Bár a honatyák többsége ismét kicserélődött, Magyarországon immár rutinszerűen működik a parlamenti váltógazdaság: az Országgyűlés alakuló ülését elsősorban ez a rutin jellemezte; még az ilyenkor elkerülhetetlen ünnepélyesség sem lépte túl az elviselhetőség mértékét. A Ház korelnöke, Varga László (Fidesz) köszöntője nem nélkülözte az aktuálpolitikai utalásokat. A szellemi környezetszennyezés, a közszolgálati televízióban és a rádióban uralkodó állapotok elleni szónoklat remélhetőleg még akkor sem jelenti egy újabb médiaháború és Kulturkampf parlamenti nyitányát, ha a kisgazdák jóvoltából Csúcs László kormánypárti képviselőként dolgozik a következő négy évben. Horn Gyula a távozó miniszterelnöktől elvárható méltósággal búcsúzott, s Göncz Árpád és Orbán Viktor alakítása sem okozott csalódást.
Puccs a frakcióban
Az első nap legfontosabb eseménye a parlament tisztségviselőinek megválasztása volt.
Áder János (Fidesz) személyében olyan politikus lett a Ház elnöke, akitől már nem idegen ez a szerep. Áder alighanem megütötte a főnyereményt azzal, hogy a strapás belügyminiszterség helyett a kevesebb stresszel, de annál több közszerepléssel járó közjogi tisztséget kapta. A kisgazdák részéről akár józan döntésnek is nevezhetnénk Gyimóthy Géza - Kávássy Sándor helyetti - jelölését az alelnöki posztra, ha nem tudnánk, hogy Kávássyt környezetvédelmi államtitkárnak javasolták. Wekler Ferenc minden bizonnyal azért lett a parlament alelnöke, mert az SZDSZ vezetése a múlt szombati tisztújítás előtt ezzel kárpótolta - Kórodi Mária exalelnök rovására - a pártelnöki ambíciókat is dédelgető politikust.
A legérdekesebb azonban az MSZP frakciójának alelnöki jelölése volt. A képviselőcsoport múlt szerdai üléséig egyedül Gál Zoltán eddigi házelnökről lehetett tudni, hogy kész lenne alelnökként folytatni országgyűlési tevékenységét. A frakcióülésen azonban - a hivatalos megfogalmazás szerint spontán jelöléssel - Szili Katalin is a színre lépett, majd annak rendje és módja szerint lenyomta Gált: semmi kétség, egy jól megszervezett puccsal állunk szemben.
Szili Katalin annak ellenére tartozik a kevéssé kompromittálódott szocialista politikusok közé, hogy eddig a Baja-féle környezetvédelmi tárcánál volt politikai államtitkár. Alelnökké jelölése - a régi gárdát képviselő Gál Zoltánnal szemben - ismét egy olyan döntés lehet az MSZP részéről, ami azt sejteti: a párton belül talán tényleg sokan gondolják komolyan a megújulást, a múlt terheitől való végleges megszabadulást. De az is lehet, hogy csupán a választások után felerősödött belső hatalmi harc egyik kisebb ütközetéről van szó.
Adj helyet magad mellett
Az alakuló ülés előtt a bizottsági helyek és tisztségek elosztása körüli konfliktus volt a legizgalmasabb. Valójában az új parlament két legerősebb, nagyjából hasonló méretű képviselőcsoporttal rendelkező pártjának az első, látványos erőpróbája volt ez, amely hétfőn kompromisszummal ért véget.
Az MSZP ragaszkodott ahhoz, hogy minden bizottságban elérje a mandátumarányának megfelelő egyharmados képviseletet: ennek azért van jelentősége, mert egyharmados bizottsági támogatással bármilyen javaslat a parlament plenáris ülése elé kerülhet. A Fidesz viszont azt kötötte ki, hogy mindenhol legyen meg a stabil kormányzati többség, s a bizottságokba legalább eggyel több képviselőt delegálhassanak, mint a szocialisták. Minthogy a kisebb frakcióknak - az Alkotmánybíróság döntése nyomán a MIÉP-nek is - minden bizottságban jár minimum egy hely, a Fidesz az MSZP igényét csak a nagyobb létszámú testületeknél akarta kielégíteni. Végül a bizottságok többségében - néhol a létszám növelése árán - az MSZP elérte az egyharmados arányt, a Fidesznek viszont sehol sem kellett engednie igényeiből.
A múlt héten az MSZP-ben az is felvetődött, hogy - az arányos képviselet elvének megsértése címén - az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Ennél is komolyabb fenyegetésnek szánták azt, hogy követeléseik elutasítása esetén nem mennek el az alakuló ülésre. A Fidesz azonban nem hagyta magát zsarolni, ehelyett a szocik kivételével minden frakcióval előre levajazta a megállapodást: az SZDSZ, az FKgP, az MDF és a MIÉP megkapta, amit akart, az MSZP pedig egyedül maradt igényeivel.
A legfájóbb az lehetett, hogy az integrációs bizottság elnöki posztját magának megtartó Fidesz a külügyi bizottság vezetését az SZDSZ-nek adta. Ezzel a szabad demokraták a szocialistákon állhatnak bosszút az ülésrend kialakításakor elszenvedett sérelmükért: semmi sem indokolta ugyanis, hogy - egykori koalíciós partnerüktől balra elhelyezkedve - ők üljenek a MIÉP mellé, ám az MSZP nem volt hajlandó tárgyalni a helycseréről. (Csütörtökön az egyenbocskaiba öltözött MIÉP-esek gratuláltak elsőként az SZDSZ parlamenti tisztségviselőinek.)
A bizottsági helyek elosztásáról született hétfői megegyezés végül visszavonulási lehetőséget biztosított az MSZP-nek, és az a nemes hagyomány sem tört meg, hogy a parlament konszenzussal dönt a bizottságok felállításáról.
A győzelem íze
A Fidesz tehát kiélvezhette a szocik felett aratott választási győzelmét. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy az MSZP - a parlamenti helyek több mint egyharmadával rendelkező legnagyobb ellenzéki pártként - nem kísérli meg hamarosan a revánsot.
Erre éppen a korábbinál jóval kiegyensúlyozottabb parlamenti erőviszonyok nyújtanak lehetőséget, hiszen a Fidesz az MSZP támogatása nélkül egyetlen lépést sem tehet például a kétharmados többséget igénylő ügyekben: hiába próbálkozik mondjuk az ügyészség kormány alá rendelésével, ha legnagyobb ellenfele, az MSZP - konstruktív ellenzékiség ide vagy oda - akkor sem adja ehhez a szavazatait, ha mindez az ő választási programjában is szerepelt.
Hétfői hírek szerint a várhatóan szerdán, lapzártánk után megkötendő Fidesz-FKgP koalíciós megállapodás közös államfőjelölt állítását is tartalmazza. A személyre a kisgazdák tesznek javaslatot, s ez akkor is borzasztóan hangzik, ha a nagyobbik kormánypártnak vétójoga van. Ám a köztársasági elnök megválasztásához az első két szavazási fordulóban kétharmados többség szükségeltetik. A harmadik körben az egyszerű többség is elegendő, de talán a Fidesz mégsem vállalja majd annak ódiumát, hogy az Országgyűlés ilyen módon válasszon meg egy kisgazdajelöltet az állam első polgárává.
A kisebb frakciók az ilyen horderejű ügyek eldöntésekor legfeljebb a pálya széléről figyelhetik a nagyok játékát. Az ügyészség kormány alá rendelését vagy a kisebb létszámú parlament megteremtését a Fideszhez hasonlóan szorgalmazó SZDSZ kész lenne eljátszani a konstruktív ellenzéki párt szerepét, de 24 mandátuma - különösen a kétharmados döntéseknél - nagyon keveset nyom a latban. A 17 fős MDF-frakció pedig leginkább a saját problémáival lesz elfoglalva: Hörcsik Richárd képviselő alakuló ülés előtti átigazolása a Fideszbe azt jelzi, hogy a Fidesz szatellitpártjaként gyorsabban teljesedhet be az MDF végzete, mint azt Lezsák Sándor gondolná.
Kovách Márton
"A Zoli túl zöld"
Komoly politikai elemzőkre (nem politológusokra) vár annak kivizsgálása, melyik koalíciós párt mit áldozott be az elmúlt hetekben pontosan miért, és mit kapott cserébe. A Fidesz-MDF-FKgP-"kényszerkoalíció" - amely szót Orbán Viktor a legszívesebben már most elfeledtetné - olyan kompromisszumokra kényszerítette a legnagyobb kormányzó erőt, amely kompromisszumokra nem is volt rákényszerítve, és amelynek ő maga egyik (látványosan szenvedő) áldozata. Pedig az FKgP követelőzése ellenére senki se kényszerítette Orbánékat arra, hogy négy tárcát dobjanak oda a kisgazdáknak, arra meg pláne nem, hogy a nyilvánosság előtt átverjék egyik első számú szakértőjüket.
Torgyán József az elmúlt héten azzal indokolta a négy kilátásba helyezett miniszterjelölti lista teljes visszaszívását, hogy a jelölteknek ki kell állniuk a "szakmai és nemzetbiztonsági" próbát; ez mindenesetre érdekes spekulációknak adhat tápot, de ne spekuláljunk. Várhelyi András helyett mindenesetre Szabó János ügyvéd, ex-főpolgármesterjelölt, a Sasad Tsz volt jogtanácsosa lesz a köztársaság honvédelmi minisztere, és kis híján Raffay Ernő lett az államtitkára (e helyett, Orbán kisebb hördülése ellenére is, Homoki János, valamint a Fidesz részéről mégiscsak Wachsler Tamás, Wörner Alapítvány). Torgyán vidékfejlesztő agrárminiszter alatt Szabadi Béla tanácsadó és Tamás Károly reálisan létező szakértő lesz az államtitkár. Az EU-integrációs tárca nélküli miniszteri poszt pedig az utolsó pillanatban PHARE-segélyosztó központra redukálódott, egyébként érthető módon, és Boros Imre FKgP-s pénzügyi tanácsadó (ex-Nemzeti Bank, ÁV Rt.) fogja a koordinálást megszemélyesíteni.
És hogy a legérzékenyebb területet vegyük: a kilátásba helyezett Horváth Béla helyett Pepó Pál egyetemi tanár lesz az ökotárca birtokosa, és bármennyire rokonszenves is az Amerikát megjárt debreceni paradicsomnemesítő első nyilatkozata (nem lesz Bős, tiltakozik Mohi ellen), a lényegen nem változtat. Azon tudniillik, hogy a Fidesz a tárgyalások során (pontosabban: az ominózus Orbán-Torgyán-ebéd után) egyik napról a másikra odavetette a KTM-et az FKgP-nek, tekintet nélkül arra, hogy Illés Zoltán személyében ígéretesen kompetens birtokosa lett volna végre a tárcának. Az elmúlt héten környezetvédők tüntetést is tartottak a Fidesz-székház előtt a lelketlen lépést helytelenítendő, de a Fidesznek ez immár mindegy. "Valamit kellett adni a kisgazdáknak", mondta informátorunk, aki szerint jellemző a Fidesz új techno-pragmatikus attitűdjére, hogy a környezetvédelmet immár lényegtelennek tartva, pont az (EU-integráció szempontjából pedig kulcsfontosságú) KTM-et tartották odavethetőnek a "maradékelv" alapján. Magáról Illésről pedig a vezetők úgy beszélnek állítólag mostanában, hogy "a Zoli túl zöld", nehogy má´ környezetvédő ember kapja az ökotárcát.
Nem tudjuk, hány ezer ember szavazott a második fordulóban Illés miatt a Fideszre, de hogy ő (és értékelvű üzenete) sokaknak szempont volt, az biztos. Lapzártakor ott tartunk, hogy informátorunk szerint még a környezetvédelmi bizottság elnöki posztját sem biztos, hogy ő kapja. A kisgazdák egyébként nem is kérték a KTM-et, e helyett a közlekedési és vízgazdálkodásira pályáztak, a KHVM-et viszont Orbán nem adta, lévén az hírközlési szempontból stratégiai fontosságú: ezt Katona Kálmánnak szánta. Egyébként Illés is a "ki az alelnökökkel"-trend áldozata: a megkerülhetetlen Kövér és Pokorni kivételével nincs pártalelnök Orbán alatt. Áder is és Szájer is más posztokra került, mint amiről szó volt. Talán nem véletlenül.
Az Orbán-kabinet legalább őszinte: nem ígér szakértői kormányt. Nagy a valószínűsége, hogy ezt tartani is tudja.
- sl -
