Sok az eszkimó
Az Országgyűlés felhatalmazásával a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) által tavaly júniusban meghirdetett ingatlanszerzési pályázatra húszezer beadvánnyal 1500 társadalmi szervezet jelentkezett, 1741 meghirdetett ingatlanelemre. A civil szervezetek szabadidőközpontokra, több ezer négyzetméteres belterületekre, irodákra, sörözőkre és vendéglőkre, komplett, összkomfortos lakásokra, lőterekre, miegyebekre nyújthatták be igényeiket. A pályázati rendszer viszonylag új fogalom az egykori állami tulajdonú ingatlanok történetében (lásd keretes írásunkat), de mindenképpen alkalmas arra, hogy legálisan és civilizáltan lehessen elhajtani a veszteseket, mondván, nincs apelláta: megmérettél és könnyűnek találtattál. Megjegyzendő, hogy a KVI-nek lényegében fogalma sincs az ingatlanrészek valódi forgalmi értékéről: a kincstárnokok könyvértéken számolnak, ami köszönő viszonyban sincs az ingatlanszakértők becsléseivel.
A budapesti ingatlanok négyzetméterenkénti ára például 200 és 500 ezer forint között mozog; ennek tudatában még egy kamráért is érdemes vért ontani. Ez még akkor is igaz, ha többnyire nem teljes ingatlanokról volt szó, hanem ingatlanrészekről, amiket a már fent említett állandó bizottság hat párt - hat szavazat alapon felállított ingatlanjuttatási albizottsága osztott szét. Az albizottság elnöke Halász János (Fidesz), aki mellett Szászfalvi László (MDF), Bognár László (MIÉP), Zuschlag János (MSZP), Béki Gabriella (SZDSZ) és Dögei Imre (FKGP) pártdelegált dolgozott. A bizottság csak jóváhagyta eme albizottság döntéseit; információink szerint a két társaság sohasem került összetűzésbe.
A töredékek töredéke
A Legfelsőbb Bíróságon (LB) bejegyzett 38 ezer szervezet töredéke pályázott; ezért is furcsa, hogy a töredékben szereplő kormány közeli töredék ma már gazdagon kistafírozva utasítja vissza a korrupció vádjait. Ez tényleg súlyos vád, bár hozzá kell tenni, hogy mind a KVI magas beosztásban dolgozó munkatársa, mind az albizottság néhány képviselője megerősítette: többen és többször keresték meg őket, hogy szervezetüknek némi kedvezményeket csikarjanak ki. A megkérdezett döntnökök azt azonban nem ismerték el, hogy egyetlen esetben is komolyan kezelték volna e kéréseket.
A mundér becsületét védő nyilatkozatokat viszont nekünk sem érdemes komolyan kezelnünk; lapzártánk idején éppen arról szól a fáma, hogy a Budapesten kiosztott legértékesebb ingatlanrészeket olyan szervezetek kapták meg, amelyek legfeljebb a Szerda reggel című kormányfői interjúkötet átolvasása után értelmezhetők függetleneknek. Az Andrássy út 124. szám alatti épület ingatlanrészeit például - ezekre 370 pályázat érkezett - három szervezet kapta meg. Legnagyobbat a Magyar Ház Alapítvány hasított 26 irodával, összesen 440 négyzetméteren. Az alapítvány azon kívül, hogy könyvkereskedelemmel foglalkozik, és az albizottság egyik tagja "egyértelműen MIÉP közelinek" titulálta, a Magyar Demokrata című hetilap kiadója. Az alapítvány a Magyar Ház Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-n keresztül Budapesten, Egerben, Miskolcon, Kaposváron és Pécsen könyvesboltot is működtetett; a kft. Bencsik András és Seszták Ágnes, a Demokrata-vezérkar közös vállalkozása.
A Magyar Ház Alapítvány munkatársainak szomszédságába költözik az 1999-ben Csurka István által alapított Bocskai István Szabadegyetem is, amely viszonylag új MIÉP-találmány azzal a régi ars poeticával, hogy a "keresztény nemzeti középosztály" kialakulását minden erővel segíteni kell. A két civil szervezet mellé harmadiknak a Független Ifjúság, a Független Kisgazdapárt szakadár ifjúsági tagozata költözik, de mivel az ő életük ebben a történetben szorosan kapcsolódik minden kisgazdák nagyasszonyához, Torgyánné Cseh Máriához, sorsukkal később foglalkozunk. (Egyébként majdnem a szomszédban, az Andrássy út 125-ben írják hétről hétre a Heti Válasz című lapot is; az épületet az életkezdési segélyként kiutalt állami másfél milliárd forintból újították fel.)
A döntések értelmében a Rózsadomb árnyékába telepeszik a Századvég Politikai Főiskola Alapítvány, a Bimbó utca 7-be, egy 700 négyzetméteres ingatlanba. Az alapítvány politikai orientációjának jelzésére legyen elég annyi, hogy az iskolát Stumpf István jelenlegi kancelláriaminiszter alapította, és 1998-ig igazgatta is. A Századvég egyébként - több más karrier mellett - a Bibó István Szakkollégiumból indult; a hasonló nevű kiadványt többek között Orbán Viktor és Kövér László szerkesztette egykor. A budapesti ingatlanok közül a Pesti Barnabás utcai ingatlanrészeket - 400 négyzetméteren - a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kapta.
A fővárosi ingatlanrészek iránt óriási volt a kereslet. Mint említettük, a legtöbben az Andrássy út 124. adottságait szerették volna kamatoztatni, de a Századvégnek adott Bimbó utca 7-re is több mint 200 pályázat érkezett. A Pesti Barnabás és a Szoboszlay utcai ingatlanokért szintén kilométeres sorok álltak. A vidéki ingatlanok közül a szegedi Kossuth Lajos sgt. 29. volt a legmenőbb, bár a beadványok száma így sem ért a budapestiek nyomába. Feltűnő viszont, hogy az albizottság vidéken apró termekre darabolta a tulajdonjogot, míg a fővárosban erről szó sem volt: a legértékesebb ingatlanrészek egy kézbe kerültek.
Vidéki ingatlanok
Az egy héttel ezelőtti budapesti ingatlanosztásokra már mindenki figyelt. A vidéki ingatlanrészeket azonban még úgy osztotta el az albizottság, hogy arról sem tőlük, sem a KVI kötelékéből nem szivárgott ki információ. A döntéseket zárt ajtók mögött, tavaly decemberben és idén februárban hozták. Az albizottság koncepciója szerint az egész procedúrát március végéig be kellett volna fejezni, és hivatalosan csak azután hozták volna nyilvánosságra az eredményeket. E sorok írója már tavaly decemberben úgy tudta, hogy lezsíroztak mindent, pedig akkor még csak az első zárt ülésen voltunk túl. Ezt mindenki tagadta: a KVI a labdát Halász albizottsági elnök felé rúgta, ő pedig bele a Dunába: addig nincs tájékoztatás, amíg nem lesz teljes a lista. A pártok közötti paktum létét légből kapott feltételezésnek tartották; aztán a lista nyilvánosságra kerülése után alaposan megváltozott a helyzet.
A teljes egészükben elosztott vidéki ingatlanrészek új tulajdonosai között ugyanis feltűnően sok olyan szervezetet találunk, amelyek valamilyen ponton kapcsolódnak a kormánypárti körökhöz. A legnagyobb visszhangot kiváltó döntések a Független Női Szövetség nevéhez fűződnek, amely 36 ingatlanrésszel - garázsokkal, termekkel, irodákkal, lőterekkel (!) - lett gazdagabb az ország 24 városában. Az ügyben egyedül nyilatkozó Korényi Attiláné, a szövetség alelnöke egyáltalán nem tartotta túlzottnak a győzelmet, hiszen "a szövetségnek tizenötezer tagja van, akik főként karitatív célok miatt" szövetkeztek Torgyánné Cseh Mária vezetése alatt. Azt persze nem lehetett tudni, hogy a kabai lőteret hogyan fogják beilleszteni a karitatív profilba, mint ahogyan azt sem, hogy a Szentgotthárdon és Zalaegerszegen elnyert három üzlet milyen célokat szolgál majd. Az azonban biztos, hogy István József (a testületbe elsőként delegált kisgazda) halála után egy kevésbé jó érdekérvényesítő képviselő, Dögei Imre került az FKGP előretolt csatársorába, "akinek hiányosságai megakadályozták, hogy még ennél is több ingatlanrésszel gazdagodjanak" a független nők - mondta egy, az ügyet jól ismerő képviselő. Halász János egyébként a "notórius pályázók" közé sorolta a Független Női Szövetséget, amely szinte a létező összes ingatlanelemre beadta a pályázatát.
A vidéki lista közlése után kirobbant botrány óta az albizottságban visszavettek a tempóból: az Andrássy 124-re már a Független Ifjúságot (FI) hozták ki győztesnek (a vidéken megszerzett hat irodája mellé lehet írni a pestieket), holott - információink szerint - eredetileg az is a nőknek volt beígérve. A FI egyébként már nem szimpatizál Torgyánnal, így Dögeit vélhetően megtévesztették az emlékei.
Polgárok, körök, képviselők
A vidéki győztesek között vannak olyan civileknek mondott körök, egyesületek, amelyeket vagy közvetlenül a pályázat beadási határideje előtt jegyeztek be, vagy vezető tisztségviselőik a helyi politikai grémium tagjai is egyben. Példaként itt van mindjárt a békési tájrész, ahol négy olyan polgári kört is találunk - egyenként tíz-egynéhány taggal -, amelyek vezetői a békési Fidesz és Fidelitas kismiskái.
A Kőrösvidéki Polgári Kör Békéscsabán, Gyulán és Mezőkovácsházán is nyert ingatlanrészeket. Az egyesület vezetője, Fehér Ibolya tavaly még a Fidelitas regionális csoportjának sajtófőnöke volt. Az elnököt Erdős Norbertnek hívják, aki elnökségén kívül annak a Tessedik Sámuel Ifjúsági Egyesületnek az elnöke, amely tavaly januárban alakult sebtiben. A Polgárok Békéscsabáért Egyesület szintén Fidesz közeli egyesületnek vélhető, hiszen elnöke Kiss Tibor, aki szintén a helybeli Fidesz-alapszervezet tagja. Az egyesület nem egész egy éve alatt elérte, hogy mostantól hat ingatlanelemmel legyenek gazdagabbak, köztük egy oktatóteremmel és egy gépkocsijavító-műhellyel is. A közeli Eleken majdnem egy időben jegyezték be az Elán Kulturális Egyesületet is, amely két irodát és egy "kamrát" kapott az egykori állami vagyonból.
Sokkal egyértelműbb Molnár Oszkár fideszes országgyűlési képviselő győzelme, aki a feleségével együtt létrehozott Patrióta Edelényi Régiófejlesztési Alapítvány nevében nyert egy komplett épülettömböt. Az LB iratai szerint az alapítvány magánalapítvány; amúgy mindent megnyertek, amit megpályáztak. Molnár Oszkár a "nem éltem vissza a képviselői poszttal" típusú szófolyammal védekezik, ezért alaptalannak nevezett minden politikai befolyással kapcsolatos elképzelést. Országgyűlési képviselő igazgatja a Keresztény Társadalmi és Kulturális Közéletért Alapítványt is Kecskeméten, amely a helyi viszonyokhoz képest jelentős ingatlanrészhez jutott; Ivanics István 1992-től tölti be az alapítvány kuratóriumi elnöki tisztséget: 1994-től a KDNP, 1997-től pedig a Fidesz képviselőcsoportjában politizál. (Ivanics a nagypolitikában is megmerítkezett: a cementipar privatizációját vizsgáló parlamenti albizottság elnökeként a múlt héten Medgyessy Péter ex-pénzügyminiszterről pattant vissza véres fejjel - a szerk.) Kelemen András MDF-es képviselő nem esett át metamorfózison, viszont fia, Kelemen Kartal a Magyar Fiatalok Társasági Klubja Kulturális Egyesület élén ügyesen lavírozott: hét településen öt irodát, tizenhárom raktárt, valamint egy kétszobás, komfort nélküli lakást nyert szervezetének; no meg ráadásként egy szombathelyi 272 négyzetméteres éttermet is, amelyet viszont nem ad olcsón a város, és ahol a híradások szerint még senki sem találkozott az egyesület nevével. Az egyesület székhelye egyébként Debrecenben van bejegyezve, de ez a juttatáskor nyilván nem sokat számított; ennél alighanem érdekesebb volt az, hogy Kelemen Kartal 1996-tól 1998-ig az Ifjúsági Demokrata Fórum (az MDF ifjúsági szervezete) ügyvezető elnöke volt, 1999-ben pedig a Magyar Ifjak Világfóruma Anyaországi régiójának elnökévé választották.
A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tagszervezetei sikeresek voltak: például Kunszentmiklóson a Kiskunsági Ifjúsági és Kulturális Egyesület (KIKE) hat irodát nyert, amelyekben egy esős napon húsz tagot tudna felsorakoztatni a vezetőség. A KIKE tagja a MVSZ-nek, valamint az Ifjúsági Demokrata Fórummal is szoros barátságot ápol. Az LB iratai szerint az egyesület képviselője az a Bodi Szabolcs, akit 1998-ban a város MDF-es alpolgármesterévé választottak.
Az MVSZ-en kívül meg kell említeni még egy országos tömörülést, a Magyar Polgári Együttműködési Egyesületet, amelynek keretében több szervezet is sikeresen szerepelt. A "polgári Magyarországért" született szervezet jelenlegi elnökségében többek között Elek István miniszterelnöki főtanácsadó, Debreczeni József publicista, Kövér László, Martonyi János, Nemeskürty István is helyet foglal. (Ez a szervezet szervezi a miniszterelnök februári vigadóbéli monológját is.) A Fiatalok Jászberényért Egyesület, a Polgári Egyesület Vásárosnaményért, a Jobb Makóért Egyesület, valamint a Hajdúnánási Szellemi Műhely is tarolt a helyi civilek között. A lista ismeretében annyit elmondhatunk, hogy a győztesek vezérkarában több önkormányzati, a helyi politikai életben fontos szereplőt találunk. A legkirívóbb eset azonban a márciusi időközi választások után újra híressé vált Dabas városa, ahol kizárólag a Dabas Fejlődéséért Integrálódók Egyesülete nyert ingatlanrészeket.
Az LB iratai szerint az alapítvány képviselője Kőszegi Zoltán.
Kőszegi Dabas város polgármestere
Ám ez ne tévesszen meg senkit: Kőszegi a Dabas Fejlődéséért Integrálódók Egyesületének színeiben nyerte el posztját.
Azt nem tudjuk, hogy Dabason mi lesz az ingatlan sorsa, az azonban biztos, hogy Hódmezővásárhelyen sakkcentrumot akar kialakítani a Radnai József Alapítvány - A Sakkozás Jövőjéért Szervezet a megnyert nagyteremből, raktárból és irodából álló ingatlanban. Az alapítvány vezetője Rapcsák András, aki 1999. október elsejéig maga is tagja volt az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságának. Ennél azonban fontosabb az, hogy Rapcsák az ötödik táblán játszik Vásárhely NB II-es sakkcsapatában.
A Mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete felülvizsgálatot kér a parlamenti bizottságtól, mert a létavértesi csoportjuk által kilenc éve használt ingatlant az a Létavértesi Fitness és Szabadidősport Egyesület nyerte meg, amelynek vezetője Bertóthy Tamás, a helyi önkormányzat fideszes képviselője. Érd belterületén egy 40 milliós ingatlant kapott az az Összefogás Egyesület, amely a helyi jobboldali támogatókat egyesíti. Az Összefogás vezetője, T. Mészáros András, a Pest megyei közgyűlés fideszes elnöke. Az egyesület mellett az épületben megbújhat továbbá a Független Női Szövetség és a helyi Vöröskereszt is.
Bizottsági balhék
Az albizottság azért vigyázott a látszatra, így a vidéki ingatlanrészek nyerteseit a Magyar Máltai Szeretszolgálat vezeti, amely könyvértéken 80 millió forint értékű vagyonhoz jutott. A látszat a romaszervezetekre igaz a legjobban: a Kalyi Jag Roma Egyesület szinte egymaga reprezentálja a kisebbséget. Információink szerint az egyesület Béki Gabriella szívügye volt, aki ezt tekintette a kölcsönös jóllakatásban a saját darabnak. Ez utóbbi mondattal arra utalunk, hogy az albizottság tagjairól többé-kevésbé tudni lehetett: kiket nyomtak a pályázaton. Halász Jánost például többször is összefüggésbe hozták a Human Bridge Service Alapítvánnyal, illetve olyan debreceni szervezetekkel, amelyek a helyi szocialisták szerint túlnyerték magukat. Az albizottság fideszes elnöke elmondta, hogy mivel debreceni képviselő - természetesen "a törvényi feltételek betartása mellett" -, lobbizik a földijeiért. Halász egyébként a döntések utáni viharban arról is tájékoztatta a közt, hogy minden döntés szinte egyhangúlag született, így nem érheti szó a ház elejét. A kijelentés a Fidesz-frakció egyik termében tartott sajtótájékoztatón hangzott el, ám egy héttel később az albizottság szocialista tagja, Zuschlag János már lemondásra szólította fel az elnököt, és egy "az MSZP nem hajlandó részt venni az albizottság munkájában" mondattal befejezettnek tekintette az albizottsági működést. Példáját Béki Gabriella szabaddemokrata képviselő is követte, aki Magyar Bálint képviselőtársával együtt a múlt héten már az albizottság döntései alapján kötött törvénybe ütköző szerződések semmissé tételét kezdeményezte Polt Péter legfőbb ügyésznél.
Zuschlag János szerint a döntések "a kormánypártok zsákmányszerző politikájának újabb bizonyítékai". Halász János visszautasítja a vádakat, és a köz megnyugtatására kijelentette: ellenőrizni fogják, hogy mire használják a szervezetek a megnyert ingatlanokat. Halász ezt azért tartja fontosnak, mert így elkerülhető, hogy az egyesületek csupán pénzkereseti forrást lássanak az ingatlanokban. Az albizottság elnöke azt hangoztatja, hogy a bizottság pontos szempontrendszer alapján bírált, és többnyire teljes konszenzussal. Ennek némileg ellentmond az ellenzékiek viselkedése; de tegyük rögtön hozzá, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták csupán a botrány kirobbanása után határolódtak el látványosan.
"Az albizottság nem mérlegelt pártpolitikai szempontokat, és azt gondolom, hogy a jobboldali csoportoknak kicsi az aránya az egészhez képest" - fejtette ki e sorok szerzőjének Halász János; vagyis a nyertesek között "nem voltak felülreprezentálva" a kormánykoalíció szellemiségéhez kötődő csoportok. Az általános védekezési retorikában helyet kap az a hivatkozás is, hogy 1997-ben a mostaninál jóval nagyobb mennyiségű és területű ingatlanokat juttattak pályázat nélkül "civil" szervezeteknek. "Akkor 334 ingatlant 165 szervezet között osztottak el a szocialisták" - mondta Halász a már említett sajtótájékoztatón.
Az albizottság a nyilatkozatok ellenére sem kerülheti el az a látszatot, hogy egy évvel a választások előtt revánsot vett a szocialistákon, és kistafírozta a hozzá közel álló csoportokat. És még mindig nincs vége: a Balaton-parti ingatlanok és a pesti ingatlanok egy része ezután jön. Például a több száz millió forintos, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által használt tihanyi és balatonszéplaki üdülőt is ki kell osztani. Igaz, a Fidesz PR-érzékenységét jelzi, hogy felkínálták a lehetőséget: osszák el az újságírók egymás között az üdülőket, oszt´ legyen béke és csönd, ahogy az a családi kézikönyvekben elő vagyon írva.
Barta Balázs
A törvényi szabályozás
A társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezését a rendszerváltás után több törvény is szabályozta. Az elsőt még az Antall-kormány idejében hozták; ebben még a pártingatlanokról is rendelkezett az Országgyűlés (1990. évi LXX. törvény). Kifejezetten a társadalmi szervezetek és alapítványok által használt ingatlanok jogi helyzetét az 1997. évi CXLII. törvény és annak 1999-es módosítása rendezi (1999. évi CVII. törvény.) A 90-es törvény megvonta a kezelői jogokat azoktól a társadalmi szervezetektől, amelyek 1990 előtt bírták e jogokat, és ezeket a Kincstári Vagyoni Igazgatóság elődjének, a ZÁVKI-nak (a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézményének) adta. Ezzel párhuzamosan a szervezetek ugyanezen ingatlanokra ´90. szeptember 18-tól ingyenes használati jogokat kaptak. Csak a hét év után megszületett második törvény alapján szereztek tulajdonjogot azon szervezetek, amelyek az előbbiekben leírt módon ingyenes használati jogokat kaptak. Azokra az ingatlanrészekre, amelyeket nem használtak, vagy éppen bérbe adtak, a tulajdonba adási rendelkezés nem vonatkozott: ezek a "visszamaradt ingatlanok" címkével maradtak állami tulajdonban. Ezekre az ingatlanokra azonban már szinte bármely társadalmi szervezet és alapítvány pályázhatott, függetlenül attól, hogy volt-e valamikor kapcsolata a pályázott ingatlanrésszel. Ezekről a törvény értelmében - a plenáris ülésen való jóváhagyás nélkül - az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága dönthetett.
