„A születésnapon találkoztam egy későbbi fideszes miniszterrel, régről ismertük egymást. Egy pohár borral a kezében azt mondta, hogy nekik az nagyon jó, ami most történik. Az ország helyzete egyre jobb, az MSZP-é pedig napról napra rosszabb” – mesélte Bajnai Gordon tegnap este a Spinoza Ház színpadján, ahova a nemrég megjelent, az általa fémjelzett kormány egy évét feldolgozó, Frontsebészet című könyv apropóján ült fel a korábbi kormányfő Rangos Katalin mellé.
A mostani beszélgetésben a januári, felejthetetlen Puch László-esthez hasonlóan volt egy kis „Katizás”, de annyiban is követtük az akkori dramaturgiát, hogy a kérdező Rangos most is elég releváns témákat dobott fel, de ezek kisajtolását, a kényes válaszok kigyötrését már nem mindig végezte el – ennek ellenére Bajnai, akárcsak a keveset megszólaló Puch mondott tőle szokatlan dolgokat is.
Régi szép idők
A cikk elején felidézett történet valamikor 2010-ben, még a Fidesz első kétharmados győzelme előtt játszódott, és egyike volt azoknak a megjegyzéseknek, amelyek a Bajnai-kormány teljesítményét, időtállóságát igyekeztek hangsúlyozni. A másfél órás beszélgetés jelentős része ennek a témának lett ugyanis „szentelve”, igaz, feltűnt még több értékelő, gazdasági jellegű elemzés, de ezeknél is izgalmasabb volt, amikor Bajnai többször is pedzegetni kezdte, hogy a baloldali ellenzék (amelynek egyesítésére jelentkezett 2012-ben), nem teljes egészében akarja a NER-t leváltani. Aktualitása miatt messze ez lett volna a legforróbb téma, ám pont erről beszélt a legkevesebb Bajnai, nyilván nem véletlenül – de haladjunk sorjában!
Kezdjük azzal, hogy miért is van ez a könyv? Ez ugyanis nem magától értődő.
Volt ugyanis még szűk egy éve az akkor már javában zajló lejtmenetéből máig visszatérni képtelen baloldalnak kormányon, ezt az időszakot pedig szépen felcímkézték „válságmenedzselésnek” – megérezve, hogy nem nagyon fogja szeretni senki. Az ország túl volt a válságon, dőltek a devizahitelek, a nyugdíjasoktól elvették a 13. nyugdíjat, az utcán a Magyar Gárda masírozott – miért is kell erről a vékonyka időszakról könyvet írni?
Nekem az erkélyről úgy tűnt, hogy főleg Bajnai miatt, akinek – ahogy mondta - elege lett abból, hogy általa fémjelzett időszakra annyi „guanó” (azaz: madarak ürüléke) rakódott a Fidesz kommunikációja miatt, és szerette volna, ha valaki „visszanéz 50 év múlva, akkor legyen erről egy könyv.” Egyébként „büszke vagyok arra, ami történt”, és még az a nemes és optimista szándék is motiválta a könyv létrejöttét, hogy „hátha tanul valaki valamit belőle”.
| ||
Bajnai amúgy most se győzte hangsúlyozni saját anti-politikus alkatát: ő nem politikus, sosem gondolt magára így, őt csak az élet tette azzá. „Szombaton lemondott Gyurcsány, a casting hozzám csütörtökön ért el. Aznap nemet mondtam. Másnap viszont felhívott a megyei MSZP 14 vezetője, alig három óra alatt. Ebből láttam, megvan az a támogatás, ahhoz, hogy megcsináljuk, amit kell. Ők azt mondták, csináljunk valamit, nem vállalhatjuk, hogy alattunk dőljön be az ország.”
Bajnai ekkor (2009 márciusának végén járunk) egy péntek este a konyhaasztalnál felírt egy tízpontos csomagot egy papírlapra, majd leadta a szociknak, hogy írassák alá a parlamenti többséggel. Ha ez megvan, részéről mehet a dolog. „194 szavazat kellett, egy hét múlva 204 volt az SZDSZ-esekkel együtt.”
Megépítette a talapzatot, amire Orbán állt fel
Bajnai részletesen taglalta programja megvalósítását. Röviden arról volt szó, hogy a korábbi kormányok 2000 óta egymás után ugyanazt a baklövést követték el: túlságosan megadóztatták a dolgozókat, azaz túladóztatták a gazdaságot, ezzel „lefojtották a növekedést” annak érdekében, hogy az állami újraelosztásban érdekelteknek minél többet tudjanak adni szociális (esetleg szavazatszerzési) szempontok miatt.
Ezen Bajnai változtatni akart, és tulajdonképpen az irány, amit akkor elkezdett (13. havi nyugdíj megszüntetése, valamint a nyugdíjkorhatár megemelése), a jelenből visszanézve (vö. egykulcsos adó és 4 százalékos növekedési index, stb.) egyértelműen a Fidesz gazdaságpolitikája felé mutat. Micsoda?! Bajnai lett volna az Orbán-kormány titkos előfutárja?
Erről ezt mondta: „Mi építettünk egy talapzatot, akinek esze van, az rááll. A legfontosabb intézkedéseinkhez nem is nyúltak hozzá.” Sietett hozzátenni: ma már a társadalmi egyenlőtlenségek annyira meghatározók, hogy sokkal nehezebb túllépni rajtuk, mint egy évtizeddel korábban. „Én inkább úgy gondolkodtam, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, ez volt az elvem. Ha nehéz, mindenkinek nehéz. Ha viszont nő a torta, akkor mindenkinek nő a szelete.”
Korrupció: Közép-Ázsia szintjén
Adódott a kérdés: milyennek látja Bajnai Gordon, a ma már Londonban dolgozó üzletember a magyar gazdaság jelenlegi állapotát? Amely a számok szerint eléggé rendben van. „Magyarország az elmúlt 3-4 évben gyorsan nő, ez jó hír. Ez azért az egész közép-európai régióban így van, mert ezt a térséget döntően a német ipar húzza, minket főleg az autógyárak. Ehhez kevés köze van az országnak. A másik forrás az uniós pénzek, ez a teljes magyar GDP 3 százaléka.”
A volt kormányfő szerint az uniós pénzek jelentős része a miniszterelnök barátaihoz vándorol, ezért pedig várható, hogy a Magyarországra jutó támogatás csökkenni fog a következő hétéves költségvetési periódusban.”
Ekkor egy tágabb kontextust is felvázolt Bajnai a korrupcióval kapcsolatban. „Van egy olyan szint, ahol a sajtó feltár korrupciós eseteket, a rendőrség nyomoz, az ügyészség vádat emel, a politikusok meg azon dolgoznak, hogy ilyen esetek egyre kisebb arányba forduljanak elő a jövőben. Ez a legfejlettebb szint. Aztán van az a szint amikor a pártok maguk is érintettek, kicsit lassabban mennek a folyamatok, de azért korrupt politikusok is börtönbe kerülnek. És aztán van a legalsó szint, amikor maga az állam szervezi meg a korrupciót. Magyarország a második szintről ebbe a harmadik, közép-ázsiai szintre csúszott le. Ami rosszul hat az állampolgárokra, a vállalkozókedvre. Jobb, ha befogott a szád, nem a verseny a fontos, hanem a kapcsolat. Jól megszokott rutin ez nálunk, amit a Kádár-rendszerben fejlesztettünk tovább. Igen, valójában ez a mi világunk. Az elmúlt 150 évből 120-at ilyen rendszerekben töltöttünk. És az volt a kivétel, ami 1990 és 2010 között történt.”
A Fidesz benne van az ellenzékben
A beszélgetés végén jött a legizgalmasabb, manapság egyre aktuálisabb kérdéskör, hogy ti. a Fidesz mennyire „van benne” az ellenzékben. Merthogy „két könyökkel benne van” – legalábbis Bajnai szerint, aki többször is előhozta ezt a témát saját maga mindenféle presszió nélkül. Csakhogy aztán nem fejtette ki, hogy mire gondol pontosan, és sajnos Rangos se lökdöste őt ebbe az irányba.
Az egész úgy jött elő, hogy a riporter feszegetni kezdte, hogy vajon 2012 után (ekkor tért vissza Bajnai az Együttel) miért nem sikerült olyan jól „rendet vágni” és irányt szabni a baloldalnak, mint korábban.
Erre előbb Bajnai azt válaszolta, hogy az egész egy nagy hiba volt azzal, hogy pártot alapítottak, és nem mozgalmat, de aztán többször, jellemzően egy-egy mondat erejéig visszatért ugyanahhoz. Jöjjön ez a pár mondat, amikor nemcsak az, ami elhangzik, de az elhallgatott rész is legalább olyan fontos. Tehát:
„A Fidesz benne matat az ellenzéki politikába, két könyökkel.”
„Nem sikerült megcsinálni. Ebben a saját hibáim mellett más is közrejátszott. Erről nem akarok beszélni. Azt viszont nem mondhatják, hogy legalább nem próbáltam meg.”
„Az tud rendet vágni, akinek ereje van. Ez rendszerszintű probléma. Sok érdek van a rendszeren belül és kívül (értsd: ellenzék), akinek érdeke, hogy ez így maradjon. Én játékosnak jöttem, és nem akarok senki játékszere lenni.”
Magyar ellenzékről: „senkinek nincs ereje, hogy integráljon, de ahhoz van, hogy blokkoljon.”
Sajnos arról, hogy itt mélyebben miről és pontosan kikről van szó, többet nem árult el Bajnai, aki aligha véletlenül nem akart belemenni ilyen részletekbe. Mert bár ez felettébb hasznos lett volna sok szempontból, ám nem illett volna abba a korrekt, távolságtartó, menedzserszemléletű stb. imázsba, amit Bajnai sugall magáról, és amely képet maga a könyv is épít, és szolgál.
