Radarállomás a Tubesen - Második nekifutás

  • Mészáros Bálint
  • 2006. február 2.

Belpol

A lokátorállomás zengői helyszínének elvetése után már zajlanak a tubesi telepítés előkészületei. A helyi civilek hevesen tiltakoznak - kérdés, hogy a Zengő-koalícióban részt vevő "nagyok" nélkül ez mire lesz elég. Ha a politika megint berezel, az nagyon sokba fog kerülni.

A lokátorállomás zengői helyszínének elvetése után már zajlanak a tubesi telepítés előkészületei. A helyi civilek hevesen tiltakoznak - kérdés, hogy a Zengő-koalícióban részt vevő "nagyok" nélkül ez mire lesz elég. Ha a politika megint berezel, az nagyon sokba fog kerülni.

A radarrendszer (anyakönyvi nevén: a légvédelem rádiólokációs felderítő, információs és vezetési rendszere) gyökeres átalakítása 1995 óta szerepel a napirenden. Akkor dőlt el, hogy az elképesztő műszaki színvonalú, 131 készletnyi, több mint hatezres létszámmal méregdrágán üzemeltetett orosz radarokat korszerű, háromdimenziós, távvezérelt berendezésekkel váltják fel. Az új alaprendszer a Zengőn és a Bánkút mellett felállított objektumokból és kiegészítőikből állt volna, a helyszíneket utóbb amerikai és német szakértők is jónak minősítették. A NATO-csatlakozás időszakában az egységes légvédelmi rendszerhez való illeszkedés miatt szükségessé vált egy harmadik (a békéscsabai) radar telepítése is. Az új eszközök üzembe állásával a légtérfigyelés költsége a jelenlegi évi ötmilliárdról 750 millió forintra csökkenne. A beruházásoknak 2006. szeptember 30-ig kellett volna elkészülniük; a beszerzés, az építés és a 2027-ig tartó üzemeltetés 23 és fél milliárd forintos számláját a NATO fizeti, nekünk 153 milliót kell állnunk a radar árából, valamint a telekvásárlást és az objektum kerítésén kívüli út- és közműépítési munkákat.

A bükki és a békéscsabai torony már áll, a zengői helyszín azonban a civilek ellenállásába ütközött. A katonai szakértők pusztán megkeresték a technikai értelemben vett legjobb helyszínt, és nyilván legrosszabb álmaikban sem bukkantak fel a későbbi események. Meglepetésként érte őket és a Honvédelmi Miniszté-riumot (HM) a meglehetősen későn ébredő helyiek tiltakozása és a hozzájuk csatlakozó országos szervezetek fellépése, melyeknek így egyesített erődemonstrációra és imázsépítésre is kiválóan alkalmas gyakorlóterep hullott az ölükbe. Miután a politikai pártok ritkán látott egyetértésben lapítottak, a kormány meghátrált (mindezt lapunk részletesen végigkövette, lásd: Kapituláció, Magyar Narancs, 2005. december 8. és az ott közölt hivatkozások).

B terv

A határidő szorításában a lokátornak olyan új helyet kellett keresni, amelyet elvisel a lakosság, a Zengőnél kevésbé piszkál bele a természeti környezetbe, de azért ha lehet, az ellenséges repülő tárgyak észlelésére is alkalmas ("metróba elég nehéz radart telepíteni" - fogalmazott egy ízben Bocskai István, a HM szóvivője). A jogászokból, akadémikusokból, környezetvédelmi és katonai szakértőkből álló Zengő-bizottság két fordulóban újabb helyszíneket vizsgált meg a Mecsekben, majd sík vidéken, de a háromdimenziós radar kihagyását - több, jelenleg üzemelő egység továbbműködtetésével - is számításba vette. A grémium is arra a szomorú következtetésre jutott, hogy ahol kevesebb természetkárosítással valósítható meg az építkezés, onnan lehet legkevésbé rálátni az ország légterére (a kilengésre vonatkozó követelmények miatt a torony nem lehet 80 méternél magasabb), és ott van szükség a legtöbb pótlásra is - sok pénzért. A kompromisszumkeresés végeredménye a Mecsek második legmagasabb pontja, a Zengőtől 14 kilométerre lévő és öt éve Pécs közigazgatási területéhez csatolt Nagy-Tubes hegy lett, amely már az évtizeddel korábbi keresgéléskor is felmerült. A hegy csúcsa hetven méterrel alacsonyabb a Zengőénél, viszont a csúcsán lévő kéthektáros, bekerített telken jelenleg is földúton megközelíthető honvédségi rádióállomás üzemel.

A balvégzetű Zengő-ügy óta mind a kormány, mind a HM tojásokon lépked. Gyurcsány Ferenc november végén bejelentette ugyan, majd kormányhatározat is megerősítette az új helyszínt, ez azonban egyelőre hangsúlyozottan csak ajánlás. A fiaskóból tanulva megfordították az ügymenetet: végleges döntést csak a helyi civil, szakmai, társadalmi egyeztetés és az azt követő engedélyeztetési eljárás után hoznak. A HM is minden fórumon azt ismételgeti, hogy csak az új lehetőséget vizsgálják. Ennek megfelelően Bocskai István sem tudott lapunknak részletekkel szolgálni. Mint mondta, év végéig elkészül a tubesi helyszín megvalósíthatósági, valamint előzetes környezeti hatástanulmánya, utána lehet érdemben állást foglalni. Az egyetlen elkészült vizsgálat a sugárhigiéniás felmérés, ennek alapján a helyszín megfelelő (lásd a keretes írást). Nem zárultak le a NATO-val folytatott tárgyalások sem, így nem tudni, hogy a Zengőre szánt hozzájárulását a szövetség fenntartja-e.

A Tubes-gerinc és a déli hegyoldal a Mecsek növénytanilag legértékesebb része több mint ötven védett növényfajjal, melyek közül kettő fokozottan védett. A hegy része az unió különös védelem alá tartozó Natura 2000 területének. Emellett népszerű kirándulóhely, a csúcson 25 méter magas kilátóval. A most is ott álló honvédségi antennákkal és a Pannon GSM acéloszlopával azonban érintetlennek nem tekinthető, ráadásul a radartoronyba valamennyi berendezés áttelepíthető, s így öt acéltornyot lehetne megszüntetni. A HM pedig esküdözik, hogy sem az építkezésnél, sem az üzemeltetésnél nem terjednének túl a saját területükön, és a meglévő út bővítésére sincs szükség.

A felderítési lehetőségekben ezerméteres magasság felett gyakorlatilag nincs különbség a Zengőhöz képest, viszont kis magasságban (száz méter) a környező hegyek miatt az ország belsejében - Paks irányában - és délnyugat felé lefedetlen területek maradnak. Ezért réskitöltő radarokra van szükség, és a tervektől eltérően tovább kell üzemeltetni a medinai gerincradarszázadot évi mintegy 760 millióból (egy hivatásos katona évente 4 millió forintban van). Tekintve, hogy a régi, egyszer már felújított berendezések nagygenerálja éppen esedékes, az is elvisz 320-540 milliót, de 3-4 éven belül így is szükség lesz négykészletnyi új berendezés megvásárlására. Ezt egészen biztosan a magyar büdzséből kell lecsípni, ráadásul a fix áras NATO-val közös beszerzés helyett egyedi beszerzéssel. Ennek költségét a szaktárca a rendszerbe állítással és a 20-25 éves üzemeltetéssel együtt 22-36 milliárd forintra becsüli. Ha a lokátorállomás mégsem a Tubesen épülne fel, az összeg tovább növekedne: a szóba jöhető helyszínek biztosította kisebb lefedettség miatt újabb bázisok kialakítására volna szükség.

A NATO-finanszírozásról folyó tárgyalások során először igazolni kell, hogy a Tubes is teljesíti a minimális katonai követelményeket, majd a műszaki megvalósíthatóságot bírálják el, pénzről csak ezek után esik szó - elég kicsi a valószínűsége, hogy ezt a műsort a kedvünkért harmadszor is eljátszanák. Ha minden jól megy, az engedélyeztetésre akkor is minimum egy évet kell számolni - az államigazgatási eljárást nem lehet sürgetni.

Ide ne

Mivel a majdani hatástanulmányok birtokában a hivatalok pozitív hozzáállása könnyebben feltételezhető, a legtöbb azon múlik, mekkora cirkusz alakul ki a helyszín körül (a hasonló adottságú bükki Borovnyák-tetőn különösebb felhajtás nélkül építették meg a "nagy fagyit"). Eddig úgy tűnik, hogy az érintettek megosztottak. Toller Lászlónak, Pécs polgármesterének nincsenek kifogásai, a városiak egy része viszont hallani sem akar a lokátorról. Elsőként Borhidi Attila, a pécsi egyetem botanikusprofesszora, a Fidesz helyi alelnöke jelent meg a vártán. Az általa szervezett decemberi demonstráción vagy százan tiltakoztak a tervek ellen, mondván, a Tubes a Zengőnél is értékesebb hely, és a létesítmény miatt a város katonai célponttá válna. Lapunknak Borhidi kifejtette, hogy bár a Fidesz városi szervezete mellette áll, nem politikai akcióról van szó, hanem egész egyszerűen nem való oda a radar. Nem hiszi el, hogy a megvalósításkor a már most is roncsolt területen belül maradnának: "A magyar építkezéseknél három dolog biztos: nem készül el időre, nem tartják be az előírásokat, és nem az lesz a végeredmény, amiről szó volt. A toronynak két emelet mély alapot kell csinálni, mivel itt a kőzet a felszínen van, ez csak nagy rombolással fog menni. De az a felvezető út is semmi." Bár a HM cáfolja a biztonsági kockázatot, a professzor emlékeztetett, hogy "a szerb-horvát háborúban is mindig a templomtornyot lőtték ki először, és nem azért, mert utálták a papot". Szerinte sokkal jobb lenne Mórágyon felállítani a radarállomást, ahol tudomása szerint a környék lakossága sem ellenezné; a felmerülő pluszköltségekről azt gondolja, hogy az nem lehet szempont akkor, amikor 170 ezer ember biztonsága a tét.

Januárban az egyszer már bevált recept szerint megalakult a Civilek a Mecsekért Mozgalom is, amelyhez egyre több, a katonai célponttá válás, az elektromágneses sugárzás, a tájképrombolás és a telekelértéktelenedések miatt aggódó magánember csatlakozik. Az aktivisták tisztában vannak azzal, hogy egy hónap múlva, a választási kampányban már nem fog hallatszani a hangjuk; legújabb akciójuk, hogy a helyi közgyűlésnél közmeghallgatást indítványoztak - az ehhez szükséges 6500 aláírást valószínűleg nem lesz nehéz megszerezniük. Pánovics Attila, a Pécsi Zöld Kör elnöke pedig rámutatott, hogy készülhet akármilyen szakvélemény, ha az emberek zsigerből nem akarják a létesítményt, akkor az sem fogja őket meggyőzni. Minden irónia nélkül hivatkozott a HM által szervezett lakossági fórum azon résztvevőjére, aki szerint a demokráciába az is belefér, ha a tiltakozásának oka az, hogy csak.

A radar vitathatatlanul téma a városban, az ilyenkor szokásos kísérőjelenségekkel. Egyesek tudni vélik, hogy a beruházást az Európa Kulturális Fővárosa címért cserébe kell elviselni (arról egyébként uniós grémium döntött), de a folklórba bekerült az az értesülés is, miszerint az építési munkálatokat majd a polgármester cimborái végezhetik el. Lehet, hogy kontraproduktív ötletnek bizonyul, de felemelte a hangját Körömi Attila is, aki még a Fidesz megyei listájáról került a parlamentbe, ám ma már a Jobbikot erősíti. A képviselő nem szenvedheti, hogy "a tavaszi magyarországi országgyűlési választások miatt a NATO-radar ügye pró és kontra egyre inkább a voksvadászat eszközévé válhat", ezért interpellálta a miniszterelnököt, és a NATO főtitkárának írt levéllel megpróbálta a katonai szervezetet is jobb belátásra bírni.

Oda lehet

A nagyobb szervezetek azonban nem gördítenek akadályt a beruházás elé: nem azért, mert a fák és a bazsarózsa védendőbb lenne az embernél, hanem mert az érdekérvényesítés távlati lehetőségei más stratégiát igényelnek. Ezzel együtt nem meglepő, hogy a mostani ellenzők cserbenhagyásként élik meg a tartózkodásukat.

A Védegylet, mint a lehetséges rossz megoldások közül a legkevésbé rosszat, tudomásul vette a kormánydöntést, mivel úgy ítélték meg, hogy a Zengő körül kialakult helyzetből ennél a kompromisszumos megoldásnál többet nem lehet kihozni. Az ügyet azonban még nem zárták le, mert - tudtuk meg Vay Mártontól - "az ördög a részletekben rejlik, és amíg nem kerülnek nyilvánosságra a teljes tervek, fennáll a lehetősége, hogy újra hallatnunk kell a szavunkat". A szervezet munkatársa úgy véli, a Zengő-mozgalmat hiteltelenítenék el, ha most átvonulnának a Tubesre: "Az jönne ki, hogy a jogi, ökológiai érvek csak ürügyül szolgáltak, valójában mi mindent elleneztünk, a lokátort, a katonaságot, az egész NATO-t, és azt se tudjuk, tulajdonképpen mi bajunk van." A biztonságpolitikai kérdést kompetencia hiányában továbbra sem boncolgatják, de a sugárterhelésről megjegyezte: "Most azt mondják, nem veszélyes, de például amióta röntgent használnak, ezredrészére csökkent a megengedett dózis, és a régi mobiltelefonokról is beismerték, hogy nem voltak azok annyira egészségesek." Az egykori Zengő-koalíció másik oszlopos tagja, a Greenpeace egyelőre kivár. Csáki Roland, a zöldszervezet kampányszervezője szerint a legfontosabb, hogy védett terület ne sérüljön. Az ígéretek szerint ez teljesülni fog, de az csak ezután válik el, hogy vajon valóban igaz-e az állítás. Ugyan maga a radarberendezés megegyezik a korábban telepítettekkel, de a felépítmény, az alapozás és a megközelítés esetleges eltérései miatt meg kívánják várni a honvédség pontosabb adatait. A miniszterelnökkel és a környezetvédelmi miniszterrel folytatott egyeztetés után Sólyom László is tudomásul vette a kormánydöntést, és azt az alkotmány környezetvédelmi elveivel összhangban lévőnek találta.

Bár politikai döntés formálisan még nem született, a szándékok nyilvánvalóak. A kormányoldal tapogatózva halad előre, a Fidesz pedig vonogatja a vállát, hiszen adott esetben a saját majdani helyzetét nehezítené meg. A nélkülözhetetlennek vélt kört azért lefutották: "Eddig sajnos csak koncepcióhiányt, tanácstalanságot, esetenként kapkodást tapasztaltunk a Medgyessy-Gyurcsány-kormány részéről ebben az ügyben. Vagyis a luxusbaloldal négy év alatt ezt a problémát sem volt képes megoldani" - fogalmazott közleményében Simicskó István. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a választások után a helyi érdek kontra közérdek viszonylatban könnyebb lesz keménynek lenni, és az államháztartás renoválása közepette igencsak megnéznék annak a néhány tízmilliárd forintnak a helyét.

Elvileg jó

Az előzetes vizsgálatokat az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet végezte. Ennek során a radar rendszeradataiból és működése jellemzőiből következő értékeket vetették össze az ENSZ és az EU ajánlásaiból, valamint a hazai szabályozásból adódó határértékekkel. Összességében a felépítendő berendezés környezeti terhelése kisebb, mint egy GSM-toronyé, bár az összehasonlítás nem igazán helyénvaló: a radar impulzusos működése kétségtelenül veszélyesebb, ellenben a légtérbe irányul, szemben a mobiladó egyenletesebb, de lefelé irányuló sugárzásával. Az intézet szakvéleménye ugyanakkor további előkészületeket tart szükségesnek. Az előzetes helyszíni méréseken túl vizsgálni kell a rádiófrekvenciás expozíciók összegződését (például a Misina tetői tévétoronnyal), s mindezt természetesen meg kell ismételni a telepítés után, továbbá célszerű volna a teljes rádiófrekvenciás spektrumról jelentő monitoringrendszer kiépítése is. Műszakilag amúgy minden megoldható; az interferencia vagy a biztonsági követelmények miatt a dőlésszög adott pontokon elektromosan feljebb állítható, aminek persze mindig a lefedettség csökkenése lesz az ára.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.