Antidiszkriminációs próbaper: Nők a pult mögött

  • - kr -
  • 1998. június 25.

Belpol

Az utóbbi években több olyan szociológiai tanulmány is készült, amely arra az egyszerű következtetésre jutott, hogy Magyarországon nem jó nőnek lenni, és hogy a magyar nők a mai napig nem harcolták ki az őket megillető jogokat. Az Egyenlő Esélyek Titkársága úgy döntött: eljött az ideje, hogy beverje az első szöget macho társadalmunk koporsójába, és próbapert indított a nőket érő hátrányos megkülönböztetés ellen. Az első ítéletet lapunk megjelenésekor hirdeti ki a Monori Városi Bíróság.
Az utóbbi években több olyan szociológiai tanulmány is készült, amely arra az egyszerű következtetésre jutott, hogy Magyarországon nem jó nőnek lenni, és hogy a magyar nők a mai napig nem harcolták ki az őket megillető jogokat. Az Egyenlő Esélyek Titkársága úgy döntött: eljött az ideje, hogy beverje az első szöget macho társadalmunk koporsójába, és próbapert indított a nőket érő hátrányos megkülönböztetés ellen. Az első ítéletet lapunk megjelenésekor hirdeti ki a Monori Városi Bíróság.

A"Profi Magyarország Rt. felvételt hirdet asszisztensi (csak férfi) munkakör betöltésére. Lehet kezdő is, a későbbiekben előrejutási lehetőséggel. Alkalmazási feltételek: felsőfokú végzettség, jó szervező- és tárgyalási készség, tárgyalási szintű francianyelv-tudás, 25-35 év közötti életkor, gépkocsivezetői jogosítvány." Ezzel a szöveggel jelent meg egy álláshirdetés tavaly ősszel az egyik országos napilapban. K. Zsuzsanna nagyon megörült a hirdetésnek, háromszor is elolvasta a sorokat, és elégedetten állapította meg, hogy a feltételeknek szinte maradéktalanul megfelel: van felsőfokú végzettsége, franciából tárgyalóképes, még jogsija is van. De volt két kitétel, ami nem passzolt: K. Zsuzsanna nem 25-35 év közötti, és főleg nem férfi. Ennek ellenére felhívta a cég humánpolitikai osztályát (régebben személyzeti osztálynak hívták) és előadta, mit akar.

Kár fáradni

A humánpolitikai munkatársak értetlenül fogadták K. Zsuzsanna jelentkezését, nem értették, miért telefonál, amikor feketén-fehéren leírták, hogy férfit keresnek az asszisztensi munkakörre, méghozzá nem is akármilyet, hanem a 25-35 év közötti korosztályból. Nem kecsegtették olyan fordulatokkal, hogy "próbálja meg, hátha sikerül", vagy hogy "mindig van remény, csak kitartás", hanem világosan értésére adták, hogy fölösleges Monorra kifáradnia, úgysem kapja meg az állást.

K. Zsuzsannát lesújtotta a telefonbeszélgetés, úgy érezte, az álláshirdetés diszkriminatív, női mivoltát mélységesen sérti. Felháborította, hogy még csak nem is voltak rá kíváncsiak a cégnél, pusztán mert nő és 46 éves. Elhatározta, hogy igazságot szerez magának és nőtársainak. Kapóra jött, hogy a Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága éppen hozzá hasonló áldozatokat keresett, a titkárságot ugyanis már jó ideje foglalkoztatta a gondolat, hogy jogi síkra kell terelni a diszkriminatív eseteket.

"Magyarországon először próbálunk per útján fellépni egy nyilvánvalóan alkotmánysértő megkülönböztetés ellen. Kíváncsiak vagyunk arra, hogyan reagál a magyar jogrendszer egy ilyen esetre", mondta Lévai Katalin, az Egyenlő Esélyek Titkárságának főosztályvezetője a Narancsnak. Szerinte Magyarországon egy ilyen per ma még abszurd vállalkozásnak számít, igencsak furcsállja a hagyományosan konzervatív hazai közvélemény.

Az álláshirdetés kettős diszkriminációt tartalmazott: egyrészt feltüntették, hogy csak férfi jöhet szóba, másrészt 35 év alattit kerestek. Mivel a magyar jog nem ismeri az "akció populárist", azaz a Munkaügyi Minisztérium mint intézmény nem léphet fel például egy alkotmánysértő hirdetéssel szemben, találni kellett egy olyan embert, aki vállalja, hogy a nevében próbapert indítanak.

Lázadás!

K. Zsuzsanna vállalta, s a napisajtónak azt nyilatkozta, hogy nem a saját, hanem az összes nő nevében lép fel a hátrányos megkülönböztetés ellen, és szerencséjére olyan főnöke van, aki megérti ezt. K. Zsuzsannának ugyanis van állása, de, mint mondta, egész életében szembe kellett találnia magát az ehhez hasonló jelenségekkel. 1971-ben például a leendő főnöke azt kérdezte, hogy van-e gyereke, ha nincs, akkor akar-e szülni, mert ha igen, akkor nem felel meg munkaerőként. A próbapertől azt várja, hogy győzelme esetén a nők jobban mernek majd lázadni a látványos diszkriminatív jelenségek ellen, és a munkáltatók is meggondolják az ehhez hasonló lépéseket. K. Zsuzsanna rossznak tartja azokat a hirdetéseket is, amelyekben titkárnőt vagy ápolónőt keresnek. Úgy véli, a munkakört kell meghirdetni, nem a jelentkező nemét.

"A háttérben az áll, hogy a legtöbben azt gondolják, a női munkaerő nem olyan jó, mint a férfi. Több nyugati országban a munkaadó nem tehet fel például olyan kérdéseket, van-e férje, gyereke, egyedül neveli-e satöbbi. Ezek nem tartoznak a munkáltatóra. Esélyt kell adni mindenkinek arra, hogy megjelenjen egy felvételi beszélgetésen, és a munkaadó majd eldönti, hogy kit választ. A munkaadó csak akkor kereshet kizárólag férfit vagy nőt, ha ezt szakmailag meg lehet indokolni. Kazánkovácsnak nyilvánvalóan férfit keresnek", magyarázta Lévai Katalin, aki a próbapertől nem reméli azt, hogy teljesen megszűnik majd a nemi diszkrimináció.

A Magyar Munkaadói Szövetség elnöke, Gyarmatiné Rácz Ágnes a Narancson keresztül óva int minden munkáltatót, hogy a hirdetésekben nemre vagy életkorra vonatkozó feltételeket kössenek ki. "Egy ügyes munkaügyis e nélkül is meg tudja vizsgálni, hogy a cégnek szüksége van-e a jelentkezőre, vagy sem." A munkaadói szövetség korábban már összeállított egy sor jó tanácsot, ezekben az olyan kényes ügyekre is kitértek, mint például hogy mit lehet kérdezni egy felvételi beszélgetésen, és mit nem. "A szövetség amúgy minden munkaadónak melegen ajánlja a próbaidős foglalkoztatást."

Egyensúly

Gyarmatiné Rácz Ágnes egy kissé kampányszerűnek tartja a most folyó próbapert. A Magyarországra települt brit multinacionális vállalatok példáját hozza fel, akik hazájuk hagyományai alapján kifejezetten férfiakat kerestek különféle pénzügyes állásokra. Nagy-Britanniában túlnyomórészt férfiak dolgoznak ebben a szakmában, a magyarországi fejvadászoknál azonban többnyire nők jelentkeztek. A briteknek ez nem okozott különösebb fejfájást, vettek fel női munkaerőt. Gyarmatiné szerint a britek nem bánták meg, hogy így döntöttek, állítólag örülnek a női munkatársaknak, és egyre gyakrabban mondogatják neki, hogy a nők sokszor precízebbek, pontosabbak, szorgalmasabbak férfi kollégáiknál.

"Ebben az egész ügyben két alapvető jogelv ütközik: a diszkrimináció tilalma és a szerződés szabadsága", mutat rá Lévai Katalin. "E kettő között kell találni valamilyen egyensúlyt. A szerződés szabadságát könnyebb, egyszerűbb megvédeni, a diszkrimináció ellen nehezebb fellépni. Ezért kell most ilyen próbaperhez folyamodnunk. Pontosítani kellene törvényeinket, pontosan meg kell fogalmazni, milyen feltételek, képességek kellenek egy adott munkakör betöltéséhez. Addig az alkotmányunk idevágó részei csak írott szavak maradnak."

A próbaper alperesének, a Profi Magyarország Rt.-nek a jogi képviselője nem kívánt az ítélet előtt a Narancsnak nyilatkozni, annyit azonban elmondott, hogy nőként is, jogászként is kíváncsian várja a bírói döntést.

A hirdetést megfogalmazó munkatársakat a cégtől kirúgták.

- kr -

Figyelmébe ajánljuk