Interjú

„Az egyezség viszonylag új jogintézmény”

Jován László ügyvéd, az ELTE és a Károli Gáspár Egyetem megbízott oktatója az ún. vádalkuról

Belpol

Egyre többször hallani, hogy az ügyészség vádalku eredményeként képes továbblépni egy nyomozásban. Legutóbb a III. kerületi polgármestert gyanúsították meg ennek alapján. De miről is beszélünk valójában?

 

Magyar Narancs: A vádalku leginkább amerikai filmekből „ugrik be” a laikusoknak.

Jován László: A magyar jogrendszer a vád­alku intézményét nem ismeri, a köznyelvben hívják így nálunk az ahhoz hasonló procedúrát. A jelenlegi szabályozás hivatalosan egyezségnek nevezi. Először a rendőrségi törvényben jelent meg 1994-ben, addig – hogyan is mondjam – csak hallgatólagosan történhetett ilyen. Az elnevezése az volt, hogy megállapodás az elkövetővel. Például, ha valakit adócsalással vádoltak, de információt szolgáltatott a sajátjánál sokkal súlyosabb bűncselekményről – aminek általában élet elleninek kellett lennie –, s azzal hozzájárult annak felderítéséhez, a magyar állam cserébe büntetlenséget garantált: megszüntették az eljárást, indoklás nélkül. A felek között kvázi egy szerződés jött létre, és szolgálati, illetve államtitok minősítést kapott. Ha a bűnüldözési, felderítési érdek indokolta, akkor lehetett megkötni e megállapodást. Ez aztán később – kisebb módosításokkal – 1998-ban átkerült a büntetőeljárási törvénybe. Még nem beszéltünk egyezségről, csak arról, hogy az a terhelt, aki releváns információt szolgáltat valamilyen súlyos ügyben, részben vagy egészben mentesül a büntetése alól. Ennek különböző fokozatai voltak. Ha valaki anonim információt adott, annak az értéke picit kisebb volt, mint ha odaállt, arcát is vállalva tanúként. Az alkuhoz ügyészi jóváhagyás kellett. Többé-kevésbé jól működött ez a szisztéma, ám volt egy alapvető probléma vele. Végeztem kutatásokat a témában, és azt láttam, sehol a világon nem volt olyan rendszer, mint Magyarországon, hogy nyilvánvalóan bűnös embert futni hagytak „csont nélkül”. Akármilyen informá­ciót szolgáltattak Olaszországban, Németországban, az Egyesült Államokban, valamilyen büntetést mindig kapott a terhelt. Azért vádalku, mert akkor már van vád. Például az Egyesült Államokban nem is kell másra valamilyen vallomást tenni, csak önmagára vonatkozik. Az ügyész egyezkedik az ügyvéddel, s odamennek a bíróhoz ketten, hogy született egyezség, mondjuk a vádlott az előre kitervelt emberölés helyett egy alapeseti emberölést hajlandó elismerni, nem kéri a tárgyalást, a kiszabható tíz évből kapjon ötöt, nem kell esküdtszék, sőt megspórolják az egész eljárást. A döntést a bíróság hozza. Nálunk viszont – ezt is kifogásoltam – ügyészi, azaz közigazgatási határozattal szüntették meg ilyen esetben az eljárást, aminek, ugye, nincs úgynevezett anyagi jogi ereje. Ez azt jelenti – én nem tartottam helyesnek –, hogy ha például két év elteltével új bizonyíték került elő, akkor eljárhattak az informátorral szemben, vagyis ha akarták, újra elővehették az ügyét. Ez így volt 2018-ig, akkortól újra­szabályozták ezt a kérdést. Azóta hívják egyezségnek.

MN: Ez kik között jön létre?

JL: Egészen pontosan az elnevezés: egyezség az ügyészséggel. Amiről eddig beszéltem, az elsősorban az információ ellentételezése: aki hoz egy nagyobb ügyet, annak elnézzük a kisebbet, menjen isten hírével. A mostani szabályozás bonyolultabb. Ebben van információ­val kapcsolatos, van beismerő vallomással kapcsolatos, és van a büntetésben való egyezség, és beletették az amerikai típusú egyezség, a vádalku bizonyos elemeit.

MN: Olyan bűncselekménynél is lehet egyezséget kötni, amelynél feljelentési kötelezettsége van mindenkinek, akinek ilyen a tudomására jut? Mondjuk emberölés esetén.

JL: Igen. Megszűnt például az a korábbi korlátozás, amely a rendőrségi törvényben még szerepelt: emberölés vagy annak kísérlete részesével nem lehetett megállapodni. Akkor a Belügyminisztériumban dolgoztam, az volt az álláspontunk, hogy ne biztassunk senkit gyilkosságra. Teljesen igazunk volt, kizártuk, hogy ilyen esetben tárgyalni lehessen enyhítésről.

MN: Meddig lehet egyezséget kötni?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.