A Nemzeti Múzeum a kormány emlékezetpolitikájának szolgálatában

Bebukott

Belpol

A kormány a Fidesz-frakció kultúrharcos megmondó emberé­re, a barackmagbotrány óta meggyengült exállamtitkárra bízta a Magyar Nemzeti Múzeum vezetését. L. Simon László nyílt célja az orbáni emlékezetpolitika kiszolgálása.

„A Magyar Nemzeti Múzeumnak (MNM) az elmúlt tíz évben nem kellett nyíltan beállnia a kormányzati politikai kampányok mögé, a vezetés egyensúlyozhatott a politikától független, autonóm kulturális szakigazgatás és a kormánykívánságok kiszolgálása között. Ha meg is kellett csinálni minisztériumi kiállításokat, az egészen más helyzet, mint az, hogy most a főigazgató előre bejelentette: a cél a kormány emlékezetpolitikájának szolgálata és a nemzeti identitásmegerősítő munka, természetes szövetségben a kormány politikájával. A múzeum tehát kevésbé fogja betölteni azt a szerepet, ami egy demokratikus jogállam kulturális szakágazatában jutna egy ilyen fontos kulturális intézménynek” – mondja L. Simon László főigazgatói pályázatáról a múzeum működését és vezetését belülről ismerő, neve elhallgatását kérő forrás. Egy másik múzeumi szakember szerint az előző két főigazgató, Csorba László és Varga Benedek más-más habitussal és eszközökkel, de ügyesen egyensúlyoztak: „Csorba még megtehette, hogy behúzódik szélárnyékba, Varga ambiciózusabban, látványosabban mozgott és közel is került a tűzhöz, meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, a kormány emlékezetpolitikájának és történelem­szemléletének elemei már megjelentek a múzeum egyes kiállításain. L. Simon persze azért hangsúlyozza az emlékezetpolitikát a pályázatában, mert a kormányzati emlékezetpolitikai nagyprojektekből lehet pénzhez juttatni a múzeumot, ezekkel az Orbán felé tett ígéretekkel gyűjt muníciót a lobbierejéhez.” E két forrás arról beszélt a Narancsnak, hogy a folyamat, amelynek során a fideszes L. Simon László előbb az MNM megújításáért felelős miniszteri biztos, majd az intézmény főigazgatója lett, önmagában botrányos volt, és kellett hozzá egy „méltánytalan, sötét hatalomtechnikai húzás”, az első főigazgatói pályázat eltörlése.

Menekülőút

Információink szerint a múzeumot az elmúlt öt évben vezető Varga Benedek szívesen folytatta volna a munkát, komoly rivális híján biztos befutónak is számított a mandátuma lejárta után kiírt pályázaton. Ráadásul a nevéhez látványos sikerek kötődnek, mint például a múzeumkert átépítése vagy az új honlap. „Az emberi erőforrások miniszterét minden bizonnyal kész helyzet elé állították, sem a múzeumban, sem a minisztériumban nem tudhattak L. Simon szándékáról” – mondta forrásunk. A pályázatot egy tollvonással eltörölték, és Kásler Miklós miniszter áprilisban már az MNM, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) és az Iparművészeti Múzeum (IM) lehetséges integrációjának előkészítéséért és az MNM megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezte ki L. Simont, aki aztán az új és végső soron rá szabott pályázatot egyedüli indulóként nyerte meg – Varga Benedek azon el sem indult.

Információink egybevágnak a HVG értesüléseivel: a gyorsan lezavart visszavonás és kinevezés hátterében az áll, hogy L. Simonnak parlamenti képviselőként meggyengült a pozíciója a Fidesz-frakcióban, ahova már a 2018-as parlamenti választáson is utolsóként került be pártlistán. Mivel a korábbi kulturális, majd miniszterelnökségi államtitkárnak már nem biztosított képviselői helyet a párt, az egyesek szerint miniszteri ambíciókat dédelgető, sokat látott kultúrharcos L. Simonnak menekülőút kellett, amivel fenntartja befolyását a kulturális életben. Varga Benedek mandátumának lejárta kapóra jött, és a feltehetően Orbán Viktorral megkötött alku után törölték el az először kiírt pályázatot, illetve szabták az új pályázat tartalmát L. Simonra.

Velencei-tavi turisztikai ?vadnyit?

 
L. Simon épp ráteszi a kezét
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.