Ami a kormányközeli szakértők szerint okafogyott tüntetés, az a nemzetközi sajtóban masszív ellenállás

  • F.Zs.
  • 2017. április 10.

Belpol

A vasárnapi tüntetés visszhangja kissé más a belföldi propagandában és külföldön.

Miközben a kormány médiabirodalmán egészen gyorsan és észrevehetetlenül szaladt végig a vasárnapi CEU-tüntetés híre –  az Origo elintézte annyival, hogy nem jött össze a kritikus tömeg, a Ripost pedig egyenesen azt állította, szervezetten, akciókkal és repjegyekkel próbálták külföldről Budapestre csábítani a demonstrálókat (hogy kik, az bizonyára mindenkinek világos), de még így sem jött össze a kívánt tömeg –, addig a külföldi sajtó kissé másként kezelte azt a 80 ezer embert, aki a vasárnap délutánját Budapest utcáin töltötte.

Ám a tüntetés nemzetközi fogadtatása és a 80 ezres tömeg sem zavarta meg a Nézőpont Intézet ügyvezetőjét és az Alapjogokért Központ igazgatóját, ők ugyanis mindketten azt hajtogatták reggeli interjúikban, amit az Origo és társai tegnap este. Fodor Csaba (Nézőpont Intézet)

okafogyottnak nevezte a tüntetéssorozatot,

hiszen a törvénymódosításból úgymond nem az következik, hogy a CEU-nak be kell zárnia, csak ha továbbra is akar amerikai diplomát kiadni, kössön kormányközi egyezményt. Ennyi. Amúgy meg mindenki tudja, hogy a tüntető tömegbe beépültek a balliberális pártok, hiszen a „bevándorláspárti álláspontok mellett egyéb klasszikus ellenzéki témák is elhangzottak.” (Vajon az Orbán, takarodj!-ra vagy a Mocskos Fidesz!-re gondolhatott?)

Szánthó Miklós (Alapjogokért Központ) pedig a civileken rugózott, szerinte „alapvetően nincs baj azzal, hogy egy civil szervezet politikai tevékenységet végez. De azt a tényt, hogy ezt külföldről finanszírozzák, világossá kell tenni, mégpedig azért, hogy a közvélemény be tudja őket azonosítani, amikor véleményt fejtenek ki”.

Eközben külföldön

A The Guardian, a Politico, a BBC, a The New York Times mind-mind címlapon hozta az eseményt, a Reuters tudósításából pedig kiderül, hogy több tízezren vonultak az utcára, masszív, ám békés ellenállást tanúsítva a CEU ellehetetlenítésével szemben. A cikk kiemeli, hogy Orbán hétéves kormányzása alatt

ez volt az egyik legnagyobb demonstráló tömeg,

amely arra kérte Áder János köztársasági elnököt, ne írja alá hétfőn a törvényt, ne lehetetlenítse el a CEU magyarországi működését. Az egyik tüntető diák a Reutersnek elmondta, a kormány mindenkit el akar hallgattatni, aki nem úgy vélekedik, mint ők, aki szabadon gondolkozik, liberális vagy baloldali.

A tudósítás arra is kitér, hogy a kormány a civilek ellen is szigorúbb szabályozást tervez bevezetni, ami összevág a CEU kinyírásával, hiszen Orbán sokszor hangot ad annak, hogy őket is Soros támogatja. „Totálisan aláássák és megsemmisítik azt a kicsit is, ami még maradt a civil társadalomból – mondta az egyik tüntető a Reutersnek. – Ez az első demonstráció, amin részt veszek. Van az a pont, amikor muszáj megjelenned, úgyhogy itt vagyok. A módszer, a párbeszéd hiánya, a demokratikus intézmények elpusztítása nem lehet a jövő, sem a miénk, sem a gyerekeinké.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.