Álljon a bál! - Kormányzati negyed a budai várban

  • Hamvay Péter
  • 2015.12.15 07:11

Belpol

Pintér Sándor a Helytartótanács épületébe költözne, Varga Mihály a Mátyás-templommal átellenbe, Orbán új hivatala pedig kicsit nagyobb lesz az Országház alapterületénél.

Nem cáfolta a Miniszterelnökség, hogy több, a 30-as években a budai vár polgárvárosában működő minisztériumot is visszatelepítenének egykori otthonába. Nemrég Pintér Sándor belügyminiszter is megtekintette az MTA egyes kutatóközpontjainak is helyet adó Kapisztrán tér–Úri utca–Országház utca által határolt, három belső udvart is magába foglaló monumentális, 20 628 négyzetméteres épületkomplexumot – értesült lapunk. Pintér állítólag világossá tette az akadémia vezetőinek, hogy a háta közepére sem kívánja a költözést, de „muszáj”. A Miniszterelnökség nem válaszolt a minisztérium esetleges áthelyezését firtató kérdésünkre, az Aka­démia szerint viszont még nem döntöttek az épület sorsáról. Pedig a kormánynak köszönhetően már épül az akadémiai kutatóközpontok új, Soroksári út melletti épülete – igaz, nem a tervezett ütemben (lásd erről keretes anyagunkat).

Bálterem Pintérnek, Vargának

A magyar históriában fontos szerepet játszó épületkomplexum a 18. század elején épült ferences, és a század második felében felhúzott klarissza kolostor és kolostortemplom összeépítéséből jött létre II. József idején, aki kormányzati funkciót adott az elkobzott ingatlanoknak. A ferences kolostor celláit nem is kellett átalakítani, kiválóan megfeleltek 1794-ben az itt raboskodó magyar jakobinusoknak, a tárgyalást a refektóriumban tartották (ez ma rendezvényeknek ad otthont). Az Úri utcára néző klarissza templom tornyát elbontották, a hajót szintekre osztották; itt működött a Magyar Királyi Kúria, később pedig a Helytartótanács. A tömböt másik oldalról határoló utca nem véletlenül viseli az Országház nevet, hiszen ebben a traktusban három rendi országgyűlést tartottak, (1790, 1792, 1807). Az épületben a 19. században rendezkedett be a belügyminisztérium.

A vár hosszú távú fejlesztésére készített Közti-koncepció a tömb megnyitásával számolt. Alkotója, Potzner Ferenc építész úgy nyilatkozott korábban, hogy a földszinten éttermek, kávézók, cukrászdák kapnának helyet, még youth hostelt is terveztek. Szerinte megoldható volna a klarissza templom kibontása, mely koncertteremként funkcionálhatna. Az egykori országgyűlés alsótáblájának ülésterme máig megmaradt, de ráférne egy műemléki felújítás, ami után Budapest legszebb bálterme lehetne. A felsőtábla egykor hasonló szépségű termét mun­ka­szobákra darabolták fel, de Potz­ner szerint van hozzá elegendő forrás, hogy eredeti formájában helyreállítsák. Így nemcsak Pintérnek, Varga Mihálynak is lenne bálterme.

Úgy tudjuk, a Forster Központ szakemberei hónapok megfeszített munkájával az előre hozott határidőre, múlt péntekre befejezték az egykori Pénzügyminisztérium – ma Magyarság Háza – Szentháromság téri épületének műemléki felmérését. Hogy a Miniszterelnökség utasítására készített anyag milyen célt szolgál, Lázár Jánosék nem árulták el lapunknak, de sokan tudni vélik, hogy kormányzati funkciót szánnak neki. Kézenfekvő lenne, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium kerülne ide, hiszen az egykor a telken álló jezsui­ta akadémiában működött elődje, a Királyi Kamara, amit 1848, illetve 1867 után már pénzügyminiszté­riumnak is neveztek. Az elavult és kinőtt épületek helyén – több szomszédos lakótelek kisajátítása után – 1901–1904 között emeltek új palotát a pénzügyigazgatás részére. Fellner Sándor építész a Szentháromság téri főhomlokzatot a Mátyás-templomhoz alkalmazkodás kedvéért késő gótikus stílusban tervezte. A 300 személyes bálterem, a márvánnyal burkolt, szobrokkal díszített aula, a faburkolatos, kandallós fogadó- és tanácskozótermek, a miniszteri szobák, a várakozóhelyiségek fő jellemzője a reprezentativitásra való törekvés volt – írja Fónagy Zoltán történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa. „A Pénzügyminisztérium épületét a századforduló építészetére jellemző bizonytalanság pél­dá­jaként emlegeti a művészettörténet, amely ráadásul arányaival is kirítt a polgári negyed kisvárosias léptékéből.” Mások már saját korában hibájaként rótták fel, hogy robusztusságával konkurálni igyekezett a Mátyás-templommal.

Tiéd a lekvár!

Tiéd a lekvár!

Fotó: Draskovics Ádám

Ezért aztán a legtöbb építész helyeslésével találkozott, amikor az 1948–1962 közötti helyreállítás során Rados Jenő jelentősen visszabontotta, és megfosztotta legfontosabb külső és belső díszítőelemeitől. A vár és a Parlament után így is a város legnagyobb épülete, ám ehhez illő funkciót máig nem sikerült találni neki. Évtizedekig a Műszaki Egyetem kollégiumaként használták, klubja 1968 után a budapesti diákélet legendás centrumának számított. Az épület hátsó szárnyaiban jelenleg is az Országos Levéltár egy részlege működik, továbbá számos alapítvány székhelye. Szakértők szerint az eredeti tereket nehéz visszaállítani, hiszen termenként csak egy-egy fekete-fehér kép ismert egy korabeli albumból, s ezek alapján komolyan vehető műemléki helyreállítás nem lehetséges. Mindez persze a kormány számára akár pozitívum is lehet, hiszen nincsenek olyan bonyolult műemléki problémák, mint a palotánál.

Barlangok nyelik el

Az általunk kérdezett biztonsági szakemberek szerint a budai vár egy rémálom a jórészt feltáratlan barlangrendszer, a menekülőutak hiánya és a keskeny utcák ­miatt. Ezért nem lehetett például a dalai lámát az esztergomi érsekség Úri utcai palotájában elszállásolni, s ezért nem használták az amerikaiak a Táncsics utcai ingatlanukat, vagy ezért nem költözött Mádl Ferenc a Zenetudományi Intézetnek helyet adó Erdődy-palotába – elevenítik fel a szakemberek a kudarcos terveket. Építészek attól is tartanak, hogy a vár terü­letén egykor állt többi miniszté­rium, a Szent György téri Honvédelmi és a Dísz téri Külügyminisztérium sokemeletes, a vár egy-két szintes épületei közül anno is kirívó századfordulós palotáit is vissza akarják majd építeni. Elvileg megtehetnék, hiszen a helyükön ma is foghíjtelek áll.

A vár azonban soha nem volt kormányzati negyed. A miniszterelnökségen, Horthy rezidenciáján és az említett négy tárcán kívül a többi minisztérium – 1920-ban még tizenkettő, a Bethlen-kormány első éveiben kilenc – Pesten működött. Az itteni minisztériumok egyébként nem ideológiai okokból kerültek a túlpartra a háború után, hanem azért, mert épületeik az ostromban megsemmisültek vagy súlyosan sérültek; a Várban állítólag csak egyetlen lakás volt lakható állapotban. Ungváry Krisztián történész szerint a minisztériumok működési struktúrája és létszáma nem változott radikálisan a 30-as évek óta, a budai vár viszont igen, elsősorban turisztikai és kulturális funkciót kapott. Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke is ezzel érvel újabb államigazgatási funk­ciók várba költöztetése ellen. Kádár Bálint, a KÉK elnöke szerint mindkét épületegyüttes nehezen hasznosítható a piacon a közlekedési, műemléki problémák miatt. „Ezért önmagában nem baj, ha egyik hivatal helyett egy másik költözne be, ha ezek nem erődszerű, megközelíthetetlen terek lesznek, hanem részben nyitott épületek maradnak.” Közlekedési szakemberek szerint már a Miniszterelnökség is túl nagy terhet jelentene a vár számára, ugyanakkor Dorner Lajos, a VEKE elnöke szerint annyi előnye lenne, hogy mivel a várban szinte nem lehet parkolni, a minisztériumi munkatársaknak a közösségi közlekedést kellene igénybe venniük. Így az V. kerület megszűnne „hivatali parkoló” lenni.

20,7 milliárd az új otthonra

Orbán Viktor rá van kattanva a várra, ez tudható rég. Azt, hogy az államigazgatás egy részét vissza kell vinni a várba, állítólag Habony Árpád ültette a fejébe, aki szédületes karrierjét az első Orbán-kormány által létrehozott, majd a második által megszüntetett Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöki tanácsadójaként kezdte. Azt, hogy pontosan mi, mikor és hová költözik, legfeljebb maga a miniszterelnök tudja – inkább még ő sem.

Az bizonyos, hogy a Sándor-palota szomszédságában álló egykori karmelita kolostorba (legutóbbi időkig: Nemzeti Táncszínház), illetve a mellette lévő üres telken felhúzandó épületbe a miniszterelnök és a Miniszterelnökséget vezető miniszter költözik be. A Miniszterelnökség a Narancsnak nem sokat árult el a beruházásról, annyit azonban igen, hogy hatalmas, bruttó 20 ezer négyzetméteres lesz a hivatal. Ez 2 ezer négyzetméterrel több, mint az Országház alapterülete. A közlönyökből az is kiderül, hogy eddig 20,7 milliárd forintot különítettek el e célra. Állításuk szerint ebből 735 milliót sikerült eddig elkölteni tervezési, régészeti, azbesztmentesítési munkálatokra. Ebből is látszik, hogy az eredetileg tervezett 2016. március 15-i határidő nem tartható, legkorábban talán 2017-ben cuccolhat át Orbán Viktor Áder János szomszédságába.

Azt is tudjuk, hogy megkezdődött az egymillió forintos négyzetméteráron épülő hivatal bútorainak kiválasztása. Hogy valamicskét spóroljanak, felszólították a számba jöhető közgyűjteményeket: tegyenek felajánlásokat a gyűjteményükben lévő, ilyen célra felhasználható bútorokról. Ez egyébként a kabinet nagyfokú udvariasságát mutatja, hiszen a nemrég módosított kulturális örökségvédelmi törvény szerint a kultúrát felügyelő miniszter saját hatáskörben dönthet a műtárgyak áthelyezéséről.

Több, az ügyre rálátó forrás megerősítette: létezik olyan terv, mely szerint a karmelita kolostor csak átmeneti állomás, és amint teheti, Orbán átköltözik a háború előtt Miniszterelnökségként működő, az első kormányzása alatt szintén e célra felújított Sándor-palotába. Az egykori kolostor és a hozzá csapott, Zoboki Gábor tervezte új épület a miniszterelnöki adminisztrációt fogadná be a továbbiakban is. Miután a köztársasági elnököt mégsem tehetik ki az utcára, előbb méltó elhelyezést kell találni számára. A Közti által a Budavári Palotáról készült hasznosítási tervben ez szerepel: „Javasoljuk a Köztársasági Elnöki ­Hivatal elhelyezését a palota északi, A épületszárnyában, így közvetlen szomszédságba kerülne a királyi palota B épületében visszaállítandó, az állami reprezentá­ciót is szolgáló bál- és büféterekkel.” Helyreállítanák az A épület eredeti, a mainál valamivel kisebb és díszesebb tömegét, a Szent György térre néző, a háború után befalazott kapuját, kibontanák a lefedett belső udvart is. A palota egykori fogadóépülete a háború után a Munkásmozgalmi, a rendszerváltás után a Ludwig Mú­zeumnak adott helyet, most pedig a Nemzeti Galéria használja időszaki kiállításaira. Viszonylag könnyen szeparálható a palota többi részétől, így annak még el nem dőlt rekonstrukciójától függetlenül, sőt a Galéria (teljes) költözése nélkül is elvégezhető az átalakítás. Nem beszélünk a palotához tartozó, már eldöntött, sőt részben folyamatban lévő építkezésekről, így a Lovarda, a Főőrség visszaépítéséről, hiszen ezek nem kormányzati, hanem közfunkciót kapnak. A meglehetősen elnagyolt látványtervek szerint a létrejövő rekonstruált és kortárs terek a hegy másik oldalán lévő Várkert bazárhoz hasonlóan a palota látványos és kényelmes megközelítését tennék lehetővé.

A Zenetudományi egyelőre marad

Tavaly úgy tűnt, hogy az Akadémia többi várbeli intézetével együtt a 30 éve a Táncsics Mihály utcai, egykori Erdődy-palotában működő Zenetudományi Intézetnek (ZTI) is költözni kell. A reprezentatív épülettel kapcsolatban többször is felmerült, hogy hivatali funkciót kapjon. Az ingatlant a ZTI számára újították fel, és az utóbbi években mintegy 600 millió forintot költött rá az MTA. Itt működik a Zenetörténeti Múzeum, a Bartók-archívum, a 20-21. századi magyar zenei archívum és kutatócsoport. A költöztetés ötlete jelentős szakmai tiltakozást váltott ki, Kocsis Zoltán mellett számos magyar zenei nagyság szót emelt ellene, mondván, hogy méltatlan volna a Bartók-archívumot egy kültelki irodaházba, az épülő Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóházba költöztetni. A Bartók-örökös pedig annyira bepöccent, hogy el is kezdte hazavinni az archívum letéti anyagát. A ZTI valószínűleg mégsem emiatt, hanem azért úszta meg a költözést, mert az új ingatlant túl kicsire méretezték. Idén májusban Lovász László MTA-elnök triumfálva jelentette ki, a Zenetudományi Intézet nem megy a Soroksári útra – majd hozzátette, hogy a helyén sem maradhat, inkább az Oktogonnál lévő Batthyány-palotába viszik.

Richter Pál, a ZTI igazgatója lapunknak megerősítette: az MTA vezetése felmérette a tulajdonában lévő Batthyány-palotát. Információink szerint a palota 1800 négyzetméteres hasznos területére kellene elférnie a jelenleg (rendezvénytermei nélkül is) 2010 négyzetméteren működő Zenetudományi Intézetnek. Megoldás lehetne, ha az MTA megvásárolná a szomszédos Eötvös utcára néző telket – ám így nagyságrenddel többe kerülne a költözés, mint azt előzetesen tervezték. Úgy tudjuk, októberben Lovász László elnökkel abban maradt a kormány, hogy 2020-ig biztosan a helyén maradhat a ZTI.

A Miniszterelnökség szerint még nincs döntés a ZTI-vel szomszédos, vele összevonható ún. Táncsics-börtön sorsáról sem; egyelőre a régészeti feltárások sem kezdődtek meg a vár legnagyobb és legszebb panorámát nyújtó kertjével rendelkező ingatlanban.

Mindent egy helyre

Egy bebukott PPP-konstrukciót követően jött létre a lágymányosi campuson az ingatlan korábbi nevéről Q2-nek becézett Természettudományi Kutatóközpont. Az üzletet 2010 végén ütötték nyélbe, s két évvel ezelőtt Orbán Viktor adta át a 9,5 milliárd forintos állami támogatásból épült komplexumot, amely öt kutatóintézetet fogad be. A központosításból a bölcsészet- és társadalomtudományok sem maradhattak ki; meg sem várva, hogy beváltja-e a reményeket a Q2, Orbán Viktor az átadása előtt fél évvel, 2013 májusában bejelentette az MTA közgyűlésén, hogy 8 milliárd forint állami támogatással Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház épül. A Soroksári út melletti telken három irodaházban kap helyet az összes humán tudománnyal foglalkozó, csaknem ezer főt foglalkoztató, eddig hat különböző ingatlanban székelő akadémiai intézmény. „Az MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóházának építése az előzetesen meghatározott ütemterv szerint halad, az intézetek költözése 2017 első fél évében várható” – közölte az MTA sajtóosztálya. Úgy tűnik, nem látták a saját honlapjukat: az ottani „előzetes ütemterv szerint” 2016 elejére, egy jelentésben pedig májusra tervezték a költözést. Az eddig 4 milliárd forintba került, szerkezetkész épület befejezése információink szerint azért csúszik, mert az épületgépészeti közbeszerzés kétszer is elhasalt, és hátravan még a bútorzat beszerzése. Az MTA lapunknak úgy nyilatkozott korábban, hogy a fenti intézmények évi 190 milliós fenntartási költségének 30 százalékát reméli megtakarítani e beruházással. A Q2 esetében a megtakarítás 20 százalék alatt maradt, ha hihetünk a hivatalos közlésnek. De ha sikerül is ennyit megspórolni, 127 év alatt térül meg a beruházás. Az uralkodó vélemény szerint az intézetek által egyáltalán nem preferált költözésnek nem a takarékosság a valódi oka, hanem a várbeli ingatlanok kiürítése.

Neked ajánljuk