Önkormányzati vezetők széles köre nemcsak központosító törekvésként értékeli a kormányzati szándékot, de azt is hangoztatja, hogy például a helyi iparűzési adó beszedési jogának elvétele - ezentúl az APEH végzi - alkotmányos aggályokat is fölvet. A kormány viszont a helyi adóigazgatási apparátusok létszámának csökkenését várja e lépéstől - ami különböző pártállású polgármesterek szerint jól hangzik, csak éppen nem igaz: az e területen dolgozóknak számos egyéb feladatuk is akad, például a kommunális vagy az építményadók dolgában. Nem mellesleg a legutóbb megszavazott ingatlanadót is centralizáló ötletnek tartják sokan.
Az önkormányzatok önállóságának rovására - másfelől nézve: segítésére - végrehajtott központosítás a rendszerváltás kezdete óta érvényesülő tendencia. Szemléletes példa erre a személyi jövedelemadó (szja) elosztása. Amikor 1988-ban bevezették, a törvény értelmében a településeken lakók által befizetett összeg egésze visszakerült a helyi tanácsokhoz. 1991-től már csak a befolyt összeg felét kapták meg az önkormányzatok, 1993-ra harminc százalékra csökkent az arány. 1995-től kicsivel több mint 35 százalék jutott vissza a településekhez (és egyes funkcióikhoz rendelve a megyékhez is) az szja-ból az alábbiak szerint: 29 százalék biztosan a befizető lakhelyét gazdagította, 6 százalékot normatívan juttattak az önkormányzatoknak. 1998-ra 40 százalékig emelkedett az szja-visszaosztási arány, de csak 20 százalék maradt helyben az adott településen lakók befizetéseiből. 2000 óta ez az arány tartósan 10 százalék alatti.
Mindeközben egyre több feladatot adott le az állam az önkormányzatoknak. A nagy ellátó rendszerek - közoktatás, egészségügy, szociális ellátás - mind jelentősebb hányadának működtetése hárult a helyi erőkre, s egyre nagyobb mértékben ezek finanszírozása. Épp ezért érzi azt manapság az önkormányzati vezetők nagy része, hogy tovább már nem lehet szorítani a településeket. Azért sem - maradva az szja-nál -, mert jelenleg a helyben lakók befizetéseinek mindössze nyolc százalékát használhatják fel szabadon.
Adnak, elvesznek
A pártok közül most a Fidesz bírál a legvehemensebben - hivatkozva többek között az önkormányzatiság érvényesülésének nehézségeire, a központi elosztásban megnyilvánuló részrehajlás lehetőségére, a kormányzati szándékok településekre erőltetésére és egyebekre. Másfelől viszont éppen az Orbán-kormány idején volt a legkisebb arányú (egy időben 5 százalék) az szja-ból "átengedett" bevétel (a központilag elosztandó pedig 35 százalék). 2003 és 2006 között volt 10 százalék, aztán csökkentették 8-ra.
Van olyan központi bevétel azonban, amelyet az állam teljes mértékben az önkormányzatoknál hagy. A településeken beszedett gépjárműadó fele 1992 óta a helyieké, 2003-tól pedig az egész. 1998-tól a termőföld bérbeadásából képződött személyi jövedelemadó "a földterület fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg". S hogy ezeken, valamint a központi forrásokon (átengedett bevételek, állami támogatások és hozzájárulások) túl miből gazdálkodhatnak az önkormányzatok? Például az iparűzési adóból - aminek az összege válság idején jelentősen csökken (például a vállalkozások megszűnése miatt). Oszkó Péter pénzügyminiszter egyébiránt nemrég egy rendezvényen arra célzott, hogy ezt az adónemet megszüntetnék.
Természetesen a bevételek központi szabályozásában hiba volna puszta állami erőszakosságot látni: az állam célja többek között az aránytalanságok enyhítése, az esélyek lehetőség szerinti kiegyenlítése. Vagyis a "szolidaritási elv" érvényesítése az önkormányzati finanszírozásban is. Hogy mást ne mondjunk, a települések túlnyomó részének több jut a központilag visszaosztott személyi jövedelemadóból, mint amennyit a helyben lakók összesen befizetnek.
Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke (Gödöllő polgármestere) borúlátó: mint mondja, a szabadon felhasználható összeg nagy részét az önkormányzatok már eddig is a központi normatívák kiegészítésére használták föl. A fő kérdés szerinte nem az - és ez egybecseng sok városvezető véleményével -, hogy mennyi a pénz, hanem hogy mennyi a feladat. Ahhoz képest lehet ugyanis meghatározni, hány forintot, mekkora állami adóhányadot kell juttatni a helyi önkormányzatoknak. Gémesi szerint a helyi adók szerepét kellene növelni, hiszen egy-egy település lakói közvetlen tapasztalataik alapján az ottani vezetőkön kérik számon az ellátások színvonalát, a hiányosságokat. Gémesi György úgy látja, a kormány "nem nagyon fogékony a helyi problémák iránt" - pedig azok összességükben országos jelentőségűek. Például az önkormányzat a legnagyobb munkáltató: a közalkalmazottak, a köztisztviselők túlnyomó többsége e szférában dolgozik a hivatalokban, óvodákban, iskolákban, egészségügyi intézményekben. A munka világát érintő minden változás kihat tehát az önkormányzatokra is; mégsem tagjai az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, noha az önkormányzati szövetségek ezt többször kezdeményezték. Akadnak persze nagyrészt az önkormányzatokat érintő egyéb problémák is. Nem véletlen, hogy - az eredetileg sebészorvos Gémesi György kezdeményezésére - a napokban alakult meg a Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége. A körülbelül százötven kórház kétharmadát önkormányzatok működtetik, felelősek a járóbeteg-intézményeikért, továbbá öt-hatezer háziorvosi, fogorvosi, gyermekorvosi praxis működtetéséért, s a gyógyítás alapvető feltételeinek megteremtése is rájuk hárul. Érdekvédelmi tevékenységük éppen arra irányul, hogy mind a fenntartás, mind a finanszírozás - például bérek, fejlesztés - dolgában partnerei legyenek a különböző állami szerveknek.
Több polgármester tartja úgy, hogy mindez tipikusan állami feladat, de az továbbpasszolja a felelősséget az önkormányzatokra, amelyek viszont a finanszírozásban kiszolgáltatottak. Hasonló a helyzet az oktatásban és a szociális ellátások bizonyos területein. A gyérülő anyagiak pedig hatással vannak a pályázati lehetőségeikre - hiszen azokhoz önrész kell.
Megtapsolták
A 120 milliárdos elvonás ebben a helyzetben éri az önkormányzatokat. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, Molnár Gyula (a főváros XI. kerületének szocialista polgármestere), illetve a szervezet főtitkára, Zongor Gábor (egykor MSZP-s képviselő) nemrég levelet írt Bajnai Gordonnak. Egyebek mellett indítványozták: soron kívül hívják össze a kormány és az önkormányzatok egyeztető fórumát, ahol a miniszterelnök személyesen tájékoztassa őket - s persze mielőbb érdemi tárgyalásokat sürgetnek a költségvetési tervezés miatt.
Zongor szerint a 120 milliárd elvonásának már a terve is aggályos: "Van egy latens csődhelyzet. A miniszterelnök bejelentése után a szolgáltatók elbizonytalanodtak, szabad-e továbbra is előlegezniük az önkormányzatoknak, hogy azok az intézményeiknél, így az óvodáknál, iskoláknál, kórházaknál felgyülemlett kintlevőségeiket tovább gördítsék." Szerinte sem az összegről kell először beszélni, hanem a feladatokról. Nem újdonság ez, hiszen 2005-ben már Gyurcsány Ferenc fölvetette az önkormányzati vezetők összejövetelén. "Akkor a résztvevők megtapsolták. Azóta sem történt meg a felelősségi körök tisztázása. A teljes politikai elit hibája ez. Egyébként a 120 milliárdos elvonás már áprilisban elhangzott a TÖOSZ küldöttgyűlésén. Az egyik résztvevő meg is kérdezte Varga Zoltánt, hogy ez miként fog történni, de az új miniszter kikerülte a választ."
Zongor Gábor gyanítja: nem elsősorban az önkormányzati finanszírozás ésszerűsítése a cél. "Istenigazából nem látjuk, mekkora a baj. Fogalmunk nincs, milyen kényszerek vezetik a kormányzatot. Nem hiszem, hogy valami sötét összeesküvés áldozatai lennénk. A költségvetést ki kell egyensúlyozni. Honnan vett el eddig is pénzt az állam? Azoktól, akiknek ő ad. Most az önkormányzatoktól."
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium érdeklődésünkre küldött írásos válasza szerint "a kormány válságkezelő programja tartalmazza a közszféra kiadásainak csökkentése keretében az önkormányzati támogatások csökkentését a hatékonyság növelésével párhuzamosan. A válságkezelő program szerint a cél az, hogy a széttagoltan működő, nem hatékony gazdálkodás racionalizálása érdekében az integrációra ösztönző támogatási rendszer alakuljon ki." Ám "a 2010. évi költségvetés tervezésének még a kezdeti fázisában vagyunk, így egyelőre nem lehet konkrétumokat mondani az önkormányzatok jövő évi finanszírozásáról. A válságkezelő kormányprogramban foglaltak megvalósítása érdekében a leginkább érintett tárcáknál - a korábbi évektől eltérően - már most elkezdődtek a jövő évi költségvetés előkészítő munkálatai."
Zongor megjegyzi: "A Fidesz idején is történt hasonló. Medgyessy Péter kampányában Lamperth Mónika kijelentette, hogy azt a százmilliárdot, amit a Fidesz elvett az önkormányzatoktól, az új kormány vissza fogja adni. Később a fideszes kaposvári polgármester, Szita Károly egy interpellációban emlékeztette is erre őt." Zongor Gábor amondó, hogy az a százmilliárd már nem tér vissza az önkormányzati finanszírozásba - a belengetett 120 milliárd mínuszt ezen felül kell számolni.
Pedig az önkormányzati bevételek arányának növelését mindenképpen üdvösnek tartanák a szakemberek: részint a helyben maradó adóhányadok növelésével, részint más központi bevételek (például az áfa vagy a társasági adó) bizonyos hányadának visszaosztásával. Elsősorban azonban az állami és önkormányzati feladatok ésszerű megosztását kellene végre végiggondolni.
"Tele vagyunk fölösleges előírásokkal"
Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, Debrecen polgármestere
Magyar Narancs: Mennyi pénzre lenne szükségük az önkormányzatoknak?
Kósa Lajos: Ezt nem lehet összegben meghatározni. Általános átalakításra lenne szükség. El kell dönteni, mi legyen központi adónem, és mely adófajták maradjanak helyben. Nem kellene háromezer-ötszáz feladatot róni az önkormányzatokra, csak körülbelül ezerötszázat, és a teendőkhöz igazítani a költségeket, azok elosztásának módját, mértékét, összegét. Most például egy cirkuszi sátor felállítását a jegyzőnek kell engedélyeznie és ellenőriznie. Honnan értene hozzá? Ennek megítéléséhez szakember szükséges, ami pluszköltség. És nem kellene egyébként sem annyi értelmetlen teendőt meghatározni és ellátni, sem helyi, sem kormányzati szinten. Újra kell gondolni egy sor hivatal feladatát és sorsát a mérésügyi hivataltól az ÁNTSZ-ig. Számtalan értelmetlen szabályunk van. Miért hatósági követelmény például, hogy a vécé és a zuhanyzó külön helyiségben legyen, ott is, ahol ez értelmetlen. A magyar szabályok szerint Németországban az Oktoberfestet bezárhatnák. Minden üzemeltetőnek felelősséget kell vállalnia egész tevékenységéért, a körülményekért, a biztonságért, egyebekért. Azért is, ha működési körében valami miatt probléma adódik.
MN: Azt mondja, ha jobban bízunk a polgárban vagy a vállalkozó jól felfogott érdekévé tesszük, hogy akár saját szakértőket fogadva vigyázzon a renoméjára, az az államnak olcsóbb is?
KL: Tele vagyunk fölösleges előírásokkal. Olyan ez, mint a pótizzókészlet. Csak szervizben tudják kicserélni az égőt, de azért legyen az autósnál. Nagyon kevés szabály kellene, de azt szigorúan be kellene tartatni.
MN: Az önkormányzatokat több szempontból érintő ingatlanadó-törvényt a Fidesz hatalomra kerülve visszavonná.
KL: Korlátozott szavatosságú átmeneti kormány eleve ne tervezzen ötéves távlatokra. Fogalmilag kizárt, hogy bizalom övezze intézkedéseit. Lényeges ugyanis, mennyire befogadókészek az emberek e tekintetben.
MN: Amúgy szükséges az ingatlanadó, csak nem így?
KL: Magyarországon lakóingatlanokra nem kell kivetni adót. A Fidesz ezt vissza fogja vonni. Sokaknak a vagyoni és a jövedelmi helyzetük lényegesen eltér egymástól. Egyébként hazánkban mindössze nyolcszázaléknyi bérlakás van, s ennek is csupán fele önkormányzati vagy állami.
MN: Debrecenben nincs ingatlanadó?
KL: Szed építményadót az önkormányzat, de kifejezetten nem lakáscélú ingatlanok esetében. Lakóingatlanok után nem. Különben pedig vannak alapszabályok. Az egyik: soha ne vess ki olyan adót, amelynek a behajtása többe kerül, mint amennyi bejön belőle, vagy ha nem sokkal több a bevétel. Négymillió-nyolcszázezer lakóingatlan van az országban. Ha egyenként átlagosan harmincezer forintba kerül az értékbecslés, ki lehet számolni, mennyire éri meg. Innen kezdve az egész értelmetlen. Az egész felbuzdulás egyébként azon alapszik, hogy a minimálbéren élők többsége dúsgazdag vállalkozó. Lehet, hogy a pénzügyminiszter és a kormányfő ilyen, de a minimálbéresek hetven százaléka - a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint - valóban csak ennyit keres, esetleg valamenynyit még zsebbe kap. Tehát a diagnózis rossz, ezért a terápia sem használ. Jövőre 120 milliárd forinttal kevesebb jut a központi költségvetésből a helyi önkormányzatoknak. Az iparűzésiadó-bevételek várható csökkenése, az ötszázalékos áfaemelés, valamint az infláció jósolt mértéke összesen további húsz százalékkal terheli meg a települések gazdálkodását.
Önkormányzati vezetők széles köre nemcsak központosító törekvésként értékeli a kormányzati szándékot, de azt is hangoztatja, hogy például a helyi iparűzési adó beszedési jogának elvétele - ezentúl az APEH végzi - alkotmányos aggályokat is fölvet. A kormány viszont a helyi adóigazgatási apparátusok létszámának csökkenését várja e lépéstől - ami különböző pártállású polgármesterek szerint jól hangzik, csak éppen nem igaz: az e területen dolgozóknak számos egyéb feladatuk is akad, például a kommunális vagy az építményadók dolgában. Nem mellesleg a legutóbb megszavazott ingatlanadót is centralizáló ötletnek tartják sokan.
Az önkormányzatok önállóságának rovására - másfelől nézve: segítésére - végrehajtott központosítás a rendszerváltás kezdete óta érvényesülő tendencia. Szemléletes példa erre a személyi jövedelemadó (szja) elosztása. Amikor 1988-ban bevezették, a törvény értelmében a településeken lakók által befizetett összeg egésze visszakerült a helyi tanácsokhoz. 1991-től már csak a befolyt összeg felét kapták meg az önkormányzatok, 1993-ra harminc százalékra csökkent az arány. 1995-től kicsivel több mint 35 százalék jutott vissza a településekhez (és egyes funkcióikhoz rendelve a megyékhez is) az szja-ból az alábbiak szerint: 29 százalék biztosan a befizető lakhelyét gazdagította, 6 százalékot normatívan juttattak az önkormányzatoknak. 1998-ra 40 százalékig emelkedett az szja-visszaosztási arány, de csak 20 százalék maradt helyben az adott településen lakók befizetéseiből. 2000 óta ez az arány tartósan 10 százalék alatti.
Mindeközben egyre több feladatot adott le az állam az önkormányzatoknak. A nagy ellátó rendszerek - közoktatás, egészségügy, szociális ellátás - mind jelentősebb hányadának működtetése hárult a helyi erőkre, s egyre nagyobb mértékben ezek finanszírozása. Épp ezért érzi azt manapság az önkormányzati vezetők nagy része, hogy tovább már nem lehet szorítani a településeket. Azért sem - maradva az szja-nál -, mert jelenleg a helyben lakók befizetéseinek mindössze nyolc százalékát használhatják fel szabadon.
Adnak, elvesznek
A pártok közül most a Fidesz bírál a legvehemensebben - hivatkozva többek között az önkormányzatiság érvényesülésének nehézségeire, a központi elosztásban megnyilvánuló részrehajlás lehetőségére, a kormányzati szándékok településekre erőltetésére és egyebekre. Másfelől viszont éppen az Orbán-kormány idején volt a legkisebb arányú (egy időben 5 százalék) az szja-ból "átengedett" bevétel (a központilag elosztandó pedig 35 százalék). 2003 és 2006 között volt 10 százalék, aztán csökkentették 8-ra.
Van olyan központi bevétel azonban, amelyet az állam teljes mértékben az önkormányzatoknál hagy. A településeken beszedett gépjárműadó fele 1992 óta a helyieké, 2003-tól pedig az egész. 1998-tól a termőföld bérbeadásából képződött személyi jövedelemadó "a földterület fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg". S hogy ezeken, valamint a központi forrásokon (átengedett bevételek, állami támogatások és hozzájárulások) túl miből gazdálkodhatnak az önkormányzatok? Például az iparűzési adóból - aminek az összege válság idején jelentősen csökken (például a vállalkozások megszűnése miatt). Oszkó Péter pénzügyminiszter egyébiránt nemrég egy rendezvényen arra célzott, hogy ezt az adónemet megszüntetnék.
Természetesen a bevételek központi szabályozásában hiba volna puszta állami erőszakosságot látni: az állam célja többek között az aránytalanságok enyhítése, az esélyek lehetőség szerinti kiegyenlítése. Vagyis a "szolidaritási elv" érvényesítése az önkormányzati finanszírozásban is. Hogy mást ne mondjunk, a települések túlnyomó részének több jut a központilag visszaosztott személyi jövedelemadóból, mint amennyit a helyben lakók összesen befizetnek.
Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke (Gödöllő polgármestere) borúlátó: mint mondja, a szabadon felhasználható összeg nagy részét az önkormányzatok már eddig is a központi normatívák kiegészítésére használták föl. A fő kérdés szerinte nem az - és ez egybecseng sok városvezető véleményével -, hogy mennyi a pénz, hanem hogy mennyi a feladat. Ahhoz képest lehet ugyanis meghatározni, hány forintot, mekkora állami adóhányadot kell juttatni a helyi önkormányzatoknak. Gémesi szerint a helyi adók szerepét kellene növelni, hiszen egy-egy település lakói közvetlen tapasztalataik alapján az ottani vezetőkön kérik számon az ellátások színvonalát, a hiányosságokat. Gémesi György úgy látja, a kormány "nem nagyon fogékony a helyi problémák iránt" - pedig azok összességükben országos jelentőségűek. Például az önkormányzat a legnagyobb munkáltató: a közalkalmazottak, a köztisztviselők túlnyomó többsége e szférában dolgozik a hivatalokban, óvodákban, iskolákban, egészségügyi intézményekben. A munka világát érintő minden változás kihat tehát az önkormányzatokra is; mégsem tagjai az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, noha az önkormányzati szövetségek ezt többször kezdeményezték. Akadnak persze nagyrészt az önkormányzatokat érintő egyéb problémák is. Nem véletlen, hogy - az eredetileg sebészorvos Gémesi György kezdeményezésére - a napokban alakult meg a Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége. A körülbelül százötven kórház kétharmadát önkormányzatok működtetik, felelősek a járóbeteg-intézményeikért, továbbá öt-hatezer háziorvosi, fogorvosi, gyermekorvosi praxis működtetéséért, s a gyógyítás alapvető feltételeinek megteremtése is rájuk hárul. Érdekvédelmi tevékenységük éppen arra irányul, hogy mind a fenntartás, mind a finanszírozás - például bérek, fejlesztés - dolgában partnerei legyenek a különböző állami szerveknek.
Több polgármester tartja úgy, hogy mindez tipikusan állami feladat, de az továbbpasszolja a felelősséget az önkormányzatokra, amelyek viszont a finanszírozásban kiszolgáltatottak. Hasonló a helyzet az oktatásban és a szociális ellátások bizonyos területein. A gyérülő anyagiak pedig hatással vannak a pályázati lehetőségeikre - hiszen azokhoz önrész kell.
Megtapsolták
A 120 milliárdos elvonás ebben a helyzetben éri az önkormányzatokat. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, Molnár Gyula (a főváros XI. kerületének szocialista polgármestere), illetve a szervezet főtitkára, Zongor Gábor (egykor MSZP-s képviselő) nemrég levelet írt Bajnai Gordonnak. Egyebek mellett indítványozták: soron kívül hívják össze a kormány és az önkormányzatok egyeztető fórumát, ahol a miniszterelnök személyesen tájékoztassa őket - s persze mielőbb érdemi tárgyalásokat sürgetnek a költségvetési tervezés miatt.
Zongor szerint a 120 milliárd elvonásának már a terve is aggályos: "Van egy latens csődhelyzet. A miniszterelnök bejelentése után a szolgáltatók elbizonytalanodtak, szabad-e továbbra is előlegezniük az önkormányzatoknak, hogy azok az intézményeiknél, így az óvodáknál, iskoláknál, kórházaknál felgyülemlett kintlevőségeiket tovább gördítsék." Szerinte sem az összegről kell először beszélni, hanem a feladatokról. Nem újdonság ez, hiszen 2005-ben már Gyurcsány Ferenc fölvetette az önkormányzati vezetők összejövetelén. "Akkor a résztvevők megtapsolták. Azóta sem történt meg a felelősségi körök tisztázása. A teljes politikai elit hibája ez. Egyébként a 120 milliárdos elvonás már áprilisban elhangzott a TÖOSZ küldöttgyűlésén. Az egyik résztvevő meg is kérdezte Varga Zoltánt, hogy ez miként fog történni, de az új miniszter kikerülte a választ."
Zongor Gábor gyanítja: nem elsősorban az önkormányzati finanszírozás ésszerűsítése a cél. "Istenigazából nem látjuk, mekkora a baj. Fogalmunk nincs, milyen kényszerek vezetik a kormányzatot. Nem hiszem, hogy valami sötét összeesküvés áldozatai lennénk. A költségvetést ki kell egyensúlyozni. Honnan vett el eddig is pénzt az állam? Azoktól, akiknek ő ad. Most az önkormányzatoktól."
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium érdeklődésünkre küldött írásos válasza szerint "a kormány válságkezelő programja tartalmazza a közszféra kiadásainak csökkentése keretében az önkormányzati támogatások csökkentését a hatékonyság növelésével párhuzamosan. A válságkezelő program szerint a cél az, hogy a széttagoltan működő, nem hatékony gazdálkodás racionalizálása érdekében az integrációra ösztönző támogatási rendszer alakuljon ki." Ám "a 2010. évi költségvetés tervezésének még a kezdeti fázisában vagyunk, így egyelőre nem lehet konkrétumokat mondani az önkormányzatok jövő évi finanszírozásáról. A válságkezelő kormányprogramban foglaltak megvalósítása érdekében a leginkább érintett tárcáknál - a korábbi évektől eltérően - már most elkezdődtek a jövő évi költségvetés előkészítő munkálatai."
Zongor megjegyzi: "A Fidesz idején is történt hasonló. Medgyessy Péter kampányában Lamperth Mónika kijelentette, hogy azt a százmilliárdot, amit a Fidesz elvett az önkormányzatoktól, az új kormány vissza fogja adni. Később a fideszes kaposvári polgármester, Szita Károly egy interpellációban emlékeztette is erre őt." Zongor Gábor amondó, hogy az a százmilliárd már nem tér vissza az önkormányzati finanszírozásba - a belengetett 120 milliárd mínuszt ezen felül kell számolni.
Pedig az önkormányzati bevételek arányának növelését mindenképpen üdvösnek tartanák a szakemberek: részint a helyben maradó adóhányadok növelésével, részint más központi bevételek (például az áfa vagy a társasági adó) bizonyos hányadának visszaosztásával. Elsősorban azonban az állami és önkormányzati feladatok ésszerű megosztását kellene végre végiggondolni.
"Tele vagyunk fölösleges előírásokkal"
Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, Debrecen polgármestere
Magyar Narancs: Mennyi pénzre lenne szükségük az önkormányzatoknak?
Kósa Lajos: Ezt nem lehet összegben meghatározni. Általános átalakításra lenne szükség. El kell dönteni, mi legyen központi adónem, és mely adófajták maradjanak helyben. Nem kellene háromezer-ötszáz feladatot róni az önkormányzatokra, csak körülbelül ezerötszázat, és a teendőkhöz igazítani a költségeket, azok elosztásának módját, mértékét, összegét. Most például egy cirkuszi sátor felállítását a jegyzőnek kell engedélyeznie és ellenőriznie. Honnan értene hozzá? Ennek megítéléséhez szakember szükséges, ami pluszköltség. És nem kellene egyébként sem annyi értelmetlen teendőt meghatározni és ellátni, sem helyi, sem kormányzati szinten. Újra kell gondolni egy sor hivatal feladatát és sorsát a mérésügyi hivataltól az ÁNTSZ-ig. Számtalan értelmetlen szabályunk van. Miért hatósági követelmény például, hogy a vécé és a zuhanyzó külön helyiségben legyen, ott is, ahol ez értelmetlen. A magyar szabályok szerint Németországban az Oktoberfestet bezárhatnák. Minden üzemeltetőnek felelősséget kell vállalnia egész tevékenységéért, a körülményekért, a biztonságért, egyebekért. Azért is, ha működési körében valami miatt probléma adódik.
MN: Azt mondja, ha jobban bízunk a polgárban vagy a vállalkozó jól felfogott érdekévé tesszük, hogy akár saját szakértőket fogadva vigyázzon a renoméjára, az az államnak olcsóbb is?
KL: Tele vagyunk fölösleges előírásokkal. Olyan ez, mint a pótizzókészlet. Csak szervizben tudják kicserélni az égőt, de azért legyen az autósnál. Nagyon kevés szabály kellene, de azt szigorúan be kellene tartatni.
MN: Az önkormányzatokat több szempontból érintő ingatlanadó-törvényt a Fidesz hatalomra kerülve visszavonná.
KL: Korlátozott szavatosságú átmeneti kormány eleve ne tervezzen ötéves távlatokra. Fogalmilag kizárt, hogy bizalom övezze intézkedéseit. Lényeges ugyanis, mennyire befogadókészek az emberek e tekintetben.
MN: Amúgy szükséges az ingatlanadó, csak nem így?
KL: Magyarországon lakóingatlanokra nem kell kivetni adót. A Fidesz ezt vissza fogja vonni. Sokaknak a vagyoni és a jövedelmi helyzetük lényegesen eltér egymástól. Egyébként hazánkban mindössze nyolcszázaléknyi bérlakás van, s ennek is csupán fele önkormányzati vagy állami.
MN: Debrecenben nincs ingatlanadó?
KL: Szed építményadót az önkormányzat, de kifejezetten nem lakáscélú ingatlanok esetében. Lakóingatlanok után nem. Különben pedig vannak alapszabályok. Az egyik: soha ne vess ki olyan adót, amelynek a behajtása többe kerül, mint amennyi bejön belőle, vagy ha nem sokkal több a bevétel. Négymillió-nyolcszázezer lakóingatlan van az országban. Ha egyenként átlagosan harmincezer forintba kerül az értékbecslés, ki lehet számolni, mennyire éri meg. Innen kezdve az egész értelmetlen. Az egész felbuzdulás egyébként azon alapszik, hogy a minimálbéren élők többsége dúsgazdag vállalkozó. Lehet, hogy a pénzügyminiszter és a kormányfő ilyen, de a minimálbéresek hetven százaléka - a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint - valóban csak ennyit keres, esetleg valamenynyit még zsebbe kap. Tehát a diagnózis rossz, ezért a terápia sem használ.
