Az SZDSZ kilépett a koalícióból - Ugrás a kismedencébe

  • Miklósi Gábor
  • 2008. május 1.

Belpol

Az SZDSZ vasárnapi küldöttgyűlése a koalíciós szerződés felmondásával a papírformát hozta. A küldöttek némi ízelítőt kaptak a júniusi elnökválasztás küzdelmeiből is. Ám az igazán fontos kérdésről továbbra sem esett szó.
Az SZDSZ vasárnapi küldöttgyűlése a koalíciós szerződés felmondásával a papírformát hozta. A küldöttek némi ízelítőt kaptak a júniusi elnökválasztás küzdelmeiből is. Ám az igazán fontos kérdésről továbbra sem esett szó.

"Úgyse lesz semmi, a Kóka majd fényezi magát és a pártot, hogy micsoda bátorság volt kilépni, a Fodor korteskedik kicsit, leszavazunk, aztán parketta hazáig" - foglalta össze a piszoárnál a küldöttgyűlés megkezdése előtt fél órával az egyik vidéki küldött rég nem látott ismerősének, hogy mit vár a naptól. "Úgy sincs választásunk: ha nem szavazzuk meg, komplett hülyét csinálunk magunkból, és a fél világ rajtunk röhög majd" - dünnyögött vissza félhangosan az ismerős a pártvezetés által kész helyzet elé állított küldöttgyűlés mozgásterére utalva. Ha a Narancs tudósítója tudta volna, hogy a vizeléssel összekötött rövid párbeszédrészlet halálpontosan foglalja össze a küldöttgyűlés későbbi fejleményeit, akár haza is mehetett volna.

Ehelyett végighallgathatta minden idők egyik legrosszabb politikai beszédét Kóka Jánostól. Az önmagában nem tragédia, legfeljebb a politikai érzék hiányáról tanúskodik, hogy egyáltalán nem észlelte: mennyien neheztelnek a vidéki küldöttek közül amiatt, hogy az elnökség kész helyzet elé állította őket. Az SZDSZ-ben ez nem új probléma: miközben a párt szavazóbázisát leginkább a vidéki városi középosztály felől lehetne megerősíteni, a pártelit nemcsak hogy szinte teljesen süket a progresszív vidéki hangokra és igényekre, de az utóbbi években kifejezetten ügyes munkát végzett a helyi aktivisták elvadításában is. Budaörsön, a gyűlés helyszínéül kiválasztott óriási autószalonban is gesztusértéke lett volna egy bocsánatkérésnek, amiért - kényszerhelyzet ide vagy oda - az elnökség a márciusi döntéssel annyira előrerohant. Ehelyett Kóka már vitaindító beszédében eldöntött tényként beszélt a kilépésről, amivel a küldöttek körében érzékelhetően népszerűtlen pártelnöknek ismét nem sikerült jó pontokat szereznie.

Az elnöki beszéd fő hibája az volt, hogy semmit nem mondott arról, most mi következik. Az igaz, hogy a párt olyan úton jár, amilyenen előtte Magyarországon még senki. Csakhogy a koalíció elhagyása miatti helyzetet diplomaosztáshoz, az SZDSZ koalíciós szerepét lábasba tett, de a víz melegedését nem érzékelő békához hasonlító végtelenül kínos retorikai fordulatok, majd a párt morális tartását dicsérő és a belső koalícióépítés szükségességét hangoztató kijelentések csak felerősítették, hogy Kóka vagy nem tud, vagy - ami talán még rosszabb - nem akar arról beszélni, hogy a politikai válsághelyzetből milyen kiutat lát a liberálisok számára. Arra berendezkedni, hogy a szocialisták a futó ügyeket majd elmenedzselgetik, miközben az érdemi jogalkotás szünetel, a jövő évi költségvetést pedig kérdéses legitimációjú háttéralkuk során az SZDSZ számára is elfogadhatóvá gyúrják, kicsit sovány politikai programnak tűnik - Kóka szavaival - az ismét "önálló, konstruktív, liberális" párt számára.

Kókáénál jóval nagyobb tetszést aratott Fodor Gábor amúgy eléggé vértelen beszéde. Fodor az expozéját nyíltan a június 7-re összehívott tisztújító küldöttgyűlés korteskedésére használta. Bár ez logikus volt, hiszen a hogyan továbbról nyilván a következő vezetőség hivatott majd dönteni, az - miként nem sokkal később Gusztos Péter jogosan kifogásolta - cseppet sem volt elegáns, hogy Fodor magát a legnépszerűbb liberális miniszterként reklámozta, miközben a környezetvédelmi minisztérium vezetése az egészségügyi és a gazdasági tárcával szemben semmiféle társadalmi kataklizmával nem járt. Fodor szerint a koalíció elhagyása csak akkor lehet hiteles, ha a politikai változás a pártban is folytatódik, és felrótta a pártvezetésnek a korábbi hibákat, például a száznapos program megszavazását. Ismét utalt rá, hogy a pártnak "ajtókat kell nyitni" a szocialisták és az ellenzék felé, bár hogy mi fér majd át az ajtókon, azt jótékony homályban hagyta. Kókához képest azonban legalább minimális agymunkára utalt az a mondata, hogy konzervatív liberális, liberális zöld és szociálliberális rétegekkel bővítené az SZDSZ táborát - ámbár a részletekkel ez ügyben sem fárasztotta a közönséget.

Abban mindkét elnökjelölt egyetérteni látszik, hogy az SZDSZ új, konstruktív országgyűlési szerepe valami olyasmit jelent, hogy nem az előterjesztő képviselők párthovatartozása, hanem a tartalom alapján mérlegelik majd a törvényjavaslatokat. (Eddig vajon mi volt? Az ellenzéki módosító indítványokat olvasatlanul dobták a kukába?) Ezt segítheti majd a frakció működési szabályainak most bejelentett szigorítása is. A Fidesz azonban nyilván mindent el fog követni, hogy az Országgyűlésben és azon kívül minél gyakrabban kalapáljon méretes ékeket az MSZP és a liberálisok közé, hogy a lehető leghamarabb bedöntse az egyelőre ingatagnak ígérkező kisebbségi kormányt. Az SZDSZ-nek ezt a fordulatot a saját politikai túlélése és a küldöttgyűlésen gyakran emlegetett, Orbán Viktor által írandó alkotmánymódosítás elkerülése érdekében minél későbbi időpontra kell kitolnia.

Frakciófegyelem ide vagy oda, a szabad demokraták ezért nem jelölhetik ki nagyon mereven a konstruktív, liberális stb. ellenzéki politizálás kereteit, és ezért kell így vagy úgy együttműködniük a szocialistákkal. Ennek az együttműködésnek a mikéntje a köztársaság talán legfontosabb politikai kérdése.

Nem mellesleg pontosan ez az a kérdés, amiről vasárnap egyetlen szó sem esett a liberálisok küldöttgyűlésén.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.