Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a vasúti reform tavaly őszi beharangozásakor a MÁV elnök-vezérigazgatójának visszahívásán túl hat másik államvasúti felső vezető leváltását is beígérte. A sorcsere mára megtörtént.
Noha Heinczinger István általános vezérigazgató-helyettes szeptember 15-én egyedül jött az Andrássy út 73-75.-be, négy hónap alatt a vezetők közel egyharmada lecserélődött. A Siemenstől átcsábított vezetőnek sikerült nagyobb botrányok nélkül átfazoníroznia a csúcsvezetést. Miután a miniszter visszahívta posztjáról Mándoki Zoltánt - azzal a hivatalos indoklással, hogy az elnök-vezérigazgatói posztot megszünteti -, keletkezett némi zűr a felmentés dátuma körül, de ebben Heinczinger nem hibáztatható. A Mándoki felmentésének anyagi vonzatairól keringő városi legendákról (80 vagy akár 100 millió forintos végkielégítésről) egy tűzközeli forrásunk állítja: ez kacsa, lényegesen kisebb öszszegről szólt az egyezkedés. Sőt a huzavona állítólag inkább azon ment, hogy a leváltott vezető tisztes elvonulást akart a megbuktatás helyett, és ezért még a neki a munkaszerződés szerint törvényesen járó végkielégítésből is sokat volt hajlandó engedni.
Sorcsere
Az első távozókról már novemberben hallani lehetett. Mangel János helyét Benyó Balázs foglalta el december elsejei hatállyal az EU-programok irányítói székében, s ugyanezen a napon kezdett Zimay Judit is a kommunikációs igazgatóság élén. Ez utóbbi területen a váltás nem volt éppen zökkenőmentes, mivel az előd, Stromajer Andrea november elején rendezett némi ámokfutást, s emiatt többen is betegszabadságra mentek, így Zimay Judit csonka csapattal kezdett. Pláne, hogy az eredetileg amúgy is hiányos létszámú sajtó-és marketingapparátusból Stromajer utolsó napjaiban (november 2-án) két hölgyet is figyelmeztetés nélkül kirúgott "illetlen szavak használatáért" és állítólagos "pontatlan információk kiadásáért". Az érintettek napokig szaladgáltak segítségért, írtak levelet minden illetékesnek tűnő helyre, de semmi. Végül Gaál Gyula elnök személyesen ígérte meg nekik, hogy Stromajer menesztése után "visszacsináltatja" az egészet. Ez máig nem történt meg, információink szerint a két hölgy a munkaügyi bíróságon keresi tovább az igazát. A december elsejével leváltott kommunikációs igazgatónőt amúgy ennek ellenére sem küldték el a MÁV-tól. Az viszont, hogy Stromajer Andrea február elsejétől mégsem tartozik az államvasutak személyi állományába, csak annak köszönhető, hogy a kommunikációs igazgatóságtól függetlenített médiaügynökség létjogosultságát (benne Stromajer saját vezetői posztját) a MÁV elnöksége nem támogatta. Mivel így az ex-főkommunikátor legfeljebb utóda keze alá dolgozhatott volna, inkább felmondott.
Orosz D. Balázs jogi igazgatónak maga Heinczinger István mondta meg, hogy a továbbiakban nem vele szeretne dolgozni, mert a cég jogi ügyei nem megfelelően zajlanak. Oroszt, aki a felmondási idő után saját praxisba ment viszsza, egy új jogtanácsos, Neumann Márta váltotta január 2-án. Két héttel később Lékai Gusztáv társasági szolgáltatási igazgató (a botrányos motorvonattender bírálóbizottsági vezetője) döntött az önkéntes távozás mellett, helyére Gombár Vilmos került.
Kugler Flórián, a munkaszerződések legfőbb felelőse, valamint az árufuvarozás első emberének tartott Kovács Imre viszont maradt. Kugler munkáját Heinczinger fontosnak tartja politikailag és gazdaságilag, ráadásul igen jó kapcsolatban van a szakszervezetekkel. És bár az általa irányított HR lett az államvasúti rendszer vízfeje, Kuglert rizikó lett volna elmozdítani a helyéről. Kovács Imrével más a helyzet. Annak ellenére, hogy az áru-fuvarozás nehézkes piacnyitásáért sokan őt tartják a fő felelősnek, lényegében gond nélkül őrizte meg a posztját.
E személyi változások Heinczinger István szerint segítik a radikális struktúraváltozást. A felső vezetés hét döntési szintjét például szeretné három-négyre levinni, hogy a szervezeten belül gyorsulhasson az ügyek megoldási tempója.
Magos labda
Bár a Heinczinger István érkezése óta levezényelt felső szintű személycseréket a MÁV-nak sikerült viszonylag olcsón megúsznia, az államvasút fél tucatnál is több munkaügyi perben áll vesztésre. Január 12-én Magos György (egykor a bevétel-ellenőrzési igazgatóság vezetője) másodfokon is nyert a MÁV-val szemben. A per tárgya nála is a "zúzottkő-ügy" volt, amelynek során a MÁV felső vezetése tizenegy magas beosztású vasutasát fosztotta meg posztjától (és többüket a munkahelyétől). A bíróság eddig valamennyi esetben a cég ellen döntött, mivel az állami társaság nem tudta a vádat igazolni (az ügyről részletesen lásd: Koncepciók, perek, pénzek, Magyar Narancs, 2005. június 20.). Pedig Magos sokáig szerette volna elkerülni a pereskedést; nemcsak azért, mert 37 évnyi vasutas-munkaviszonya volt, hanem mert sokáig azt sem tudta, hogy pontosan mi a vád ellene. Ráadásul a Közgáz közlekedési tanszékén együtt tanított az akkori elnökkel, Udvari Lászlóval, akivel 2003. november 18-ig korrekt viszonya volt; aznap azonban Udvari a kezébe nyomta a rendkívüli felmondásról szóló igazgatósági határozatot (annak ellenére, hogy a MÁV belső ellenőrzése és az Ernst&Young vizsgálati jelentése is megállapította, hogy Magos stábja nem követett el hibát). Magos, aki a Mándokit állítólag előtérbe toló Bajnai Gordon (akkor a Wallis Rt., most a Budapest Airport elnöke) lobbizásáig az SZDSZ egyik kiszemeltje volt a vezérigazgatói posztra, ekkor Csillag Istvánhoz fordult. A miniszter, mint a MÁV felett a tulajdonosi jogokat gyakorló tisztségviselő, vizsgálatot rendelt el. A szaktárca belső ellenőrzése nyomán Csillag tájékoztatta Magost: arra utasította a MÁV elnökét, hogy az igazgatóság hozzon új határozatot az ügyében. De semmi sem történt. Ekkor fordult a kirúgott vezető a munkaügyi bírósághoz.
A 2006. január 12-én kihirdetett ítéletben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság kimondta: a Magosnak kiállított rendkívüli felmondás formailag és tartalmilag is jogellenes volt, ezért az elmaradt (54 és fél havi) jövedelem és kamatai megtérítésére kötelezte a MÁV-ot. A nagyjából 60 millió forint nem önmagában az összeg nagysága miatt intő jel. Sokkal inkább azért, mert a munkaügyi bíróságon további hét, hasonló cipőben járó egykori vezető vár a másodfokú ítéletre - első fokon mindannyian nyertek. A perekben a MÁV mostani vezetésének kell helytállni a korábbi állításaiért, noha az ügy akkori fő döntéshozóinak, Udvari Lászlónak és Mándoki Zoltánnak már köze nincs az államvasúthoz. Kérdés, hogy Hein-czingerék végigviszik-e az ügyeket a jogerős ítéletig, avagy megpróbálnak az érintettekkel peren kívül megegyezni. Magos György jogerős igazának ismeretében azonban nem volna meglepő, ha a nyerésre állók most már végig akarnák játszani a menetet.
Az utolsó szögig
Január elsejével kezdte meg működését a Magyar Vasúti Hivatal (MVH). Azaz mégsem akkor; a törvényt, mely felhatalmazta a minisztert az országos hatáskörű szerv megalapítására, csak december 29-én írta alá a köztársasági elnök. (A vasúti törvényt a parlament tíz nappal korábban - 193 igen, 163 nem mellett - fogadta el.) Igaz, még így is belefért a december 31-i Magyar Közlönybe. Az Antal Dániel hat évre szóló kinevezésére vonatkozó miniszterelnöki határozat január 13-án kelt, így január 16-án már a három szakfőosztály-vezetői poszt pályázati felhívása is nyilvánosságra került. A hivatal "betanulási folyamata" Antal szerint is legalább nyolc hónapba telik - ennyi idő kell arra, hogy egy korábban nem létezett jogalkalmazói feladatot egy vadonatúj törvény alapján rutinszerűen lehessen végezni. Az MVH, amely leginkább talán a Magyar Energia Hivatalhoz hasonlítható, közvetlenül a kormánynak alárendelt szakhatóság, működésére az Országgyűlés 550 millió forint éves költségkeretet hagyott jóvá.
A hivatalhoz került három hatáskörcsoport egyelőre jórészt a már felszabadított áruszállítási piacra vonatkozik. Az MVH-nál kell kérni például az új vasúttársasági engedélyeket, neki kell hivatalból felülvizsgálnia és szabályoznia az állami infrastruktúra használatának költségeit, valamint egyfajta piacfelügyelőként büntetheti is azt a társaságot, amely például rendszeresen feltartja egy másik társaság vonatát. Az elnök a kemény előzmények árán (lásd: A vágányok mellett jó lesz vigyázni, Magyar Narancs, 2005. március 31.) kiharcolt jogosítványoktól a PM-GKM-MÁV mára feloldhatatlanná merevedett helyzetének feloldását várja.
A Múzeum utca 11.-ben, ahol az MVH helyet kapott, alapvetően olyan szervezetek vannak (vasúti könyvtár, vasúti szabványügyi központ), melyek rövidesen függetlenednek a MÁV-tól; egyszerűen azért, mert az állam és a vasút szétválasztásakor az állami oldalon van a helyük. A MÁV jószerével a csaptelepeket is magával vitte az épületből. Az évtizedeken át elhanyagolt műemlék épület tételes átadása máig húzódik, de a kivonuló államvasút ingatlankezelési főnökének az utolsó hónapban azért az eszébe jutott egy, a teljes körű műemléki helyreállításra vonatkozó tanulmány megrendelése.
