A megújuló energiaforrások elterjesztésének fő támogatója és ösztönzője az Európai Unió; nem csoda, hogy arrafelé gomba módra szaporodnak a szélerőművek. Magyarország lemaradása e téren is óriási.Ami nem jó: a fosszilis energiahordozó-készletek végesek, ráadásul ha növekvő energiaigényünket kizárólag ezek felhasználásával akarjuk kielégíteni, az a környezetszennyezés további fokozásával jár. Az sem mindegy, hogy a jelentős részben importnyersanyagra épülő magyar energiaipar mit honnan és mennyiért vesz. És mindezek mellett ott van az EU szigorúan felemelt mutatóujja (az uniós elvárásokról lásd Kötelező fejlődés című keretes írásunkat).
Aki járt már szeles tengerparton, az persze elgondolkodhat: mi a bánatot akarunk mi a szélenergiával itt, a Kárpát-medencében? A témával huszonöt éve foglalkozó Tóth László, a Szent István Egyetem professzora, a Magyar Szélenergia Tudományos Egyesület elnöke lapunknak elmondta: az első feladat annak bizonyítása volt, hogy a magyarországi szélviszonyok is
lehetővé teszik
az energetikai hasznosítást, noha valóban nem olyan kedvező a helyzet, mint a tengerparttal rendelkező országokban. A technikai fejlesztések miatt azonban ma már vannak olyan berendezések, amelyek a kevésbé szeles helyeken is jó hatásfokkal működtethetők. Ezek a hazai viszonyok közepette is jó eredményeket produkálhatnak, ha a szokásosnál magasabban, százméteres oszlopokon helyezik el a szélkerekeket, mert ott gyorsabb és egyenletesebb is a szélmozgás, mint a földfelszín közelében. A hírek szerint az Országos Meteorológiai Szolgálat 2005-re készíti el a teljes széltérképét, de az előzetes adatok szerint az európai középmezőnyhöz tartozunk; az ország területének mintegy kétharmada elvileg alkalmas a szélenergia hasznosítására. A természeti és műszaki feltételek tehát adottak. (A témáról lásd egy korábbi írásunkat: Légből kapott energia, Magyar Narancs, 2001. május 24.)
Hogy a széllel nincs baj, azt mutatja az is, hogy 2000-ben Inotán kísérleti jellegű, 2001-ben Kulcson, tavaly Mosonszolnokon, idén pedig Mosonmagyaróváron "rendes", a villamosenergia-hálózatra termelő mini szélerőműveket helyeztek üzembe (valamennyinek a német E.on cég érdekeltségébe tartozó Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. a tulajdonosa). A mért adatok alapján hatásfokuk meghaladja a Dél-Németországban amúgy százasával telepített erőművek eredményeit.
Megizzaszthatja viszont az effélébe beruházni vágyókat a lakosság ellenállása (lásd Ellenérvek című keretes írásunkat), hiszen a létesítésről helyi népszavazás dönt. Hiába a szélviszonyokat tekintve ideális helyszín, ha az előkészítettség, a tájékoztatás és ebből eredően a lakosság, a hatóságok és a beruházó közötti konszenzus hiánya keresztülhúzza a számításokat. Ha valahol jó a szél, és a helybéliek is rettentően szeretnének egy szélerőművet a falu szélére, a kukoricásba, a pontos helyszín kiválasztásához még akkor is sok feltételnek kell teljesülni. A széltérkép adatai csak iránymutatóak, a későbbi biztos eredményekhez legalább még egy év mérési eredményei szükségesek. Kell még vagy húsz engedély (honvédelmi minisztériumi, légügyi igazgatósági, tűzoltósági, környezetvédelmi felügyelőségi stb.), melyek azért kellő előkészítettséggel viszonylag könnyen beszerezhetőek. A berendezés nagy tömege miatt talajmechanikai vizsgálatokat kell végezni, és az sem árt, ha a leendő helyszínt az építkezéskor közúton meg lehet közelíteni. Gazdaságossági szempontból pedig fontos, hogy a közelben legyen olyan elektromos alállomás, ahol a termelt áramot a hálózatba lehet táplálni; a távol levő átadóhely ugyanis könnyen elviheti a hasznot.
A szélerőművek összteljesítménye Magyarországon
2,4 MW (összehasonlításképpen: az ország energiatermelésének - normál esetben - mintegy 40 százalékát adó paksi atomerőmű teljesítménye 1700 MW), míg Németországban 14 000 MW. A hatalmas különbség nem az eltérő szélpotenciálból adódik, és nem is a gazdag ország-szegény ország leegyszerűsítő ellentétpárjából - bár a megoldás kétségkívül az állami szerepvállalás mértékében keresendő. Vitathatatlan előnyei ellenére a megújuló energiaforrások használata jelenleg még drága (noha a szélerőgépek gyártása az egyik leggyorsabban fejlődő iparág, ezért évről évre olcsóbbak), a befektetőket pedig értelemszerűen a beruházás megtérülése érdekli. A vállalkozói kedv felkeltéséhez tehát a hosszú távon és felelősségteljesen gondolkodó állam támogatása szükséges. Sokáig a rendkívül jó adottságokkal rendelkező Dánia vezette a nemzetközi szélenergia- mezőnyt, de a fokozott állami támogatásoknak köszönhetően mára Spanyolország és Németország megelőzte az észak-európai országot. Az igazán szeles Észak-Angliában és Skóciában a legutóbbi időkig csak mutatóban voltak szélkerekek. Azóta ők is kapcsoltak, és szédületes a fejlődés e téren. De elég, ha valaki néha elmegy Bécsbe: az út mentén minden alkalommal újabb szélturbinák megjelenését tapasztalhatja.
Magyarországon a megújuló energiákra pillanatnyilag kétféle állami támogatás létezik. Az egyik a beruházás értékének 30 százalékáig, de maximum 35 millió forintig kérhető vissza nem térítendő támogatás. Az éves keret 3,6 milliárd forint, ami általában már az év első felében elfogy, mivel e pályázati forrásra állnak sorba az erőművek beruházói, a kazánjukat megújuló energiaforrásra átállító vállalkozások és a családi házuk tetejére napelemes vízmelegítőt fölszerelő háztartások is. A másik ösztönző az elektromos áramra előírt kötelező átvétel és a hatóságilag garantált átvételi ár. Egy 1999-es, 2010-ig szóló kormányhatározat kötelezi a nagykereskedőket vagy az áramszolgáltatókat, hogy a minimum 0,1 MW teljesítménnyel termelt "zöldáramot" megemelt áron vegyék át; a tényleges piaci ártól való eltérést az állam megfizeti.
Tóth László szerint ezen állami támogatásoknak sem a mértéke, sem a rendszere nem megfelelő. A beruházási támogatás odaítélése akár visszaélésekre is módot adhat, és az ártámogatás egyébként is demokratikusabb, hiszen azt az elektromos áramon keresztül mindenki megkapja. De az igazi gond az, hogy a kötelező átvétel csak 2010-ig szól. Ha ma valaki elhatározza, hogy szélerőművet épít, annak az előzetes szélmérések, a szükséges hatósági engedélyek beszerzése és az építkezés legalább két évébe telik. A befektetés a 2010-ig fennmaradó ötéves üzemeltetéssel - a jelenlegi átvételi árakkal - nem fog megtérülni. A megfelelő garanciák hiányában ezért kérdéses, hogy valaki belevág-e egy ilyen vállalkozásba. Tóth László szerint több, erre alkalmas helyszínen megkezdődtek az előkészületek, de a befektetők, bízva a szabályok pontosításában, egyelőre kivárnak. A kiemelt átvételi árakra egyébként jellemző, hogy bizonyos szenes erőművektől drágábban veszik az áramot, mint az egységesen kezelt megújuló forrásoktól. E kérdések tisztázására az unió tagországaiban néhány éve megalkották a zöldenergia-törvényeket, és így megindulhatott az érdemi fejlődés.
Készül a megújuló energiaforrás-stratégia
Magyarországon is - nyilatkozta a Narancsnak Poós Miklós, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője. A várhatóan jövő év első felére elkészülő dokumentum lehetőséget ad az átvételi ár megemelésére, de - hangsúlyozta Poós - tudomásul kell venni, hogy a gazdagabb országok magasabb ártámogatást tudnak adni. Megvizsgálják annak a világon egyedülálló szabálynak a megváltoztatását is, miszerint a szélerőművel termelt áramnak más átvételi ára van csúcs- és völgyidőszakban (éjjel, hét végén). Ez rontja ugyanis a versenyképességüket, hiszen a gáz- vagy akár a biomassza-erőműnél megtehető, hogy a jobban fizető csúcsidőszakban járatják, a szélhez viszont alkalmazkodni kell.
A főosztályvezető úgy látja, megoldódik a befektetőknek nyújtandó hosszabb távú garanciák problémája is, mert a kötelező és megemelt árú átvételt a jövőben más mechanizmusok veszik át. Állítása szerint 2005-ben nálunk is beindul az egyelőre még az EU-ban is bizonytalankodó zöldbizonyítvány-rendszer. Ennek lényege: a termelő részére egy állami hatósági okirat igazolja, hogy az áramot környezetbarát módon, megújuló energiaforrás igénybevételével állította elő. Az erőműveket pedig arra kötelezik, hogy termelésük bizonyos százaléka ilyen forrásból származzon, amely feltételt a hagyományos erőművek csak zöldbizonyítványok megvásárlásával tudják majd teljesíteni. Így (többek között) a szélerőművek pótlólagos bevételhez jutnak. 2005. január 1-jétől megkezdődik az emissziós jogok kereskedelme is. A kiotói jegyzőkönyvben Magyarország 2012-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának 6 százalékos csökkentését vállalta, s ezért az állam az energiatermelőket meghatározott kibocsátási kvóták betartására kötelezi. Aki ezt nem tudja betartani, az szintén a károsanyag-kibocsátással nem rendelkező termelőktől, közöttük a szélerőművektől lesz kénytelen a kvótáját megvásárolni.
Poós Miklós szerint 2010-ig teljesítjük vállalásainkat. Úgy látja, lassan nálunk is beindul a fejlődés: ahhoz képest, hogy két éve még egyetlen szélerőművünk sem volt, ma már négy is működik.
Németországban e pillanatban a teljes villamosenergia-termelés 10 százalékát a szél adja. Spanyolország egyes régióiban ez az érték 20 százalék. Az elfogadott prognózisok szerint 2050-ben az európai energiatermelés 50 százaléka megújuló energiaforrásokból származik, s ezek egyharmada a szél lesz. Van tehát hova fejlődnünk.
Mészáros Bálint
Ellenérvek
Noha tiszta, újratermelődő energiáról van szó, mint mindennek, ennek is vannak negatívumai - melyeket a gyártók igyekeznek minimalizálni. Létező probléma, hogy a szélerőmű zajos, ezért a berendezések újabb generációinál a zajszint csökkentése fontos szempont. Szokásos vád, hogy a szerkezet emberi fül számára nem hallható, ún. infrahangokat bocsát ki. Ezek egészségkárosító hatása máig nem tisztázott (Kaliforniában vannak emberek, akik huszonöt éve szélpark közepén élnek; egyébként a templomi orgonának van a legnagyobb infrahangja), de ennél sokkal fontosabb, hogy egy szélerőműtől már 400 méterre mind a hallható, mind az infrahang intenzitása igen kicsi, az átlagos környezeti zajterhelés fele - vagyis a lakott területtől minimum ilyen távolságra kell felállítani. A lapátokon megcsillanó napfény villódzását fényelnyelő festékekkel igyekeznek csökkenteni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy annak a félelemnek sincsen alapja, miszerint a környező madárvilágban kárt tenne (a madarak elkerülik a lapátokat), de a helyszín kiválasztásakor nyilván célszerű az ismert madárvonulási és természetvédelmi területeket elkerülni.
Van viszont egy szubjektív ellenérv, amivel nemigen lehet vitatkozni: a látvány. A szélenergiát pártolók értetlenül állnak az ilyen vélekedések előtt. Szerintük egy füstölgő szénerőmű semmivel se szebb - áram pedig, ugye, kell. Új és szokatlan dologról van szó, az emberek idővel talán elfogadják, mint ahogy megszokták a szintén nem túl mutatós nagyfeszültségű távvezetékeket vagy a GSM-tornyokat is. A vizuális hatás elfogadtatására a gyártók még műszaki engedményeket is tettek. Ezért van az, hogy az elterjedt szélturbinák három lapáttal készülnek, holott aerodinamikailag a kétlapátos is jobb volna, és az egylapátos-ellensúlyos lenne az optimális - a felmérések szerint viszont az utóbbinak jóval kisebb az elfogadottsága. Ugyanez az oka, hogy a tartószerkezet sem a legideálisabb, azaz nem rácsos tartó, hanem henger alakú oszlop.
Kötelező fejlődés
A teljes uniós energiatermelés hét százaléka származik a megújuló energiákból. Egy 2001-ben elfogadott irányelv értelmében ezt az arányt 2010-ig 12 százalékra, az áramtermelésen belül pedig a jelenlegi 14,5-ről 22 százalékra kell növelni. Ez a tagországok átlaga; a magyar vállalás - az EU-val folytatott alkuk eredményeként - ennél jóval szerényebb, igaz, az eddigiekhez képest így is igen ambiciózus: a jelenlegi 3,6 százalékunkat kívánjuk 2010-ig megduplázni, míg az áramtermelésben a mostani 0,5 százalékos arányt 3,6-re növelni. Ezek indikatív célkitűzések; egyelőre csak elvárások, így kismértékű eltérést/lemaradást még tolerálnak. Ám ha időközben az EU illetékesei úgy látnák, hogy a folyamatokkal van baj, akkor e célszámokat bármikor kötelezővé tehetik, és el nem érésük miatt komoly pénzbüntetéseket szabhatnak ki.
