Magyar Narancs: Ön korábban a Mol jogelődjénél, az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél volt vezető beosztásban. Sokak szerint ezért tudta a TXM, hol kell kutatni.
Szabó György: Magyarországon a hatvanas évek második felétől kezdődött a mélykutatás. Ez a kutatástípus az úgynevezett nem hagyományos, döntően nagy mélységben lévő szénhidrogén-, olaj- és földgázmezőkre koncentrált. Akkoriban mindezt nagyon nehéz volt megvalósítani, hiszen a speciális technológia egy részéhez nem férhettünk hozzá a keleti tömb országait súj-tó, a legkorszerűbb eszközök behozatalát tiltó COCOM-lista miatt. A nyolcvanas évekre az úgynevezett makói árokban mégis 4-5 olyan fúrás mélyült, ami igazolta a korábban számított földtani szerkezetet, és egészen a mai kutatásokig rekordnak számító mélységbe hatolt. Sejteni lehetett itt földgázt, de a készletbecslés akkor nem sikerült. Ez nemcsak énelőttem, hanem a magyar szakemberek többsége előtt sem volt titok. Ennyiben igaz, hogy várható volt Makó térségében a siker, de ezt igazolni a ma már rendelkezésünkre álló legmodernebb felszereléssel is komoly kockázatot jelentett.
MN: A nagy mélységben rejlik a kockázat?
SZGY: Abban is, de több összetevője van. A több mint 6000 méteres mélységű fúrással mi tartjuk a magyarországi rekordot. Ma már elkerülhetetlen ilyen mélységben is szénhidrogént keresni. Ez a jövő. Ahogy a hagyományosnak nevezett, viszonylag könnyen kitermelhető szénhidrogénmezők kimerülnek, úgy válnak a világpiacra termelő cégeknek egyre inkább gazdaságossá az ún. nem hagyományos gázmezők. Ahol azonban több ezer méteres mélységgel, rendkívül magas nyomással, több száz fokos hőmérséklettel és a kitermelést nagyon megnehezítő geológiai viszonyokkal találkozunk. Speciálisan kifejlesztett - és nem olcsó - technológiát használunk erre. Ez Magyarországon nálunk debütál, de a világban már nem újdonság. Például anyacégünk, a Falcon jelenleg az amerikai Sziklás-hegységben alkalmazza. Az USA belföldi termelésének negyedét már a nem hagyományos lelőhelyek adják.
MN: Sokan vitatják a makói mező nagyságára vonatkozó becslésüket.
SZGY: Tudom, hogy vannak ellendrukkereink, de a jelenlegi olajtudomány szintjén, 3D szeizmikus adatfeldolgozás alapján ez bizonyított földgázforrás! Csupán a gázt körülhatároló kőzet térfogatának meghatározása több mint 200 millió dollárunkba került. Az ellenőrző méréseket neves és tapasztalt laboratóriumok végzik Denverben, Nagy-Britanniában és természetesen Magyarországon. A tudományos munka nem látványos, de eddigi eredményei azt mutatják, hogy nem a készlet a kérdéses, hanem a kitermelés.
MN: Terveik szerint ez mikor indul?
SZGY: Csalódni fog, aki látványos nyitányra számít. Nem lesz szalagátvágásos gázcsapnyitás, s főleg nem politikai. Terveink szerint folyamatosan növekszik majd a kitermelt gáz mennyisége. Jelenleg a kutatófúrások vizsgálata folyik, a környékbeliek már gyakran látnak gázfáklyát lobogni a kutakon, de nagy kérdés, hogy mennyire lesz a technológia hatékony ezután. Egyelőre pesszimizmusra okot adó adatunk nincs. A Falcon tapasztalatai, biztos vagyok benne, magyarországi viszonyok közt is működni fognak. A mélyben valószínűleg "rétegserkentést", kőzetrepesztést kell végezni, így a kútba lesz áramoltatható a kőzetekből kiszabaduló gáz. A repesztéseket ki kell "támasztanunk", ezért az ún. szállító folyadékot is megfelelő kémiai és folyási jellemzőkkel, pontos nyomáson, ütemterv szerint kell beállítani a több tízezer lóerős szivattyúk számára. Ez a termelési mód természetesen a hagyományos mezőkhöz képest további dollárszázmilliókba kerül. De mi az észak-amerikai analógiák alapján azt gondoljuk, hogy az óriási költségek és nehézségek ellenére két-három év alatt elérhetjük a hazai felhasználási mennyiséget.
MN: Ez a technológia milyen terhelést jelent a környezetre? A kőzetrepesztés kifejezés sokakban kelthet rossz érzetet.
SZGY: A több ezer méteres mélységben történő mikrorepesztésekből a felszínen semmi nem érzékelhető. A furadék és öblítőiszap zárt kezelése pedig ma már alapkövetelmény. Egyébként kiváló a kapcsolatunk a környékbeli önkormányzatokkal. Bár a fúrószemélyzet döntően nem magyar nemzetiségű, közvetve máris több százan dolgoznak nekünk a helybéliek közül. Ez a szám a termelés növekedésével nőhet, újabb munkahelyeket generálhat. A helyi angolnyelv-oktatásban már finanszírozóként részt veszünk, oktató-, felvilágosító filmeket készítettünk.
MN: Megéri az óriási anyagi ráfordítást a makói gázlelet?
SZGY: Jelenleg ez a Falcon kiemelt projektje, erre fókuszál a biztató romániai eredmények és az észak-amerikai kitermelés mellett is. Eddig több mint 250 millió dollárba került a magyarországi kutatás. Nem ölt volna bele ennyit a cég, ha nem remélne profitot. De a gazdaságossághoz a jelenlegi költségeket mindenképpen csökkenteni kell, és persze a kedvező gazdasági környezet és világpiaci ár is előfeltétel a kitermeléshez. A Mol ugyanakkor nagyon korrekt ajánlatot tett, így közvetlenül nekik fogjuk értékesíteni a felszínre hozott mennyiséget, hiszen Magyarországon ők rendelkeznek a megfelelő feldolgozói kapacitással. Egy gyűjtővezetékkel csatlakozunk a fővonalhoz, és onnan az algyői feldolgozóba kerül a földgáz.
MN: Nagy viták dúltak a 12 százalékos bányajáradékról. Ön szerint ez magas vagy alacsony?
SZGY: A magasak közé tartozik a világátlaghoz képest. Ennél nagyobb aránynál a befektetőnek nem érné meg e költséges mezőket kitermelni. Nyugaton általában alacsonyabbak a járadékok, viszont a közel-keleti vagy orosz mezőkön magasabbak. Ez utóbbiakat azonban nem lehet egy kalap alá venni az előbbiekkel a sokszor nem tisztázhatóan keveredő állami- és magántulajdon-viszonyok miatt.
MN: Vállalkozásuk a politika érdeklődését is felkeltette. Egyes csoportok máris idegen kézre jutó magyar vagyonról beszélnek.
SZGY: Mindez a hatályos törvényi szabályozás alapján értelmezhetetlen, ugyanakkor nagyon sok megválaszolhatatlan kérdést vet fel. Nehéz volt például a torontói befektetőnek elmagyarázni, hogy egy ezer éve keresztény országban milyen jogi következménye van annak, ha egy sámán a Szent Korona nevében lefoglalja a gázvagyont. Az ilyen bizonytalanságoknak pénzben nagyon is kifejezhető értéke van a tőzsdei folyamatokban. Arról nem is beszélve, hogy a gázkút közelébe szervezett tüntetés azért komoly biztonsági kockázatokat is hordoz.
MN: Ha minden a tervek szerint alakul, Magyarország akár exportálhat is földgázt?
SZGY: Ha minden összevág, akár gáznagyhatalom is lehetünk! Adja isten, hogy a Mol-Exxon-kutatás is sikerrel járjon, mert akkor, megkockáztatom, az is lesz. Véleményem szerint a Pannon-medencében még jelentős készletek vannak a mélyben.
"vatos MOL
A magyar szakemberek többsége meglehetősen óvatosan közelít a makói gázvagyon kérdéséhez. Sokak szerint a kanadai cégnek további súlyos dollármilliókba kerül, ha egyáltalán termelni akar a Makói-medencében. Az akár több ezer négyzetkilométerre is kiterjedhető területen még a repesztéses technológiával is rengeteg, egyáltalán nem olcsó kútra lesz szükség, nem beszélve a lent uralkodó nyomási és hőmérsékleti viszonyokról, amelyek nagy meglepetésekkel is szolgálhatnak. Korántsem bizonyított továbbá - állítják a kételkedők -, hogy a Sziklás-hegységben bevált technológia a Pannon-medence geológiai viszonyai között is megállja a helyét. A Mol azonban, ha megfontoltan is, de érdeklődik az úgynevezett nem hagyományos (unconventional) előfordulások iránt. Holoda Attila, az Eurázsiai Kutatás-Termelés igazgatója lapunknak elmondta: a TXM-nek még a szénhidrogén-előfordulás nagyságát sem sikerült mindenki számára egyértelműen bizonyítania, tényleges készletről pedig csak akkor beszélhetnénk, ha mindez gazdaságosan is kitermelhetővé tehető. Nem zárja ki azonban ő sem egy jelentős méretű, nem hagyományos eredetű gázmező létét Magyarországon.
A Mol közvetlenül ugyan nem érdekelt a TXM makói kutatásaiban, de leányvállalata, a Geoinform Kft. - "kizárólag üzleti alapon" - lyukgeofizikai és termeltető méréseket, míg az akkreditált US Bányászati Laboratórium szénhidrogénméréseket végez a TXM-nek. Arról nem is beszélve, hogy aláírt szerződés biztosítja: sikeres repesztések esetén a próbatermelések időszakában a kitermelt földgáz a Mol algyői gázfeldolgozójába kerül. Holoda szerint "elvileg persze megkerülhető lenne a Mol, de nincs nála hatékonyabban működő, azaz olcsóbb feldolgozói lehetőség, így nem valószínű ez az eset". Ráadásul egy esetleges nagy volumenű kitermelésnél jelentős feldolgozói kapacitással szállhat be az üzletbe.
Részben a Falcon eredményein, valamint az utóbbi évek nemzetközi tendenciáin felbuzdulva a világ egyik legnagyobb olaj-gáz vállalatával, az ExxonMobillal közös geológiai kutatásokba kezd a Mol is a magyarországi nem hagyományos szénhidrogénmezők feltárására. Azt ugyanis kizárja a magyar cég is, hogy jelentős készletek lennének a hagyományos területen. A Mol az ország kutatási területének kb. a felén kísérletezhet - vagyis a siker esélye nem kicsi. Arra a kérdésre ma még egyetlen szakember sem tud válaszolni, hogy mindettől olcsóbbá válik-e a fogyasztók számára is a földgáz, abban viszont biztosak, hogy biztosabbá válhat a hazai ellátás. Már ha valóban a feltételezéseknek megfelelő nagyságú kincset rejt a föld mélye.
Gázos sztori
A TXM kutatási eredményeinek év eleji nyilvánosságra kerülése után az óriásira becsült gázvagyon (évtizedekre fedezheti Magyarország teljes ellátását) mindenki fantáziáját megmozgatta. Többek szerint gazdaságosan kitermelhetetlen, mások szerint viszont európai gázhatalommá teheti az országot. Az ellenzéki pártok felvetették a Falconnak adott 35 éves bányászati engedély és az általuk alacsonynak tartott 12 százalékos bányajáradék kérdését. Egyes jobboldali sajtóorgánumok és szervezetek a gázlelet kiárusításával vádolták a Gyurcsány-kormányt. A szakemberek többsége szerint azonban mind a járulék, mind a bányászati engedély mértéke általánosan elfogadott a világban. Februárban a Magyarok Világszövetsége és az egri Hun Fokos Szövetség tüntetést szervezett a Makó közeli óföldeáki fúrótoronynál, és a Szent Korona nevében jelképesen birtokba vette a mélységben lévő gázmezőt Magyarország javára.
A politikai viharok ellenére a TXM májusban megkapta a hosszú távra szóló kitermelési engedélyt a makói gázmezőre, és a Népszabadság információja szerint az első próba napi 337 hordó olajat és mintegy 21 ezer köbméter földgázt eredményezett.
