Interjú

„Azt fogom legyőzni, akit Orbán rám küld”

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere

Belpol

A hiányzó, ám a város működéséhez szükséges tízmilliárdokról, a vízdíjról, a biciklisávokról, a kormány elleni perről, Tarlós Istvánról, az ellenzéki kampány finanszírozásáról kérdeztük a város első vezetőjét. Bizakodik.

Magyar Narancs: Átadta a főváros a Lánchidat. Mondhatjuk, hogy ez ciklusának legnagyobb eredménye?

Karácsony Gergely: Nagy dolog, igen, de azért ebben erős a verseny. Befejeztük a 3-as metró felújítását egy háború sújtotta időszakban, megtörtént az elmúlt harminc év legjelentősebb járműcseréje, új buszok, villamosok, trolik vannak a városban, végre beköszöntött a városban a 21. század a Budapest GO-val, hatékonyabban működnek az összevont közműcégeink, nagy lépések történtek Budapest kizöldítése terén, közben példát mutattunk szolidaritásból a járvány és a válság idején. De ha a Fideszen múlna, se Budapestnek, se nekem nem lennének sikerélményeim, hiszen ebben a politikai környezetben már az is eredménynek számít, hogy egyáltalán működik a város. A Lánchíd ügyében minden flottul ment, határidő előtt, költségkereten belül maradva szépült meg a híd. Sokan eljöttek a hídavató piknikre, városlakóként és politikusként is nagyon pozitív élmény volt, szerintem megdőlt az egy napon belüli szelfirekordom.

MN: És akik a régi forgalmi rendet hiányolják, majd megunják és hazamennek?

KG: Én nem így fogalmaznék, inkább úgy, hogy megtapasztalják, jobb így mindenkinek, és belátják, hogy jó döntést hoztak a budapestiek. Pozitív fejleménynek tartom, hogy az utóbbi években a budapestiek szemlélete megváltozik a várossal, annak jövőjével, élhetőségével kapcsolatban. A Lánchíd forgalmi rendjével a kockázatos utat választottuk: egyszemélyi döntés helyett megnyitottunk egy társadalmi vitát, ami bárhova kifuthatott volna. A közösségi gyűlés, a civilekkel és a szakmai szervezetekkel való konzultációk után szerencsére azok, akik részt vettek a Budapesti Lakógyűlésen, nagyon nagy arányban úgy döntöttek, hogy írjuk felül a régi dogmákat. Ahhoz, hogy a város változzon, elsősorban nekünk kell változnunk, és ez nem tud máshogy megtörténni, csak ha megnyitjuk a lehetőséget a párbeszédre. Nemcsak a Lakógyűlés eredménye, hanem reprezentatív kutatások és a szakmai szervezetek véleménye is mutatja, hogy a nagy többség támogatja a buszokat, a gyalogosokat és bicikliseket előnyben részesítő forgalmi rendet, hiszen – néhány begyöpösödött jobboldali politikust leszámítva – mindenkinek egyértelmű, hogy fenntarthatatlan a jelenlegi életvitelünk ezen a bolygón, és bár változtatni kényelmetlen, elkerülhetetlenül szembe kell menni a régi normákkal.

MN: Szerintem nemcsak a jobboldali megmondók, de pártsemleges átlagemberek is panaszkodnak a Lánchíd miatt.

KG: És én őket is szeretném meggyőzni a jövő szempontjairól. Koppenhágában összeverekedtek a bringások és az autósok a hetvenes években, most pedig naponta majdnem másfél millió kilométert tesznek meg a városi biciklisek. Budapest átaludta a világ nagyvárosaiban zajló urbánus forradalmat, sem szándék, sem bátorság nem volt a változáshoz, egészen 2019-ig. Niedermüller Péter polgármester barátom mondta egyszer, hogy nem az édes semmittevésre választottak meg minket. A Lánchíd nagyon fontos, de korántsem az egyetlen lépés az élhető város megteremtése érdekében. A demokráciának pedig természetes része az is, hogy nem mindenki ért egyet, s hogy érvelni kell az igazunk mellett. A döntés azonban így is a nagy többség érdekeit, és mindenekelőtt Budapest jövőjét szolgálja.

MN: Az Árpád hídon életét vesztette egy biciklis, amikor két autó spontán versenyzésbe kezdett és balesetet okoztak. Most, hogy a népharag csitult és higgadtan lehet gondolkodni, mit tesz a főváros, hogy ilyen lehetőleg ne forduljon elő?

KG: A fővárosi rendészet 45 sebességmérő kamera felállításáról intézkedett, amikor beszélgetünk, akkor is szerelik éppen az új kamerákat. Hogy miért mi tesszük ezt, miközben ez nem feladatunk és a bevételek sem hozzánk érkeznek, arról is lehetne beszélni. De mivel ez a város érdeke, nem várunk, cselekszünk.

MN: A rendőrséggel vagy az illetékes minisztériummal tudtak egyeztetni? Hiszen ez az eset a jelek szerint még Lázár Jánost is felháborította.

KG: Mindenkit felháborított, de jó lenne, ha a hangzatos nyilatkozatokat egy átgondolt stratégiába illeszkedő cselekvés követné. Hiába merült fel a kerékpárosok biztonsága az ügy kapcsán, néhány héttel később Budapest első védett kerékpársávjairól robbant ki egy véleményem szerint méltatlan színvonalú vita. Igyekeztünk együttműködni a rendőrséggel, de úgy láttuk, ezt sok minden lassítja. Szóval ezt a 45 kamerát mi szereljük fel, még ha az általunk készített közlekedésbiztonsági stratégia szerint is egy ekkora városban legalább háromszázra lenne szükség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.