Füzesabony előtt kidőlt KRESZ-tábla, a határban álló házak kerítésénél homokzsákok, már ahol. Zavarba ejtő, hogy akad olyan porta is, ami előtt mindössze két darab zsák áll, egyik jobbról, másik balról. Hihetetlen elkeseredés vagy szimpla hülyeség kell ahhoz, hogy ettől bárkinek is bármiféle biztonságérzete támadjon. Az utcai árkok torkig vannak, de az aszfalt már száraz. A rádióban is bemondják, Füzesabony nincs közvetlen veszélyben, de ez valószínűleg már egyáltalán nem érdekli azokat, akiknek mindenük odalett. A városházán megkezdődött az adminisztráció, a károsultaknak nyomtatványokat meg fertőtlenítőszert osztanak. Az egyik fotelben félszemű, vörösre festett hajú nő ücsörög, és folyamatosan magában beszél. Káromkodik, valakit meg akar ölni. A tüsténkedő alkalmazottak észre sem veszik. "Csak a polgármester nyilatkozhat", mondja egyikük, miután vigasztalva útjára bocsát egy könnyes szemű öregembert három flakon klórral.
Emberemlékezet óta nem volt ilyen
Amikor Gulyás László polgármester megérkezik, a félszemű nő mosolygósra vált, noha eddig úgy tűnt, éppen az érkezőt átkozza megállás nélkül. Arról, hogy Füzesabonyban bekövetkezett a katasztrófa, Gulyás László is csak ugyanazt tudja mondani, mint annyi más polgármester mostanában: "Emberemlékezet óta nem volt ilyen az időjárás. A júniusi esőknél már észleltük, hogy azok az átfolyózsilipek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a belvizet levigyék a Laskó-patakba, jóformán üzemképtelenek. Akkor még lokalizálni tudtuk a vizet homokzsákokkal, földdel, és úgy gondoltuk, nem is lesz vele tovább probléma. Kezdetben még reménykedtünk, megkezdtük a védekezést, sőt volt néhány óra, amikor úgy tűnt, elhárul a veszély, de aztán jöttek az újabb esők, vasárnap a benzinkútnál átszakadt a gát, és alig fél óra alatt elöntötte azt a területet. A víz a 33-as úton kezdett átfolyni a Kossuth Lajos utcára, a Bethlen Gábor utcára. Akkor már láttuk, hogy nem tudunk tovább védekezni, mivel az összes homokzsákot felhasználtuk. Szinte pillanatok alatt másfél méteres víz lett az úton. Megkezdődött a mentés, hajtották az állatokat a magasabb területek felé, a kisebbeket földobálták a padlásra, de volt, akiknek annyi idejük maradt csak, hogy beugrottak az autóba, és menekülni kezdtek a víz elől. Honvédségi segítséget kértünk, és egy órán belül meg is érkezett Egerből harminc katona, akik valóban nagyon keményen részt vettek a munkában. A település megsegítésére útnak indítottak még hetven katonát, de ők csak másnap reggel értek ide, akkor már a védekezésben nem nagyon tudtak segíteni, mivel addigra szerencsére megállt a víz emelkedése, sőt valamelyest csökkent is. Miután bejárták a területet, továbbmentek a szintén kritikus helyzetben lévő Mezőtárkányra. A Mezőkövesdről érkezett tűzoltók viszont még jelenleg is dolgoznak. Most ott tartunk, hogy nyolc ház dőlt össze, de ez a szám emelkedni fog. Nincsen pontos adat, de legalább ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, mivel a házakban 120-160 centiméteres víz állt. További áradás nem fenyegeti Füzesabonyt, de ennek ellenére nagyon súlyos a helyzet. Egyértelmű a fertőzésveszély, vannak, akiken már kiütések jelentkeztek, gyakori a hasmenés. Kétezer embert kellene beoltani, de eddig csak harminc ampullát kaptunk. Nem tehetünk mást, mindazoknak, akik igénylik, kifizetjük a védőoltást, mivel van oltóanyag Füzesabonyban. A gyógyszertár ötszáz forintért árusítja. Folyik a károk felmérése, de nagyon sokan vannak, akiknek nem volt biztosításuk. A Belügyminisztériumtól érkező tízmillió forint legalább arra jó lesz, hogy kifizessük a védekezési költségeket. Ez a mai napig hatmillió forintba került."
A város szélén, a temetőtől nem messze, a latyakban szippantóskocsi kóvályog, a vízben álló, megrepedezett falú házak tulajdonosai még reménykednek. "Azok még állnak, de biztos, hogy egy-kettő még össze fog dőlni", mondja Sziklai Csaba az előtt a valami előtt, amit pár nappal ezelőtt még családi háznak nevezett. Az épület úgy néz ki, mintha lebombázták volna, az udvaron bokáig ér a sár. "Fél óra alatt összedőlt, minden benn maradt, és benn van a mai napig: a hűtőláda tele hússal, a színes tévé, minden. Se a katonák, se a tűzoltók nem tudtak bemenni, erre a biztosítósok azzal jönnek, hogy szedjem le a tetőt, hívjak egy ácsot, dúcoltassam alá, és akkor majd ki tudom hozni az értékeket."
Itt járt Viktor
Az átányi elágazásnál platós traktor várakozik egy csomó férfival, megtudjuk, ez most a "tömegközlekedés", mivel a busz csak idáig jön. "Nyugodtan bemehettek, nem akkora már a baj", mondja valaki. A bekötőút ugyan száraz, két oldalt viszont halastónak tűnik a szántóföld, a területet a gólyák vették birtokukba. A voltaképpen pazar látványosságot előbb egy szembejövő, bútorokkal megpakolt, szakadt kocsi, néhány perc múlva pedig maga a település feledteti.
Alig érünk be a faluba, száz méter után gyomor kell, hogy kibírjuk. Az utcában gilisztákkal, piócákkal, békákkal teli, bokáig érő víz hömpölyög, elviselhetetlen szag mindenfelé, a fülledt melegben legyek, szúnyogok támadnak. A kertekben strandlabda méretű tökök úszkálnak, döglött kukoricák kornyadoznak, vagy koszos csirkék szerencsétlenkednek a sárban, de hogy teljes legyen a vízió: az egyik ablakból hófehér macska bújik elő. Szinte világít. A kerítések mögött gumicsizmás csodavárók, igaz, egyikük már túl van egy népmesei szituáción. "Kérdem a gyereket, hát te meg ki vagy? Erre megfordul, akkor látom, hogy az Orbán Viktor", mosolyog egy kalapos öregember, majd a lehető legtermészetesebben közli, hogy "szombaton és vasárnap is esett, aztán most meg ez van. Nagy víz volt, bejött a házba is, de most már apad. Mentettük, amink van, a csirkéket földobáltam a disznóól tetejére, kettő fúlt csak meg. Van biztosításom, de azt én nem tudom, hogy fizetnek-e. Majd meglátjuk."
Egy darabig még biztosan nem, mivel Átányon továbbra is kritikus a helyzet, és a kárbecslők addig nem jönnek, amíg nem biztosak abban, hogy haza is tudnak menni. Szórád Ibolya jegyzőtől megtudjuk, az ezerhétszáz lakosú településen eddig tizenhét ház dőlt össze, kilencvennégy pedig életveszélyes állapotban van. A kitelepítettek száma háromszázötven fő, őket az általános iskolában és a művelődési házban helyezték el. Komoly a fertőzésveszély, kiöntöttek a szennyvíztárolók, a szeméttelepet bemosta a víz, amiben a döglött állatoktól az emberi fekáliáig minden megtalálható. A teljes lakosságot be kellene oltani, de eddig csak ötven darab tífusz elleni ampullát kaptak, fertőző májgyulladás ellenit egyet sem. Szórád Ibolya szerint a település kétségbeejtő helyzetét csak a miniszterelnök előző napi látogatása óta veszik komolyan. Orbán Viktor azt mondta, mivel életveszélyről van szó, mindenképpen előteremtik a vízkármegelőzéshez szükséges pénzt. "Ami igazán szomorú, az az, hogy sajnos nem beszélhetünk lakossági összefogásról. Kértünk önkéntes munkásokat, hogy jöjjenek segíteni, de nagyon kevesen jöttek. Az is előfordult, hogy szivattyúzni kezdtünk, erre betelefonáltak a szomszéd utcából, hogy azonnal hagyjuk abba, mert ki tudja, milyen káruk származhat ebből. Az nem számított, hogy a másiknak összedől a háza. A Pestről idevezényelt polgári védelmi parancsnok meg is jegyezte, hogy ő még ilyet az életében nem látott", mondja keserűen a jegyző.
Az ideiglenes szállásokon kizárólag romák vannak. A falu lakosságának egyharmada cigány származású, nagy részüknek most itt kell meghúznia magát. Többen is elmondják, teljesen reménytelenné vált a helyzetük, nincsen biztosításuk, a ház meg összedőlt. "Nincs munka, nem tudjuk fizetni a biztosítást. Ha van pénz, inkább egy kiló kenyeret veszünk a gyereknek!" Ezzel mindenki egyetért, de az indulatok elszabadulnak, amikor az igazságtalanságok kerülnek szóba. "Hiába dolgoztunk keményen, mégis a cigányságot mentették utoljára. A magyarok még azt is megcsinálták, hogy a gyerek a vízben volt, de inkább az állatot mentették. Nekünk meg nincs traktorunk, rájuk voltunk hagyatkozva. Már recsegett-ropogott ház, és ha nincs ott egy barátom, aki szól, hogy inkább az embert mentsék, ne a jószágot, bent pusztulok", meséli indulatosan Baranyi László. Balogh Ferencné, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke elkeserítőnek tartja, hogy azok a romák, akiket nem kellett kitelepíteni, nem kapnak élelmiszercsomagot, noha a kertjüket elöntötte a szennyvíz, nem tudnak se főzni, se mosdani. "Pedig tisztességgel helytálltak, kivették a részüket a katasztrófa idején. De nekik nem jár élelem. A polgármester úr azt mondta, önkormányzati támogatásra egyáltalán ne számítsunk, mert üres a kassza."
Balogh Ferencné találkozott a miniszterelnökkel is. "Orbán Viktor azt ígérte, hogy lezajlik ez a probléma, utána fog járni, és kapunk támogatást. Nem tudom, mi lesz ennek a végeredménye, de mást úgysem tudunk tenni, mint hogy bízunk benne."
Partvonalon
"Vezekénybe? Kicsukott ügy. Még a városból se tudtok kimenni." A hevesi benzinkutas grimaszol egyet, de azért útbaigazít. A kivezető utat tényleg lezárták, az aszfaltra "behajtani tilos" táblát tettek, rendőrt állítottak, aki azzal enged tovább, hogy úgysem jutunk messzire, a faluba meg aztán pláne nem. A közeli Hevesvezekény már-már emblémájává vált a legfrissebb idei katasztrófának, itt ugyanis szinte mindent elborított a víz, és ettől ez az árvíz sújtotta kis település lett a legfotogénebb. Helikopterről.
A falu határáig jutunk, ahol egymásba érnek a honvédségi teherautók, esőkabátos katonák szívják a cigiket; és olyan az egész, mintha egy tóparton forgatnának háborús filmet. Mivel nincs HM-sajtóengedélyünk, a parancsnok semmilyen kérdésre nem hajlandó válaszolni. Továbbmenni nem tudunk, egy darabig még elbámészkodunk: messziről nézzük, hogy emberek mászkálnak a térdig érő vízben, a bátrabbak biciklivel próbálkoznak.
Legát Tibor
