A Mal Zrt. állami felügyeletét ellátó Bakondi-csapat egyik tagja a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség egykori vezetője, Kling István, noha 2006-ban ő szignálta a Mal egységes környezethasználati engedélyét, és 2009-ig vezette az ügyben érintett felügyelőséget. (Az iszapkatasztrófáról lásd: Elterelő hadművelet, Magyar Narancs, 2010. október 21.) Akkor azért távozott, hogy Bajnai Gordon kormányának államtitkára legyen Szabó Imre környezetvédelmi miniszter mellett.
Kling Istvánt 1999-ben, az első Orbán-kormány idején nevezték ki a felügyelőség élére. A közeg ismerői szerint egy ilyen kinevezéshez a szakmai érdemek mellett némi
politikai bizalom is
szükséges. Márpedig a Kling iránti bizalom a jelek szerint ciklusok óta kitart: Illés Zoltán államtitkárságán annak ellenére megmaradt vízügyi államtitkár-helyettesként, hogy az új vezetés nemhogy az államtitkárságot, de a környezetvédelmi felügyelőségek és a nemzeti parkok vezetői garnitúráját is lecserélte. MSZP-közeli források szerint a Fidesz-kormány beiktatását követő árvizek miatti kényszerhelyzetben nem lehetett sem vízügyi szakembert elmozdítani a posztjáról, sem lefejezni a vízügyi vezetést. Az árvizek levonulta után aztán a kormány lendületesen szabadult meg e terület elismert szakembereinek sokaságától is. Kling István iránt azonban sem az árvizek, sem Devecser-Kolontár után nem ingott meg a Fidesz bizalma - pedig az iszaptragédia egy állami tisztségviselő kirúgásánál jóval merészebb tettekre inspirálta a kormányt. Kling nemcsak a helyén maradhatott, hanem - többek között - még a saját tevékenysége ellenőrzésére is őt kérték fel. A katasztrófavédelem szóvivője a Blikknek azt nyilatkozta, hogy azért választották Klinget, mert "a helyi hatóság élén szerzett tapasztalatai segítik az ügy tisztázódását".
Mit tudhat vajon az 50 éves mérnök és - 2006 óta - jogász, ami nélkülözhetetlenné teszi? Forrásaink nem sorolják a szakma krémjéhez, legfontosabb vezetői eredményének azt tartják, hogy képes volt gazdaságilag rendben tartani (például a magas bírságok beszedésével) az általa vezetett intézményt, miközben az összes többi környezetvédelmi felügyelőség állandó anyagi gondokkal küszködött. Ismerői jobboldali kötődésű hivatalnokként írják le, így elsősorban az a kérdés, hogyan került a Bajnai-kormányba. Információink szerint a felesége, Klingné Ábrahám Judit Bajnai közvetlen beosztottjaként dolgozott a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban a területfejlesztés szakterületén; feltehetően előtte is, hiszen Bajnai a gazdasági tárca irányítása előtt az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium feje volt; vagyis politikai pályája kezdetétől közvetlen munkakapcsolatban állt Klingnével.
De nem Kling István az egyetlen, akinek szakmai múltja meglepővé teszi felkérését. Illés Zoltán erőteljesen nehezményezte (egy interjú közben még a riportert is unszolta kissé, hogy háborodjék ő is fel), hogy az építési törvény 2008-as módosítása során a sajátos építményfajták között nem sorolják fel a környezetvédelmi szempontból különleges épületeket. Így a zagytározók esetében a területileg illetékes jegyző vált elsőfokú építési hatósággá, noha a jegyzőknek nyilvánvalóan nincsen kapacitásuk arra, hogy e feladatot elvégezzék. Ez az intézkedés egy jogszabálycsomag része, amit azzal a szándékkal kezdtek kidolgozni és elfogadni 2008-2009-ben, hogy úgymond versenyképes üzleti környezetet teremtsenek a hatósági eljárások egyszerűbbé és gyorsabbá tételével. Az egyszerűsítést Bajnai Gordon a területfejlesztési ágazat vezetőjeként is szorgalmazta, miniszterelnökként pedig különösen. A hatósági engedélyeztetési rendszerek "átvilágítását", a fölöslegesnek tűnő mozzanatok kiszűrését minél rövidebb idő alatt kívánták elvégeztetni, és ez a szabályozás rovására ment. A rendszer ugyan egyszerűbb és gyorsabb lett, ám
több ponton "lyukak"
maradtak benne - például a változtatás után nem világos, ki felel a tározófalak statikai állapotáért. Ezért is furcsa, hogy mindezek után Klingen kívül az a Szaló Péter - jelenleg belügyminisztériumi helyettes államtitkár - is tagja a Bakondi-csapatnak, aki szakmai felelősként vezényelte ezt az átalakítást a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szakállamtitkáraként. (Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból ő is követte Bajnait. Szaló a rendszerváltás óta dolgozik különböző helyettes államtitkári pozíciókban.) ' készítette elő az építési törvény azon módosítását is, ami Illés Zoltánt oly nagyon felháborította. Forrásaink szerint Szaló "felkészültségét mindenki elismeri". A Bakondi-stábban Kling Istvánhoz hasonlóan Szalót is a saját szakterülete (azaz részben saját korábbi munkája, az építési ügyek) vizsgálatára kérték föl. Jó lenne tudni, hogy pontosan milyen megfontolások vezették Illés Zoltánt - és persze Orbán Viktort - akkor, amikor olyanokra is rábízták az iszaptragédia kivizsgálását, akik maguk is részesei olyan mozzanatoknak (a környezetvédelmi engedély kiadása, az építési törvény módosítása), amelyeket felháborítónak tart a kormányzat.
