Az év választási ígérete: szobát kaphat Orbán a Terror Házában

Belpol

A Terror Házába való diktátornak nevezte Orbán Viktort Kónya Péter, a Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke. A miniszterelnök hungarocellből formázott bronzszobrát a Szolidaritás második szülinapján, egy Bajnai Gordont és Dopemant is felvonultató rendezvény után vitték az Andrássy útra.

„Egy értelmiségi számára túl korainak és durvának tűnhet ez a fajta kampány, de az embereket muszáj fölrázni a választásokig” – nagyjából ez az általános vélemény rajzolódott ki a Szolidaritás második születésnapjára érkezettekkel való beszélgetéseimből. Azt azért többen elismerték, hogy Dopemant túlzás volt a színpad közelébe engedni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Szeptember 29-én délután nagyjából 1500-an gyűltek össze a Clark Ádám téri demonstrációra, a megjelentek kedvezőtlen korösszetételének illusztrálására pedig legyen elég annyi, hogy még rajtam is számon kérték, miért nem hoztam magammal több fiatalembert. Székely Sándor Szolidaritás-alelnök beszéde alkalomhoz illően a mozgalom eddigi sikereinek és kudarcainak felsorolásával indult, majd kitért az ellenzéki együttműködésre is, mely Székely szerint már létrejött, de a jövőben ki fog bővülni. A beszéd végén előkerült Orbánisztán és a Magyar Köztársaság ellentéte, valamint az ellenzéki összefogást szimbolizáló magyar zászló, de a későbbiek fényében mindezek inkább tűntek a Fidesz felé tett udvarias gesztusoknak, mint a valódi retorikai hadviselés elemeinek.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Bajnai Gordon volt miniszterelnök, az Együtt 2014 vezetője ugyanis sietett kihasználni a fideszes pártkongresszus és a bajai választási csalás jelentette magas labdákat, és szokatlanul heves komcsizásba kezdett. „A Fidesz úgy tiporja a jogot, úgy hazudik az állami híradókban, a Simicska-plakátokon és az aláírandó kérdőíveken, mint azt a kommunisták tették. A rendszer legádázabb ellenségeiből a fideszes politikusok a legszorgalmasabb tanítványokká váltak. Előre szólok: a felcsúti stadion nem fog elférni a Szoborparkban” – mondta Bajnai, aki azért azt sem felejtette el teljesen, hol van, és a kormány szociálpolitikájáról is volt egy-két keresetlen szava. Konkrétan új szolidaritási szerződést ígért, hiszen a régi felbomlott Lázár János (Bajnai szerint „a második ember”) híres „mindenki annyit ér, amennyije van” kijelentésének pillanatában. „Azt felejtették el hozzátenni, hogy mindenkinek annyija lesz, amennyit a Fidesz ad neki” – ironizált Bajnai. Szerinte a társadalomnak kutya kötelessége segíteni azokon, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, a szegényeknek pedig szintén kötelességük mindent elkövetni azért, hogy élni tudjanak a felkínált lehetőséggel és kitörjenek helyzetükből, vagy legalább gyermekeik felemelkedését megalapozzák.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A hallgatóság figyelmesebb része az őszödi beszédre való utalásokat is kihallhatott Bajnai beszédéből (a Fidesznek azért kellett csalnia, mert korábban lopott és hazudott; reggel, délben és este), és erre csak ráerősített Veszprémi Erzsébet azzal az állításával, hogy a tudatosan romboló kormányzásnál még azt is könnyebb lenne megbocsátani, ha elkúrták volna. Dopeman Bazmeg! című számából sajnos szemérmesen kihagyták az MSZP-re és Gyurcsányra vonatkozó részeket, nyilván abból a megfontolásból, hogy a másfél ezer gengszterrapet hallgató nyugdíjas önmagában is elég szürreális látvány lesz. Az is volt, különösen amikor a rapper a „menned kell” rigmussal sikeresen be is vonta közönségét a hungarocell-Orbán ledöntése előtti várakozás feszült pillanataiba. A szobor végül Kónya Péter beszéde után dőlt le, aki a „van fény az Alagút végén” félmondattal kétségkívül megnyerte a nap poénja versenyt. Tahóságban viszont ismét Dopeman volt a befutó: következetes Orbán Viktóriázására más magyarázatot nem találtam, minthogy a rapper mulatságosnak tartja, ha valaki nő.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A lefűrészelt hungarocell lábak a Clark Ádám téren maradtak, a tömeg ellenben becsületesen megindult a Hétköznapi Csalódások és a Kozmosz slágereinek nyomában, egyenesen az Andrássy út felé, hogy a Terror Házánál részese legyen egy utolsó elkeseredett kísérletnek, mellyel az ellenzék a kommunista tematika elrablását készíti elő a Fidesztől. A menetben találkoztam egy DK-s zászlót lengető bácsival, aki bízik az ellenzéki összefogásban, illetve Kónya Péterrel, aki szintén bízik benne, olyannyira, hogy helyi szinten a Szolidaritás aktivistái már együtt is működnek minden szóba jöhető erővel. A születésnapi tüntetést egyébként sikerként könyvelte el a Szolidaritás elnöke, „átadtuk azt a fő üzenetet, hogy nem félünk a diktatúráktól, és 2014-ben el fogjuk zavarni Orbán Viktort” – összegzett a narancs.hu-nak Kónya. Megtudtuk azt is, hogy a Szolidaritás az Együtt 2014-en belül is kiáll az elesettekért és hátrányos helyzetűekért. A harmincegy együttes egyéni választókerületi helyből ötöt kaptak a Szolidaritás képviselői, a listás helyek elosztásáról Kónya Péter még nem tudott beszámolni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.