Alaposan felbosszantotta magát, majd a szövetségesét is a múlt héten Siófokon a KDNP frakciója. A kereszténydemokraták azon rágtak be, hogy a fideszesek másfél oldalas "alkotmányozási összefoglalója" lényegében semmit nem tükrözött a KDNP-s Salamon László vezette alkotmány-előkészítő bizottság kilenc hónapos munkájából. És amit különösen sérelmeztek: az irományból hiányoztak a pártnak igencsak lényeges kérdések, mint a magzati élet, valamint a házasság és a család védelméről szóló passzusok, noha szerepelnek a többi parlamenti párt kiszállása után összehozott koncepcióban. Ezt a koncepciót hirtelenjében "munkaanyaggá" degradálták a szövetségesek.
Haragszom rád
"Elmondjam, miért voltak ennyire dühösek? - válaszol kérdéssel a kérdésünkre egy fideszes frakciótag. - A Fidesz elnöksége úgy döntött, hogy az lenne a jó, ha az alkotmányozás folyamatában az ellenzéki pártok is szerepet kapnának, ezért ne szavazzunk a konkrét koncepcióról, hanem majd csak a kész szövegről. Erről a változásról azonban nem a Fidesz tájékoztatta Salamon Lászlót. Ezen megsértődtek, és szerintem okkal."
"Salamon László attól a helyettes államtitkártól értesült a módosításról, akivel az országgyűlési eseti bizottság elnökeként mindvégig szorosan együttműködött - pontosít egy kereszténydemokrata politikus. - De nemcsak ő lepődött meg, hanem az egész képviselőcsoport. Olyan határozatot hoztunk, ami alapvetően az általa vezetett parlamenti eseti bizottság 16 oldalas jelentésén nyugodott, és amit egyhangúlag fogadott el az a testület, amelynek csak hét tagja volt KDNP-s, a többi húsz-egynéhány pedig fideszes. Ebből is látszik: valójában nincs vita a két párt között. Ráadásul a későbbi közös frakcióülésen egymás után felszólaló fideszesek is azt fújták, amit mi."
Akkor mi volt a probléma Siófokon? Elsősorban az, mit hogyan fogalmazzanak bele az új alkotmányba. Vagy hogy egyáltalán benne legyen-e. A koncepcióban az olvasható például, hogy az alkotmány "kiemelt védelemben részesíti a házasságot, mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét" ("és az ezen alapuló családot"). Mérsékeltebb fideszes körökben azonban vannak olyan vélemények, hogy ez itthon még elmenne, de a megfogalmazás miatt bizton lehetne számítani nemzetközi bírálatokra. Komoly vita zajlik az emberi élet védelmének szűkebb vagy tágabb jogi értelmezéséről, és ez előkerült a közös frakcióülésen is. Egy fideszes résztvevő szerint Orbán kijelentette, hogy bármi kerül is az alkotmányba, nem lehet szigorítani a magzatvédelmi törvényen, mert azt nem fogadná el a társadalom nagy része. A miniszterelnök attól is tart, hogy az alkotmányvita abortuszvitává alakulhat - abból pedig nemigen jönnének ki jól.
Hogy a siófoki szócsata pontosan hogyan is kezdődött, arra nem emlékeztek forrásaink. "Már egy ideje ment a dobálózás, amikor Orbánnak elege lett. Azt mondta, alakítsanak kétszer ötfős tárgyalócsoportot - a Fideszét ő maga vezette -, és egy munkaebéden tisztázzák előbb egymás közt a legfontosabb kérdéseket" - mesélte egyikük.
"Abba belementünk, hogy az abortusz jogi szabályain ne változtassunk. Azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy mondja ki az alkotmány: az élet a fogantatással kezdődik" - vázolja a kompromisszumot egy KDNP-s képviselő. Végül csaknem egyhangúlag - három tartózkodással és egy ellenszavazattal - elfogadta a közös frakcióülés e megállapodást. A KDNP ígéretet kapott, teljes garanciát azonban nem: hiszen egy ilyesfajta alkotmánybeli szövegnek összhangban kell lennie az abortuszszabályozással. De mivel az biztosan marad (hiszen Orbán ezt deklarálta), a gombhoz kell varrni a kabátot. (A fogantatással kezdődő élet alkotmányos rögzítésének problémáiról lásd keretes írásunkat.)
Kézen fogva
Az Országgyűlés az alkotmány-előkészítő bizottságot tavaly nyáron azért hozta létre, hogy az lerakja az elvi alapokat. A tervek szerint a parlament megszavazta volna a koncepciót, majd megbízta volna az illetékes minisztériumot, hogy alkossa meg a konkrét szövegjavaslatot, amit aztán a Ház emelt volna alaptörvénnyé.
Ehhez képest Siófokon úgy döntött a frakciószövetség, hogy nem tekinti koncepciótervezetnek az eseti bizottság szövegét. Az Országgyűlésben se erről vitatkozzanak, hanem a leendő kész szövegről. A házszabályt is megváltoztatják annak érdekében, hogy ha egy frakció benyújt egy törvényjavaslatot, az feles támogatással azonnal tárgyalható legyen a plénumon.
A törvényszövegezési munkát ugyanakkor elvették a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól. A Fidesz-KDNP frakciószövetség három embert bízott meg evvel: a kereszténydemokrata Salamon Lászlót, a fideszes Gulyás Gergelyt és a Fidesz EP-képviselőjét, Szájer Józsefet.
Szájer részese Orbán Viktor alkotmányozói körének, amelynek tagja még az exminiszterelnök Boross Péter, Pálinkás József MTA-elnök, a fideszes EP-képviselő Schöpflin György és Pozsgay Imre (Stumpf István alkotmánybíróvá választása után elhagyta a grémiumot). A bizottság révén Orbán személyesen kívánt részt venni az alkotmányozás folyamatában, ahogyan Szijjártó Péter fogalmazott tavaly az Origónak. Ám hogy bohócfesztiválról van szó, azt az azóta történtek mutatják: Pozsgay és Boross álma a kétkamarás parlamentről szóba se jöhet, ahogyan bukóban van Schöpflin elképzelése is az államfő által könnyen elmozdítható miniszterelnökről.
A két kormánypárt közti mostani feszültség forrása tehát az, hogy egy KDNP-vezetésű parlamenti grémium félévi munkáját nullázta le a kormányfő. Szájer új csapata azonmód összeállított egy tizenkét pontból álló kérdéssort, amit levélben eljuttatnak az összes választókorú állampolgárnak. Az egyik kereszténydemokrata nem érti a dolgot: "Nyilván ez széles körű társadalmi vitára akar emlékeztetni. Ám 2010 júniusában a Salamon-bizottság felkért különböző egyetemeket, tudományos műhelyeket, állami és társadalmi szervezeteket, adjanak ötleteket, a frakciók öt-öt csoportosulást ajánlhattak. És nagyon sokan küldtek is javaslatokat."
A Nemzeti Konzultációs Testület kérdései jórészt nem a már kész, munkaanyaggá lefokozott koncepció egyes elemeit szondáztatják, hanem egyéb régi és vadonatúj ötletekhez kérnek igazolást. És persze azt a látszatot akarják kelteni, hogy ez nem csupán a Fidesz-KDNP, pláne nem Orbán Viktor alkotmánya lesz, hanem az "embereké". Népszavazást azonban nem tartanának - merthogy az sokba kerül.
A Szájer vezette szövegező bizottságnak március 15-re kell elkészülnie. A kérdőíveket tíz nap-két hét alatt ígérték postázni, és az ezt követő két hétig várják vissza a válaszokat. Nagyjából egy hónap múlva van a végső határidő - vajon hogyan építik bele így az alkotmányba a nép óhajait?
Bányai György
Abortuszviták
Az Alkotmánybíróság (AB) két alkalommal, 1991-ben és 1998-ban tárgyalt a magzati élet védelméről, és mindkét döntés visszaköszönt a későbbi jogalkotásban. Az első, Sólyom László által készített határozat - amely a meglehetősen szigorú Kádár-kori abortuszszabályozásra reflektált - azt vizsgálta, hogy az emberi élethez és méltósághoz való jog mennyiben egyeztethető össze a nő önrendelkezési jogával. Az AB akkor kimondta: az alkotmányból nem vezethető le egyértelműen a magzat teljes jogalanyisága, és ebben nem is az AB-nek, hanem a jogalkotónak kell egyértelműen döntenie. (Lábady Tamás alkotmánybíró párhuzamos indoklásában ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy mivel magzati lét nélkül megszületni sem lehet, az élet mindenképp a fogantatással kezdődik: ez abszolút, korlátozhatatlan és teljes védelmet élvező jog.) Az élethez és méltósághoz való jog a magzatot és a nőt egyaránt megilleti, az önrendelkezés ugyancsak alkotmányos joga azonban nem állhat az élethez való jog felett, tehát a terhesség-megszakítás lehetőségeinek korlátait törvényben szabályozni kell. A korábbi szigorú, állami beavatkozással járó eljárást (ab-bizottságok) ugyanakkor alkotmányellenesnek ítélte a testület. Az 1992-es magzatvédelmi törvény ennek megfelelően nem is állított fel a nők döntésével szemben semmilyen engedélyező testületet, és ekkor jelent meg a terhességmegszakítás egy lehetséges indokaként a "súlyos válsághelyzet".
Ezt a törvényt - és a gyakorlatot - azonban újabb alkotmányos kihívás érte, így az 1998-as, ugyancsak Sólyom által írt határozat az életvédők számára pozitív, míg a női önrendelkezést hangsúlyozók számára inkább negatív következménnyel járt. Az AB első elnökének utolsó határozata ugyanis arra a következtetésre jut, hogy az élethez való jog elsőbbsége egyben azt is jelenti, hogy szükséges egy külső, harmadik fél bevonása a magzati életről (és a nő válsághelyzetéről) való döntésbe, mert csupán az, hogy maga a nő válsághelyzettel indokolja az abortuszt, nem elégséges. Fontos, hogy az abortuszt latolgató nőnek felhívják a figyelmét a benne indult élet alkotmányos védelmére. A rossz emlékű ab-bizottságokat azonban kevesen akarták vissza - ezért a magzatvédelmi törvény 2000-es módosítása tájékoztatási kötelezettséget írt elő a családvédelmi szolgálat számára. Eszerint a családvédelmisnek ismertetnie kell az anyával a gyermekvállalással kapcsolatos állami támogatásokat, a magzat akkori állapotát és fejlődési szintjét, a terhességmegszakítás menetét, várható kockázatait. E szigorítás ellenére sem mondta ki azonban sem az AB, sem egyetlen más jogszabály, hogy a magzat abszolút jogképes lenne - és az alkotmányban is maradt az ember veleszületett jogainak megfogalmazása.
Számos nehezen megválaszolható, akár feloldhatatlan jogi és emberi konfliktushoz vezethet viszont, ha - amint azt a kormánypártok tervezik - az kerül az alkotmányba, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Ezek után a jelenlegi abortuszszabályok aligha lennének fenntarthatók. Ebben az esetben ugyanis nem a magzat élethez való joga és a nő önrendelkezése áll szemben egymással, amely a terhességet szakaszokra bontva előbb a nő önrendelkezését, majd a magzat életét védi inkább, hanem mindkét "fél" élethez való joga kerül szembe egymással - egyik kényszerűen és automatikusan lesz teljesen alárendelve a másiknak. Ha a magzati életet tekinti a jogalkotó elsődlegesnek, akkor a nőt megfosztja az emberi méltósághoz való jogától. Lényegében egy bioinkubátor jogi státuszára degradálja a nőt, akinek 9 hónapig nincs más feladata, mint a másik életnek való teljes alárendeltség. Igencsak kétséges az a miniszterelnöki állítás, hogy nem lesz szükség az abortuszszabályok módosítására. Az emberi élethez való jog ugyanis logikusan kizárja azt, hogy a magzat életét az anya döntése miatt elvegyék - és akár az is alkotmánybírósági állásfoglalástól függhet, hogy a bűncselekmény útján fogant magzat vagy az anya életét veszélyeztető terhesség esetében mi történjen. Hiszen a magzat nem szándékosan fogant úgy, ahogy, és nem is szándékosan veszélyezteti az anya egészségét. Márpedig egy-egy ilyen szituációban - a tervezett alkotmányos szabályozás alapján - valakiknek két azonos jogokkal rendelkező jogalany élete között kell dönteniük. A terhességmegszakítást végző orvos gyilkosságot (szándékos emberölést) követ el - az asszisztencia lehet akár társtettes is, míg a nő felbujtó.
A fogantatástól kezdődő élet számos más, jogilag igencsak vitatható kérdést is generál. Vajon a dohányzó, alkoholt vagy egészségtelen táplálékot fogyasztó állapotos nő feljelenthető lesz szándékos veszélyeztetésért? Életvitelével ugyanis egyértelműen veszélyezteti a benne fejlődő magzat életét. Ha egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után a terhes nő életben marad, de a magzatát elveszíti, az vajon bűncselekmény lesz-e vagy sem? Mi lesz a lombikprogrammal? Hiszen a méhen kívüli fogantatás is fogantatás, és az in vitro megtermékenyítésnél előfordul, hogy az embriók egy részét nem ültetik be az anyaméhbe, hanem lefagyasztják. De vajon ki áll majd, istent játszva, olyannyira az alkotmány felett, hogy egyenrangú, megfogant életek között válasszon és döntsön? És mi lesz a lefagyasztott embriók emberi jogaival?
Elképzelhető persze törvényi kivételek megfogalmazása, de ezeket minden esetben meg lehet majd támadni az AB-n (ha még lesz AB), hiszen az alkotmány által védett életek között nem lehet különbséget tenni. Lehetséges, hogy az alkotmánybírák kezelni tudják majd e feloldhatatlan ellentétet - ha viszont ez nem sikerül, az a családvédelmi szolgálatok, orvosok és nők teljesen önkényes jogértelmezéséhez és -alkalmazásához vezethet.
Eperjesi Málna
