"A képviselőcsoportok megállapodása az új alkotmány megalkotásáról" címet viselő, 1995. május 4-i megállapodás szinte napra pontosan két évet élt. Vastagh Pál szocialista párti igazságügy-miniszter aláírásával ugyanis a kormány benyújtotta az alkotmány módosításának tervezetét - ezt az Országgyűlés hamarosan megtárgyalja, s vélhetően el is fogadja. Az idézett megállapodásból kiderül, hogy az akkor még hat parlamenti frakció az alkotmányozás szigorú egyeztetési szabályait a hatályos alkotmány módosítására is kiterjesztette. Az így vállalt moratórium ez alapján formálisan akkor szűnt meg, amikor nem az alkotmány-előkészítő bizottság, hanem a kormány önállóan nyújtotta be a törvényjavaslatot a hatályos szöveg módosítására.
A kormánypártok
a moratórium felmondását akkortól datálják, amikor három ellenzéki párt, az FKgP, a KDNP és az MDF nem szavazta meg az új alkotmány koncepcióját annak ellenére, hogy annak minden egyes elemét legalább öt parlamenti párt támogatta - ahogyan azt a fenti megállapodás is feltételként szabta. E három párt önellentmondásba keveredett, hiszen a moratórium elhúzása érdekében azt sejtették: esetleg megszavazzák a készülő végleges alkotmányszöveget. Vagyis az általuk egyébként elutasított koncepcióból készített normaszöveget készek támogatni - íme a fából vaskarika. Igaz, az MDF annyiban kivétel e trióban, hogy olyan kérdést hiányolt a koncepcióból, amit a kormánypártok is csak a szövegezéskor akartak beemelni.
A normaszöveget a szakértők már hamar, január elején elkészítették, ám hamarosan kiderült, hogy a bizottsági vita és a többi egyeztetés sok időt fog igénybe venni. Ezért az Igazságügyi Minisztériumban hamarosan megkezdődött a kormányprogram végrehajtásához szükséges, törvényhozási feladatokhoz nélkülözhetetlen alkotmánymódosítás kidolgozása. Vastagh Pál elismerte ugyan, hogy az eltervezett négy közül csak az egyik ponton szükséges feltétlenül módosítani az alaptörvényt, de úgy vélte, a többi törvényi szabályozását lappangó alkotmányozásnak nyilvánítaná az ellenzék.
Az első,
egyértelműen logikus módosítási kényszer
az igazságszolgáltatási reform része, az ítélőtáblák létrehozása. A hatályos szöveg alapján ugyanis csak háromszintű a magyar igazságszolgáltatási rendszer, így a felsorolásba az ítélőtáblát is be kellett szúrni. Hasonlóképpen ehhez a területhez tartozik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amelyet szintén a módosítás hívna életre.
További változás lenne, hogy a kormány koncepciójának elfogadásával az Országgyűlés 200 ezerre emelné a népszavazás kötelező kiírásához szükséges aláírások számát. Megmaradna a 100 ezres határ is: e felett mérlegelés tárgya lenne a referendum. Pontosan szabályoznák, hogy miről nem dönthet a nép: nem lehet országos népszavazást tartani a költségvetésről, az adókról, vámokról, a népszavazásról, személyi kérdésekről, fegyveres erők bevetéséről és közkegyelem gyakorlásáról.
Az Alkotmánybíróság arra is kötelezte az Országgyűlést, hogy 1997. június 15-ig hozza meg a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvényt, amit a kormány koncepciója szerint csak alkotmánymódosítással lehet megoldani. Ezért az alkotmányban tételesen felsorolnák, hogy milyen esetekben szűnik meg a miniszterelnök, a miniszterek és az államtitkárok megbízatása.
A nagy hévvel benyújtott javaslatot kissé lehűtötte, hogy a parlament nem szavazta meg annak sürgős tárgyalását. Az ellenzék a szavazás előtt futott egy felháborodott kört az alkotmányozási moratórium egyoldalú feloldása miatt, mire a képviselők többsége a nem gombot nyomta meg, holott a sürgős tárgyalás elfogadása nem szokott gondot okozni. Az SZDSZ hétfőn kiállt a javaslat mellett. Szent-Iványi István bejelentette, hogy akkor is megszavazzák a tervezett módosításokat, ha azokat csak a két koalíciós párt támogatja.
Gy. B.
