A zöldenergia-szektor szűkülése vagy szélerőmű-építési boom? A megújuló energiával foglalkozó szakemberek sem egységesen ítélik meg, mi várható a jövőben. A furcsa az, hogy mindkét vélemény az EU-irányelvek szerinti "új" villamosenergia-törvény végrehajthatóságán alapszik.
Bejött, amit néhány gazdasági elemző már évekkel ezelőtt meg-jósolt: Kína és India azzal, hogy nagyfogyasztóként belépett az olajpiacra, drasztikus áremelkedést generált. A drágulás ellensúlyozására az EU 2001-ben az importfüggőség csökkenéséről és a megújuló energiák kiemelt támogatásáról döntött. Az unió a tagországok számára előírta, hogy 2010-re közösségi szinten az összes energiafelhasználás 12 százalékát megújuló energiák (nap-, szél-, víz-, geotermikus energia, illetve biomassza - ez utóbbiról lásd keretes magyarázó anyagunkat) hasznosításával kell fedezni.
A villamosenergia-termelésen belül ezt az arányt 21 százalék fölött állapította meg. A tagországonkénti vállalások listáján igencsak feltűnőek vagyunk a magunk 3,6 százalékával; Lettország 49,3, Szlovénia 33,6, Finnország 31,5 százalékra vállalt kötelezettséget. A legkisebb zöldenergiás részarányt a hivatalos magyarázat hazánk 75 százalék körüli energiaimport-igényével indokolja. Független szakmai körökben az importkényszert tekintik a bajok kisebbik részének. A nagyobb gond az - mondják -, hogy miközben az uniós tagság miatt számos jogszabályi változtatás vált szükségessé, Magyarországnak továbbra sincs konkrét és világos energiapoliti-kai koncepciója. Olyannyira nincs, hogy alig három hónappal a villamosenergia-törvény (vet) módo-sítása után nem kizárt az újabb kényszerű korrekció.
Keretbe foglalva
A júniusban elfogadott villamosenergia-törvény a négy évvel ko-rábbi hasonló jogszabály EU-nor-máknak megfelelő, részlegesen kozmetikázott változata. A törvény alacsonyabb szintű végrehajtási utasításait szakmailag előkészítő Magyar Energia Hivatalban (MEH) azt állítják: ha a törvényt betűre pontosan betartják, borítékolható az országos villamosenergia-hálózat működési zavara. A vet ugyanis lehetővé teszi túl sok, gyorsan felépülő, változó termelésű kapacitás létrejöttét, ami túlterhelné a jelenlegi rendszert. Takács Gábor, a Megújuló Energia Ipari Társaság ügyvezetője szerint a jogszabály-előké-szítéskor nem vették figyelembe a rendszer teherbíró képességét; az állandó módosítások viszont veszélyeztetik a befektetésbiztonságot. Az energia klubos Kazai Zsolt azt kritizálja, hogy bár a kormányzat 2001-ben liberalizációs pályára állította a villamosenergia-szektort, ma is legfőképpen arra ügyel, hogy a szabályozásban européernek látszódjon, miközben az évekkel ezelőtt bebetonozott status quóhoz nem mer/akar hozzányúlni. Ám annak a jeleit is látja, hogy a mester-ségesen nyugalomban tartott rendszert a megújulóenergia-ipar gyártói, szállítói és beruházói hamarosan kikezdik. "A magyar szakpolitikát, ha más nem, akkor a GE, a Siemens és hasonló óriások fogják szemléletváltásra kényszeríteni. Az ugyanis az EU-ban nem járható út, hogy miközben az angol, német, osztrák és dán megújulóenergia-ipar nyomása az egész kontinensen nyomot hagy, nálunk tovább maradhasson az eddigi hozzáállás" - mondta a programvezető.
Az EU meghatározó országaiban a néhány nagy erőműre épített villamos hálózati rendszer helyett egyre inkább a kisebb teljesítményű (de darabra értelemszerűen lényegesen több), elsősorban lokális, illetve regionális fogyasztókat kiszolgáló erőművekből felépülő hálózat felé halad a fejlesztés. A magyar villamosenergia-ipart - az évek alatt egymásra csúszott és így zavarossá vált elképzelések miatt - továbbra is a nagy erőművek túlsúlya jellemzi. Pedig gombamód szaporodnak a kis erőművek is. A tervek szerint 2018-ig bezárják ugyan a jelenlegi szénerőműveket, de helyettük 2020-ra a jelenleginél is jóval nagyobb, mintegy 25 százalékos arányban új szénerőművek termelnek áramot. Az újonnan épített, megújuló energiát hasznosító erőművek ugyanezen elképzelés szerint 15 év múlva is csak a 4-5 százalékos szintet érik majd el. Ez akkor is kevés az európai trendhez képest, ha a prognózisból az is kiderül: 2020-ra a jelenleginél mintegy 30 százalékkal nagyobb összkapacitás lesz a hazai rendszerben.
Alaphelyzet
Magyarországon az átlagos napi rendszerterhelés 3400-5400 MW közötti, pillanatonként változó értéket mutat. Az áramtermelő erőműveknek pontosan ugyanígy, lüktető-vibráló nagyságban kell be-tenniük a rendszerbe az áramot, mert a fogyasztó-termelő libikókát egyensúlyban kell tartani. (Mivel a tudomány mai állása szerint ilyen mennyiségű villamos energiát - legalábbis gazdaságosan - nem lehet elraktározni.) A mindenkori fogyasztáshoz igazított termelést nehezíti, hogy a hálózati terhelés pillanatnyi csúcsa 6000, míg a minimuma akár 2500 MW is lehet. A fogyasztói igényeknek megfeleltetett betáplálási ingáztatáshoz tehát arra van szükség, hogy az erőműrendszer egyes tagjai (lehetőleg minél többen) képesek legyenek dinamikusan reagálni a szükséges fel- és leszabályozási kényszerekre. Csakhogy a magyar villamos hálózat le- és felterhelhetőségi görbéjének meredekségét alapvetően két nagy szénhidrogén-tüzelésű erőmű (a Dunamenti és a Tisza 2 Erőmű) határozza meg.
A rugalmatlan rendszer egyik fő oka a Paksi Atomerőmű, mert a reaktorblokkok nem alkalmasak szabályozásra; vagy megy, vagy nem megy a rendszer. Ha dolgozik a négy blokk, akkor az állandó 1900 MW feletti betáplálást jelent. A Pakson kívüli nagy erőműveknek (közülük is elsősorban a 90-es évek közepén privatizáltaknak) hosszú távú szerződésük van, ami a megtermelt áram átvételét, illetve a profitot garantálja. Mivel velük együtt az összes erőmű-kapacitásnak nagyjából a 80 százaléka le-fedett, eleve nehéz beengedni a struktúrába a megújuló energiásokat. Ráadásul a nagy erőművek profitelvárásai és bővítési terveinek realizálása tovább nehezíti a kisebb, megújulós erőművek rendszerbe integrálását.
Hatvani György, a gazdasági minisztérium energetikai helyettes államtitkára azzal kezdi, hogy "az energiaellátási rendszer a tüzelőanyag-struktúránál kezdődik", és hogy meggyőződése szerint Magyarországnak e tekintetben akkor volt ideális az állapota, amikor még egyharmad szén, egyharmad szénhidrogén, egyharmad nukleáris alapú erőmű adta a hazai villamosenergia-termelést. A baj az, hogy mára jóval 40 százalék fölé kúszott a gáz aránya, amit a nyersanyag drágulása miatt gazdaságosan csak a saját gázmezőkkel rendelkező országok engedhetnének meg maguknak. "Az, hogy a jelenlegi előnytelen struktúrát hogyan alakítjuk át, elsősorban az ellátásbiztonság kérdése" - válaszolja kategorikusan arra a kérdésre, hogy miközben az EU-tagországok többségében kimondottan preferálják a megújuló energiás beruházásokat, szerinte nálunk miért kell összesen mintegy 80 milliárddal külön is megtámogatni az oroszlányi szénerőművet (lásd Szénfillérek című keretes írásunkat). Szerinte a Magyarország által vállalt 3,6 százalékos, megújulókból termeltethető villamosenergia-részarány is éppen csak teljesíthető vállalás. (Ennek ellentmondanak a MEH adatai: a megújulók arányában 2004-ben volt egy nagy ugrás - 0,67-ról 2,28 százalékra -, és az idén, de legkésőbb jövőre átlépjük az eredetileg 2010-re vállalt célt.) A helyettes államtitkár nagy rutinnal mondja: "Minden egyes mennyiségi egység, amit megújulóból termelünk, jó és támogatandó, mert ugyanennyi áram előállításához szükséges importnyersanyagot vált ki." De csak a biomasszáról hajlandó beszélni. Hatvani György, a Magyar Villamos Művek (MVM) egykori vezetője azt bizonygatja, hogy nálunk a szél- és a napviszonyok energiaszempontból nem túl kedvezőek, ráadásul ezek nagyon drága technológiák.
Fura ez a "kedvezőtlen viszony", mert június óta mintegy 600 igénylő összesen 1600-1800 MW összteljesítményben szélturbinát szeretne építeni. És Ausztriában, ahol a miénknél jóval kedvezőtlenebbek a napviszonyok, valamiért mégis megéri ebbe invesztálni (lásd Napfényes Ausztria című keretes anyagunkat). Ráadásul a legújabb mérések szerint, ha 40 dollár felett van az olajár, egyik megújulóra épített áramtermelés sem drágább, mint a klasszikus energiahordozós fajtársaik. A minisztériumi szakember ennek ellenére is a biomasszások mellett érvel, mert a megújulók közül "nálunk ez a potenciál a leg-nagyobb és a legkiszámíthatóbb". Erre főként a korábbi szénerőművek vegyes tüzelésűvé alakításával képes a hazai rendszer (mint pél-dául a 200 MW-os, felerészt biomasszát égető kazincbarcikai AES Borsodi Hőerőmű); a szén nélkül égetők ennek alig 1/5-ére, a biogázosok pedig csak 2-3 százalékára képesek. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a biomassza-erőművek szélcsendben és éjszaka is működtethetők.
23 forint, és emelkedik
A megújuló energiából áramot termelők számára a vet-módosítás egyik legfontosabb újítása, hogy az állam az addigi egységenkénti 18 forintos kötelező átvételi árat a mindenkori inflációval felszorzott 23 forintra emelte. A törvény e passzusa komoly szakmai nézeteltérések forrása lett. Arra például senki nem tudott értelmes választ adni, hogy miért éppen ennyi lett a megtermelt kWh támogatási értéke, és hogy a törvény miért egyetlen kupacként kezeli a megújuló energiát. Például a biomassza-erőmű által előállított 1 kW költségei nem azonosak a napcellával vagy a szélturbinával előállíthatóéval. Lehetne az a magyarázat, hogy az egyetlen fokmérő a vállalt környezetvédelmi cél elérése: minél kevesebb beruházással minél nagyobb MW-értéket sajtoljanak ki a rendszerből; így érthetővé válik a biomassza preferálása. Igaz, senki nem tudja biztosan, hogy ez így jobb-e a német modellnél, melyben a megújuló technológiák differenciált támogatásával összetettebb rendszert építenek. A két alapmodell koncepcionális vitájára még csak utalások sincsenek. Grabner Péter, a MEH villamosenergia-engedélyezési és -felügyeleti osztályának vezetője is csak azt tudta megerősíteni, hogy az utolsó pillanatban, a parlamenti szakaszban került be a törvény tervezetébe, hogy "az átvételi kötelezettség alá eső megújulóenergia-forrásból előállított villamos energia induló átvételi ára 23 Ft/kWh". Szerinte legfeljebb csak valószínűsíthető, hogy a támogatás emelése azzal a félsszel magyarázható, hogy a tárca szerint másképp nem tudnánk teljesíteni 2010-re a vállalt 3,6 százalékot.
A differenciálatlan támogatás elsősorban a biomasszásoknak jó, ámbár a jelek szerint csábít a szélgenerátor-beruházásokra is. A megtermelt zöldáramot a vet alapján kötelező átvenni, ami azért okozhat nagy galibát, mert a rendszerirányító Mavir közlése szerint a struktúra jelenleg csak 200 MW-nyi szélerőmű-kapacitást képes szabályozni (ha nem fúj a szél, akkor máshonnan kell az áramot a rendszerbe táplálni). A 2-3 hónap alatt működőképessé tehető szélgenerátorok engedélyezési eljárásában azonban jelenleg nincs olyan korlátozási lehetőség, amivel az igény (1600-1800 MW) és a jelenlegi rendszerbe illesztési lehetőség nagysága (200 MW) szinkronba hozható lenne.
Keveseknek tűnt fel elsőre az is, hogy a 23 forintos ár nem kötődik konkrét időintervallumhoz, vagyis annak ellenére, hogy a legtöbb országban folyamatosan lefelé korrigálják a támogatási arányokat, nálunk elvileg akár a végtelenségig nőhet a dotáció, függetlenül attól, hogy a megújuló technológiák be-ruházási ára folyamatosan csökken. További apró hiányosság, hogy az elfogadott szövegben nem szerepel a 23 forint kötelező átvételi ár előtt az "átlag" szó. A jogszabályt pontosan értelmezve ebből az követke-zik, hogy a törvény felülírása nélkül mindenkor (tehát függetlenül attól, hogy a pillanatnyi fogyasztás indokolja-e vagy sem) át kell venni a megújulóktól a megtermelt áramot. Grabner Péter ezt azzal egészíti ki, hogy a törvény olyan szereplőt (az ún. közüzemi szolgáltatót és a közüzemi nagykereskedőt) nevez meg konkrétan a hosszú távú szerződés megkötésére és átvételi kötelezettségre, amely az EU-előírásoknak megfelelően legkésőbb két év múlva a jelenlegi formájában már nem is létezik. A MEH-ben attól félnek, hogy ezzel a támogatási rendszer-rel a végrehajtást egy olyan autóba kényszeríti a törvény, ahol tövig nyomják a gázt, holott sem a fék, sem a kormány nincs még beépítve.
A megújuló és az ún. kapcsolt (például áramtermelő + hőtermelő erőművekből származó) villamos energia átvételéhez kötődik az ún. kompenzációs célú pénzeszköz (káp). A káp-kasszát a lakossági fogyasztók töltik fel, a keret tavaly 16,99 milliárd forint, az idén (törvénymódosítás előtt) több mint 21 milliárd forint volt. Tavaly 3 milliárddal korrigálni kellett a káp-keretet, így már a változtatás előtt több mint 24 milliárdot számláztak ki a fogyasztóknak. A vet jú-niusi módosítása előtti struktúrá-ban számolva az idén ebből nyolcmilliárd jutott volna a megújuló energiára, ám ennek nagy része a három nagy biomassza-erőmű számlájára kerül. A törvénymódosítással 23 forintra emelt átvételi ár egyik következménye újabb másfél milliárd forint káp-kasszába tétele, valamint az, hogy míg 2002-ben a fogyasztó 0,21 forintot fizetett be kWh-nként a számlán a káp-kasszába, ma már több mint a háromszorosát. A MEH-ben azt is kiszámolták, hogy mivel a kapcsolt erőműveknél jelentős kapacitásnövekmény történt, a biomasszások többet fognak termelni, mint tavaly, valamint ha az új megújuló energiás termelők is ténylegesen belépnek a rendszerbe, a káp-kasszát jövőre legalább a duplájára kell tervezni. A folyamatos és kö-telező átvételt is beleszámolva 2006-ban körülbelül 50-70 milliárd forintra lesz szükség. Csak ettől a tételtől a közüzemben mintegy 3,6 százalék körüli áremelési nyomás jelentkezik, amit vélhetően ismét a fogyasztó fog megfizetni. Az így emelkedő áramszámla viszont könnyen az EU-élmezőnybe tartozhat majd - ámbár most sem igaz már, hogy a magyar áramdíjak (a lakossági és az ipari fogyasztói árak szegmensében is) ne haladnák meg az EU átlagát.
A hazai lakossági energiafogyasztás több mint egytizede meleg vízre, több mint háromnegyede fűtésre megy el. Ezek együttesen a hazai energiafelhasználás 31,1 százalékát teszik ki. Kérdés: ha az elkövetkező években folyamatosan nő a lakossági áramfogyasztás, akkor a még több erőmű építése mellett az energiapolitika miért nem beszél olyan támogatási projektekről, melyek segítségével a lakosság saját energiaigénye egy részét helyben, maga is megtermelhetné?
A biomassza gyűjtőfogalom: a növényi és állati szervezetekből származó, folyamatosan termelődő, energiatermelésre felhasználható anyagokat jelenti. Legelterjedtebb ezek közül a fa, de ide tartoznak a lágyszárúak (nád, energiafű), a mezőgazdasági termelésből visszamaradt növényi hulladékok, az állati termékek (például trágya) is, valamint azok a növények, amelyek magvaiból üzemanyagot lehet gyártani. A biomasszát elsősorban elektromos áram és hő termelésére használják, de előállítanak belőle biogázt vagy motorhajtásra alkalmas alkoholokat is. (Forrás: WWF Magyarország) Villanyszámlánkkal nemcsak a mindenkori fogyasztást, hanem sok más járulékos költség mellett egy elavult és önállóan voltaképpen működésképtelen technológiát is finanszírozunk. A szakzsargonban csak szénfilléreknek nevezett tétel nagyságát mutatja, hogy abból évente 40 darab 1 MW-os szélturbina rendszerbe állítása vagy 5-7 ezer lakás napkollektorral felszerelése is kitelne. A 85 százalékban állami tulajdonú Vértes Erőművek Rt. (VER) legnagyobb, 240 MW teljesítményű egysége a barnaszén-tüzelésű Oroszlányi Erőmű. A hazai fosszíliát égető áramtermelőnek 2011-ig van működési engedélye, addig azonban - főleg a technológiából adódó veszteséges működés kompenzálásához, illetve az EU-normáknak való megfeleléshez - csaknem 80 milliárd forint állami és lakossági (fogyasztói) támogatást kap. A cég honlapján a különböző főegységek cseréjének fejében további háromévnyi grátisz működés felvetése is szerepel - ami további többmilliárdos ráfordítást jelentene. A lényegében állandó, évi 8-9 milliárdos működési támogatást tavaly egy 20 milliárd forintos tétellel kellett megfejelni; ennyibe kerültek a környezetvédelmi törvény követelte kéntelenítő szűrőberendezések. (A legújabb hírek szerint Oroszlányban biomassza-tüzelést is terveznek, ami megkérdőjelezi a kéntelenítőre költött milliárdok ésszerűségét.) A főként a technológiából és a nyersanyagból adódó gazdaságtalan működés problémáinak kezelésére folyósított közvetlen állami támogatást hazánk EU-csatlakozását követően megszüntették, mert félő volt, hogy a fenntartását az unió nem nézné jó szemmel. A szakapparátus ezért a közösségben - elsősorban a magas energiaértékű szénnel rendelkező Németországban és Angliában - ismert megoldással, a szénfillérek bevezetésével közvetlenül a fogyasztókra hárította e tétel kifizetését. Hatvani György, a GKM energiaügyi helyettes államtitkára az eljárást elfogadhatónak és ésszerűnek tartja, a bürokráciától független energiaügyi szakemberek ellenben a szóban messzemenőkig preferált zöldenergia-termelés nem előszöri gyomorszájba rúgásáról beszélnek. Az Oroszlány környéki szén 5-6 évnyi nyílt vagy burkolt állami dotálása helyett szerintük más pályára lehetne állítani a lakossági áramfogyasztási szemléletet. Világos energiapolitikával és átlátható támogatási rendszer kiépítésével Ausztria az utóbbi tíz évben többszörösen ledolgozta és kompenzálta azt az éghajlati és földrajzi adottságokból eredő hátrányát, hogy mind a napsütéses órák száma, mind az átlagos energiaértékük nagyjából 20 százalékkal kevesebb a magyarországinál. Odaát ma minden hetedik magánházban napkollektorral segítik a fűtést és a melegvíz-ellátást, sőt olykor a kisebb villamos hálózati fogyasztást is. A szomszédban már évi mintegy 1000 gigawattóra értékű hőenergiát termeltetnek meg a nappal, amivel 160 ezer tonna fűtőolaj kiváltását és ebből következően mintegy félmillió tonna szén-dioxid ki nem bocsátását érik el. Az osztrákokat 2004-re az egy főre jutó lakossági napenergia-felhasználásban már csak a görögök pipálták le a kontinensen. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Ausztriában a támogatási rendszert 1993 óta folyamatosan, mindig a fogyasztó számára ösztönzően korrigálták. A lakosság ilyen jellegű beruházásait állami (tartományi) és helyi önkormányzati támogatással, valamint adókedvezménnyel katalizálják, melynek nagysága ma átlagban 1100 euró berendezésenként, amelyhez napcella-négyzetméterenként további 100 euró adódik (Bécsben a támogatás összege elérheti akár a 4200 eurót is!). E támogatásnak is köszönhető, hogy csak 2004-ben több mint 200 ezer négyzetméternyi új napkollektort telepítettek az országban. Az ugyancsak kiemelten kezelt középületi és ipari szolárbeépítések eredményeként Ausztria valószínűleg még az idén átlépi a hárommillió négyzetméteres beépített összfelülethatárt. Ennél többre a kontinensen csak Németország volt képes (6,2 millió négyzetméterre); ezzel a két ország az EU 15 millió négyzetméter összfelületű kollektorparkjának nagyjából a kétharmadával rendelkezik. A már nem csak az osztrák határokon belül jelentkező gyártói és fejlesztői igényre tíz év alatt külön iparág nőtt ki a semmiből; prosperálását jelzi, hogy az e területen dolgozó 2700 ember munkájából tavaly 160 millió euró termelési érték származott. Európában jelenleg minden negyedik üzembe helyezett berendezés Ausztriában készül. Legutóbb az egyébként a saját gyártmányait preferáló német piacra kaptak meghívást, mivel az ottani felfutó keresletet a hazai gyártók már képtelenek időben kielégíteni.
