Az MSZP frakcióülése: "Az Imre kicsi kongresszusa"

szerző
Kovách Márton
publikálva
1997/6. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Frakcióülésnek sok, pártértekezletnek vagy kongresszusnak kevés - így összegezte a legeslegnagyobb kormánypárt több képviselője az MSZP-frakció múlt szerdán és csütörtökön tartott kétnapos megbeszélését. A nyugdíjkoncepcióról folytatott lagymatag csütörtöki vitát beárnyékolta dr. Kiss Péternek, az MSZP Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága 43 éves elnökének váratlan halála. A személyes tragédiának politikai következménye is van: az MSZP országos elnökségének fél éven belül össze kell hívnia a párt kongresszusát.

Frakcióülésnek sok, pártértekezletnek vagy kongresszusnak kevés - így összegezte a legeslegnagyobb kormánypárt több képviselője az MSZP-frakció múlt szerdán és csütörtökön tartott kétnapos megbeszélését. A nyugdíjkoncepcióról folytatott lagymatag csütörtöki vitát beárnyékolta dr. Kiss Péternek, az MSZP Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága 43 éves elnökének váratlan halála. A személyes tragédiának politikai következménye is van: az MSZP országos elnökségének fél éven belül össze kell hívnia a párt kongresszusát.

Szekeres Imre óriási lendülettel készült a környezete által kiskongresszusnak becézett kétnapos frakcióülésre. A képviselőcsoport energikus vezetője nem elégedett meg azzal, hogy a tanácskozáson felkészülnek a parlament tavaszi ülésszakára, kijelölik a kormányzásból hátralévő másfél év legfontosabb feladatait, hanem azt szerette volna, ha a frakció egy átfogó politikai vitában felvázolja a szocialisták jövőképét. Szekeres víziójában ugyanis lezárult a válságkezelés időszaka, a gazdaság helyzete stabilizálódott, itt az ideje hát, hogy az MSZP uralta koalíció a hosszú távú feladatokra koncentrálva az ország életét évtizedekre meghatározó döntéseket hozzon.

Ki sokat markol, keveset fog - idézték már a frakcióülés előtt a népi bölcsességet Szekeres Imre szkeptikus elvtársai. Nekik lett igazuk. A párt három platformjának állásfoglalásai alapján tartott vita végén a frakcióvezetőt

többen is megbírálták,

mondván, ezt a polémiát inkább a választmány előtt kellett volna lefolytatni - ámbár ez az állítás is vitatható, amióta a választmány élén a hiperkritikus Vitányit a hiperlojális Baja váltotta fel.

Mint a párt történetében már annyiszor, most is sokakat zavart Szekeres nyomulása. Jellemző, hogy egyik legfőbb pártbeli riválisa, Kósáné Kovács Magda ügyvezető alelnök a frakcióülés idején Londonban volt. "Az Imre kicsi kongresszusán" - idé-zet egy szocialista képviselőtől - végül semmi különös nem történt, ráadásul a frakcióvezetőt a tanácskozás második napján ledöntötte lábáról az influenza.

Horn

pragmatikus és előremutató beszéde ismét bizonyította miniszterelnökünk politikai rátermettségét. Egy dicsérő szó a romjaiban heverő koalíciós partnernek, szembeállítva a kormányképtelenségét naponta demonstráló ellenzéknek szánt dorgálással. Megnyugtató fejlemény, hogy Horn egy korábbi nyilatkozatával ellentétben immár nem 1998 szeptemberében, hanem májusában szeretne parlamenti választásokat. A kérdésről szó esett már az MSZP elnökségében is, a pártelnök nyilatkozata többségi álláspontot tükröz.

A résztvevők szerint a tavaly ősszel, a Hotel Agróban tartott frakcióülésen izgalmasabb volt a politikai vita. Akkor robbant ki a Szokai-Tocsik-botrány, s a miniszterelnök úgy kezdte beszédét: bajban van az MSZP. Most nem volt ilyen drámai a felütés. Még Boldvai pénztárnok is nyugodtan elüldögélt a teremben. Szekeres tájékoztatása szerint senki sem kérdezte Boldvait mentelmi ügyéről, ő meg valahogy nem erőltette a dolgot.

A vitában felszólaló Szöllősi Istvánné szerint a kormányfő különféle pénzügyi lobbik nyomására cselekedett a gazdasági stabilizáció elfogadásakor. A nyugdíjas éveire készülő szakszervezeti politikus azonban most sem tisztázta, hogy nézeteivel mit keres egy kormánypárt parlamenti padsoraiban. Krausz Tamás, a Baloldali Tömörülés prominens képviselője, aki gyakran összetéveszti az MSZP-t a Munkáspárttal, azt a gondolatot fejtegette, hogy egy szocialista pártnak a nemzetközi pénztőke helyett a munkavállalók érdekeit kellene képviselnie. Annál is inkább, mert a tőke a profit érdekében semmitől sem riad vissza, elég csak Svájcra gondolni, amely a nácik által elpusztított zsidók hullahegyeiből is hasznot húzott. Vitányi Iván korrektül felmondta a Szociáldemokrata Társulás tavalyi nyilatkozatát, Nagy Sándor pedig - mint az MSZP és a szakszervezeti mozgalom örök ígérete - megint nem mondott semmit. Lendvai Ildikó budapesti pártelnök viszont okosan szólt: előbb azt kell eldönteni, mit akarunk, aztán megteremthető az MSZP egysége. Valódi izgalmat

Békesi László

expénzügyminiszter sem okozott, amikor Vranitzky osztrák kancellár példájára utalva catói következetességgel ismét lemondásra szólította fel Horn Gyulát. Ahhoz képest, hogy Békesi az MSZP alapító tagja, még mindig nem tanulta meg, hogy ebben a pártban szemtől szemben, nyílt vitában nem lehet ilyen ügyeket elintézni. A szocialisták nem szeretik, ha valaki egy átgondolt elvi koncepció alapján jut el a személyi konzekvenciák levonásához (lásd Baja Ferenc esetét Vitányi Ivánnal). Végül Békesi is úgy nyilatkozott, hogy az általa szükségesnek tartott gyökeres változtatások végrehajtásához nincs meg a kellő többség a frakcióban. Így hát beletörődött a dolgok állásába, mint Hack Péter a koalícióba.

Ezek után magabiztosan jegyezhette meg a kaján Horn, hogy a párt vitatkozik, a karaván halad. Ezzel együtt a pártelnök-miniszterelnök-Szocintern-alelnök újabb erőpróbára készülhet. Az elvetélt kiskongresszus után hamarosan jön az igazi. A párt alapszabálya szerint ugyanis legkésőbb fél éven belül az MSZP kongresszusának kell döntenie a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tragikus hirtelenséggel elhunyt elnökének utódjáról. Azt pedig még a legmagabiztosabb szocialista vezetők sem gondolhatják komolyan, hogy felutazik a fővárosba néhány száz kongresszusi küldött, megszavazza az új elnököt, és szalad vissza a pályaudvarra. Néhány hónap alatt sok minden történhet, s a kongresszus a gyanúba keveredett Boldvai pártpénztárnok leváltására is jó alkalmat teremthet.

Egyébként pedig a színfalak mögött már megkezdődött a kíméletlen harc a pártelnöki és/vagy a kormányfői posztért. A frakcióülésen is kiderült: a párton belül szinte teljes a konszenzus abban, hogy a jelenlegi pártelnökkel nem lehet nekivágni a 98-as választásoknak, csupán a váltás módja, ideje és az utód személye kérdéses. A Békesi által emlegetett Vranitzky-Horn párhuzamtól sokak fantáziája meglódulhat. Csak az nem világos egyelőre, hogy ki lesz a magyar Viktor Klima.

Kovách Márton

szerző
Kovách Márton
publikálva
1997/6. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra