Giró-Szász András kormányszóvivő január 13-án még azt állította, hogy Orbán Viktor másnap az elmúlt egy év gazdasági eredményeit tekinti át Vlagyimir Putyin orosz államfővel. Ehhez képest a miniszterelnök moszkvai látogatása során minden idők legnagyobb hazai beruházásáról, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának építéséről állapodott meg a magyar és az orosz kormány. A kivitelező az orosz állami Roszatom lesz, a beruházás az ígéretek szerint 10-12 milliárd euróba, azaz több mint 3 ezer milliárd forintba fog kerülni. Ennek 80 százalékát orosz állami hitelből finanszírozzuk. A hitelt a magyar hivatalos tájékoztatás szerint "a piacinál alacsonyabb kamatozással" nyújtja Oroszország, az első törlesztőrészlet kifizetése 2023-ban esedékes, a futamidő 30 év - mint látni fogjuk, ez az állítás jelen pillanatban inkább a magyar fél elképzeléseit, mintsem a valóságot tükrözi. A leginkább optimista forgatókönyv szerint ugyanekkor kezdheti meg a termelést az első új blokk, a két régi reaktor pedig a 2030-as években áll le.
A kormány Paks bővítéséről - vagy legalábbis kapacitásának fenntartásáról - szóló döntését egy 2009-es országgyűlési határozattal próbálja legitimálni, melyben a magyar parlament elvi hozzájárulását adta "új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez". A jelenlegi ellenzéki pártok - a Jobbik kivételével - azonban tiltakoznak a lényegében titokban lepapírozott beruházás ellen, mivel a kormány lépése véleményük szerint túlmegy a 2009-es országgyűlési felhatalmazáson. Balázs Péter, a Bajnai-kormány egykori külügyminisztere is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy értelmezésében az előkészítő munka megkezdése semmiképpen nem jelentheti konkrét szerződések megkötését. "A demokratikus politikai gyakorlat szempontjából megengedhetetlen, hogy egy ilyen súlyú szerződés, amelynek számos aspektusa van - például környezetvédelmi, energiapolitikai, költségvetési - a nyilvánosság teljes kizárásával szülessen meg. Minden egyes téma külön-külön is igényelné a közmeghallgatásokat, a nyilvános vitát, szakértők, civil mozgalmak bevonását. A határozatra való mutogatás számomra egyértelműen utólagos magyarázkodásnak tűnik" - mondta Balázs.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár - aki a magyar-orosz megállapodást előkészítő munkacsoportot is irányította - múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján azzal nyugtatta az elégedetlenkedőket, hogy ha a magyar kormány nemzetközi szerződést köt, azt a parlament elé fogja vinni. Egyelőre azonban az sem teljesen világos, pontosan milyen dokumentumokat írtunk alá az oroszokkal. Orosz sajtóforrások alapján annyi biztosnak tűnik, hogy Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter és Szergej Kirijenko, a Roszatom elnöke "államközi" egyezményt szignált "a nukleáris energia békés felhasználásában való együttműködésről" - ez lenne a csomag legfontosabb eleme. Ezenkívül a regnum.ru, a Putyin-kormányzathoz feltűnően közel álló hírportál még három dokumentumról tud: a Magyar Villamos Művek és a Roszatom külföldi beruházásokért felelős leányvállalata, a Rusatom Overseas is megállapodott az "energiablokkok alapvető építési feltételeiről", az "üzemanyag-ellátás alapvető feltételeiről" és az "energiablokkok üzemeltetési szolgáltatásának alapvető feltételeiről". A felek abban is egyetértettek, hogy a megállapodások részleteit további szerződésekben dolgozzák ki 2014 során, s ennek ütemezéséről is aláírtak egy grafikont. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a pénzügyi konstrukció korántsem tisztázott még: az Orosz Föderáció pénzügyminisztere, Anton Sziluanov a RIA Novosztyi hírügynökség szerint mindenesetre a múlt szerdán leszögezte, hogy "egyelőre nincs döntés a hitelről", jóllehet a körvonalak megvannak: cirka 10 milliárd euró, a folyósítás 10 év alatt történik, a törlesztés ideje pedig 21 év. Sziluanov azt is hozzátette, hogy "a hitelfeltételek meghatározásakor az orosz fél abból indul ki, hogy maga Oroszország milyen anyagi eszközök árán jutna egy hasonló hitelhez". Úgy tűnik, hogy az oroszoknak a hitelnyújtáshoz maguknak is hitelt kellene felvenniük (annál is inkább, mert a 2014-es orosz költségvetésben nincs erre elkülönítve pénz): a kérdés már csak az, hogy miért jó nekünk ez: vajon az oroszok nulla felárral adják tovább ezt a hitelt? Esetleg olcsóbban, mint ők kapták, és olcsóbban, mintha mi vennénk fel?
Arról, hogy a feltételezhetően négy szerződésen kívül még miben állapodott meg vagy tervez megállapodni a magyar kormány az orosszal, nem tudni semmit. Bár Lázár János tagadta, hogy az olcsó gáz is része lenne az alkunak, az orosz kormány és a sajtó nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megépítése iránt az Orbán-kormány milyen elszántságot mutat - akár konfliktust is kockáztatva az unióval. Azt pedig mindenki magától értetődőnek veszi, hogy az orosz vezetéken orosz gázt fogunk vásárolni: mert hát milyet is vennénk mást.
Közérdekű adatok
Lázár János titkárságán arról érdeklődtünk, hogy a (legalább) négy dokumentum közül hányat visz a parlament elé a kormány, illetve azokról külön-külön vagy egyszerre kell majd szavazniuk a képviselőknek, azonban lapzártánkig nem érkezett válasz. Szél Bernadett, az LMP parlamenti képviselője, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának elnöke a Narancsnak elmondta, hogy még ők sem kaptak hiteles információt arról, mely szerződéseket tárja a parlament elé a kormány. "Minden dokumentumot kikértem, az a félelmünk ugyanis, hogy ami a parlament elé kerül, az csak egy általános keretmegállapodás lesz, az igazán lényeges dolgokat nem ebben fektetik le" - tájékoztatott Szél Bernadett. Balázs Péter szerint azokat a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, amelyek növelik az ország hitelállományát, a kormánynak alkotmányos kötelessége elfogadtatni a parlamenttel. A szóban forgó szerződések közül vélhetően a hitel-megállapodás lesz ilyen, a többi dokumentum esetében az illetékes bizottságok kérhetnék a tárgysorozatba vételt.
Lapunk a szerződések pontos tartalmának megismerése érdekében közérdekű adatigényléssel fordult a Miniszterelnökség, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Villamos Művek felé, eddig egyik szervtől sem érkezett reakció (igaz, nem is járt le a közérdekű adatigénylések teljesítésének törvényi határideje). Molnár Péter szólásszabadság-kutató szerint az atomerőmű építésére vonatkozó adatok nyilvánossága mindenképpen közérdeket szolgál, hiszen a beruházás érinti az egészséges környezethez és biztonsághoz való jogot, illetve a költségvetés helyzetét is. Molnár szerint ha a kormány titkosítani akarná a dokumentumokat, vélhetően nemzetbiztonsági okokra hivatkozna, általában is ez az állami szervek kedvenc érve a titkosítás mellett. Szerinte az atomerőmű üzemeltetésére vonatkozó technikai információk egy szűk körénél valóban nemzetbiztonsági érdek lehet a titkosítás (mert például háborús helyzetben ezek ismerete előnyt jelenthet az ellenséges haderőknek), de ezt nem lehet az adatok összességére kiterjeszteni. "Az alapvető feltevésnek a nyilvánosság mellett kell állnia, a titkosítást kell nagyon pontosan és erősen megindokolni, nem pedig megfordítva. Ez tipikusan olyan ügy, ahol a nemzetbiztonsági titkosítással szemben éppen a nyilvánosság szolgálja a nemzet biztonságát" - mondta Molnár.
Biztonságos kihelyezés
A dokumentumok tartalma mellett egyelőre azok státusza is meglehetősen bizonytalan. Az általunk megkérdezett nemzetközi jogászok a rendelkezésre álló információmorzsák alapján úgy látják, hogy amit Németh Lászlóné Moszkvában aláírt, az nem kötelezettségekkel járó nemzetközi szerződés, hanem csupán szándéknyilatkozat vagy keretmegállapodás. "Ha ez a helyzet, akkor a megállapodás tartalma nem kikényszeríthető, az alól egy következő magyar kormány simán kibújhat" - mondta a Narancsnak Eörsi Mátyás jogász, a Demokratikus Koalíció politikusa. Eörsi szerint problematikus lehet az is, hogy orosz részről eddig csak a Roszatom, illetve a Rusatom Overseas vezetői jelentek meg aláíró félként, hiszen a szerződések így nem tekinthetők kormányközi megállapodásnak, az orosz kormány jogilag nem áll mögöttük. Emiatt például nem biztos, hogy ha a Roszatom nehéz pénzügyi helyzetbe kerül, akkor az orosz kormány kezeskedik érte.
A magánjogi szerződések is számos kockázatot rejthetnek, minthogy ekkora összegű és ilyen hosszú időtávra szóló beruházásnál a költségek tökéletes pontossággal nem kalkulálhatók. Azt Lázár Jánostól megtudhattuk, hogy a költségtúllépés kockázatait a felek közösen viselik "a hitelszerződésben foglalt aránnyal egyező mértékben" - ennek a kijelentésnek akkor lehet értelme, ha lesz hitelszerződés. Eörsi Mátyás úgy látja, az egész hitelkonstrukció kulcseleme lesz, hogy ki van birtokon belül, és kinek kell vita esetén a bírósághoz fordulnia igaza bizonyításáért. "Például, ha a pénz még nálam van, amikor a kivitelező rosszul teljesít, akkor én vagyok birtokon belül, mert megtehetem, hogy nem fizetem ki. A nagyberuházásoknál ez többnyire nem teljesen megoldható, az a bevett módszer, hogy a felek megállapodást kötnek, és a megbízó apránként utalja az előleget. A megrendelő kérhet bankgaranciát is a kivitelezőtől, ami feltétel nélkül lehívható bizonyos - előre meghatározott - esetekben, így elég magas biztonsági faktornak számít. Éppen ezért viszont jelentősen megdrágítana egy ekkora beruházást, így itt vélhetően nem tudtunk élni ezzel a garanciális elemmel" - mondta Eörsi.
Az általunk megkeresett, nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó szakértők szerint egyébként is kérdéses, milyen tárgyalási pozíciót tudott kialkudni magának Magyarország az oroszokkal szemben. Bár a kormány máris az elmúlt negyven év legjobb üzletének titulálta a paksi bővítést, valójában az oroszok alkupozícióját erősíti a tender elmaradása, és az is, hogy a beruházás kivitelezőjének és finanszírozójának érdekei egybeesnek. Balázs Péter szerint az sem kedvezhetett a magyar tárgyaló delegációnak, hogy gáz- és kőolajimportunk jelentős része Oroszországból jön, hiszen ez önmagában is függőségi helyzetet eredményez. E vélemény megjelenik az orosz oldalon is: természetesen más előjellel. Az orosz érdekekért aggódó, hovatovább független közgazdászok éppenséggel avval nyugtatják magukat, hogy bár a hitelre szánt 10 milliárd eurónak jobb helye is lehetne ennél, nem valószínű, hogy Magyarország rossz adós bírna lenni. Ha Ukrajnának és Belarusznak inkább segélyt, mint hitelt folyósított az orosz állam (15, illetve 2 milliárd euró értékben), úgy Magyarország gazdasága - legalábbis a két hajótörötthöz képest - remek állapotban van, fizetőképessége egészséges. És ha a törlesztésekkel netán problémák adódnának - spekulált egy bizonyos Szergej Hesztanov nevű elemző az Argumenti i faktinak -, akkor az orosz kormány a vitatott összeget egyszerűen levonja abból a díjból, amit a Déli Áramlat használatáért a magyar félnek fizet majd.
Ilyen egyszerű ez.
Valamelyik csak összejönElsikkasztott eurómilliók, gazdaságossági problémák, félbehagyott építkezés, kártérítési perek, politikai sakkjátszmák, kínos vergődés - nagyjából ezeket láthatjuk, ha végignézünk a kelet-közép-európai régióban orosz részvétellel zajló nukleáris projekteken. A belenei építkezés (Bulgária) állatorvosi lóként hordozza magán egy rosszul előkészített projekt és szerződés minden nyűgét. A rendszerváltás előtt nem sokkal elkezdett, majd 1992-ben gazdasági és környezetvédelmi problémák miatt leállított erőműépítés ötlete 2003-ban vetődött fel újra. 2004-ben környezeti hatásvizsgálatot végeztek, melyet több szervezet erősen kritizált, többek között azért, mert nem vizsgálták kellően a földrengésveszélyes terület megfelelőségét. Ennek ellenére a tendert 2005-ben kiírták, amelyen az orosz Atomsztrojexport (a Roszatom leányvállalata), a francia Areva és a Siemens alkotta konzorcium, illetve a Skoda-csoport nyújtott be ajánlatot. Egy macedón szervezet közben keresetet nyújtott be a bolgár legfelsőbb bíróságon, amiért az országot nem értesítették az atomerőmű-építésről (ami egy nemzetközi jogi egyezmény értelmében kötelező lett volna). A folyamat részben emiatt, részben az ajánlatok drágasága miatt húzódott, míg végül 2006-ban a bolgár villamosenergia-társaság (NEK) bejelentette, hogy az Atomsztrojexport vezette konzorcium építheti meg a 2000 MW teljesítményű erőművet 4 milliárd eurós költséggel. Az erőműépítésre külön projekttársaságot hoztak létre, melynek 51 százaléka a NEK, 49 pedig a tervek szerint befektetők tulajdonába került volna. A befektetői érdeklődés azonban elmaradt, az Atomsztrojexporttal kötendő szerződést a finanszírozási gondok miatt 2007 végéig elhalasztották. Hosszas tendereztetés után végül a BNP Paribas és az RWE beszállt a projekt finanszírozásába: előbbi 250 millió eurós áthidaló kölcsönt nyújtott, utóbbi pedig 1,2 millió euróért megvásárolta a projekttársaság 49 százalékos tulajdonrészét. Az atomerőmű-építésre vonatkozó szerződést végül 2008-ban, Putyin díszes jelenlétében írták alá, aki egyúttal 3,8 milliárd eurós hitelt is ígért a bolgároknak. A NEK és az Atomsztrojexport még 2008 folyamán bejelentette, hogy a projekt a tervezettnél legalább 25 százalékkal többe kerül. A NEK a bolgár államtól kért több százmillió eurós garanciát az Euratomtól, az Európai Beruházási Banktól, illetve az Oroszországtól felvenni kívánt hitelekre. A környékbeli bolgár és román települések vezetői levélben fejezték ki aggályukat a projekt miatt. 2009-ben egy 5,3 erősségű földrengés pánikot keltett a régióban. Az újonnan választott kormány bejelentette, hogy a projekt költsége a kezdeti 4 milliárd euróval szemben el fogja érni a 10 milliárdot, amelyből addig kb. 440 millió eurót kifizettek az Atomsztrojexportnak a projekt előkészítésére és tanácsadásra. A pénzügyminiszter állítása szerint az elköltött pénzek közel kétharmada "eltűnt". 2009-ben a BNP Paribas és az RWE kiszállt a projektből. 2010-ben az Atomsztrojexport megvásárolta a NEK 51 százalékos részesedését a projekttársaságban. 2010 nyarán a bolgár miniszterelnök bejelentette, hogy a belenei építkezést határozatlan időre felfüggesztik, mert nem biztosított a beruházás gazdaságossága. A bolgárok megpróbálták 5 milliárd euró alá tornászni a projekt költségvetését - sikertelenül. 2012-ben a bolgár miniszterelnök bejelentette a projekt leállítását, mire az Atomsztrojexport egymilliárd eurós kártérítést kért. Az ügy azóta is egy genfi és egy párizsi bíróság előtt van. A csehországi Temelínben felépítendő 3. és 4. blokk terve a projekt 1990-es leállítása után 2005-ben került elő újra. Ezt 2007-ben a kormány felfüggesztette, 2008-ban azonban a cseh állami energetikai konglomerátum, a CEZ mégis kezdeményezte az előkészítés újraindítását. Terveik szerint 2013-ban kezdték volna meg az építkezést, és 2020-ban adták volna át a blokkokat. 2010-ben a francia Arevával, az amerikai Westinghouse által vezetett konzorciummal, illetve az Atomsztrojexport vezette orosz- cseh konzorciummal kezdtek tárgyalásokat, amelyektől 2011-ben ajánlatot kértek az erőmű megépítésére és a fűtőanyag 9 éven át esedékes szállítására. 2012-ben az Arevát kizárták a tenderből, mivel - állítólag - több szempontból sem volt megfelelő az ajánlata. A két másik jelöltnek is módosítania kellett az ajánlatán, ami komoly csúszást okozott az eredeti tervekhez képest. A folyamatot az is hátráltatta, hogy Petr Necas - az erőműépítés elkötelezett híve - kormánya 2013 őszén megbukott. További probléma, hogy a CEZ garantált átvételi ár bevezetését kéri a cseh államtól a 3-4. blokkból származó áramra. Ennek az az oka, hogy a számítások szerint 65-85 euró/MWh áramár alatt nem éri meg felépíteni a reaktorokat, ez viszont jóval magasabb az áram jelenlegi átlagos nagykereskedelmi áránál (40-50 euró/MWh), vagyis amennyiért el lehet adni az áramot a piacon. Ezzel az a baj, hogy az EU-szabályozás szerint az államilag garantált átvételi ár tiltott állami támogatásnak minősül. A CEZ ugyanakkor többször világossá tette, hogy csak így hajlandó a blokkok megépítésére. Sajtóértesülések szerint a jelenleg alakulóban lévő új kormány az árgaranciára nem hajlandó, és nem akarja aláírni a kb. 9 milliárd eurós hitelgaranciát sem (a beruházás - részben legalábbis - Pakshoz hasonlóan hitelből valósulna meg). Kiszivárgott információk szerint az új kormány a projekt felfüggesztésén gondolkodik - bár az index.hu ezt eldöntött tényként adta hírül a napokban, a valóságban egyelőre csak pletyka. A bohunicei új blokkok (Szlovákia) építésének terve 2004-ben merült fel, amikor az EU-csatlakozás egyik feltételeként leállítottak két blokkot. A szlovák számítások szerint 2025 körül indíthatják a 10-12 milliárd eurós beruházást igénylő új, kb. 2400 megawatt teljesítményű erőmű próbaüzemét. 2009-ben létrehozták a Szlovák Atomenergetikai Társaságot (JESS), melyben 51 százalékos részesedése van a szlovák államnak, 49 százalékot pedig a CEZ cseh energetikai konszern birtokol. A CEZ 2013-ban azonban közölte, hogy el kívánja adni a részesedését, mert saját temelíni atomerőmű-projektjére akar koncentrálni. A Roszatom tárgyalásokat kezdeményezett a CEZ részesedésének megvásárlásáról, ezek azonban tavaly decemberben megrekedtek, miután az oroszok állami garanciát kértek a leendő atomerőmű által termelt áram minimális felvásárlási árára. A szlovák kormány a megawattóránkénti 65 eurós minimális árat nem volt hajlandó elfogadni. 2014. január 17-én azt adták hírül a lapok, hogy az oroszok hajlandók lemondani a garantált áramátvételi árról, és "készek fontolóra venni bármilyen, a szlovák fél által ajánlott támogatási formát, amely biztosítja, hogy a projekt gazdasági szempontból megvalósítható legyen a befektetők és a hitelezők számára is". Csehországban élő, nukleáris ügyekkel évtizedek óta foglalkozó forrásunk szerint az oroszok elsődlegesen a temelíni projektben érdekeltek, de azért a szlovák és a magyar vasat is a tűzben tartják. A CEZ-nek ugyanis Németországban és Lengyelországban is vannak érdekeltségei, a temelíni projekt tehát jó lehetőség lenne a további orosz befolyás megteremtésére az európai árampiacon. |
