„Az emberek többsége nem találkozik velük” - Berkecz Balázs (Együtt) a baranyai menekülthelyzetről

A magyar–horvát határról írt blogbejegyzés miatt akadt ki Tiffán Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője és baranyai elnöke. Az ő bejegyzése már verbális lincselést indított el.

Magyar Narancs: Tiffán Zsolt Facebook-posztja után, amelyben többek között a rendőrséget kérte meg, hogy távolítsák el önt a határról, több hozzászóló is az ön elleni fizikai erőszakra buzdított. Ahogyan a blogján írta, ezután is kapott fenyegető jellegű üzeneteket.

Berkecz Balázs: Ezek az üzenetek azóta elapadtak, de Tiffán Zsolt Facebook-oldalán, amit napi szinten figyelek szórakoztató faktora miatt, találkoztam egy hozzászólással, amelyben valaki a címemet tudakolta, nem tudni, milyen célból. Ránéztem az illető profiljára, ahol előszeretettel oszt meg jobbikos tartalmakat, illetve olyan magvas bölcsességeket, hogy az ember nem születik antiszemitának, hanem a zsidók teszik azzá. Szóval, még az is lehet, hogy a Fidesz–Jobbik összefogás az én megveretésem érdekében jön össze. Nem félek senkitől, de ez mindenképpen aranyos.

 

Fotó: Kleb Attila

MN: Amikor megírta blogbejegyzését (erről lásd keretes anyagunkat) a határon tapasztaltakról, számított hasonló reakciókra akár Tiffán, akár mások részéről?

BB: Tiffán Facebook-írásain többnyire jól mulatok, rászoktam arra, hogy este tíz körül figyeljem az oldalát, miután nemegyszer reggelre elszégyelli magát, és leszedi az előző esti írását. Persze, ez nem mindig történik meg, gondoljunk csak arra a bejegyzésére, amelyben saját párttársait maffiózózta le, vagy Siklósnagyfalu polgármesterét és engem orvoshoz küldött. Ezek az írások önmagukért beszélnek.

MN: Tiffán Zsolt előszeretettel találja meg, és önnek is kedvenc témája az ő politikusi tevékenysége. Személyesen ismerik egymást?

BB: Semmilyen személyes kapcsolat nincs köztünk, erre még esély se nagyon akad, hiszen nem mozog a választókerületben, amióta véget ért a kampány. Szigetváron sem járt tudtommal, annak ellenére, hogy a legfrissebb hírek szerint őt választották meg a korábban feloszlatott és újraalakított szigetvári Fidesz-szervezet élé­re. Azt gondolom, a mostani kirohanása nagyobbrészt a korábban felgyülemlett indulat kibuggyanása volt, hiszen a beremendi helyzet tárgyilagos leírását tartalmazó blogbejegyzésem nem érdemelte ki ezt a dühöt, még akkor sem, amikor idéztem egy rendőr szerencsétlen kijelentését arról, hogy ciánkálival kellene megoldani a menekültválságot. Az más kérdés, hogy arról is írtam, hogy az a göringi módszer, amellyel a Fidesz a plakátkampány óta kezeli a menekültkérdést – csináljunk belőlük ellenséget, tegyünk úgy, mintha támadás alatt lenne az ország –, oda vezetett, hogy azokat, akik bármilyen kritikát mernek megfogalmazni, vagy keresztényi módon próbálnak a kérdéshez állni, hazaárulónak, a nép ellenségének bélyegzik. És, ahogyan Tiffán Zsolt kommentelői is írták, akár akasztófával kellene őket „jutalmazni”. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy nem sokkal korábban Tiffán azon barátairól írtam egy bejegyzést, akik nagyon jól jártak az elmúlt években (Tiffán Zsolt karrierjéről lásd: Egy igazi család tagjai, Magyar Narancs, 2015. jú­lius 30. – a szerk.) Úgy vélem, hogy a képviselő úr mostani indulata elsősorban ennek szól. Miután erre nem tudott reagálni, mondvacsinált okkal támadt rám, mintha én a határon szolgálatot teljesítő rendőröket támadtam volna, ami persze nem igaz.

MN: A bejegyzés utóéletén jól le lehet mérni a jelenlegi közhangulatot: Tiffán kirohanása a saját hívei körében osztatlan sikert aratott, míg ön a blogján kapott hi­de­get-meleget, de elsősorban hi­de­get beremendi helyzetjelenté­sé­ért. Nem bánta meg a blogbejegyzést, vagy annak az egy mondatnak az idézését?

BB: Az a mondat elhangzott, szóval nem hibáztam. Ha az a kérdés, hogy egy politikusnak úgy kell-e viselkedni, ahogyan az aktuális többségnek a kedvére való, akkor úgy vélem, az lenne a hiba, ha elkezdenénk a menekülteket kárhoztatni. Úgy gondolom, több emberség kellene, és ez nem csak a menekültügyben igaz, gondoljunk a hajléktalankérdés kezelésére. Több évtizede tevékenykedem különböző szubkulturális körökben, és ebben a sokszínű, kreatív közegben szocializálódva nekem nem fér bele, hogy valakiket azért támadjanak, mert menekültek.

MN: A baloldali ellenzék látványosan nem találja helyét a menekültkrízis kirobbanása óta. A szo­cialisták most a „pozitív semlegesség” álláspontjára helyezkedtek, míg a DK kitartóan támadja a kormányt. És az Együtt?

BB: Elsőként éppen mi fogalmaztunk meg egy szakpolitikai javaslatot a menekültkrízisben: a biztonsági szempontok fontosak, nem szabad számolatlanul beengedni mindenkit az unióba, de mindezt emberséges módon kell kezelni. Ehhez együttműködésre lenne szükség: tarthatatlan, hogy Görögország mindenféle ellenőrzés nélkül engedi be az EU területére a hozzá érkezőket, és Szerbia és Horvátország is hibázott. Ám a magyar kormány is, amely ahelyett, hogy felkészült volna a helyzetre, a közvélemény hergelésével töltötte az idejét. Ezért is indítottuk el annak idején a plakáttépési mozgalmat. Az MSZP viselkedésén nem lepődöm meg, ők mindig is olyasmit szerettek mondani, ami találkozik az emberek véleményével, ám a felelősség már nem érdekelte őket, ebből lett aztán 2006 és 2010. A DK-nál becsülendő, hogy felvállalták az ügyet, bár nem tudom, mennyire hiteles ez egy olyan párttól, amely korábban cigányozó polgármesterjelöltet támogatott Miskolcon.

MN: Baranyában érdekes alkalmi nagykoalíció jött létre a napokban, hiszen mind a Jobbik, mind az MSZP támogatta és kérte a megyei közgyűlésben a határzár létrehozását a baranyai határszakaszon.

BB: Ezt szerencsétlen és álszent dolognak tartom. Nyilván azt gondolják, hogy ezzel némi népszerűséget tudnak szerezni, nem véletlenül volt a Jobbik a leghangosabb a Martonfára korábban tervezett menekülttábor ügyé­ben. Azt nem tudom, hogy a közgyűlés szocialista tagjai mit gondoltak. Léteznek árnyalatok, nem igaz, hogy a kormány ebben a kérdésben fekete, míg az ellenzék fehér. Mi egy emberséges politika hívei vagyunk, hiszen jól látjuk, hogy mi elől és hogyan menekülnek ezek az emberek. Kétségkívül vannak köztük olyanok is, akik csak kihasználják ezt az áradatot, és nem feltétlenül jó szándékkal tartanak Európába, ám ki állíthatja azt, hogy minden magyar, német vagy akár európai ember jó szándékú? A felelősség épp azt jelenti, hogy azon értékek alapján politizálunk, amelyeket védünk: senkit se lehessen megbélyegezni vallása, származása miatt. De azt is mondjuk, hogy szükség van biztonsági intézkedésekre, az érkezők ellenőrzésére, és erre kellene költeni a mil­liárdokat, nem menekültellenes kampányra. Így lehetne igazán segíteni a rendőröket is, hiszen nemrég még arról szóltak a hírek, hogy a határon szolgálatot teljesítők nem kaptak megfelelő ellátást. Vagy nézzünk egy néhány héttel ezelőtti adatot: a menekültek ellátására 78 millió forintot költött a magyar állam, míg a kerítés felépítésére tízmilliárdot – és ez csak a szerb határszakaszon épülő kerítés ára volt.

MN: Mit jelentene az emberséges menekültpolitika a gyakorlatban?

BB: A menekültkérelmek tisztességes elbírálására lenne szükség, emellett módosítani kellene azt a menekültügyi jogszabálycsomagot, amely teljesen ellentétes a nemzetközi joggal. Ha pedig emberek segíteni akarnak a menekülteken, akkor engedjük oda őket, ne zárjuk ki őket, mint például Beremenden. Másrészt a kormány valóban segítse az ezzel foglalkozó civil szervezeteket, hiszen az állam válláról vesznek le terhet. Az emberségesség a rendőrökre is vonatkozik: ne 36 órás váltásokban kelljen szolgálniuk, kapjanak megfelelő ellátást, képezzék ki őket erre a feladatra. A kerítés építésére elköltött pénz bőven fedezte volna a rendvédelmi szervek megerősítését. Ehelyett összevesztünk minden szomszédunkkal és szövetségesünkkel.

MN: Tapasztalatai szerint mennyire erős a menekültellenesség Baranyában, mennyire félnek az emberek?

BB: Bár a baranyai határszakasz újabban az egyik fő me­ne­kült­­útvonal, az emberek túlnyomó többsége nem találkozik velük. Épp ezért elsődlegesen a médiából tájékozódnak, és az a hisztéria, ami a plakátkampány óta zajlik, nem segíti, hogy valós képet kapjanak. Természetesen akadnak olyanok is, akik nem elítélnek, hanem inkább kérdeznek, és sokukban a 30–40-es évek náci retorikáját idézi a kormány kommunikációja.

MN: Tegyük fel, hogy a hosszas közösségi médiás alapozás után a közeljövőben találkozik Tiffán Zsolttal. Hogyan viselkedne?

BB: Úgy vélem, tudom kezelni az ilyen helyzeteket, kevés ember van, akivel nem tudnék beszélni két szót – más kérdés, hogy az illető hogyan reagál erre. Amikor legutóbb, úgy másfél évvel ezelőtt lehetőségünk nyílt volna a találkozásra egy rezsifórumon, akkor ők dobattak ki. Szóval, nem hinném, hogy beszélne velem. Én azért megkérdeznék tőle néhány dolgot.

Villányi virtuális harcosok

Berkecz Balázs, az Együtt elnökségi tagja szeptember 19-én közölt blogján egy bejegyzést, amely a beremendi menekülthelyzetet tárgyalta. A politikus egy elcsípett párbeszédet is idézett, amelyben állítása szerint egy rendőr a következőket mondta néhány buszsofőrnek: „Hamar meg lehetne oldani ezt a problémát, magukat hermetikusan bezárnánk a sofőrfülkébe, és hátulra bedobnánk ezeknek egy kis ciánkálit.” Tiffán Zsolt, a Fidesz helyi országgyűlési képviselője, egyben a párt megyei elnöke a bejegyzés nyomán Facebook-oldalán arra kérte a magyar rendőröket, hogy „távolítsák el onnan ezt a személyiségzavaros, kommunista szemetet, aki ott kavar folyamatosan!”. Berkecz Balázs lemondásra szólította fel Tiffánt, aki ismét Facebook-oldalán reagált: politikustársát ismét hazaáruló szemétnek nevezte, majd bejelentette, hogy feljelenti Berkeczet az idézett mondat miatt. E feljelentésről egyelőre nem tudni semmit. A szigetvári politikus minden­esetre változatlanul a jobboldali körök „kedvence”: lapzártánk napján épp Bayer Zsolt poloskázta le.