Aktképeket akart csinálni a bicskei nevelő egy lányról, aki azt sem tudta, mi az az aktkép

  • narancs.hu
  • 2024. március 19.

Belpol

A gyermekotthon egyik volt lakója arról beszélt, nemcsak a fiúk, hanem a lányok is ki voltak téve a mindennapos megalázásnak, verésnek és sok esetben szexuális zaklatásnak.

"Azok a perverz emberek, akik hajlamosak kiskorúakat molesztálni, nem is tudnának jobb munkahelyet találni maguknak egy nevelőotthonnál: itt vannak a kiszolgáltatott gyerekek szinte tálcán felkínálva"mondta24.hu-nak Schmidt Erika élménypedagógiai tréner, aki külsősként a bicskei gyermekotthonban is többször megfordult, és aki elsőként fordult a sajtóhoz a visszaélések miatt.

A tapasztalatai alapján jelentette ki azt is, hogy

az állami gondozottak közt nincs senki, aki ne lenne bántalmazott. Csak az elszenvedett traumák mértéke változó."

A lap cikkében a szakember mellett egy bántalmazott áldozat, ezúttal egy lány is megszólal. Zsófi – akinek kérésére megváltoztatták a nevét – 6-tól 16 éves koráig lakott a Vásárhelyi János által irányított bicskei gyermekotthonban. Verbális, fizikai és szexuális bántalmazásról is beszélt, történeteiből pedig kiderül, hogy nemcsak a fiúk, hanem a lányok is célpontjai voltak az abúzusnak.

A lány történeteiből egyértelművé válik az is, mennyire eszköztelenül engedték ki a hozzá hasonló gyerekeket az önálló életbe. "Nemcsak azt mondták, hogy nehéz lesz helytállni, hanem azt is, hogy nekünk nem fog menni. Ne panaszkodj, mondták, addig jó neked, míg itt vagy." A gyerekekbe egészen kicsi koruk óta beléjük táplálták úgymond az elégtelenségüket:

Én többször megkaptam, hogy drogos kurva leszek. Az iskolában a tanár egyszer azt mondta, »hogyha nem tanulsz, a kamionos emberkét kell majd kielégítened, aki öt napja nem fürdött.« Ezt mondja a tanár egy kislánynak az osztály előtt. És ez teljesen hétköznapi."

Zsófi a bicskei gyermekotthonban az első évét nevezte a legrosszabbnak. Felidézett egy esetet, amikor az egyik nevelő úgy fejen csapta egy könyvvel, hogy megszédült. De látta azt is, ahogy másokat megvernek.

A gyermekotthon 8 év fegyházbüntetésre ítélt igazgatójáról, Vásárhelyi Jánosról azt mondta: "Már 6–7 éves koromban észrevettem, hogy árad belőle a közöny." Elmondta, hogy a fiúkkal szembeni visszaéléseiről hallottak ugyan, de ezek csak akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor feljelentették az igazgatót. Ugyanakkor ő maga is tanúja volt annak egy autós utazás során, hogy az egyik fiúnak János bácsi azt kezdte el ecsetelni, hogyan kell használni az óvszert, miközben simogatta a lábát. "Ezek után hallottuk, hogy valaki feljelentette. Korábban véletlenül meghallottam egy nevelők közti beszélgetést, hogy János bácsi fél a nőktől. Akkor nagyon örültem, hogy nő vagyok" – mondta a lány. 

De a nevelők őt is megtalálták. Az egyikük például aktképeket akart róla készíteni, miközben a lány azt sem tudta, mi az az aktfotó.

A lánynak sikerült új életet kezdenie, de a traumák még mindig dolgoznak benne. Ahogy a lapnak a beszélgetés során fogalmazott, meg kellett tanulnia magát nevelnie. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy az emberek részéről milyen előítéletekkel és értetlenséggel találkozik az otthonban eltöltött gyerekkorát illetően. "Folyamatosan bántja az igazságérzetemet, hogy sokkal több megértést kéne a társadalomnak mutatni az ilyen gyerekek felé, mint én vagyok."

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, Jean-Marie Le Pen mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.