Az év választási ígérete: szobát kaphat Orbán a Terror Házában

Belpol

A Terror Házába való diktátornak nevezte Orbán Viktort Kónya Péter, a Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke. A miniszterelnök hungarocellből formázott bronzszobrát a Szolidaritás második szülinapján, egy Bajnai Gordont és Dopemant is felvonultató rendezvény után vitték az Andrássy útra.

„Egy értelmiségi számára túl korainak és durvának tűnhet ez a fajta kampány, de az embereket muszáj fölrázni a választásokig” – nagyjából ez az általános vélemény rajzolódott ki a Szolidaritás második születésnapjára érkezettekkel való beszélgetéseimből. Azt azért többen elismerték, hogy Dopemant túlzás volt a színpad közelébe engedni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Szeptember 29-én délután nagyjából 1500-an gyűltek össze a Clark Ádám téri demonstrációra, a megjelentek kedvezőtlen korösszetételének illusztrálására pedig legyen elég annyi, hogy még rajtam is számon kérték, miért nem hoztam magammal több fiatalembert. Székely Sándor Szolidaritás-alelnök beszéde alkalomhoz illően a mozgalom eddigi sikereinek és kudarcainak felsorolásával indult, majd kitért az ellenzéki együttműködésre is, mely Székely szerint már létrejött, de a jövőben ki fog bővülni. A beszéd végén előkerült Orbánisztán és a Magyar Köztársaság ellentéte, valamint az ellenzéki összefogást szimbolizáló magyar zászló, de a későbbiek fényében mindezek inkább tűntek a Fidesz felé tett udvarias gesztusoknak, mint a valódi retorikai hadviselés elemeinek.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Bajnai Gordon volt miniszterelnök, az Együtt 2014 vezetője ugyanis sietett kihasználni a fideszes pártkongresszus és a bajai választási csalás jelentette magas labdákat, és szokatlanul heves komcsizásba kezdett. „A Fidesz úgy tiporja a jogot, úgy hazudik az állami híradókban, a Simicska-plakátokon és az aláírandó kérdőíveken, mint azt a kommunisták tették. A rendszer legádázabb ellenségeiből a fideszes politikusok a legszorgalmasabb tanítványokká váltak. Előre szólok: a felcsúti stadion nem fog elférni a Szoborparkban” – mondta Bajnai, aki azért azt sem felejtette el teljesen, hol van, és a kormány szociálpolitikájáról is volt egy-két keresetlen szava. Konkrétan új szolidaritási szerződést ígért, hiszen a régi felbomlott Lázár János (Bajnai szerint „a második ember”) híres „mindenki annyit ér, amennyije van” kijelentésének pillanatában. „Azt felejtették el hozzátenni, hogy mindenkinek annyija lesz, amennyit a Fidesz ad neki” – ironizált Bajnai. Szerinte a társadalomnak kutya kötelessége segíteni azokon, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, a szegényeknek pedig szintén kötelességük mindent elkövetni azért, hogy élni tudjanak a felkínált lehetőséggel és kitörjenek helyzetükből, vagy legalább gyermekeik felemelkedését megalapozzák.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A hallgatóság figyelmesebb része az őszödi beszédre való utalásokat is kihallhatott Bajnai beszédéből (a Fidesznek azért kellett csalnia, mert korábban lopott és hazudott; reggel, délben és este), és erre csak ráerősített Veszprémi Erzsébet azzal az állításával, hogy a tudatosan romboló kormányzásnál még azt is könnyebb lenne megbocsátani, ha elkúrták volna. Dopeman Bazmeg! című számából sajnos szemérmesen kihagyták az MSZP-re és Gyurcsányra vonatkozó részeket, nyilván abból a megfontolásból, hogy a másfél ezer gengszterrapet hallgató nyugdíjas önmagában is elég szürreális látvány lesz. Az is volt, különösen amikor a rapper a „menned kell” rigmussal sikeresen be is vonta közönségét a hungarocell-Orbán ledöntése előtti várakozás feszült pillanataiba. A szobor végül Kónya Péter beszéde után dőlt le, aki a „van fény az Alagút végén” félmondattal kétségkívül megnyerte a nap poénja versenyt. Tahóságban viszont ismét Dopeman volt a befutó: következetes Orbán Viktóriázására más magyarázatot nem találtam, minthogy a rapper mulatságosnak tartja, ha valaki nő.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A lefűrészelt hungarocell lábak a Clark Ádám téren maradtak, a tömeg ellenben becsületesen megindult a Hétköznapi Csalódások és a Kozmosz slágereinek nyomában, egyenesen az Andrássy út felé, hogy a Terror Házánál részese legyen egy utolsó elkeseredett kísérletnek, mellyel az ellenzék a kommunista tematika elrablását készíti elő a Fidesztől. A menetben találkoztam egy DK-s zászlót lengető bácsival, aki bízik az ellenzéki összefogásban, illetve Kónya Péterrel, aki szintén bízik benne, olyannyira, hogy helyi szinten a Szolidaritás aktivistái már együtt is működnek minden szóba jöhető erővel. A születésnapi tüntetést egyébként sikerként könyvelte el a Szolidaritás elnöke, „átadtuk azt a fő üzenetet, hogy nem félünk a diktatúráktól, és 2014-ben el fogjuk zavarni Orbán Viktort” – összegzett a narancs.hu-nak Kónya. Megtudtuk azt is, hogy a Szolidaritás az Együtt 2014-en belül is kiáll az elesettekért és hátrányos helyzetűekért. A harmincegy együttes egyéni választókerületi helyből ötöt kaptak a Szolidaritás képviselői, a listás helyek elosztásáról Kónya Péter még nem tudott beszámolni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.