Interjú

Szoros meccs lesz

Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere az Airbnb esetleges tiltásáról és a lakáshelyzetről

Belpol

A héten még voksolhatnak a terézvárosiak egy ún. ügydöntő szavazáson arról, hogy tiltva legyen-e a rövid távú szálláskiadás a kerületben. A vállalkozások, szálláskiadók álláspontja világos, a lakosok véleménye azonban nem egyértelmű. És mit fognak szólni az esetleges tiltáshoz a szomszéd kerületek?

Magyar Narancs: Egy hete zajlik a szavazás a kerületben az Airbnb, pontosabban a rövid távú lakáskiadás betiltása, illetve változatlanul hagyása ügyében. (A feltett kérdés: „Egyetért azzal, hogy a VI. kerületben tiltsuk meg a társasházi lakások kiadását Airbnb-típusú szál­láshelyként?” – a szerk.) Vannak részvételi adatok?

Soproni Tamás: Eddig egy hét telt el, vasárnap estig 3028 szavazat érkezett, ez több mint 10 százalékos részvétel. (Az interjút hétfőn vettük fel – a szerk.) Ez már most magasabb, mint mondjuk a Budapesti Lakógyűlés teljes részvételi aránya. Látszik, hogy a kérdés megmozgatja az embereket, a terézvárosiakat.

MN: Ez már megmozgatás? Ha ez egy népszavazás lenne, nagyon kevés lenne az ér­vényességhez. Mi lenne az a szavazatszám, amire azt lehet mondani, hogy szignifikáns és számottevő véleménynyilvánítás?

ST: Kis kerület vagyunk, ha háromezer ember elmegy és kinyilvánítja valamiről a véleményét, az számomra már döntő. Ha valaki nem akar részt venni ebben a döntésben, mert őt se pró, se kontra nem mozgatja meg, az az ő döntése természetesen, de ettől függetlenül ez a több ezer ember számomra már mindenképpen releváns információt tud nyújtani. Úgyhogy túl vagyunk ezen a határon. A népszavazás más, jobban számít az, hogy akik elmennek, mennyire szavaznak politikailag egyik vagy másik irányba. Meg nehezebb is, mert egy magyarországi népszavazásra 4 millió embernek el kéne mennie.

MN: A kerületben csak 15 ezernek.

ST: Nálunk 15 ezernek, de ez is irreális, és nem csak nálunk. Legutóbb népszavazást a VII. kerületben tartottak Budapesten.

MN: Kevesebb, mint 7 ezren mentek el. (A VII. kerület a szórakozóhelyek nyitvatartásáról rendezett népszavazást, amely az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett – F. SZ. E.)

ST: Igen, tizenvalahány százalék volt a részvételi arány. Az, hogy ez most nem népszavazás, annak több oka volt. Egyfelől ez hosszabb ideig tarthat. Ezzel egyébként lehetőséget kaptak a kampányolásra azok, akik bármilyen oldalról be szeretnének csatlakozni. Másfelől online is lehet szavazni, végül pedig jóval olcsóbb. Néhány millió forintból kijön, miközben egy népszavazás a kötelező elemek miatt sok tízmillió forintba kerül. Ezt legalább megspóroljuk.

MN: A vállalkozói oldal nagy erőkkel kampányol, több egyesület is az ő álláspontjukat képviseli. Ugyanakkor a lakossági álláspontot nem láttam ilyen markánsan képviselve. A Szikra Mozgalom hirdetett a Facebookon, de ezt leszámítva nem tapasztaltam, hogy az érvek valóban ütköztetve lettek volna.

ST: Az önkormányzat ebben teljesen semleges szerepet szeretne betölteni. Tudom, hogy kritizálják, még ezt sem fogadják el bizonyos magánszálláshely-üzemeltetőket csoportosító egyesületek. Büszke vagyok arra a kommunikációra, amit folytat az önkormányzat, annak ellenére, hogy nekem is van markáns álláspontom. De még én is óvatos vagyok a megszólalásaimban, és az önkormányzatnál megpróbálunk kiegyensúlyozott kommunikációt foly­tatni. Volt esély arra, hogy érvek ütközzenek. Szerveztünk egy kerekasztal-beszélgetést a múlt héten, meghívtuk Boros Tamást az Egyensúly Intézettől, aki semleges, inkább adatalapú tájékoztatást nyújtott. Meghívtuk az FSZKSZ, illetve a MAKE nevű egyesületeket (Felelős Szálláskiadók Szövetsége, Magyar Apartmankiadók Egyesülete – a szerk.), és Misetics Bálint szociológus, a főpolgármester lakás- és szociálpolitikai tanácsadója is részt vett a beszélgetésben, illetve az én egyik alpolgármesterem, Győrfi Máté, aki azért rámutatott arra, hogy az érvek, megoldási javaslatok, amelyek feljönnek, sokszor nem férnek a jogszabályi keretek közé. A Terézváros magazinban 8+2 angol nyelvű oldalon számoltunk be a legutóbbi lapszámban, megszólalt a helyi fideszes képviselő, több üzemeltető, a kereskedelmi osztályvezető és nagyon sok lakó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”