A Nemzeti Múzeum a kormány emlékezetpolitikájának szolgálatában

Bebukott

Belpol

A kormány a Fidesz-frakció kultúrharcos megmondó emberé­re, a barackmagbotrány óta meggyengült exállamtitkárra bízta a Magyar Nemzeti Múzeum vezetését. L. Simon László nyílt célja az orbáni emlékezetpolitika kiszolgálása.

„A Magyar Nemzeti Múzeumnak (MNM) az elmúlt tíz évben nem kellett nyíltan beállnia a kormányzati politikai kampányok mögé, a vezetés egyensúlyozhatott a politikától független, autonóm kulturális szakigazgatás és a kormánykívánságok kiszolgálása között. Ha meg is kellett csinálni minisztériumi kiállításokat, az egészen más helyzet, mint az, hogy most a főigazgató előre bejelentette: a cél a kormány emlékezetpolitikájának szolgálata és a nemzeti identitásmegerősítő munka, természetes szövetségben a kormány politikájával. A múzeum tehát kevésbé fogja betölteni azt a szerepet, ami egy demokratikus jogállam kulturális szakágazatában jutna egy ilyen fontos kulturális intézménynek” – mondja L. Simon László főigazgatói pályázatáról a múzeum működését és vezetését belülről ismerő, neve elhallgatását kérő forrás. Egy másik múzeumi szakember szerint az előző két főigazgató, Csorba László és Varga Benedek más-más habitussal és eszközökkel, de ügyesen egyensúlyoztak: „Csorba még megtehette, hogy behúzódik szélárnyékba, Varga ambiciózusabban, látványosabban mozgott és közel is került a tűzhöz, meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, a kormány emlékezetpolitikájának és történelem­szemléletének elemei már megjelentek a múzeum egyes kiállításain. L. Simon persze azért hangsúlyozza az emlékezetpolitikát a pályázatában, mert a kormányzati emlékezetpolitikai nagyprojektekből lehet pénzhez juttatni a múzeumot, ezekkel az Orbán felé tett ígéretekkel gyűjt muníciót a lobbierejéhez.” E két forrás arról beszélt a Narancsnak, hogy a folyamat, amelynek során a fideszes L. Simon László előbb az MNM megújításáért felelős miniszteri biztos, majd az intézmény főigazgatója lett, önmagában botrányos volt, és kellett hozzá egy „méltánytalan, sötét hatalomtechnikai húzás”, az első főigazgatói pályázat eltörlése.

Menekülőút

Információink szerint a múzeumot az elmúlt öt évben vezető Varga Benedek szívesen folytatta volna a munkát, komoly rivális híján biztos befutónak is számított a mandátuma lejárta után kiírt pályázaton. Ráadásul a nevéhez látványos sikerek kötődnek, mint például a múzeumkert átépítése vagy az új honlap. „Az emberi erőforrások miniszterét minden bizonnyal kész helyzet elé állították, sem a múzeumban, sem a minisztériumban nem tudhattak L. Simon szándékáról” – mondta forrásunk. A pályázatot egy tollvonással eltörölték, és Kásler Miklós miniszter áprilisban már az MNM, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) és az Iparművészeti Múzeum (IM) lehetséges integrációjának előkészítéséért és az MNM megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezte ki L. Simont, aki aztán az új és végső soron rá szabott pályázatot egyedüli indulóként nyerte meg – Varga Benedek azon el sem indult.

Információink egybevágnak a HVG értesüléseivel: a gyorsan lezavart visszavonás és kinevezés hátterében az áll, hogy L. Simonnak parlamenti képviselőként meggyengült a pozíciója a Fidesz-frakcióban, ahova már a 2018-as parlamenti választáson is utolsóként került be pártlistán. Mivel a korábbi kulturális, majd miniszterelnökségi államtitkárnak már nem biztosított képviselői helyet a párt, az egyesek szerint miniszteri ambíciókat dédelgető, sokat látott kultúrharcos L. Simonnak menekülőút kellett, amivel fenntartja befolyását a kulturális életben. Varga Benedek mandátumának lejárta kapóra jött, és a feltehetően Orbán Viktorral megkötött alku után törölték el az először kiírt pályázatot, illetve szabták az új pályázat tartalmát L. Simonra.

Velencei-tavi turisztikai ?vadnyit?

 
L. Simon épp ráteszi a kezét
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.