A magyar egészségügy állapota a műhibaperek tükrében

Látlelet

Belpol

A hosszú várólisták miatt a magánegészségügyet választó betegek abban bíznak, ha fizetnek, szebben beszélnek velük, hamarabb gyógyulnak. Az orvosi műhibaperekkel foglalkozó ügyvédek mást tapasztalnak. A pénz nem helyettesíti az embert.

Büntetőfeljelentés érkezett a múlt hét végén a Szekszárdi Rendőrkapitánysághoz és panasz a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK) ugyanabban az ügyben. A panaszos a mentőszolgálatnál dolgozik. Tavaly november 15-én végbéltáji panaszokkal kereste fel az egyik kórház kezelő­orvosát a magánrendelésén. „A vizsgálatot követően a kezelőorvos III–IV. stádiumú aranyeres problémát állapított meg, a megoldására speciális technikával, az általa végzett Longo szerinti műtétet javasolta.” Azt mondta róla, sokkal gyorsabb a gyógyulás és kockázatmentesebb is, csak a betegnek kellene megvennie hozzá egy speciális eszközt. Ő megvette 95 ezer forintért, vitte a műtétre, amelyet a tb-alapon finanszírozott állami műtőben végeztek el, díjmentesként feltüntetve, de a költségek térítése mellett. A beteg azonban számlát nem kapott, és a beavatkozás dokumentációját sem tartja korrektnek. Azt is állítja a feljelentés és a panasz, hogy a műtét közben „vélhetően inadekvát technikával történő rektális tamponálás történt, ugyanis a panaszolt kórház sebészeti osztályán nem állt rendelke­zésre speciális anális spongostan tampon”. A műtét után három órával keringési instabilitást, rendkívül alacsony vérnyomást és vérzést tapasztaltak. Lezajlott a reoperáció, ám a beteg egy héten át továbbra is friss és alvadt vért ürített, közben nyolc egység vért és intravénás vérzéscsillapítót kapott emelt dózisban.

Kimentették

A panasz és a feljelentés szerint ez alatt az egy hét alatt egyetlen hasi ultrahangvizsgálat zajlott, amelyen viszont nem látták a műtéttel érintett területet. Olyan vizsgálatot nem végeztek, amellyel megállapítható lett volna, honnan ered a vérzés, és mi az oka. „A panaszos egy héten keresztül többször kérte a megfelelő kivizsgálását, az egészségügyi dokumentációt, de kérése nem teljesült. Orvosi ellátása során többször próbálkoztak már az említett elavult technikával tamponálni a vérzéseket, de sikertelenül.” Február 19-én éjjel komolyabb vérzés jelentkezett, a két ügyeletes sebészorvos újabb tamponálást akart végezni, beszéltek telefonon a kezelőorvossal, aki ugyanezt javasolta. A beteg azonban nem egyezett bele, mondván, ennek a helyzetnek műtét a megoldása. Szakmabeli lévén látta magán a jelentős vérveszteség tüneteit, halál­félelme volt. Másik kórházba akart menni. Felhívta az OMSZ-nél dolgozó, a helyszíni eseteknél segítő konzultáns oxyológus szakorvost, aki szintén a műtéti megoldást tartotta jónak. A telefonbeszélgetést hallotta a beteg mellett lévő két ügyeletes orvos is. Akkor már ők is felajánlották a műtéti megoldást. Megtörtént a második reoperáció, amelynek során elkötötték a vérző ereket „az első műtétkor behelyezett kapocssor felett és alatt”. Az is kiderült, hogy a kapcsok felett lévő vérzést „az első körben felajánlott tamponálás nem is érhette volna el”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk