A folyók áradásai alkalmával a víz sok olyan helyre is eljut, ahová nem kéne, sok mindent magával ragad, amit részünkről szerencsésebb lett volna ott hagynia, majd e magával hurcolt anyagokat, az élő és a már élettelen organizmusokat meglehetősen messzire elcipeli. Hogy mást ne mondjunk, a mostanihoz hasonló jelentős áradás alkalmával igen sok kisebb-nagyobb vadon élő vagy haszonállat, illetve házi kedvenc leli a vízben halálát – ugyanakkor esetükben az élettelenség csupán látszat, hiszen minden bomló organizmus rengeteg, számunkra nem kívánatos életforma melegágya. S ez a biológiai szennyezésnek csupán az egyik formája – ezzel együtt az áradat pottyantós vécék, latrinák, emésztőgödrök, trágyadombok és lerakóhelyek, szemeteskukák és szeméttelepek tartalmát is magával ragadja. Ezzel már közelítünk is az áradó folyó hordta szennyeződések másik típusához: a jó alaposan átmosott szerszámos kamrák, műhelyek, esetleg termelőüzemek, de az elöntött lakóházak, háztartások is elsőrendű forrásai a mérgező kemikáliáknak (melyek amúgy is sűrűn fordulnak elő a már méltatott szemétlerakókban). Különleges eset a mostanában vegyes felhasználású almásfüzitői vörösiszap-lerakóé: bár sokan, például környezetvédő szervezetek aggódtak amiatt, hogy az áradó Duna annak mérgekben mind gazdagabb tartalmát is magával ragadja, ezt végül megúsztuk (ám nem biztos, hogy mindig ilyen szerencsénk lesz). (A magyarnarancs.hu-n ez ügyben folytatott disputa itt, itt és itt olvasható.)
A fentiekből is sejthetően az áradás által érintett területek egyrészt a biológiai szennyeződés miatt fertőzést hordozhatnak – másrészt viszont toxikus anyagokkal szennyezettek lehetnek.
| ||
E kockázatokat gondosan észben tartják és tartatják az erre hivatott illetékes szervek: az ÁNTSZ árvízhelyzet alatt közzétett felhívásai rendre hasznos tanácsokkal látják el azokat, akik az áradás elhárításán dolgoznak, akik merő kíváncsiságból a víz közelébe merészkednek, vagy egyszerűen kénytelenek elviselni az ár pusztítását. Azt azért a tisztiorvosi szolgálat is kénytelen hozzátenni: a Duna magyarországi szakaszán a folyó vízminősége még átlagos vízhozam esetén is erősen kifogásolható (főleg a tisztítatlan szennyvízbevezetések miatt), ám most még ezt is alulmúlja a folyó – ráadásul e szennyezett víz jóval nagyobb területet érintett. Éppen ezért örvendetes, hogy a szolgálat szerdai közleménye szerint „stabil a járványügyi helyzet”, azaz nincsenek a fertőző betegségek halmozódására utaló jelek a Duna mentén.
A tisztiorvosi szolgálat tájékoztatója korántsem csak magától értetődő dolgokat tartalmaz. Mert bár kissé tautologikusnak tűnik, hogy árvíz idején többen fulladnak vízbe (hagyományosan így is történt és történik a világ számos pontján), ám jelen esetben a hatás éppen fordított lehet: a hatalmas sodrással áradó, hideg alpesi vizet szállító folyó távol tarthatja a zugfürdőzőket, ráadásul elmossa az alkalmi strandokat is. S legalább ennyire fenyegető az áramütés veszélye a kellő időben nem áramtalanított házakban. Emellett – pontosan a biológiai szennyezés miatt – jelentősen megnőhet a gyomor-bél rendszeri fertőzések veszélye: felsorolni is nehéz lenne azokat a kórokozókat, amelyek ilyenkor a vízben lubickolnak, s egyben megszámlálhatatlanul sokféle (bár némileg hasonló lefolyású) fertőzést okozhatnak az „egyszerűbb” gasztroenteritisztől súlyosabb esetben mondjuk a járványszerűen terjedő vérhasig. Jellemző az is, hogy az ilyenkor előforduló gyomor-bél hurut (azaz a gasztroenteritisz) potenciális kórokozói között ugyanúgy felsorolhatjuk a rotavírusféléket, mint a Campylobacter-fajokat, továbbá a tudomány régi barátját, az Escherichia colit.
A szúnyog csíp, a Duna toxikus
Az efféle fertőzések elkerülésére csak biztonságos és lehetőség szerint megtisztított élelmiszert szabad fogyasztani (a valószínűleg elszennyeződöttet pedig jobb kihajítani, megsemmisíteni). Az árvíz következménye lehet a szúnyogok számának ugrásszerű szaporodása – a levonulása után visszamaradó pangó vizek ideális tenyészhelyek. Márpedig e kis vérszívók csípéseikkel nem csupán az életünket keserítik meg, de szintén terjeszthetik a vízben amúgy is hemzsegő kórokozókat. A vízben lévő mérgező anyagok elleni védekezés szempontjából a gumikesztyű javallt, de hát látjuk, az árral küzdők az esetek elenyésző részében öltenek helyszínelős felszerelést, az árvízi turisták közül pedig szinte senki – ám a takarítás során biztosan előkerülnek ezek is. Márpedig akinek toxikus anyag kerül a kezére (s most a Duna vize is az), igyekezzen minél gyorsabban bő vízzel lemosni. Mérgezés gyanúja esetén pedig irány az orvos – természetesen fertőzés esetén ugyanez a javallott eljárás. Az ÁNTSZ tájékoztatója kifejezetten csak keveseknek ajánlja a védőoltást – habár több olyan betegség is előfordulhat árvízi környezetben (hepatitisz A, tetanusz, hastífusz), amelyre valamiféle vakcina (esetleg aktív vagy passzív immunizálás) adható.
A tisztiorvosi szolgálat hangsúlyosan tanácsolja viszont, hogy mindenki sürgősen tüntesse el környezetéből a vízbe fulladt állatok tetemét. Egyben érdemes készülni arra, hogy az árvíz látszólag paradox módon a rágcsálók elszaporodásával járhat – márpedig eme háztáji kártevők maguk is fertőzést hordozó vektorok. A rágcsálókon kívül más állatok is az elhagyott, majd újra birtokba vett ingatlanokban keresnek menedéket: az ÁNTSZ érdekes módon nem csupán „sima” állatharapás, de egy esetleges kígyómarás esetére is sürgős orvoshoz fordulást javall. Hozzátennénk: a Kárpát-medencében amúgy honos viperafélék alig-alig fordulnak elő a Duna magyarországi szakaszainak árterében – ennél már az is valószínűbb, hogy egy idejében nem evakuált házi kedvenc mérges kígyó old kereket, s tűnik fel nem kívánt helyen.
Külön érdekes, mit lehet kezdeni az árvízi védekezésnél felhasznált homokzsákokkal. Nos, ezek tartalma, azaz a homok gondos szárítás után még simán felhasználható építési anyagként. A zsákokat pedig szemetesként, sitt, törmelék tárolására lehet használni – csupán arra kell vigyázni, hogy élelmiszer véletlenül se kerüljön beléjük.
Ennél persze fontosabb az újra használatba vett emberi környezet alapos fertőtlenítése, amelyet szintén gondosan taglal az ÁNTSZ oldala.
Ezek szerint az érintetteknek alaposan fel kell szerelkezniük súlyos fertőtlenítőszerekkel – erős antibakteriális kézmosóval, hipóval és klórmésszel. Az árvíz által beszennyezett bútorok, ruhák, függönyök, de padló és falak fertőtlenítésére is brutális eszközöket javasolnak: alighanem kevés ruha élné túl az órás áztatást hipós oldatban, vagy éppen a 90-95 fokos mosási programokat. Ehhez képest az eszcájg sokkal jobban bírja majd a fertőtlenítő mosogatást. Ezek után gondosan kezelni és fertőtleníteni kell (sztereotip módon klórmésszel) a trágyadombokat, a sci-fi terminológiával űrgödrösnek nevezett árnyékszékeket és az ólakat is – s akkor még nem is szóltunk az ásott kutakról. Az elöntött játszótereken pedig nem csak az alapos fertőtlenítésre kell ügyelni: sürgősen cserélni kell a homokozók tartalmát is.
És természetesen az ár által érintett közterületek (városok, falvak) elöntött részeinek fertőtlenítését, méregtelenítését az érintett önkormányzatok, illetve a megfelelő szakhatóságok végzik majd – ahogy az ő dolguk lesz a szúnyogok és a rágcsálók elleni küzdelem koordinálása is. Mindez egyelőre még nehezen megbecsülhető, de nyilván tetemes költségekkel is jár. Hogy csak egy példát mondjunk, a Fővárosi Közgyűléshez még szerda délután benyújtott előterjesztés szerint az árvízi védekezés becsült költsége 1,73 milliárd forint volt, a helyreállítás pedig további 1,52 milliárdot igényel majd (s a főváros ebből több mint 3 milliárd forintot az állami vis maior keretből szeretne megkapni).
