A Nemzeti Múzeum a kormány emlékezetpolitikájának szolgálatában

Bebukott

Belpol

A kormány a Fidesz-frakció kultúrharcos megmondó emberé­re, a barackmagbotrány óta meggyengült exállamtitkárra bízta a Magyar Nemzeti Múzeum vezetését. L. Simon László nyílt célja az orbáni emlékezetpolitika kiszolgálása.

„A Magyar Nemzeti Múzeumnak (MNM) az elmúlt tíz évben nem kellett nyíltan beállnia a kormányzati politikai kampányok mögé, a vezetés egyensúlyozhatott a politikától független, autonóm kulturális szakigazgatás és a kormánykívánságok kiszolgálása között. Ha meg is kellett csinálni minisztériumi kiállításokat, az egészen más helyzet, mint az, hogy most a főigazgató előre bejelentette: a cél a kormány emlékezetpolitikájának szolgálata és a nemzeti identitásmegerősítő munka, természetes szövetségben a kormány politikájával. A múzeum tehát kevésbé fogja betölteni azt a szerepet, ami egy demokratikus jogállam kulturális szakágazatában jutna egy ilyen fontos kulturális intézménynek” – mondja L. Simon László főigazgatói pályázatáról a múzeum működését és vezetését belülről ismerő, neve elhallgatását kérő forrás. Egy másik múzeumi szakember szerint az előző két főigazgató, Csorba László és Varga Benedek más-más habitussal és eszközökkel, de ügyesen egyensúlyoztak: „Csorba még megtehette, hogy behúzódik szélárnyékba, Varga ambiciózusabban, látványosabban mozgott és közel is került a tűzhöz, meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, a kormány emlékezetpolitikájának és történelem­szemléletének elemei már megjelentek a múzeum egyes kiállításain. L. Simon persze azért hangsúlyozza az emlékezetpolitikát a pályázatában, mert a kormányzati emlékezetpolitikai nagyprojektekből lehet pénzhez juttatni a múzeumot, ezekkel az Orbán felé tett ígéretekkel gyűjt muníciót a lobbierejéhez.” E két forrás arról beszélt a Narancsnak, hogy a folyamat, amelynek során a fideszes L. Simon László előbb az MNM megújításáért felelős miniszteri biztos, majd az intézmény főigazgatója lett, önmagában botrányos volt, és kellett hozzá egy „méltánytalan, sötét hatalomtechnikai húzás”, az első főigazgatói pályázat eltörlése.

Menekülőút

Információink szerint a múzeumot az elmúlt öt évben vezető Varga Benedek szívesen folytatta volna a munkát, komoly rivális híján biztos befutónak is számított a mandátuma lejárta után kiírt pályázaton. Ráadásul a nevéhez látványos sikerek kötődnek, mint például a múzeumkert átépítése vagy az új honlap. „Az emberi erőforrások miniszterét minden bizonnyal kész helyzet elé állították, sem a múzeumban, sem a minisztériumban nem tudhattak L. Simon szándékáról” – mondta forrásunk. A pályázatot egy tollvonással eltörölték, és Kásler Miklós miniszter áprilisban már az MNM, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) és az Iparművészeti Múzeum (IM) lehetséges integrációjának előkészítéséért és az MNM megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezte ki L. Simont, aki aztán az új és végső soron rá szabott pályázatot egyedüli indulóként nyerte meg – Varga Benedek azon el sem indult.

Információink egybevágnak a HVG értesüléseivel: a gyorsan lezavart visszavonás és kinevezés hátterében az áll, hogy L. Simonnak parlamenti képviselőként meggyengült a pozíciója a Fidesz-frakcióban, ahova már a 2018-as parlamenti választáson is utolsóként került be pártlistán. Mivel a korábbi kulturális, majd miniszterelnökségi államtitkárnak már nem biztosított képviselői helyet a párt, az egyesek szerint miniszteri ambíciókat dédelgető, sokat látott kultúrharcos L. Simonnak menekülőút kellett, amivel fenntartja befolyását a kulturális életben. Varga Benedek mandátumának lejárta kapóra jött, és a feltehetően Orbán Viktorral megkötött alku után törölték el az először kiírt pályázatot, illetve szabták az új pályázat tartalmát L. Simonra.

Velencei-tavi turisztikai ?vadnyit?

 
L. Simon épp ráteszi a kezét
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.