A lokátorállomás zengői helyszínének elvetése után már zajlanak a tubesi telepítés előkészületei. A helyi civilek hevesen tiltakoznak - kérdés, hogy a Zengő-koalícióban részt vevő "nagyok" nélkül ez mire lesz elég. Ha a politika megint berezel, az nagyon sokba fog kerülni.
A radarrendszer (anyakönyvi nevén: a légvédelem rádiólokációs felderítő, információs és vezetési rendszere) gyökeres átalakítása 1995 óta szerepel a napirenden. Akkor dőlt el, hogy az elképesztő műszaki színvonalú, 131 készletnyi, több mint hatezres létszámmal méregdrágán üzemeltetett orosz radarokat korszerű, háromdimenziós, távvezérelt berendezésekkel váltják fel. Az új alaprendszer a Zengőn és a Bánkút mellett felállított objektumokból és kiegészítőikből állt volna, a helyszíneket utóbb amerikai és német szakértők is jónak minősítették. A NATO-csatlakozás időszakában az egységes légvédelmi rendszerhez való illeszkedés miatt szükségessé vált egy harmadik (a békéscsabai) radar telepítése is. Az új eszközök üzembe állásával a légtérfigyelés költsége a jelenlegi évi ötmilliárdról 750 millió forintra csökkenne. A beruházásoknak 2006. szeptember 30-ig kellett volna elkészülniük; a beszerzés, az építés és a 2027-ig tartó üzemeltetés 23 és fél milliárd forintos számláját a NATO fizeti, nekünk 153 milliót kell állnunk a radar árából, valamint a telekvásárlást és az objektum kerítésén kívüli út- és közműépítési munkákat.
A bükki és a békéscsabai torony már áll, a zengői helyszín azonban a civilek ellenállásába ütközött. A katonai szakértők pusztán megkeresték a technikai értelemben vett legjobb helyszínt, és nyilván legrosszabb álmaikban sem bukkantak fel a későbbi események. Meglepetésként érte őket és a Honvédelmi Miniszté-riumot (HM) a meglehetősen későn ébredő helyiek tiltakozása és a hozzájuk csatlakozó országos szervezetek fellépése, melyeknek így egyesített erődemonstrációra és imázsépítésre is kiválóan alkalmas gyakorlóterep hullott az ölükbe. Miután a politikai pártok ritkán látott egyetértésben lapítottak, a kormány meghátrált (mindezt lapunk részletesen végigkövette, lásd: Kapituláció, Magyar Narancs, 2005. december 8. és az ott közölt hivatkozások).
B terv
A határidő szorításában a lokátornak olyan új helyet kellett keresni, amelyet elvisel a lakosság, a Zengőnél kevésbé piszkál bele a természeti környezetbe, de azért ha lehet, az ellenséges repülő tárgyak észlelésére is alkalmas ("metróba elég nehéz radart telepíteni" - fogalmazott egy ízben Bocskai István, a HM szóvivője). A jogászokból, akadémikusokból, környezetvédelmi és katonai szakértőkből álló Zengő-bizottság két fordulóban újabb helyszíneket vizsgált meg a Mecsekben, majd sík vidéken, de a háromdimenziós radar kihagyását - több, jelenleg üzemelő egység továbbműködtetésével - is számításba vette. A grémium is arra a szomorú következtetésre jutott, hogy ahol kevesebb természetkárosítással valósítható meg az építkezés, onnan lehet legkevésbé rálátni az ország légterére (a kilengésre vonatkozó követelmények miatt a torony nem lehet 80 méternél magasabb), és ott van szükség a legtöbb pótlásra is - sok pénzért. A kompromisszumkeresés végeredménye a Mecsek második legmagasabb pontja, a Zengőtől 14 kilométerre lévő és öt éve Pécs közigazgatási területéhez csatolt Nagy-Tubes hegy lett, amely már az évtizeddel korábbi keresgéléskor is felmerült. A hegy csúcsa hetven méterrel alacsonyabb a Zengőénél, viszont a csúcsán lévő kéthektáros, bekerített telken jelenleg is földúton megközelíthető honvédségi rádióállomás üzemel.
A balvégzetű Zengő-ügy óta mind a kormány, mind a HM tojásokon lépked. Gyurcsány Ferenc november végén bejelentette ugyan, majd kormányhatározat is megerősítette az új helyszínt, ez azonban egyelőre hangsúlyozottan csak ajánlás. A fiaskóból tanulva megfordították az ügymenetet: végleges döntést csak a helyi civil, szakmai, társadalmi egyeztetés és az azt követő engedélyeztetési eljárás után hoznak. A HM is minden fórumon azt ismételgeti, hogy csak az új lehetőséget vizsgálják. Ennek megfelelően Bocskai István sem tudott lapunknak részletekkel szolgálni. Mint mondta, év végéig elkészül a tubesi helyszín megvalósíthatósági, valamint előzetes környezeti hatástanulmánya, utána lehet érdemben állást foglalni. Az egyetlen elkészült vizsgálat a sugárhigiéniás felmérés, ennek alapján a helyszín megfelelő (lásd a keretes írást). Nem zárultak le a NATO-val folytatott tárgyalások sem, így nem tudni, hogy a Zengőre szánt hozzájárulását a szövetség fenntartja-e.
A Tubes-gerinc és a déli hegyoldal a Mecsek növénytanilag legértékesebb része több mint ötven védett növényfajjal, melyek közül kettő fokozottan védett. A hegy része az unió különös védelem alá tartozó Natura 2000 területének. Emellett népszerű kirándulóhely, a csúcson 25 méter magas kilátóval. A most is ott álló honvédségi antennákkal és a Pannon GSM acéloszlopával azonban érintetlennek nem tekinthető, ráadásul a radartoronyba valamennyi berendezés áttelepíthető, s így öt acéltornyot lehetne megszüntetni. A HM pedig esküdözik, hogy sem az építkezésnél, sem az üzemeltetésnél nem terjednének túl a saját területükön, és a meglévő út bővítésére sincs szükség.
A felderítési lehetőségekben ezerméteres magasság felett gyakorlatilag nincs különbség a Zengőhöz képest, viszont kis magasságban (száz méter) a környező hegyek miatt az ország belsejében - Paks irányában - és délnyugat felé lefedetlen területek maradnak. Ezért réskitöltő radarokra van szükség, és a tervektől eltérően tovább kell üzemeltetni a medinai gerincradarszázadot évi mintegy 760 millióból (egy hivatásos katona évente 4 millió forintban van). Tekintve, hogy a régi, egyszer már felújított berendezések nagygenerálja éppen esedékes, az is elvisz 320-540 milliót, de 3-4 éven belül így is szükség lesz négykészletnyi új berendezés megvásárlására. Ezt egészen biztosan a magyar büdzséből kell lecsípni, ráadásul a fix áras NATO-val közös beszerzés helyett egyedi beszerzéssel. Ennek költségét a szaktárca a rendszerbe állítással és a 20-25 éves üzemeltetéssel együtt 22-36 milliárd forintra becsüli. Ha a lokátorállomás mégsem a Tubesen épülne fel, az összeg tovább növekedne: a szóba jöhető helyszínek biztosította kisebb lefedettség miatt újabb bázisok kialakítására volna szükség.
A NATO-finanszírozásról folyó tárgyalások során először igazolni kell, hogy a Tubes is teljesíti a minimális katonai követelményeket, majd a műszaki megvalósíthatóságot bírálják el, pénzről csak ezek után esik szó - elég kicsi a valószínűsége, hogy ezt a műsort a kedvünkért harmadszor is eljátszanák. Ha minden jól megy, az engedélyeztetésre akkor is minimum egy évet kell számolni - az államigazgatási eljárást nem lehet sürgetni.
Ide ne
Mivel a majdani hatástanulmányok birtokában a hivatalok pozitív hozzáállása könnyebben feltételezhető, a legtöbb azon múlik, mekkora cirkusz alakul ki a helyszín körül (a hasonló adottságú bükki Borovnyák-tetőn különösebb felhajtás nélkül építették meg a "nagy fagyit"). Eddig úgy tűnik, hogy az érintettek megosztottak. Toller Lászlónak, Pécs polgármesterének nincsenek kifogásai, a városiak egy része viszont hallani sem akar a lokátorról. Elsőként Borhidi Attila, a pécsi egyetem botanikusprofesszora, a Fidesz helyi alelnöke jelent meg a vártán. Az általa szervezett decemberi demonstráción vagy százan tiltakoztak a tervek ellen, mondván, a Tubes a Zengőnél is értékesebb hely, és a létesítmény miatt a város katonai célponttá válna. Lapunknak Borhidi kifejtette, hogy bár a Fidesz városi szervezete mellette áll, nem politikai akcióról van szó, hanem egész egyszerűen nem való oda a radar. Nem hiszi el, hogy a megvalósításkor a már most is roncsolt területen belül maradnának: "A magyar építkezéseknél három dolog biztos: nem készül el időre, nem tartják be az előírásokat, és nem az lesz a végeredmény, amiről szó volt. A toronynak két emelet mély alapot kell csinálni, mivel itt a kőzet a felszínen van, ez csak nagy rombolással fog menni. De az a felvezető út is semmi." Bár a HM cáfolja a biztonsági kockázatot, a professzor emlékeztetett, hogy "a szerb-horvát háborúban is mindig a templomtornyot lőtték ki először, és nem azért, mert utálták a papot". Szerinte sokkal jobb lenne Mórágyon felállítani a radarállomást, ahol tudomása szerint a környék lakossága sem ellenezné; a felmerülő pluszköltségekről azt gondolja, hogy az nem lehet szempont akkor, amikor 170 ezer ember biztonsága a tét.
Januárban az egyszer már bevált recept szerint megalakult a Civilek a Mecsekért Mozgalom is, amelyhez egyre több, a katonai célponttá válás, az elektromágneses sugárzás, a tájképrombolás és a telekelértéktelenedések miatt aggódó magánember csatlakozik. Az aktivisták tisztában vannak azzal, hogy egy hónap múlva, a választási kampányban már nem fog hallatszani a hangjuk; legújabb akciójuk, hogy a helyi közgyűlésnél közmeghallgatást indítványoztak - az ehhez szükséges 6500 aláírást valószínűleg nem lesz nehéz megszerezniük. Pánovics Attila, a Pécsi Zöld Kör elnöke pedig rámutatott, hogy készülhet akármilyen szakvélemény, ha az emberek zsigerből nem akarják a létesítményt, akkor az sem fogja őket meggyőzni. Minden irónia nélkül hivatkozott a HM által szervezett lakossági fórum azon résztvevőjére, aki szerint a demokráciába az is belefér, ha a tiltakozásának oka az, hogy csak.
A radar vitathatatlanul téma a városban, az ilyenkor szokásos kísérőjelenségekkel. Egyesek tudni vélik, hogy a beruházást az Európa Kulturális Fővárosa címért cserébe kell elviselni (arról egyébként uniós grémium döntött), de a folklórba bekerült az az értesülés is, miszerint az építési munkálatokat majd a polgármester cimborái végezhetik el. Lehet, hogy kontraproduktív ötletnek bizonyul, de felemelte a hangját Körömi Attila is, aki még a Fidesz megyei listájáról került a parlamentbe, ám ma már a Jobbikot erősíti. A képviselő nem szenvedheti, hogy "a tavaszi magyarországi országgyűlési választások miatt a NATO-radar ügye pró és kontra egyre inkább a voksvadászat eszközévé válhat", ezért interpellálta a miniszterelnököt, és a NATO főtitkárának írt levéllel megpróbálta a katonai szervezetet is jobb belátásra bírni.
Oda lehet
A nagyobb szervezetek azonban nem gördítenek akadályt a beruházás elé: nem azért, mert a fák és a bazsarózsa védendőbb lenne az embernél, hanem mert az érdekérvényesítés távlati lehetőségei más stratégiát igényelnek. Ezzel együtt nem meglepő, hogy a mostani ellenzők cserbenhagyásként élik meg a tartózkodásukat.
A Védegylet, mint a lehetséges rossz megoldások közül a legkevésbé rosszat, tudomásul vette a kormánydöntést, mivel úgy ítélték meg, hogy a Zengő körül kialakult helyzetből ennél a kompromisszumos megoldásnál többet nem lehet kihozni. Az ügyet azonban még nem zárták le, mert - tudtuk meg Vay Mártontól - "az ördög a részletekben rejlik, és amíg nem kerülnek nyilvánosságra a teljes tervek, fennáll a lehetősége, hogy újra hallatnunk kell a szavunkat". A szervezet munkatársa úgy véli, a Zengő-mozgalmat hiteltelenítenék el, ha most átvonulnának a Tubesre: "Az jönne ki, hogy a jogi, ökológiai érvek csak ürügyül szolgáltak, valójában mi mindent elleneztünk, a lokátort, a katonaságot, az egész NATO-t, és azt se tudjuk, tulajdonképpen mi bajunk van." A biztonságpolitikai kérdést kompetencia hiányában továbbra sem boncolgatják, de a sugárterhelésről megjegyezte: "Most azt mondják, nem veszélyes, de például amióta röntgent használnak, ezredrészére csökkent a megengedett dózis, és a régi mobiltelefonokról is beismerték, hogy nem voltak azok annyira egészségesek." Az egykori Zengő-koalíció másik oszlopos tagja, a Greenpeace egyelőre kivár. Csáki Roland, a zöldszervezet kampányszervezője szerint a legfontosabb, hogy védett terület ne sérüljön. Az ígéretek szerint ez teljesülni fog, de az csak ezután válik el, hogy vajon valóban igaz-e az állítás. Ugyan maga a radarberendezés megegyezik a korábban telepítettekkel, de a felépítmény, az alapozás és a megközelítés esetleges eltérései miatt meg kívánják várni a honvédség pontosabb adatait. A miniszterelnökkel és a környezetvédelmi miniszterrel folytatott egyeztetés után Sólyom László is tudomásul vette a kormánydöntést, és azt az alkotmány környezetvédelmi elveivel összhangban lévőnek találta.
Bár politikai döntés formálisan még nem született, a szándékok nyilvánvalóak. A kormányoldal tapogatózva halad előre, a Fidesz pedig vonogatja a vállát, hiszen adott esetben a saját majdani helyzetét nehezítené meg. A nélkülözhetetlennek vélt kört azért lefutották: "Eddig sajnos csak koncepcióhiányt, tanácstalanságot, esetenként kapkodást tapasztaltunk a Medgyessy-Gyurcsány-kormány részéről ebben az ügyben. Vagyis a luxusbaloldal négy év alatt ezt a problémát sem volt képes megoldani" - fogalmazott közleményében Simicskó István. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a választások után a helyi érdek kontra közérdek viszonylatban könnyebb lesz keménynek lenni, és az államháztartás renoválása közepette igencsak megnéznék annak a néhány tízmilliárd forintnak a helyét.
Elvileg jó
Az előzetes vizsgálatokat az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet végezte. Ennek során a radar rendszeradataiból és működése jellemzőiből következő értékeket vetették össze az ENSZ és az EU ajánlásaiból, valamint a hazai szabályozásból adódó határértékekkel. Összességében a felépítendő berendezés környezeti terhelése kisebb, mint egy GSM-toronyé, bár az összehasonlítás nem igazán helyénvaló: a radar impulzusos működése kétségtelenül veszélyesebb, ellenben a légtérbe irányul, szemben a mobiladó egyenletesebb, de lefelé irányuló sugárzásával. Az intézet szakvéleménye ugyanakkor további előkészületeket tart szükségesnek. Az előzetes helyszíni méréseken túl vizsgálni kell a rádiófrekvenciás expozíciók összegződését (például a Misina tetői tévétoronnyal), s mindezt természetesen meg kell ismételni a telepítés után, továbbá célszerű volna a teljes rádiófrekvenciás spektrumról jelentő monitoringrendszer kiépítése is. Műszakilag amúgy minden megoldható; az interferencia vagy a biztonsági követelmények miatt a dőlésszög adott pontokon elektromosan feljebb állítható, aminek persze mindig a lefedettség csökkenése lesz az ára.
