Az olajbiznisz Magyarországon

Fekete arany

szerző
Ballai József, Bundula István
publikálva
1999/48. (12. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Többévi késéssel robbant az olajbomba: és csak annyi kellett ehhez, hogy egy rendőrtiszt, vállalva a következményeket, beszélni kezdjen eltussolt olajbűntényekről, korrupt és az alvilág markában lévő rendőrökről. Alábbi összeállításunkban nemcsak az időközben megindult vizsgálatokról tudósítunk, hanem - elmerülvén a faktualitás mocsarában - számba vesszük, mi tette lehetővé a rendszerváltás utáni Magyar-ország legnyereségesebb vállalkozását, az olajszőkítést.

Vezető beosztású személy által elkövetett vesztegetés alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást a Békés megyei olajügyek kapcsán november 4-én a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész Kuzma Valéria (a máig tisztázatlan körülmények között elhunyt Kuzma Mihály alezredesnek, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni szolgálata volt vezetőjének a lánya) és Pallag László kisgazda képviselő feljelentése nyomán bízta meg a hivatalt az eljárások lefolytatásával. (Kuzma Valéria levélben fordult az Egyesült Államok budapesti nagykövetéhez, hogy az FBI folytasson vizsgálatot édesapja halálának ügyében. Kuzma Valéria Orbán Viktornak is írt, amelyben kéri, a kormányfő tegye lehetővé az FBI magyarországi vizsgálódását.)

A nyomozás megindításának ténye múlt csütörtökön derült ki, amikor Györgyi Kálmán legfőbb ügyész zárt ülésen tájékoztatta a korrupciógyanús olajügyeket vizsgáló parlamenti albizottságot a témában eddig végzett munkájáról. Mint elmondta, a Legfőbb Ügyészségen külön csoport foglalkozik az olajbiznisz felderítésével, ám gyors eredményt senki ne várjon.

Indítás

Idén szeptemberben Karancsi Tibor volt szeghalmi rendőr százados nyilvánosságra hozta: 1995 májusában felettesei akadályozták meg, hogy egy tetten ért olajszőkítő társaság ellen eljárást indíthassanak. A macskási telepre lecsapó Karancsiékat visszarendelték, s mire visszatérhettek, a bizonyítékok eltűntek. Karancsi állítása szerint munkatársa volt az olajmaffia és a Békés megyei rendőrök összefonódását vizsgáló Kuzma alezredesnek.

Az ügy eltussolásában Karancsi szerint kulcsszerepe volt az akkori megyei főkapitánynak, Gál Lászlónak, Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány, jelenlegi belügyminiszter közeli barátjának.

Pintér Sándor miniszterré történt kinevezése után Gál Lászlót a BM Ellenőrzési és Felügyeleti Hivatalának vezetője lett. Ez azért lényeges, mert például a rendőri korrupcióval kapcsolatos ügyek vizsgálata - például Kuzma Mihály jelentései a Békés megyei olajügyekről - Gál kompetenciájába tartoztak. Az olajügyek szeptemberi kirobbanása után Pintér legott belső vizsgálatot rendelt el, amely, minő meglepetés, kiderítette: a Karancsi által mondottaknak nincs alapja, Gál László ártatlanabb a ma született báránynál is. Csakhogy az egyik békési kisgazda országgyűlési képviselő, Pallag László feljelentette Gált, ráadásul egyre-másra kerültek elő dokumentumok az ottani olajügyekről. Például egy komplett rendőri operatív jelentés az olajmaffia, az ottani rendőri vezetők meg az alvilág vezetőiként számon tartott személyek kapcsolatairól; ezt egy napilap hozta nyilvánosságra szűk két hónapja. Idővel Gál László is bedobta a törülközőt: rágalomhadjáratnak minősíti ugyan az ellene felhozott vádakat, ám úgy dönt, amíg a vizsgálatok tartanak, lemond posztjáról, "hogy az összeférhetetlenségnek még a látszatát is kerülje".

Orbán Viktor miniszterelnök végül is vizsgálati anyag összeállítására kérte föl a belügy-, illetve a pénzügyminisztert; a derék tárcavezetők vagy két napot kaptak erre. A dokumentumokat átadták Györgyi Kálmánnak, aki ezeket is felhasználva készíti el saját jelentését. E munka állásáról tájékoztatta a legfőbb ügyész múlt csütörtökön a parlamenti albizottságot, amely testületnek, meglehet, ez volt az utolsó ülése. Lapzártánk után szavaz ugyanis az Országgyűlés egy "rendes" parlamenti vizsgálóbizottság felállításáról, várhatóan igennel. A leendő bizottsági vizsgálódás egyik alapdokumentuma a készülő Györgyi-jelentés lesz.

Ami sokak szerint nem a legszerencsésebb megoldás.

Egy súlyos vád

A második számú leleplező, Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei főügyész ugyanis magát a legfőbb ügyészt vádolta meg nyilvánosan azzal, hogy 1993-ban megakadályozta egy olajügy felderítését. Szeszák állítja: bizonyítani tudja, hogy Györgyi Kálmánt (továbbá Pintér Sándort és Boross Pétert) értesítette azokról a vonatszerelvényekről, amelyek illegálisan behozott olajat szállítottak keresztül-kasul az országban. Szeszák szerint az ügyben főszerepet játszott a volt megyei rendőrfőkapitány (akit felfüggesztettek, majd miután olajügyi érintettsége a napnál is világosabb lett, menesztettek). Szeszák azt állítja, hogy a volt megyei rendőrfőkapitány ügyét soha nem vizsgálták rendesen, noha őt a legfőbb ügyész erről tájékoztatta. Szeszák Gyula egy napilapnak nyilatkozva elmondta: "Én tudom produkálni azt a levelet, amelyben kijelentették, hogy vizsgálták az ügyet. Azokkal a dokumentumokkal is rendelkezem, amelyek bizonyítják Papp Imre volt megyei főkapitány szerepét. A legfőbb ügyésznek viszont azokat az anyagokat kell produkálnia, amelyek bizonyítják, hogy valóban vizsgálták Papp Imre felelősségét. Ha ilyen iratok nincsenek, akkor Györgyi Kálmánnak számot kell adnia arról, miért fedezték a volt megyei főkapitány bűnösségét." Szeszáktól a legfőbb ügyész az ügyet elvette, majd a megyei főügyészt nyugdíjazta. Györgyi Kálmán egyébként igencsak szűkszavúan válaszolt Szeszák vádjaira: arra hivatkozott, hogy Szeszáktól azért vette el a nyomozást, mert Szeszák korábban szívélyes kapcsolatban állt Papp Imrével, ami a törvény értelmében - a feltételezhető elfogultság miatt - kizáró ok a nyomozásban való részvételt illetően. A kapcsolatot Szeszák maga sem tagadta, ellenben elfelejtette erről tájékoztatni a legfőbb ügyészt: Györgyi szerint Szeszák ezért "fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozott". A legfőbb ügyész a büntetőeljárást ezek után a Borsod, illetve a Csongrád megyei főügyészségre bízta.

Egyelőre ez van. A kirobbant olajhistória végét még nem látni, egyre-másra kerülnek elő újabb békési meg csongrádi meg borsodi ügyek. Györgyi Kálmán a csütörtöki albizottsági ülésen mindenesetre kijelentette: politikusok soha nem állíttattak le olajügyben eszközölt ügyészségi vizsgálatokat.

Piroska

A fentebb vázlatosan ismertetett történések kapcsán az is téma, hogy az olajszőkítésből vajon mekkora illegális haszon származhatott. Elhangzottak első hallásra túlzó számadatok is ("az ország háromévi költségvetése), az viszont biztos, becsülni igen nehéz. Már csak azért is, mert legalább megközelítő pontosságú számításokat is csak arra az időszakra lehet végezni, amikor a háztartási tüzelőolaj (hto) igénylésére bevezették a jegyrendszert. A hto-üzletek 1991 és 1995 között lapunk számításai szerint 2-300 milliárd adómentes forintot hoztak vállalkozó és a törvényességet áthágni kész ember- és honfitársaink konyhájára. (Lásd Hto-kronológia című keretes írásunkat.)

S hogy mindezt mi alapozta meg? Az, hogy a háztartási tüzelőolaj és a motorikus gázolaj lényegében egy és ugyanaz a termék. A különbség kettejük között mindössze annyi, hogy a hto árába 1995. május elsejéig nem volt beépítve a fogyasztási adó, amiből következően alig feleannyiba került, mint a gázolaj. (Bővebben lásd A hto és a gázolaj árának különbsége című keretes anyagunkat.) Szabó Iván pénzügyminiszter rendelte el anno a hto színezését, megkülönböztetendő a gázolajtól: a festék miatt nevezték a terméket "piroskának". Az olajlegendák szerint honvédségi laboratóriumban kísérletezték ki a festék eltávolítását kénsavval és mészhidráttal - ezt az eljárást hívták savazásnak, azaz szőkítésnek. A színezés azonban nem oldotta meg a problémát (ebben az időben 18 forint körül volt a hto és 38 forint a gázolaj literje), hiszen bárki szabadon annyi hto-t vásárolt, amennyit csak akart. 1994 volt a szőkítés fénykora; ekkor vezették be a jegyrendszert. Persze ezt is a szokásos, kiskaput hagyó módon: a jegyek sorszám nélküliek voltak, így pillanatok alatt hamisítványok árasztották el az országot. Az új szisztéma egyetlen előnye az volt, hogy legalább azt lehetett tudni, kik és mennyit igényeltek; korábban ugyanis erről senkinek nem volt semmiféle információja. A Vám- és Pénzügyőrség feladata lett az igénylők ellenőrzése; volt olyan járőr, aki nyolcvan százalékban hamis címeket talált. 1995 tavaszán - a Bokros-csomag részeként - szüntették meg örökre a jegyrendszert, azzal, hogy a rászorulók az önkormányzatoktól kaphattak támogatást az olajfűtéshez. Azonban tekintettel arra, hogy ez a pénz alig volt több a semminél, a hto-fogyasztás visszaesett, az olajüzlet bárói pedig áttértek az orsóolaj, illetve más olyan termékek importjára, amelyek - ki tudja, miért - nem tartoztak a jövedéki törvény hatálya alá, és zavartalanul gyűjtögették tovább milliárdjaikat. 1995. május 1-jén mindenesetre fellélegezhettek, akik korábban szereztek be nagyobb - akár pirosra festett, akár színezetlen - hto-készletet: ekkortól a Vám- és Pénzügyőrségre már nem nehezedett teherként a tüzelőolaj tiltott felhasználásának ellenőrzése.

Némi milliárdok

1995. május 1-je fontos határnap volt tehát: ekkor változott meg a hto forgalmazásának rendje, ekkortól kerül pontosan ugyanannyiba, mint a gázolaj. Nézzük ezek után faktualice, mi volt előtte a helyzet. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) akkori jövedéki főosztályvezetője, Makai Dezső alezredes arról informálta lapunkat, hogy az 1994-95-ös fűtési idényben Magyarországon 389 ezren igényeltek hto-utalványt. Az igénylést a helyi önkormányzathoz kellett benyújtani, megadva az ingatlan pontos méreteit, hogy azokból a lakott helyiségek légköbméterének pontos kiszámítása után meg lehessen állapítani, hogy ki hány liternyi jegyre jogosult. Elvileg - a törvény betűje szerint - a pénzügyőrségnek kötelessége volt minden igénylőt ellenőrizni, a gyakorlatban azonban erre csak szúrópróbaszerűen kerülhetett sor, azaz nagyon kevés kockázatot vállalt az, aki tüzelőolaj-utalványt igényelt. A Világgazdaság című lap 1995-ös adatai azt mutatták, hogy egyes régiókban kiugróan sok hto-igényt regisztráltak. A 19 megye tüzelőolaj-statisztikáját Bács-Kiskun vezette, ahol 52 282 igénylő összesen 87 millió literre kapott utalványt. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 30 541 igénylő 59 millió liter hto-jegyet vehetett át - e két megye az országos jegyigénylés csaknem 40 százalékát tette ki.

Az ország 389 ezer hto-igénylője - ez az adatunk is a VPOP jövedéki főosztályától származik - az 1994-95-ös fűtési idényre összesen 292 millió liternyi tüzelőolajjegyet kapott, a valóságban azonban nem ennyi hto fogyott. A Mol Rt.-től kapott adatok ugyanis azt mutatták, hogy a társaság 1994 utolsó és 1995 első negyedévében összesen 566 kilotonna hto-t értékesített, ez a mennyiség 664 millió liternek felel meg (téli fajsúllyal számolva). Ez 372 millió literrel több, mint amennyi jegyet az egész országban hivatalosan kiadtak - valójában a jegyes mennyiség 127 százaléka; emlékezzünk az előbb említett, sorszám nélküli jegyekre, amelyeket gyerekjáték volt hamisítani. Szakértők azt mondják, ha minden igénylést eleve törvényesnek hiszünk, az állam akkor is 14,8 milliárd támogatást adott olyanoknak, akik megtalálták a módját, hogy jeggyel fizessenek.

Egyes szakértői becslések szerint azonban a hivatalosan beadott igények fele volt csak jogos - ez esetben a feketegazdaság realizált jövedelme csak a hto-jegy kapcsán és csak a ´94-95-ös fűtési idényben elérte a 20 milliárd forintot. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a pirosra festett hto tekintélyes hányada visszaszőkítve gázolajként talált gazdára, s ebből literenként további 30 forintos profitot lehetett elérni, akkor újabb 10-15 milliárdos illegális jövedelemről beszélhetünk, összesen tehát legalább 30-35 milliárd forintról, hat hónap alatt - éves szinten 60-70 milliárdról lehet szó. Eszerint 1991 és 1995 között 200-300 milliárd forint lehetett az állam kára, vagy más oldalról: ennyi illegális profitot halmozhattak fel a feketegazdaság szereplői.

Modus operandi

Az olajszőkítők közösségében szigorú volt a rend: a titkosszolgálatok világában szokásos, úgynevezett kompetencia-elv érvényesült. Magyarán: mindenki kizárólag annyit tudott, amennyi információra munkája elvégzéséhez szükség volt. Az irányítás és a végrehajtás szintje soha nem kapcsolódott (a szükséges operatív üzeneteket a "brókerek" továbbították, fizetségük literenként 50 fillér-1 forint volt), így egy esetleges lebukáskor csak a helyszínen lévő, igazában semmiről semmi lényegeset nem tudó segédmunkásokat találta a hatóság.

Egy klasszikus példa: Béla bácsi bérbe adja tanyája udvarát (ő maga amúgy hónapokig nem is jár ki oda) egy jó komájának. A jó koma viszont nem tud mit kezdeni az udvarral, ezért megemlíti valakinek, akit csak látásból ismer, majd ez a valaki egy negyedik illetőnek kommendálja. Kocsmában, diszkóban, piacon az olajszőkítők megbízottja - akinek csak a keresztnevét tudják: Pista vagy Jancsi, de az is lehet, hogy Ambrus - megkér néhány férfit: vigyázzanak fél napig, tisztességes napidíjért, a szivattyúra a Béla bácsi tanyáján, ahol a markológép már kiásott annyi helyet, hogy egy 30 ezer literes tartály pont elférjen. (A 30 ezer nem kabalisztikus szám: általában ekkora űrtartalmúak a tankerek, célszerű volt tehát ekkora tartályt használni.) Egy tanker egyetlen kanyarja minimum 500 ezer forintos profitot eredményezett. A tankautó előtt és után - csakúgy, mint vezető politikusok esetében - felvezető kocsik haladtak. A kommunikációt a 60-as Westel biztosította (a GSM ekkor még gyerekcipőben járt). Ha rendőröket láttak, az előfutók egyike szándékos szabálysértést színlelt (két lámpája közül például kiszerelte az egyiket, hogy biztosan megállítsák), így biztosítva a karaván biztonságos tovahaladását. A tanker sofőrjének literenként 1 forint járt. Napi három kanyart is megcsinált az anyaggal. Ez egy hónapban úgy 2,5 milliós fizetés. Nettó. És a lánc legeslegalján.

Hogy felül mennyit lehetett szakajtani, azt elképzelni se próbáljuk. Arról viszont lehetnek sejtéseink, miért nem bukott le soha egyetlen nagybani olajvállalkozó sem. Börtönbe nem, legfeljebb a konkurencia puskavégére került egyik-másikuk.

Lássuk hát, mire megy évek múltán a hivatalos Magyarország.

Ballai József-Bundula IstvánA hto és a gázolaj árának különbsége

gázolaj hto
1990. 01. 01. 13,30 9,20
1990. 01. 08. 17,00 9,20
1990. 07. 16. 22,00 9,20
1990. 08. 01. 22,00 11,00
1990. 10. 26. 42,00 11,00
1990. 10. 30. 30,00 11,00
1991. 01. 17. 31,00 11,00
1991. 01. 21. 31,00 14,00
1991. 04. 15. 33,00 14,00
1991. 05. 05. 33,00 19,00
1991. 05. 23. 33,00 17,00
1991. 07. 01. 31,00 17,00
1991. 08. 02. 31,00 20,00
1991. 08. 12. 34,00 20,00
1992. 01. 06. 40,00 21,00
1992. 04. 01. 38,00 18,00
1992. 05. 01. 40,00 18,00
1992. 06. 01. 43,00 18,00
1992. 09. 01. 41,50 16,50
1992. 10. 01. 44,50 19,50
1993. 01. 01. 60,00 22,00
1993. 07. 01. 56,00 22,00
1993. 08. 01. 60,00 22,80
1993. 10. 01. 61,00 23,80
1993. 11. 01. 63,00 25,00
1994. 01. 01. 65,00 26,00
1994. 03. 01. 61,00 26,00
1994. 07. 01. 65,00 27,00
1994. 08. 01. 67,00 28,00
1994. 08. 23. 69,00 30,00
1994. 11. 01. 74,30 30,00
1994. 12. 01. 76,00 32,00
1995. 01. 01. 80,60 34,00
1995. 05. 01. 80,60 80,60

(Forrás: Mol Rt.)

Hto-kronológia

1989. Az Országos Energia-gazdálkodási Hatóság felmérést készít a lakosság hto-felhasználásáról, s úgy találja, évi 300-350 ezer tonna a reális szükséglet.

1990. A dízelolaj-fogyasztás 13 százalékkal mérséklődik Magyarországon. Ugyanebben az évben 73 százalékkal több háztartási tüzelőolaj fogy.

1991. A Mol egységesíti a gázolaj és a hto minőségét. (Korábban A, B és C kategóriás gázolaj, illetve téli és nyári hto készült.)

1992. Elrendelik a hto színezését. A marker (jelölő) anyag szerves eredetű, szudánvörös színű. A recept, amely a színezőanyag kivonását és semlegesítését írja le (és amit állítólag honvédségi laboratóriumokban kísérleteztek ki), 10 millió forintba kerül. Csak most és csak a MaNcs olvasóinak ingyen: a színezőanyag kénsavval vagy óleummal (a kénsav és a pirokénsav elegye: H2S2O7) elroncsolható, az ülepítéshez mészhidrátra van szükség; a visszamaradó anyag neve a savgyanta.

1992-1993 fordulója. Tíz olajszerelvényt "utaztatnak" az országban. Kelet-magyarországi vasutasok jelentik az esetet az akkori Hajdú-Bihar megyei főügyésznek, aki tájékoztatja Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt, Pintér Sándor országos rendőr-főkapitányt és Boross Péter belügyminisztert. Az ügyben nincs intézkedés.

1993. Nagyban folyik az olajszőkítés, a nyilvánosság azonban szinte egyáltalán nem értesül a történtekről.

1994. január. Kiskunhalason 100 ezer liter savazott hto-t foglal le a pénzügyőrség, Jakabszálláson műszaki hiba miatt porig ég egy tanya, ahol éppen olajat szőkítenek, Szabadszálláson 60 ezer liter anyagot találnak.

1994. március. A borotai sertéstelepen 36 ezer liter hto-t és 36 ezer liter tankerbe töltött, savazott gázolajat találnak a hatóságok. Tatárszentgyörgyön egy földbe ásott tartály 36 ezer liter savazott olajat rejt.

1994. június. Szankon négy tartályra lelnek a pénzügyőrök. Egy üres, egyben 30 ezer liter hto van, kettőben pedig 25-25 ezer liter - nem savazásos eljárással szőkített - gázolaj.

1994. július. Alsószálláson 20 ezer liter savazott hto a fogás. A helyszínen egy felfújható, műanyag katonai olajtartályt is találnak - üresen.

1994. augusztus. Orgoványon és Kaskantyún 30-30 ezer liter savazott olajra bukkan a Vám- és Pénzügyőrség.

1994. november. Orgoványon, Kiskunmajsán és Kiskőrösön összesen 200 ezer liter szőkített olajat találnak.

1994. december. Az első hírek arról, hogy a hto szőkítésére a vesebetegek kezelésére szolgáló dializáló berendezés is nagyon megfelel.

1995. január 1. A hto-jegyrendszer bevezetése (a jegyes hto ára 34, a gázolajé 80,60 Ft). Egy lajosmizsei benzinkútnál egy tartályautót tartóztatnak fel a pénzügyőrök: a sofőr jegyre tankolt 28 ezer liter hto-t.

1995. április. Mélykúton szállításra való átfejtés közben 35 ezer liter hto-t találnak. Fülöpházán és Pirtón 20, illetve 30 ezer liter savazott olaj a fogás.

1995. április. Megjelenik a kisipari módszer: a "piroskát" kétliteres műanyag palackba kell tölteni: az ultraibolya-sugárzás körülbelül egy hét alatt kiszőkíti.

1994/95-ös fűtési idény. 389 ezer igénylőnek összesen 292 millió liter hto megvásárlására szolgáló jegyet utal ki a Vám- és Pénzügyőrség. Az országban a tényleges hto-fogyasztás 664 millió liter.

1995. május 1. A fűtési idény végén egységesül a hto és a gázolaj ára, mindkettő 80,60 forintba kerül literenként.

1995. május. Szeghalmi rendőrök ellenőrzik a Full Marker Bt. macskási telepét. Olajszőkítésre utaló nyomokat találnak, de felsőbb utasításra a terepet el kell hagyniuk, a bizonyítékok ezután eltűnnek. Az akcióban részt vevő egyik rendőrtiszt, az időközben a testületből menesztett Karancsi Tibor "borításával" robbant ki idén szeptemberben az olajbotrány.

1995. június. Tizenhárom helyszínen folytat savgyantakár-elhárítást Bács-Kiskun megyében az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, a költség 20,1 millió forint.

1995. augusztus. Gyakorlatilag a nullára esik a hto-fogyasztás Magyarországon. (1994 július- augusztusában összesen 793,7 ezer liter hto és ipari tüzelőolaj kel el, 1995 ugyanezen időszakában pedig 6,2 ezer liter.)

1995. A halasztott vámfizetés éve (de ez már egy külön történet).

1996. Kezdődik a borhamisítás (részben az olajosok közreműködésével, de ez is egy másik történet).

- ballai -

szerző
Ballai József, Bundula István
publikálva
1999/48. (12. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra