"Azok a perverz emberek, akik hajlamosak kiskorúakat molesztálni, nem is tudnának jobb munkahelyet találni maguknak egy nevelőotthonnál: itt vannak a kiszolgáltatott gyerekek szinte tálcán felkínálva" – mondta a 24.hu-nak Schmidt Erika élménypedagógiai tréner, aki külsősként a bicskei gyermekotthonban is többször megfordult, és aki elsőként fordult a sajtóhoz a visszaélések miatt.
A tapasztalatai alapján jelentette ki azt is, hogy
az állami gondozottak közt nincs senki, aki ne lenne bántalmazott. Csak az elszenvedett traumák mértéke változó."
A lap cikkében a szakember mellett egy bántalmazott áldozat, ezúttal egy lány is megszólal. Zsófi – akinek kérésére megváltoztatták a nevét – 6-tól 16 éves koráig lakott a Vásárhelyi János által irányított bicskei gyermekotthonban. Verbális, fizikai és szexuális bántalmazásról is beszélt, történeteiből pedig kiderül, hogy nemcsak a fiúk, hanem a lányok is célpontjai voltak az abúzusnak.
A lány történeteiből egyértelművé válik az is, mennyire eszköztelenül engedték ki a hozzá hasonló gyerekeket az önálló életbe. "Nemcsak azt mondták, hogy nehéz lesz helytállni, hanem azt is, hogy nekünk nem fog menni. Ne panaszkodj, mondták, addig jó neked, míg itt vagy." A gyerekekbe egészen kicsi koruk óta beléjük táplálták úgymond az elégtelenségüket:
Én többször megkaptam, hogy drogos kurva leszek. Az iskolában a tanár egyszer azt mondta, »hogyha nem tanulsz, a kamionos emberkét kell majd kielégítened, aki öt napja nem fürdött.« Ezt mondja a tanár egy kislánynak az osztály előtt. És ez teljesen hétköznapi."
Zsófi a bicskei gyermekotthonban az első évét nevezte a legrosszabbnak. Felidézett egy esetet, amikor az egyik nevelő úgy fejen csapta egy könyvvel, hogy megszédült. De látta azt is, ahogy másokat megvernek.
A gyermekotthon 8 év fegyházbüntetésre ítélt igazgatójáról, Vásárhelyi Jánosról azt mondta: "Már 6–7 éves koromban észrevettem, hogy árad belőle a közöny." Elmondta, hogy a fiúkkal szembeni visszaéléseiről hallottak ugyan, de ezek csak akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor feljelentették az igazgatót. Ugyanakkor ő maga is tanúja volt annak egy autós utazás során, hogy az egyik fiúnak János bácsi azt kezdte el ecsetelni, hogyan kell használni az óvszert, miközben simogatta a lábát. "Ezek után hallottuk, hogy valaki feljelentette. Korábban véletlenül meghallottam egy nevelők közti beszélgetést, hogy János bácsi fél a nőktől. Akkor nagyon örültem, hogy nő vagyok" – mondta a lány.
De a nevelők őt is megtalálták. Az egyikük például aktképeket akart róla készíteni, miközben a lány azt sem tudta, mi az az aktfotó.
A lánynak sikerült új életet kezdenie, de a traumák még mindig dolgoznak benne. Ahogy a lapnak a beszélgetés során fogalmazott, meg kellett tanulnia magát nevelnie. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy az emberek részéről milyen előítéletekkel és értetlenséggel találkozik az otthonban eltöltött gyerekkorát illetően. "Folyamatosan bántja az igazságérzetemet, hogy sokkal több megértést kéne a társadalomnak mutatni az ilyen gyerekek felé, mint én vagyok."
