A Nemzeti Múzeum a kormány emlékezetpolitikájának szolgálatában

Bebukott

Belpol

A kormány a Fidesz-frakció kultúrharcos megmondó emberé­re, a barackmagbotrány óta meggyengült exállamtitkárra bízta a Magyar Nemzeti Múzeum vezetését. L. Simon László nyílt célja az orbáni emlékezetpolitika kiszolgálása.

„A Magyar Nemzeti Múzeumnak (MNM) az elmúlt tíz évben nem kellett nyíltan beállnia a kormányzati politikai kampányok mögé, a vezetés egyensúlyozhatott a politikától független, autonóm kulturális szakigazgatás és a kormánykívánságok kiszolgálása között. Ha meg is kellett csinálni minisztériumi kiállításokat, az egészen más helyzet, mint az, hogy most a főigazgató előre bejelentette: a cél a kormány emlékezetpolitikájának szolgálata és a nemzeti identitásmegerősítő munka, természetes szövetségben a kormány politikájával. A múzeum tehát kevésbé fogja betölteni azt a szerepet, ami egy demokratikus jogállam kulturális szakágazatában jutna egy ilyen fontos kulturális intézménynek” – mondja L. Simon László főigazgatói pályázatáról a múzeum működését és vezetését belülről ismerő, neve elhallgatását kérő forrás. Egy másik múzeumi szakember szerint az előző két főigazgató, Csorba László és Varga Benedek más-más habitussal és eszközökkel, de ügyesen egyensúlyoztak: „Csorba még megtehette, hogy behúzódik szélárnyékba, Varga ambiciózusabban, látványosabban mozgott és közel is került a tűzhöz, meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, a kormány emlékezetpolitikájának és történelem­szemléletének elemei már megjelentek a múzeum egyes kiállításain. L. Simon persze azért hangsúlyozza az emlékezetpolitikát a pályázatában, mert a kormányzati emlékezetpolitikai nagyprojektekből lehet pénzhez juttatni a múzeumot, ezekkel az Orbán felé tett ígéretekkel gyűjt muníciót a lobbierejéhez.” E két forrás arról beszélt a Narancsnak, hogy a folyamat, amelynek során a fideszes L. Simon László előbb az MNM megújításáért felelős miniszteri biztos, majd az intézmény főigazgatója lett, önmagában botrányos volt, és kellett hozzá egy „méltánytalan, sötét hatalomtechnikai húzás”, az első főigazgatói pályázat eltörlése.

Menekülőút

Információink szerint a múzeumot az elmúlt öt évben vezető Varga Benedek szívesen folytatta volna a munkát, komoly rivális híján biztos befutónak is számított a mandátuma lejárta után kiírt pályázaton. Ráadásul a nevéhez látványos sikerek kötődnek, mint például a múzeumkert átépítése vagy az új honlap. „Az emberi erőforrások miniszterét minden bizonnyal kész helyzet elé állították, sem a múzeumban, sem a minisztériumban nem tudhattak L. Simon szándékáról” – mondta forrásunk. A pályázatot egy tollvonással eltörölték, és Kásler Miklós miniszter áprilisban már az MNM, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) és az Iparművészeti Múzeum (IM) lehetséges integrációjának előkészítéséért és az MNM megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezte ki L. Simont, aki aztán az új és végső soron rá szabott pályázatot egyedüli indulóként nyerte meg – Varga Benedek azon el sem indult.

Információink egybevágnak a HVG értesüléseivel: a gyorsan lezavart visszavonás és kinevezés hátterében az áll, hogy L. Simonnak parlamenti képviselőként meggyengült a pozíciója a Fidesz-frakcióban, ahova már a 2018-as parlamenti választáson is utolsóként került be pártlistán. Mivel a korábbi kulturális, majd miniszterelnökségi államtitkárnak már nem biztosított képviselői helyet a párt, az egyesek szerint miniszteri ambíciókat dédelgető, sokat látott kultúrharcos L. Simonnak menekülőút kellett, amivel fenntartja befolyását a kulturális életben. Varga Benedek mandátumának lejárta kapóra jött, és a feltehetően Orbán Viktorral megkötött alku után törölték el az először kiírt pályázatot, illetve szabták az új pályázat tartalmát L. Simonra.

Velencei-tavi turisztikai ?vadnyit?

 
L. Simon épp ráteszi a kezét
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.