„Az állami médiát szüntetnénk meg” – Fodor Gábor

Belpol

Érdemes ma még cikket szentelni a Fidesz és a liberalizmus viszonyának? Fodor Gábor egyenesen levelet írt e tárgyban a miniszterelnöknek. Mi azért új pártjának esélyeiről is kérdeztük.

magyarnarancs.hu: Azzal kezdi a miniszterelnöknek írt levelét, hogy nem kapott az EU elleni szabadságharc sikereiről tudósító közleményből. Remélem, a nemzeti konzultációból azért nem hagyták ki.

Fodor Gábor: Fél vagy egy évvel ezelőtt kaptam egy kérdőívet, de nem töltöttem ki, nem akartam részt venni ebben a porhintésben.

magyarnarancs.hu: Nem gondolja, hogy 2013-ban kicsit késő Orbán Viktort szembesíteni egykori liberális elveivel?

false

 

Fotó: MTI – Mohai Balázs

FG: Valóban, a 90-es évek elejétől lehetett látni ezt a fordulatot, és onnantól kezdve nagyjából bármelyik évben el lehetett mondani, amit most leírtam. Ugyanakkor a kritika sohasem megkésett. Hogy világos legyen: én nem árulással vádolom Orbán Viktort, csupán annyit állítok, hogy óriási a szakadék jelenlegi és egykori önmaga között, a 89-es Orbán nehezen tudna azonosulni a mai miniszterelnökkel. Én ezt nem erkölcsi kérdésként fogom fel, hiszen az ember változhat, ahogy a politikai nézetei is. Orbán Viktor és társai azonban egy dologgal biztosan adósak maradtak a közvéleménynek: sosem magyarázták el világosan, miért változtattak gyökeresen politikájukon. Márpedig a szavazatokért és a bizalomért cserébe ennyivel tartoznak az embereknek. Amíg ez az önvallomás nem történik meg, a kritika jogos marad, nem szabad hagyni, hogy a Fidesz egyszerűen kitörölje a liberális kezdeteket. Érdekes Orbánnak a levelemben is idézett, 1992-es mondata, miszerint „a populizmus élő klasszikusainak szájában a liberális szó káromkodás, szitok”. Úgy tűnik, a miniszterelnökünk beállt a populizmus élő klasszikusainak sorába.

magyarnarancs.hu: Mint egykori párttársa, ön nem látta előre Orbán személyiségéből, hogy előbb-utóbb meg fogja tagadni liberalizmusát?

FG: Ezt szerintem nem lehetett előre látni, 88 és 90 között Viktor tényleg elszánt liberális volt. Azt is sokat hangoztatta, hogy ő nem szeretne politikával foglalkozni, inkább a tudományos kérdések izgatják, az alkotmánytanról írna könyvet. Persze az előttünk is világos volt, hogy nagyobb tehetsége van a politikához, mint az alkotmányjoghoz, de nem volt szükségszerű, ami történt. Több lehetőség is benne volt a Fideszben, és csak 91 és 93 között fordult el végleg a liberális gondolattól a párt, ekkor hagytam ott néhány társammal együtt a frakciót.

magyarnarancs.hu: Új pártjáról, a Liberálisokról pár hónapja azt nyilatkozta, hogy helye van az ellenzéki összefogásban. Azóta történt előrelépés az ügyben, érdeklődik az MSZP vagy az Együtt 2014?

FG: Voltak beszélgetéseink és találkozóink mindkét párttal, formális tárgyalásra azonban eddig nem került sor. Ennek fő oka szerintem az, hogy a saját problémáikkal vannak elfoglalva. Úgy látszik, hogy az Együtt rossz kérdésfeltevése zsákutcába vezette az együttműködést, ami alatt azt értem, hogy legfontosabb kérdéssé a miniszterelnök-jelölt személye vált. Persze nem lényegtelen ez sem, de csak másodlagos lehet ahhoz képest, hogy mi fog történni Magyarországgal 2014 után. A személyi kérdéseken gyorsan túl kell jutni, mert már így is feleslegesen dobtak ki az ablakon majdnem egy évet.

magyarnarancs.hu: Miért bízik abban, hogy áprilisban alapított pártjának helye lesz az ellenzéki oldalon?

FG: Azért, mert nincs más liberális erő ma Magyarországon. A liberalizmusnak komoly, a 18. századig visszanyúló történelmi gyökerei vannak hazánkban, és a rendszerváltásban játszott szerepe is elvitathatatlan a liberális gondolatnak. Még mindig sok szavazó van, akinek fontosak az emberi jogok, a jogállam, a piacgazdaság és a minél kisebb állam eszméi. Ők a miatt a hiány miatt, amit a Liberálisok pártja igyekszik betölteni, eddig csak kényszerből tudtak volna az ellenzéki összefogásra szavazni.

magyarnarancs.hu: Programjukban többek között az áll, hogy az egykulcsos adó alapvetően igazságos, csak a Fidesz elrontotta a bevezetését. Ezt hogy kell érteni?

FG: Itt egy gazdaságpolitikai problémáról van szó. Szerintünk a világgazdaság hullámzásait anticiklikus gazdaságpolitikával kellene kivédeni, tehát fellendüléskor az ész nélküli költekezés helyett a felhalmozás a célravezető, és recesszió idején lehet szükség az állami beavatkozásra, gazdaságélénkítésre. Magyarországon ezzel szemben prociklikus gazdaságpolitika van, és érdekes módon az volt már a Kádár-rendszerben is. A vad költekezési periódusokat megszorítások követik. Az egykulcsos adó úgy jön ide, hogy ha bővülő időszakban vezették volna be, akkor igazságosnak lehetne nevezni, és gazdasági hatásai is pozitívak lennének. Azonban nem ez történt, ezért most inkább károkat okoz.

magyarnarancs.hu: A másik pont, amely talán kiverheti a biztosítékot a lehetséges szövetségeseknél, hogy meg akarják szüntetni a közmédiát.

FG: Nem, mi azt írtuk, hogy az állami médiát szüntetnénk meg, ami a közmédia jelenlegi formája. A közmédiának fontos szerepe van, de a cél nem lehet a jelenlegi struktúrába való beülés, hanem alapvetően kell átgondolnunk a közmédia felépítését és feladatait. A Fidesz nyílt háborút kezdett az egész médiarendszer ellen, a közmédiát pedig egyszerűen a kormány kiszolgálójává tette, elég bizonyíték erre, ha megnézzük a kormány és az ellenzék említésének ordító aránytalanságát a közszolgálati csatornákon. Természetesen korábban sem működött jól a rendszer, de ilyen durva befolyásolás sohasem volt.

Levelét megírta

Fodor Gábor, a Liberálisok pártjának alapítója augusztus 1-jén a 24 évvel ezelőtti Orbán Viktor nevében írt levelet a mai miniszterelnökhöz. Fodor szerint Orbán „nem pusztán hátat fordított 1956 és 1989 eszméinek és értékeinek, hanem egyenesen kiforgatja és lejáratja azokat”. A levél korabeli Orbán-idézetekkel igyekszik bizonyítani, hogy a miniszterelnök egykor mennyire másképp gondolkodott a keleti nyitásról, a 89-es alkotmányról, az emberi jogokról és a piaci versenyről. Felidézi azt az orbáni gondolatot is, mely szerint „senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni”.

 

Figyelmébe ajánljuk