Egy kicsit Kádár, egy kicsit Horthy, de van benne Antall Józsefből, Teleki Pálból, sőt Rákosi Mátyásból is. A harminckét éves, Horváth Csaba Árpád fantáziáját a Medián közvélemény-kutatási felmérése, a „Ki a XX. század legnépszerűbb magyar politikusa?” (2006, 2008, 2010) mozgatta meg, ennek eredményét sűrítette szigorú statisztika alapján egy mellszoborba. Horváth műve egy kétfordulós public art pályázatra készült, ahol az első rostán továbbjutott, de a második fordulóba már nem került be.
Kádár álla
A mű
„A pályázatra szánt mű nem a klasszikus értelemben vett public art alkotás, koncepcióját tekintve némileg eltér attól, ugyanakkor a köztérrel, a köztéri tárgyak szimbolikájával, a hatalom köztéri reprezentációval kapcsolatos kérdésekre reflektál. Az utóbbi időszak sajátos politikai emlékműveket szült, elég csak a nagyobb médiafigyelmet kapottakra, a Horthy-faszoborra, vagy a mobil Kádárra gondolnunk” – mondja Horváth, akitől megtudtuk azt is, hogy a mellszobor arcberendezése miként állt össze. (Horthy köztéri szobrainak avatásairól mi is tudósítottunk, nem is egyszer.) „A kutatás eredményeit részarányosítottam, így kaptam meg az adott személyiségek hozzávetőleges népszerűségére vonatkozó adatait a magyar társadalomra vetítve. A kapott számokat egy sajátos transzformációval szobrászati karakterjegyekre fordítottam, amelyek összegyúrásából megkaptam az elmúlt 100 év ideális magyar történelmi személyiségét. A mellportré tartalmaz tiszta karakterjegyeket, mint a kádári áll vagy Antall József szeme, ugyanakkor egyes esetekben az elemek önmagukban is keveredések, mint például a hajviselet, ami Horthy frizurájának ötvözete Antall kései parókájával.”
Neutrális szobrászat
A végeredményt látva elmondhatjuk: egy ismeretlen ismerős képe a férfié, akit vonásai alapján leginkább a „semmi különös” kategóriájába sorolnánk. De vajon akkor is így tennénk, ha 25-30 évig az ország első embere lett volna? „Minden korszakban létezik egy-egy személyiség, aki emblematikussá válik. Ennek köszönhetően a személyiségjegyek is kitüntetett pozícióba kerülnek, és többletjelentést kezdenek hordozni. Az izgatott, hogy mi van akkor, ha ezek a jelentéssel teli jegyek elkezdenek keveredni. A tárgyi attribútumokat didaktikusságuk miatt elhagytam, szerettem volna pusztán a fiziognómiai jegyek finomabb kommunikációs rendszerét felhasználni. Mindvégig törekedtem arra, hogy a portrét egyfajta szobrászati neutralitás mezején tartsam” – mondja a szobrászművész. Hozzáteszi: az alapforma nem saját ambíció szülötte, mivel ez egy az egyben a századelős, Kerpely Antallról készült dunaújvárosi mellszobor kompozíciós sémáinak átvétele. „Azért fordultam a millennium szobrászatához, mert a magyar köztéri szobrászat jó része ma is ezekből a sémákból táplálkozik.”
A hozzávalók
Nem provokálni
Noha a nyári pályázatra Horváth Csaba Árpád csak a mű koncepcióját, illetve makettjét küldte be, azóta a mellszobor elkészült, amely most műteremben várja a jelentkezőket, hogy valahol kiállítsák. Horváth mindenképpen köztéren szeretné látni a mellszobrot, igaz, szerinte erre a jelenlegi politikai helyzetben nem sok az esély. Pedig a művész hangsúlyozza: „az emlékmű, az emlékműállítás sokkal jobban érdekelt, mint egy politikai állásfoglalás vagy a botránykeltés. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez sérthet bizonyos személyeket, de jelenleg ez szinte mindenről elmondható Magyarországon.”
