Magyar Narancs: Átadta a főváros a Lánchidat. Mondhatjuk, hogy ez ciklusának legnagyobb eredménye?
Karácsony Gergely: Nagy dolog, igen, de azért ebben erős a verseny. Befejeztük a 3-as metró felújítását egy háború sújtotta időszakban, megtörtént az elmúlt harminc év legjelentősebb járműcseréje, új buszok, villamosok, trolik vannak a városban, végre beköszöntött a városban a 21. század a Budapest GO-val, hatékonyabban működnek az összevont közműcégeink, nagy lépések történtek Budapest kizöldítése terén, közben példát mutattunk szolidaritásból a járvány és a válság idején. De ha a Fideszen múlna, se Budapestnek, se nekem nem lennének sikerélményeim, hiszen ebben a politikai környezetben már az is eredménynek számít, hogy egyáltalán működik a város. A Lánchíd ügyében minden flottul ment, határidő előtt, költségkereten belül maradva szépült meg a híd. Sokan eljöttek a hídavató piknikre, városlakóként és politikusként is nagyon pozitív élmény volt, szerintem megdőlt az egy napon belüli szelfirekordom.
MN: És akik a régi forgalmi rendet hiányolják, majd megunják és hazamennek?
KG: Én nem így fogalmaznék, inkább úgy, hogy megtapasztalják, jobb így mindenkinek, és belátják, hogy jó döntést hoztak a budapestiek. Pozitív fejleménynek tartom, hogy az utóbbi években a budapestiek szemlélete megváltozik a várossal, annak jövőjével, élhetőségével kapcsolatban. A Lánchíd forgalmi rendjével a kockázatos utat választottuk: egyszemélyi döntés helyett megnyitottunk egy társadalmi vitát, ami bárhova kifuthatott volna. A közösségi gyűlés, a civilekkel és a szakmai szervezetekkel való konzultációk után szerencsére azok, akik részt vettek a Budapesti Lakógyűlésen, nagyon nagy arányban úgy döntöttek, hogy írjuk felül a régi dogmákat. Ahhoz, hogy a város változzon, elsősorban nekünk kell változnunk, és ez nem tud máshogy megtörténni, csak ha megnyitjuk a lehetőséget a párbeszédre. Nemcsak a Lakógyűlés eredménye, hanem reprezentatív kutatások és a szakmai szervezetek véleménye is mutatja, hogy a nagy többség támogatja a buszokat, a gyalogosokat és bicikliseket előnyben részesítő forgalmi rendet, hiszen – néhány begyöpösödött jobboldali politikust leszámítva – mindenkinek egyértelmű, hogy fenntarthatatlan a jelenlegi életvitelünk ezen a bolygón, és bár változtatni kényelmetlen, elkerülhetetlenül szembe kell menni a régi normákkal.
MN: Szerintem nemcsak a jobboldali megmondók, de pártsemleges átlagemberek is panaszkodnak a Lánchíd miatt.
KG: És én őket is szeretném meggyőzni a jövő szempontjairól. Koppenhágában összeverekedtek a bringások és az autósok a hetvenes években, most pedig naponta majdnem másfél millió kilométert tesznek meg a városi biciklisek. Budapest átaludta a világ nagyvárosaiban zajló urbánus forradalmat, sem szándék, sem bátorság nem volt a változáshoz, egészen 2019-ig. Niedermüller Péter polgármester barátom mondta egyszer, hogy nem az édes semmittevésre választottak meg minket. A Lánchíd nagyon fontos, de korántsem az egyetlen lépés az élhető város megteremtése érdekében. A demokráciának pedig természetes része az is, hogy nem mindenki ért egyet, s hogy érvelni kell az igazunk mellett. A döntés azonban így is a nagy többség érdekeit, és mindenekelőtt Budapest jövőjét szolgálja.
MN: Az Árpád hídon életét vesztette egy biciklis, amikor két autó spontán versenyzésbe kezdett és balesetet okoztak. Most, hogy a népharag csitult és higgadtan lehet gondolkodni, mit tesz a főváros, hogy ilyen lehetőleg ne forduljon elő?
KG: A fővárosi rendészet 45 sebességmérő kamera felállításáról intézkedett, amikor beszélgetünk, akkor is szerelik éppen az új kamerákat. Hogy miért mi tesszük ezt, miközben ez nem feladatunk és a bevételek sem hozzánk érkeznek, arról is lehetne beszélni. De mivel ez a város érdeke, nem várunk, cselekszünk.
MN: A rendőrséggel vagy az illetékes minisztériummal tudtak egyeztetni? Hiszen ez az eset a jelek szerint még Lázár Jánost is felháborította.
KG: Mindenkit felháborított, de jó lenne, ha a hangzatos nyilatkozatokat egy átgondolt stratégiába illeszkedő cselekvés követné. Hiába merült fel a kerékpárosok biztonsága az ügy kapcsán, néhány héttel később Budapest első védett kerékpársávjairól robbant ki egy véleményem szerint méltatlan színvonalú vita. Igyekeztünk együttműködni a rendőrséggel, de úgy láttuk, ezt sok minden lassítja. Szóval ezt a 45 kamerát mi szereljük fel, még ha az általunk készített közlekedésbiztonsági stratégia szerint is egy ekkora városban legalább háromszázra lenne szükség.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
