Feral Tribune: Egyetért-e avval a benyomással, hogy a mostani állapotok mintha 1990-re emlékeztetnének - csak éppen a szerbek nélkül?
Ivo Komsic: A HDZ azt az eufóriát próbálja most mímelni, ami 1990-ben valóban létezett. Ám ezt most csak mesterségesen lehet előállítani. A horvát televízió nagyon igyekszik is, tendenciózusan összevágott régebbi anyagokban szenzációs hangulatú HDZ-gyűlésekről számolnak be. Pedig információink vannak arról, hogy a boszniai (tehát nem hercegovinai - a szerk.) gyűléseiket gyéren látogatják; egy helyütt például, ahol hat évvel ezelőtt húszezer híve akarta a pártot látni, most alig ezren lézengtek. De ugyanígy eufóriát színlel az SDA is. Pedig a mi tuzlai nagygyűlésünkön többen voltak, mint az SDA központi rendezvényén Németországban. Ahová minden lehetséges módon, pénzt és autóbuszt nem kímélve, rángatták el az embereket.
FT: Mennyire befolyásolja a hivatalos zágrábi politika a boszniai HDZ működését?
IK: A legnagyobb boszniai horvát párt semmiféle önállósággal nem rendelkezik. Távirányítással működik, a kapcsolót zágrábi kezek szorongatják. Erre a legjobb bizonyíték a horvát televízió műsorpolitikája, amiből az derül ki, hogy többé-kevésbé egy párt létezik Bosznia-Hercegovinában, és az a HDZ. Nekünk arról vannak információink, hogy még Hercegovinában sem általános a HDZ iránti rokonszenv, szemben azzal, amit a tömegtájékoztatás sugall. A hercegovinaiak jobbára hallgatnak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az emlékezetes mostari helyhatósági választáson 25 ezer, szavazásra jogosult horvát nem jelent meg. A nacionalista pártok nyomása miatt persze nagyon nehéz bármit is jósolni az eredményről. Az embereinket megfenyegetik, nemegyszer bántalmazzák, és nem tudható, hogy mindez miként befolyásolja majd a választókat.
FT: Mit jelentene a HDZ és az SDA esetleges győzelme Bosznia felosztottsága szempontjából?
IK: E két párt működése ahhoz vezetett, hogy az állami politika irányításában a pártszempontok váltak mérvadóvá. A pártok központjaiban döntöttek Bosznia-Hercegovina sorsáról, miközben ezek a pártok porig rombolták az államot, és lényegében felszámolták annak intézményeit. A HDZ nem ismeri el Bosznia-Hercegovina Köztársaságot és annak szerveit, elszabotálja a Föderáció hivatalos intézményeinek működését, újabb és újabb, nem hivatalos "tanácsokat" meg "fórumokat" akar felállítani, csak hogy csökkentse ezek súlyát. Így eshetett meg az, hogy nem Bosznia-Hercegovina népe dönt az új intézményekről, hanem a két párt vezetése. Most ezt még megtehetik, mert a hatalmuk kizárólagos: a választások után már nem lesz ilyen könnyű a dolguk, még akkor sem, ha övék lesz a többség. Ne feledjük, hogy nemcsak a szerb entitás lett etnikailag tiszta terület, de olyan vidékek is, amelyeket a HVO, a bosznia-hercegovinai horvátok hadserege tartott ellenőrzése alatt - sőt, bizonyos olyan helyek is "tisztulnak" etnikailag, ahol az ABiH, a szarajevói, elsősorban muzulmán parancsnokság alatt álló hadsereg az úr. Nekünk az a szándékunk, hogy a választások után megpróbáljuk megállítani ezt a folyamatot, és megfelelő alkotmányos és törvényi súlyt adjunk a daytoni megállapodásban létrehozott szerveknek.
FT: Mennyire meggyőző és őszinte Tudjman horvát elnök akkor, amikor azt állítja, hogy megszünteti Herceg-Boszniát?
IK: Nem nagyon. Mindenki előtt, Tudjman előtt is világos, hogy a hercegovinai horvátok államocskáját nem lehet - pusztán nyomásgyakorlással - egyik pillanatról a másikra felszámolni. Ennek a képződménynek az intézményeit lépésről lépésre, egyenként integrálni kell a föderáció intézményeibe, és így, fokozatosan lehet felszámolni ezt az államot az államban. A HDZ-nek ehhez fűlik a legkevésbé a foga: Herceg-Bosznia, a boszniai horvát miniállam beleolvadása a Föderációba a HDZ-politika kudarcának a beismerésével érne fel. Ez a politika már kapott egy nagy pofont az 1994-ben Washingtonban megkötött horvát-bosnyák megállapodással, amelynek értelmében már két és fél éve nem lenne szabad léteznie. A HDZ taktikailag és retorikájában az egyezmény mellett kardoskodik, amiben tökéletes partnerre talált az SDA-ban. A valóságban az etnikai tisztogatás a közös államon belül csak folytatódott a washingtoni megállapodás után, és mindössze az történt, hogy a már korábban megbeszélt belső határvonalat némiképpen módosították, és visszavettek az első, a hercegovinai horvátok maximális igényeit kielégítő tervből.
FT: Az etnikai tisztogatás vajon kizárólag a háború és az azt lezáró béke következménye? Egyes információk szerint már a háború kitörése előtt léteztek bizonyos elképzelések a lakosságcserére vonatkozóan.
IK: Vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy még 1991-ben - tehát a boszniai háború kitörése előtt - a HDZ kidolgozta a "humánus áttelepítés" tervét. Ezt többen is megerősítették, olyanok, akik a terepen dolgoztak a kivitelezésén. Videófelvételek köröztek azokról a területekről, Dalmácia és Hercegovina egyes vidékeiről, ahová a közép-boszniai horvátokat költöztetni akarták. A háborút tehát csak kihasználták, mint kínálkozó alkalmat arra, hogy a "humánus áttelepítés" politikáját végrehajtsák. Nem az etnikai tisztogatás a háború következménye, hanem a háború a már jóval előtte nemcsak megálmodott, de meg is kezdett etnikai tisztogatásé. Bebizonyosodott, hogy ez a politika katasztrófához vezet, és ezt a HDZ-nek egyszer nyilvánosan be is kell majd ismernie - épp Herceg-Bosznia megszűnése lesz rá a bizonyíték. De még ezeknek a terveknek az ismeretére sincs szükség ahhoz, hogy belássuk: a boszniai HDZ tragikus politikát folytatott. A 800 ezer boszniai horvát közül 450 ezer a menekült. Ez a szám önmagáért beszél.
FT: Ön szerint tehát a boszniai HDZ politikájának legfőbb kárvallottjai maguk a boszniai horvátok. Csak az a kérdés, hogy ők maguk is így látják-e a dolgot.
IK: Természetesen megtörténhet, hogy a boszniai horvátok körében elharapódzott, szükségtelen félelmek és frusztrációk a felszínre törnek. Hibás az a nézet, amely szerint bármi hasznot is hajtott volna nekik a HDZ: őket csapták be a legjobban. Horvát államot ígértek nekik, még csak nem is Bosznia-Hercegovinán belül, hanem egyenesen az egyesülést Horvátországgal. Ez volt az első számú terv, amivel teletömték a fejüket. Most arról kellene őket meggyőzni, hogy még a minimális programnak tekintett Herceg-Boszniából sem lesz semmi. Ez veszélyes helyzet, hisz a csalódás agressziót is szülhet. Hogy ez megtörténik-e, vagy sem, sokban az SDA-tól is függ. Attól, hogy mennyire viselkedik majd diadalittasan a választás után. Hiba lenne, ha az SDA kalapáccsal próbálná szétverni Herceg-Boszniát. A megoldás kulcsa a kantonális berendezkedés - ennek viszont az elűzöttek visszatérése lenne az alapfeltétele.
FT: Baj van akkor, ha a horvátok komfortérzete az SDA viselkedésén fog múlni. A párt nagygyűlésein gyakran még a dzsihádról is bírnak jelszavak elhangzani.
IK: Veszélyes retorika ez. Engem személy szerint igencsak megdöbbentett, hogy ismét előkerült az az 1993 végén, 1994 elején felvetődött ötlet, miszerint létre kell hozni egy kis muzulmán államot az ABiH által ellenőrzött területekből. Azok, akik ezt gondolták, akkor könnyen találhattak igazolást és érveket a háborús helyzetben, az épp folyó népirtásban, a muzulmánok szenvedéseiben. Politikai értelemben azonban nagyon veszélyes elgondolás ez - a Herceg-Boszniáról szőtt horvát elképzelések pandanja a muzulmán párton belül. Azt hittük, hogy az SDA-nak ez a szárnya egyszer már vereséget szenvedett a washingtoni és daytoni megállapodással. A boszniai népnek semmi esélye sincs a fennmaradásra akkor, ha bezárkózik valamiféle, Közép-Bosznia területén megalapítandó muzulmán államba. Csak azt próbáljuk elképzelni, hogy milyen nyomás nehezedne erre az államra a nemzetközi közösség, de főként a szomszédai részéről, akik - legalábbis a hivatalos politikájukat tekintve - inkább ellenségesek, mint barátiak.
FT: Mi az oka annak, hogy minden korábbi ellenségeskedés dacára most hirtelen szinte testvéri lett a viszony a HDZ és az SDA között?
IK: Többé-kevésbé ezt csinálták 1990-ben is. Ha eltekintünk a szerb agressziótól, amiről persze semmi szín alatt nem állíthatjuk, hogy ennek a koalíciónak a következménye volt, és szemügyre vesszük a két párt viszonyának az alakulását, megállapíthatjuk, hogy a koalíciójukat soha nem az egységes, szuverén Bosznia megőrzésének szándéka motiválta. Az egységes Bosznia csak jelszó és látszat volt az SDA és a HDZ számára. Igazából csak a hatalmat akarták. Természetesen a HDZ és az SDA most nem egyformán viszonyulnak Boszniához, vagy legalábbis ez a viszony nem ugyanolyan volt az elmúlt időszakban és a háború különböző szakaszaiban. De az, ami most történik, még a lehető legfinomabban fogalmazva is álszentség. Ez a két párt is háborúba vitte a népet, egy olyan háborúba, amely sokkal véresebb és következményeiben sokkal súlyosabb volt, mint a második világháború - legalábbis a világnak ebben a szegletében. Ráadásul sem az SDA, sem a HDZ nem tettek meg mindent e következmények felszámolásáért. A más nemzetiségűek között tovább szítják a bizalmatlanságot, két és fél évvel a washingtoni egyezmény után még mindig nem tették lehetővé az elűzöttek visszatérését, nem munkálkodnak a két nemzet viszonyának normalizálásán, semmit nem tettek azért, hogy a tömegtájékoztatásban ne a gyűlölködés legyen az uralkodó. Mindezek után valamiféle koalíciót terveznek a szeptember 14-i választások előtt, egymás jelöltjeit reklámozzák úton-útfélen. Most is, mint 1990-ben, avval áltatják a szavazókat, hogy egy szempillantás alatt normális állapotokat teremtenek, megerősítik a föderációt, megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovina újra összeforrjon. Erre a képmutatásra éppenséggel legyinthetnénk is: csak a szokásos, minden kampányra jellemző politikai demagógia. De ha tudjuk, hogy milyen kiélezett viszonyok uralkodnak a két párt között a terepen, hogy a HDZ és az SDA mennyire nem tesznek semmi mást azon kívül, hogy most összeborulnak, és együtt zokognak a nép nehéz sorsa fölött, amit a nép, teszem hozzá, nem másnak, mint nekik köszönhet, nos, ha látjuk mindezt, akkor a hideg futkározhat a hátunkon. Akkor tényleg arról van szó, hogy a népeink tragikus sorsukat csakis tulajdon vezéreik politikájának köszönhetik.
Heni Erceg
