenben nem jött létre a teljes ellenzéki összefogás, a Momentum–LMP–Jobbik-szövetség a DK–MSZP–Párbeszéd–Szolidaritás-konglomerátummal szemben állított jelölteket. Ugyanakkor az, hogy még az erősen jobboldali megyeszékhelyen is kevesebb szavazatot szereztek ebben a felállásban, mint a baloldali pártok, és ezáltal kevesebb kompenzációs mandátumhoz jutottak, inkább a közös lista mellett lehet érv. A „21. századi pártok” összefogásának vonzerejét tovább csökkenti, hogy az LMP után a Jobbik is komoly válságba került, és bár a közvélemény-kutatási eredmények átlaga alapján még a Momentummal nagyjából egy szinten van a támogatottsága, a percepció most inkább az, hogy a DK és a Momentum mellett aligha lesz meghatározó szervezet az ellenzéki térfélen. Ráadásul egy hármas pártszövetségre 15 százalékos bejutási küszöb lenne érvényes, ezt mai tudásunk szerint aligha vállalnák be a pártelitek.

Ugyanakkor egy tisztán momentumos külön lista is komoly veszélyeket rejt magában; ha ezt az utat választja, a Momentum könnyen az ellenzéki összefogás kerékkötőjének szerepébe kerülhet. A pártvezetés egyelőre kivár és minden opciót nyitva hagy. A Momentumban a „jelöltállítás elveit” a küldöttgyűlésnek kell elfogadnia, kérdés, ez a döntés mennyire köti majd meg az új elnökség kezét. Egy beszélgetőpartnerem azt reméli, viszonylag nagy mozgástér marad a tárgyalások idejére, mert annyira képlékeny az ellenzéki térfél, hogy sok minden csak az ellenzéki pártok közötti egyeztetéseken fog körvonalazódni, „és úgyis maguknak a tárgyalóknak lesz a legjobb képük a politikai realitásokról”. Addig is a Momentum készül a járványhelyzet utáni utcai jelenlétre, a „kormányzóképesség érzetének” felépítésére és a NER utáni világ narratívájának kidolgozására. Önbizalomban nincs hiány, Fekete-Győr András az újraválasztása utáni első tévéinterjújában azt mondta, szeretné, ha egy jövőbeli koalíciós kormány tagjainak legalább harmadát a Momentum adná.

Neked ajánljuk

Európa járnak az oroszok oltásért

  • narancs.hu

Kevés helyre utazhatnak Szputnyikkal, úgyhogy mást szeretnének kapni. Áprilisban még fordítva volt: sokan az EU-ból mentek Oroszországba oltatni, amíg az Unióban kevés volt vakcina.