Július 9-én jelentették be, hogy gazdát cserél a magyar IT-piac egyik legnagyobb szereplője, a T-Systems Magyarország Zrt. A Magyar Telekom Nyrt. tavaly több mint 114 milliárd forintos árbevételű, több ágazatban is piacvezető leányvállalatát az alig 14 milliárdos forgalmat elérő magyar 4iG Nyrt. vásárolta meg.
A bejelentés meglepetésfaktorát csökkentette, hogy a 4iG egyik nagytulajdonosa Mészáros Lőrinc, de más jel is utalt arra, hogy hamarosan érkezik a bejelentés. A NER a kezdetektől szisztematikusan terjeszkedik azon iparágakban, melyek valamiért stratégiaiaknak tekinthetők, és nagy árbevételt képesek termelni. Az építőipar, a pénzpiacok vagy az agrárium jelentős része már a megfelelő kezekben van, ám az informatika eddig hiányzott a portfólióból. A kormány évek óta tervezett saját mobilszolgáltatót, ám a terv a hatalmas költségvonzatok miatt elbukott. 2018 elején, amikor kiderült, hogy a norvég Telenor eladja összes kelet-közép-európai leányvállalatát, egyből felmerült, hogy a magyarországi céget Mészáros Lőrinc venné meg. Így a Telenor válhatott volna udvari beszállítóvá, de végül a cseh milliárdos, Petr Kellner vitte a teljes csomagot, s ő nem akart megválni a magyar részlegtől. Az informatikával foglalkozó tőzsdei 4iG-be tavaly nyáron vásárolta be magát Mészáros Lőrinc, és innen felgyorsultak az események.
| ||
A 4iG legnagyobb tulajdonosa egy hónapja Jászai Gellért, ami nem jelenti azt, hogy a cég távolabb került volna a NER-től, hiszen Jászai saját bevallása szerint is Mészáros jobbkeze volt az elmúlt években (lásd: A csendes magyar, Magyar Narancs, 2018. december 19.), ráadásul a felcsúti csodavállalkozó továbbra is jelentős tulajdonos a társaságban. Mészáros érkezése óta tudni, hogy a 4iG akvizíciókkal akar terjeszkedni, és egy éve pletykálták, hogy az egyik célpont a Magyar Telekom vagy annak egy része lehet. Az akkor még Mészáros-tulajdonban lévő Világgazdaság novemberben konkrétan megírta, hogy a Telekom felvásárlási célpont, legkésőbb tavasz óta pedig mindenki tényként kezelte, hogy a T-Systemset megveszi a 4iG – a kérdés csak a bejelentés időpontja volt.
Március 29-én Budapesten tárgyalt a magyar T-csoport német tulajdonosának, a Deutsche Telekomnak a vezérigazgatója. Timotheus Höttgest a Miniszterelnökségen fogadta Orbán Viktor, a tárgyaláson pedig jelen volt Rogán Antal, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, illetve Srinivasan Gopalan, a cégcsoport Európáért felelős egyik vezetője, valamint Rékasi Tibor, a Magyar Telekom vezére.
A hivatalos tájékoztatás szerint arról volt szó, hogy a multi további fejlesztéseket hozna Magyarországra, amit megkönnyítene, ha nem kellene annyi különadót befizetni a költségvetésnek. A híradásokból kimaradt, ám teljességgel elképzelhetetlen, hogy e találkozón ne került volna szóba a T-Systems eladása. Az adásvételre ugyanis a legfelsőbb szinteken is rá kellett bólintani – mindkét oldalon. A T-Systems végső tulajdonosa a Deutsche Telekom, amelynek 32 százalék erejéig a német állam a tulajdonosa, és a vállalat meghatározója az ottani politikai életnek (hogy mennyire, azt A Deutsche Telekom otthon című keretes írásban vázoljuk). Az ügyletet maga Jászai is úgy kommentálta a Figyelőnek, hogy itthon a „kormány kiemelt figyelemmel kezeli a magyar gazdaság egyik meghatározó szereplőjét”.
Noha a hazai viszonyok közepette aligha van jelentősége annak, hogy Mészáros vagy Jászai tulajdonrésze a nagyobb a cégben, a cég hangsúlyosan azt kommunikálja a nyilvánosság felé, hogy a 4iG már nem a Mészáros-birodalom része. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Jászaival jobban el lehet adni külföldön a céget: magára valamit adó nemzetközi nagyvállalat vagy akár a német kormány nem szívesen ül egy asztalhoz azzal a Mészárossal, akinek a neve már külföldön is egyet jelent a magyarországi korrupcióval. Emlékezhetünk, hogy a megyei lapok jó része vagy épp a Tv2 is közvetítők beiktatása után került közvetlen NER-tulajdonba.
Ez a T nem az a T
De mit is vett pontosan Jászai? A T-Systems árulja cégeknek és a közigazgatásnak a Magyar Telekom szolgáltatásait, hálózatokat épít ki, valamint fejlesztési és rendszerintegrációs szolgáltatásokat nyújt. (A társaság a Magyar Telekom leányvállalata, nincs köze a nemzetközi T-Systemshez – ez utóbbi hazai leányvállalata az IT Services Hungary Kft.). A T-Systems Magyarország sorozatos felvásárlásokkal nőtt ekkorára, ami alapvetően meghatározta a cég lehetőségeit. Eleinte az akvizíciók vitték előre a társaságot, de az utóbbi időben ez a lendület kezdett kifogyni – magyarázta a Narancsnak a cég egyik volt vezető beosztású munkatársa. Az elmúlt években már nem ment igazán jól a cégnek, egyre kevesebb lett a sikeres projektek száma. A vezetésnek sem volt stratégiai víziója a céggel: a közelmúlt átalakításainak nem volt határozott iránya, ám ebbe belejátszhatott az is, hogy a menedzsment szintjén már tudhattak a közelgő tulajdonosváltásról.
| ||
A tavalyi 114 milliárdos bevétel ugyan nagyon jól mutat, ám erre mindössze 2 milliárdos profit, meglehetősen alacsony haszonkulcs jutott. A nagy pénz az állami és a nagyvállalati projektekben és az eszközértékesítésben van, míg a kis- és középvállalkozások kiszolgálása kevésbé jövedelmező. A Portfolio.hu összeállítása szerint a T-Systems meghatározó szereplő az állami megrendelések piacán, de komoly a részesedése az egészségügyben, a szállításban, a közműszektorban és a pénzügyi szektorban is. A G7 portál úgy számolt, hogy a cég 2016 óta 100 milliárdos nagyságrendben jutott állami megbízásokhoz; a pontos számot azért nem lehet tudni, mert számos alkalommal konzorciumi partnerként lett tendernyertes a T-Systems (a kormány és a Magyar Telekom kapcsolatáról lásd A Telekom az Orbán-világban című keretes írást). Az utóbbi években ráadásul többször is a 4iG-vel közösen pályázva nyert állami megrendelést a cég: ilyen volt az országos e-jegyrendszer kiépítésére kiírt tender, vagy éppen a BKV informatikai rendszerének hosszú távú üzemeltetése. Nem mellékes információ, hogy a T-Systems a Nemzeti Választási Irodával is együttműködik: a cég ellenőrzi, történik-e külső beavatkozás a választásokat lebonyolító informatikai rendszerbe.
A kisebb haszonkulcsú projektek fenntartását azzal indokolták a vállalatnál, hogy ezekből hosszabb távon jól gyümölcsöző üzleti kapcsolatok alakulhatnak. Ráadásul a közbeszerzéseken az utóbbi időkben piacvesztést kellett elkönyvelniük, elsősorban a Mészáros-birodalomba bekerült 4iG egyre ütemesebb térhódítása miatt. A Telekomnál mégsem ezzel indokolják, hogy megváltak a T-Systemstől. Közleményében a cég azt írta, hogy új fejlesztéseket szeretne végrehajtani, ehhez pedig több forrásra van szüksége. És persze nemcsak a T-Systems eladásából befolyó pénz jön jól majd, hanem a kormányzati jóindulatra is szükség lesz. A tervezett fejlesztési irányok között ugyanis számos olyat találunk (frekvenciavásárlások, 5G, gigabit-képes hálózat kiépítése), amelyek politikai támogatás nélkül nem valósulhatnak meg Magyarországon.
Valahonnan lesz 40 milliárd
Azt azonban nehéz meghatározni, hogy végül mennyit fizethet a 4iG a T-Systemsért. A cég értékelését nehezíti, hogy a T-Systems egyik legnagyobb megrendelője az anyavállalat Magyar Telekom volt, a belső árazások pedig jellemzően nem a piaci logikát követik. Jászaiék ráadásul csak a jól jövedelmező állami és nagyvállalati szektort viszik, a T-Systems kis- és középvállalati üzletága visszakerül a Magyar Telekomhoz. A megállapodás értelmében a T-Systems továbbra is értékesíti a Magyar Telekom távközlési szolgáltatásait a nagyvállalati és a közszféra szegmensekben, és Jászaiék három évig még a T-Systems márkanevet is használhatják. Tovább növeli a cég értékét, hogy sok hosszú távú nagy projektben van benne, és számos referenciával, illetve stabil bankgaranciával is rendelkezik.
Szakértői becslések mindezek alapján 30–50 milliárd forint körüli összegre teszik a várható vételárat. Ennyi pénze azonban sem Jászainak, sem a 4iG-nek nincsen. Maga Jászai úgy fogalmazott, hogy „hitel, kötvénykibocsátás vagy akár intézményi befektetők bevonása is szóba jöhet a T-Systems felvásárlásának finanszírozásakor”. Mindenesetre árulkodó, hogy egy ekkora volumenű üzletbe – legalábbis állításuk szerint – konkrét finanszírozási terv nélkül vágnak bele; bár Mészáros Lőrinc közelében az anyagiak előteremtése nemigen szokott problémát okozni. Jászai egyébként további felvásárlásokat tervez. Olyan vállalatok megvételét vizsgálja, amelyek a régióban aktívak, de olyanokat is vennének, amelyek globálisan vannak jelen egy speciális területen. Jászai szerint a további tulajdonszerzésekhez akár saját Opus-tulajdona egy részének eladására is szükség lehet. „Ha sor kerül erre, akkor sem a piacon értékesítem, hanem Mészáros Lőrinccel kötött megállapodásom alapján ezeket majd ő veszi meg” – jelölte ki mozgásterének határait Jászai a Figyelőnek adott interjúban.
A tervek szerint az akvizíció még az idén lezárul, ami azt jelenti, hogy egy 150 milliárd forintos árbevételű cég jöhet létre, s ez a hazai piacon egyből az egyik legnagyobb szereplővé teszi a 4iG-t. Jászai céljai ennél is nagyratörőbbek, hiszen két-három éven belül az egész régió egyik meghatározó vállalatát szeretné irányítani. Kérdés, mennyi valósul meg ezekből a tervekből. Az igaz, hogy amióta „házon belül” van a 4iG, dinamikus a növekedése, ez azonban az egyre több nyertes közbeszerzésnek, illetve kisebb cégek felvásárlásának volt köszönhető. A 4iG/T-Systems előtt most minden bizonnyal megtisztítják a terepet, és még több állami, illetve államközeli megrendelést kaphat cég. A T-Systems bekebelezése természetesen óriási lökést ad a 4iG-nek a felfelé ívelő pályán, de korántsem akkorát, mint amire a közlemények alapján a 4iG vezetése számít.
Noha a T-Systems mintegy 1600 jól képzett szakembere tényleg nagy értéket képvisel, a Narancsnak a cég egyik belső forrása arról számolt be, hogy több – akár vezetőként dolgozó – munkatárs nem akar udvari cégnél dolgozni, vagyis a jól képzett szakembergárdából a legjobbak hamarosan távozhatnak. Nekik nem feltétlenül azzal van problémájuk, hogy mostantól a NER-nek dolgoznának, hanem szakmai kétségeik vannak a változó felállással kapcsolatban. A T-Systems eddig ugyanis alapvetően klasszikus piaci környezetben működött: a pályázatok elnyeréséért meg kellett küzdeni jól kidolgozott ajánlatok beadásával. Az elnyert üzleteknél az volt az ügyfelekkel közös cél, hogy minél sikeresebb legyen a projekt, bőven volt tehát szakmai kihívás. Az utóbbi időszakban azonban már a T-Systemsnél is ízelítőt kaptak abból, milyen egy állami projekt. „Szakmailag gyötrelmes, nincs igazi kooperáció a vevőkkel. Sokszor nem valódi igények kiszolgálása a cél, hanem egy politikai igény kiszolgálása, ez pedig a vevőnek is púp a hátán” – fogalmazott forrásunk. Erre példa a nagy port kavart projekt, a BKK elektronikus jegyrendszerének „lefejlesztése” volt. Előbb abból lett botrány, hogy a jelszavakat sima szövegként tárolta a rendszer, majd az is kiderült, hogy több ezer vásárló személyes adatai szivárogtak ki. Amikor pedig egy 18 éves fiú jelezte a BKK-nak, hogy – egy igen egyszerű módszerrel – 50 forintért tudott havibérletet vásárolni a rendszerben, a T-Systems azonnal feljelentette az etikus hackert. Forrásunk szerint az alapvető probléma az volt, hogy a vizes világbajnokság miatt nagyon kellett sietni a projekttel, a BKK sem igazán akarta szakmailag, de a
T-Systems nem mondhatott nemet egy politikailag ennyire kiemelt projektre. A cégnél a legtöbben arra számítanak, hogy NER-vállalatként egyre több hasonló esettel kell majd számolni.
| A Deutsche Telekom otthon
Az anyavállalatot Németországban is számos kritika érte, leginkább azért, hogy visszaél gazdasági erejével, hátráltatja a telekommunikációs és digitális szektorok fejlődését, és drágítja a hozzáférést a szolgáltatáshoz. A cég miatt húzódik például a széles sávú internet kiépítése, mivel az nem kecsegtetett volna bevételekkel; és a felhasználók, alternatíva híján ugyanúgy fizetnek a régi, rosszabb minőségű vezetékeken érkező netért is – ráadásul a rézkábeleket a Telekom örökölte azokból az időkből, amikor még állami szolgáltató volt, és ezekhez csak fizetségért cserébe ad hozzáférést a versenytársainak. Ez áll a hátterében a német lapok rendszeres kritikájának: internetsebességben Németország jóval lemaradt a legtöbb EU-tagállam, de számos fejlődő ország mögött is. A Wirtschaftswoche gazdasági hetilap egy korábbi riportjában azt írta, hogy a cég vezetősége, és főként Wolfgang Kopf főlobbista (hivatalosan a nyilvános és szervezeti ügyekért felelős alelnök) rendkívül jó kapcsolatokat ápol a német szövetségi pénzügyminisztériummal: a hivatalnokok a Telekom háttéranyagait használják állásfoglalásaikhoz, és rendszeresen változtatnak meg törvényjavaslatokat a cég kérésére. Nagyjából száz lobbistát foglalkoztat a cég, akik között találni egykori újságírókat, volt csúcspolitikusokat és az államigazgatásban tapasztalatot szerzett szakértőket. A kereszténydemokraták egyik parlamenti képviselője, Axel Knoerig évekig Telekom-lobbista volt a Bundestagban, mielőtt úgy döntött volna, kipróbálja magát törvényhozóként is. Mivel a német állam 32 százalékban tulajdonosa a tőzsdén jegyzett vállalatnak (a magánszemélyek nagyjából 15 százaléknyi részvényt jegyeznek, a többi intézményi befektetőknél van), felügyeleti tanácsában megtaláljuk Rolf Bösingert, a pénzügyminisztérium államtitkárát is. A mindenkori pénzügyminiszternek azt is szem előtt kell tartania, hogy ami a Telekomnak jó, az elméletileg Németországnak is jó – hiszen 2018-ban is több mint egymilliárd euró osztalék érkezett a cégtől az államháztartásba. A Wirtschaftswoche ezzel kapcsolatban idézi Hans Eichelt, a Schröder-kormány pénzügyminiszterét: „Ha egy új törvény negatívan hat a Telekom osztalékára, és ezzel együtt az állami bevételekre is, az egy fontos szempont.” |
| Korrupció T-módra Számos botrány robbant ki már a német Telekom körül: a kilencvenes években például az derült ki, hogy a cég akkori monopolpozícióját kihasználva túlárazta termékeit, éves jelentésében a valódi értékénél többre becsülte a tulajdonában lévő ingatlanokat, munkatársai kenőpénzért cserébe kötöttek hirdetési szerződéseket, és többször belehallgattak telefonbeszélgetésekbe is – a hivatalos magyarázat szerint csak a hívások minőségét ellenőrizték. Később nyilvánosságra került, hogy a vezetőség arra szólította fel ügyfélszolgálati munkatársait, süllyesszék el a beérkező panaszokat. 2008-ban robbant ki a vállalat nagy kémbotránya. Ekkor derült ki, hogy a cég vezetősége több munkatársat, szakszervezeti tagot, sőt újságírót is megfigyelt (többek között titokban készített videókkal, valamint a telefonos és banki adataik kiértékelése révén), hogy megállapíthassák, kik szivárogtatnak információt a sajtónak. 2011-ben először abból volt botrány, hogy a T-Systems és a Volkswagen furcsa egyezséget kötött: az autógyártó ugyanis azzal a feltétellel adott egy nagy értékű megbízást a Telekom leányvállalatának, hogy utóbbi cserébe meghosszabbítja támogatási szerződését a VfL Wolfsburg focicsapattal. Ugyanebben az évben a Deutsche Telekom és magyar leányvállalata megegyezett az amerikai külügyminisztériummal és a tőzsdefelügyelettel (SEC), hogy 95 millió euró büntetést fizet annak érdekében, hogy elkerüljön egy komoly jogi eljárást, ami azt vizsgálta volna, miképpen fizettek le a Magyar Telekom munkatársai macedón és montenegrói politikusokat. Az ügy kivizsgálására felkért White & Case ügyvédi iroda becslései szerint 2000 és 2006 között közel 30 millió eurót fizetett, vagy legalábbis ígért kenőpénzben a Magyar Telekom. Macedóniában például 4,88 millió eurót ért meg a cégnek, hogy a helyi politika ne engedje be a konkurenciát az országba, míg Montenegróban a helyi távközlési cég privatizációját könnyítette meg 7,35 millió eurónyi kenőpénzzel. Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma azért volt illetékes az ügyben, mert akkoriban még az amerikai tőzsdén is jegyezték a német Telekomot. Bár a német lapok akkoriban azt pedzegették, lehetnek más csontvázak is a szekrényben, hiszen a kenőpénzek sokáig rendszeresek voltak a német nagyvállalatok kelet-európai üzleteiben, további botrányok végül nem robbantak ki a térségben. Ugyanakkor az is igaz, hogy a német cégek „üzemi költség” címén egészen 1999-ig leírhatták adóalapjukból a külföldön fizetett csúszópénzeket. |
| A Telekom az Orbán-világban
A Magyar Telekom és a 2010 utáni Orbán-kormányok kapcsolata nem tanulságok nélküli. Miután az Európai Unió nem engedte, hogy a kormány a költségvetési hiány növelésével jusson mozgástérhez, Orbánék ágazati különadók kivetésével jutottak többletbevételhez. Az „extraprofitra” kivetett sarc a Magyar Telekomnak is több tízmilliárd forintjába került, és akkoriban a vállalat nyíltan is kifejezte nemtetszését a nyereségét komolyan visszavető, igazságtalannak tartott adók miatt. Tavaly végleg távozott a cégtől a magyar kormánnyal nem túl jó viszonyt ápoló Mattheisen, akinek a helyét az a Rékasi Tibor vette át, aki 2017 óta a lakossági szolgáltatásokért volt felelős, előtte pedig a T-Systemset vezette. Rékasinak állítólag kifejezetten jó politikai kapcsolatai vannak, legalábbis erre utal, hogy kinevezése után nem sokkal megvált az Origo-dealt is letárgyaló Máthétól, és magához vette a társasági ügyek irányítását is. Így a Magyar Telekom részéről most Rékasi tárgyalhatott a kormánnyal, de a T-Systems eladásáról a végső szót valószínűleg Németországban mondták ki. |
