Kovács Ákos 2020 őszén Az utolsó békeév címmel adott ki lemezt. A Mandiner ezt most próféciának minősíti a dalszerzővel készített interjúban, Ákos szerint azonban ez a szó túl erős erre, és nem örül annak, hogy az előérzete beigazolódott.
„Akinek füle van a hallásra, szeme a látásra, nagyjából sejthette, a történet hova futhat ki. Nyilván reméltük, hogy nem így lesz, de csak kiprovokálták ezt a háborút” – mondja a dalszerző. Hozzáteszi, idén tízéves a címével Orwell regényére utaló 2084 lemeze, húszéves az Új törvény, amelynek Élj a mának című dala aktuálisabb, mint két évtizede.
A dal szövegéről szólva Ákos azt mondja, „azon próbáltam poénkodni, hogy a tévét nézed, de ő is néz téged – mára pedig beigazolódott, hogy a kommunikációs eszközeink tényleg figyelnek bennünket. Mi lettünk az árucikk, a magunkról megosztott információkkal akaratlanul is fizetünk az ingyenesnek reklámozott szolgáltatásokért. Rémisztőnek tartom, hogy a digitális bennszülöttnek számító fiatal generáció képviselői ennek nem csupán tudatában vannak, hanem fenntartások nélkül elfogadják, mintha nem értenék a veszélyeit. Rossz nézni, hogy számukra természetessé válnak a központi narratívák, amelyek megszabják, mitől kell félni, hogyan kell gondolkodni, milyen morálisnak hazudott irányt kötelező elfogadni” – mondja Ákos.
Ő azonban kényszerítő erejű központi narratíva alatt nem valami ilyesmit ért, hanem például a klímahisztériára gondol. Az éghajlatváltozásról szóló találkozókra „több száz magángéppel érkeznek a nagy hatalmú résztvevők”, tehát neki egyik se dumáljon a klímáért érzett felelősségről. Azt is kijelenti, „egyre nyilvánvalóbb, hogy akik folyton a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről papolnak, valójában az emberiség csökkentését értik alatta”.
Ákos azt gondolja, ki kell szakadni a mindennapokat uraló globális rendszerek kényelméből, és így egyre kevesebb lehetőségük van ezeknek a rendszereknek arra, hogy ideológiai alapon nyomást gyakoroljanak az emberre. Szerinte a készpénz megszűnése a szabadság drasztikus csökkenésével jár együtt. A globalistákra jellemző, ami Kanadában történt, hogy „a kormány ellen tüntetők bankszámláját egy mozdulattal lenullázták, ezzel gyakorlatilag zárójelbe téve a demokrácia intézményét. ”
Az interjúból az is kiderül, hogy Ákos évzáró nagy koncertjén biztosan nem lehet majd ukrán zászlót látni.
A dalszerző általánosságban beszél az ukrán politikusokról, akik szerinte elképesztően arrogánsak, és nem leplezik magyargyűlöletüket. Azért ezzel együtt sajnálja, hogy abban az országban háború zajlik, esztelen pusztítással. Elkeserítőnek tartja, ahogy az orosz és az ukrán oldalon is bánnak a hadifoglyokkal. Arra büszke, hogy a háború elől menekülő ukránok százezreiről gondoskodik Magyarország, erején felül.
„Béke várhatóan akkor lesz, ha az amerikaiak úgy döntenek, hogy ez a húzás nem jött be, és leállítják a hadiszállításokat.
Az orosznak hazudott ukrán rakéták lengyelországi becsapódása, a harmadik világháború kirobbantására tett kísérlet még a számtalan kihívással küzdő amerikai elnöknek is sok volt, ennek nyugodtan örülhetünk. Szakértő egészen biztosan nem vagyok, az ember néha azt sem tudja, mit higgyen el a rászakadó hírek közül, de annyi biztos, hogy itt elképesztően aljas játszma folyik, elsősorban Európa ellen, ami aligha lehet az oroszok érdeke” – elemez Ákos, nagyjából ugyanarra a következetésre jutva, amire ő.
Ákos is megkapja a kérdést: mit szól az ellenzék kampánytámogatási ügyéhez. Azt feleli, nem örül, hogy igaza lett, mert ez egy horrorisztikus történet, egyedülálló mélypont az újkori magyar történelemben.
Úgy látja továbbá, hogy a globális liberalizmus minden újabb ötlete – „a társadalommérnökösdi, az erőszakos bevándoroltatás, a párhuzamos társadalmak létrehívása, a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás tönkretétele az állítólagos »zöldpolitika« érvei mentén, az energia-útvonalak szétzilálása” – katasztrofális következményekkel jár.
Ákos mozgalmas évet zárt. Januárban nagy koncerttel nyitotta az évadot, majd országszerte író-olvasó találkozókon vett részt az Ezt nem lehet megúszni című novelláskötetével, áprilisban pedig bemutatták első kisjátékfilmjét, Magunk maradtunk címmel. Úgy gondolja, Makk Károly, Huszárik Zoltán és Andrej Tarkovszkij hatása is érezhető a filmen, amelyet szeret a közönség.
Koltai Lajos operatőr személyesen ment el Ákos stúdiójába, megnézni a mű kópiáját, András Ferenc, a Dögkeselyű rendezője pedig meghatottan hívta, és a folytatásra bátorította. A film itthon is elismeréseket kapott, több kategóriában győzött a sanghaji rövidfilmfesztiválon, Milánóban is díjat nyert a Milan Gold Awardson.
A Mandiner felvetésére, hogy ő a nyilvánosságban „jó ideje csak az egyik oldal popikonjaként jelenik meg”, Ákos azt válaszolja, nem nagyon érdekli, ki hogyan tartja őt számon, beszélni, írni csak arról tud, ami foglalkoztatja, és csak olyan módon, ahogyan ő látja a világot. A dalszerző békét kíván karácsonyra: „először is a lelkünkben, aztán körülöttünk. Nem a szépségkirálynő-választások álságos világbékeálmát, hanem valódi lelki harmóniát, ami nélkül élni sem lehet. Legalább részben, legalább ilyenkor”.
