Számháború „minden idők legsikeresebb” nemzeti konzultációja miatt

Bemondtak valamit

Belpol

A legújabb konzultáció botránya arra mutatott rá, hogy lehetetlen ellenőrizni a kormány által közölt részvételi adatokat. Közérdekű adatigényléssel legalább az kiderülhet, nagyságrendileg igazat mondanak-e.

„Minden idők legsikeresebb” nemzeti konzultációjának nevezte Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a „Soros-tervről” szóló kormányzati direktmarketing-kampányt. A kormány nem végleges adatai szerint október második hetétől november végéig 2 301 463-an küldték vissza a kérdőívet, közülük 175 ezren választották az online kitöltést. A sikerpropaganda a konzultáció előző, tavaszi köre után sem maradt el, akkor közel 1,7 millióan mozdultak meg „Brüsszel megállításáért”.

Mára persze egyértelművé vált, hogy a kormányzat által bemondott számokat érdemes erős fenntartásokkal kezelni. Több újságíró dokumentálta például, hogy egy személy annyiszor tölti ki az online kérdőívet, ahányszor nem szégyelli; ehhez létező választópolgárok nevét sem kell megadnia. A Hír Tv beszámolója szerint volt, hogy 40 éve halott kisfiú nevére postázták a kérdéseket, a 444.hu cikke alapján pedig tömegesen fordulhatott elő, hogy egy választópolgár több konzultációs levelet kapott. Azt sem akadályozza semmi, hogy a postaládák melletti szemetesbe dobált leveleket buzgó polgártársaink összegyűjtsék, kitöltsék, és a nevünkben visszaküldjék.

Szigetvári Viktor, az Együtt választmányi elnöke kétkedve fogadja, hogy a hivatalos adatok alapján a teljes Fidesz-tábor visszaküldte volna a kérdőívet. A tavaly őszi érvénytelen népszavazáson ugyan több mint 3,3 millió ember, tehát a Fidesz-szavazóknál szélesebb réteg állt a kormány álláspontja mögé, de a konzultáció megválaszolása más választói magatartást feltételez, mint egy népszavazáson való részvétel. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke viccnek nevezte a konzultációs ívek feldolgozását, miután november 23-án meglátogatta az abban részt vevő intézményeket. Szerinte 99 százalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy kevesebb ív érkezett vissza, mint amennyiről a sikerkommunikátorok beszámolnak.

 

Árnyékintézmények

Baja Ferenc, az MSZP közigazgatási és IT tagozatának elnöke alapvető problémának tartja, hogy a nemzeti konzultáció elnevezése ellenére kívül esik a nemzeti, demokratikus intézményrendszeren; nincs parlamenti „lába”, és nem ellenőrizhető. Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke, volt adatvédelmi ombudsman úgy látja, a kormányzati levelezés a propaganda és az adatbázis-építés céljait szolgálja, hitelessége nincs. „Hogy a bemondott végeredmény milyen közel áll a valósághoz, az lényegében a kormány becsületességén és jóindulatán múlik. Azt meg mindenki ismerheti.”

A konzultációk feldolgozásának jogi háttere valóban elég szegényes. A „kormányzati lakossági tájékoztató levelek küldésével kapcsolatos feladatokról” egy 2014-es kormányhatározat rendelkezik, abban az adatfeldolgozást az azóta megszűnt Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalára (KEK KH) és a Magyar Postára bízták. A kérdőívek utóéletéről a szélesebb nyilvánosság Hadházy Ákos kutakodása nyomán értesülhetett. A képviselőt a Miniszterelnöki Kabinetiroda tájékoztatta arról, hogy a levelek kiküldését és a válaszküldemények begyűjtését a Magyar Posta végzi, a küldemények átvilágításáért, a kérdőívek és a személyes adatok szétválasztásáért a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. felel, a válaszokat a NISZ leányvállalataként működő Kopint–Datorg Kft. dolgozza fel.

Hadházy mindhárom intézmény munkáját rendszeres időközönként szerette volna ellenőrizni, de falakba ütközött. A Kabinetirodától végül azután kapott – részleges – engedélyt a betekintésre, hogy ezt parlamenti kérdésben is felvetette. A Postára így sem jutott be, a NISZ két telephelyének és a Kopint–Datorg feldolgozási tevékenységének ellenőrzésére pedig utazással együtt összesen másfél órája volt. „Így egy helyen maximum 10-15 percet tölthettem” – mondja. A helyszíni ügyintézők a fényképezést is megtiltották a képviselőnek, aki ennek ellenére készített felvételeket. „Összesen körülbelül 900 ezer kérdőív tárolására alkalmas dobozt találtam, de biztosan nem volt tele mind, belenézni csak egyetlen­egybe tudtam a NISZ Róna utcai telephelyén” – idézi fel.

Az LMP-s politikus a következőképp rekonstruálta a kérdőívek útját. A Postán 500-as dobozokba gyűjtik, és konténerekben folyamatosan szállítják a válaszküldeményeket a NISZ Orczy téri központjába. Itt ellenőrzik, hogy nincs-e bennük levélbomba. Ezután a NISZ Róna utcai telephelyére kerülnek, ahol csak hétvégén, túlórában dolgoznak az állami cég munkatársai: ők az anonim kérdőíveket különválasztják a borítéktól és a személyes adatokat tartalmazó „kapcsolattartó laptól”. Az ívek hétfőnként érkeznek meg a Kopint–Datorg Csokonai utcai bázisára. Hadházynak az első helyen azt mondták, egyáltalán nem vezetnek nyilvántartást a beérkezett konténerekről, a másik két munkaállomáson állítólag volt nyilvántartás, csak nem voltak hajlandók megmutatni. A Kopint–Datorg ügyintézője hangfelvétellel bizonyíthatóan azt mondta az LMP-s delegációnak, hogy november 24-ig három ütemben érkeztek kérdőívek a Csokonai utcába: 20-án körülbelül 250 ezer darab, előtte 6-án és 13-án 180-200 ezer.

 

Mennyi?

Ebből könnyen azt a következtetést vonhatnánk le, hogy november 13-án 400 ezernél sokkal több kérdőív nem lehetett a rendszerben, holott a Kabinetiroda szerint 14-én már az 1 milliót is meghaladta a visszaküldött levelek száma. A kormány az ellentmondást azzal oldotta fel, hogy Hadházy Ákos „szándékosan összekeveri a beérkezett kérdőívek számát a feldolgozott kérdőívek számával”. A november 24-i állapot azt mutatta, hogy bár 1 millió 754 ezer kérdőív érkezett be, a NISZ ebből csak 600 ezret bontott ki, a Kopint–Datorg pedig kevesebb mint 500 ezret szkennelt be. Hadházyt ez az érvelés nem győzte meg, szerinte életszerűtlen, hogy a Postán milliós nagyságrendben „feküdjenek el” a kérdőívek. Beszédes továbbá, hogy az LMP-t éppen a Postára nem engedték be, és a kormány fotókkal sem bizonyította, hogy ott Hadházy látogatásának időpontjában rengeteg konzultációs levél hevert volna. Megígérték, hogy a postai összesítéseket nyilvánosságra hozzák, de ehelyett csak egy, a NISZ vezérigazgató-helyettese által jegyzett táblázatot tettek közzé. Megkérdeztük a Posta sajtóosztályán, a táblázat az ő adataikat tartalmazza-e, és ha igen, akkor miért a NISZ nevében adták ki, de lapzártánkig nem válaszoltak.

Holott a számháború végleges feloldásának kulcsa valószínűleg a Posta kezében van. Szigetvári Viktor szerint a válaszlevelekről készítendő végleges elszámolásból ismerhetnénk meg a visszaküldött kérdőívek valós számát. A nemzeti konzultáció úgynevezett válaszborítékos szolgáltatás, ilyenkor a Posta a visszaküldött levelek száma alapján számol el a megrendelővel, jelen esetben a kormánnyal. Ha ezen a számlán hamis adatokat tüntetnének fel, az költségvetési csalásnak minősülne. Szigetvári a Postától és az állam részéről szerződő KEK KH lehetséges jogutódaitól – a Belügyminisztériumtól és a Miniszterelnökségtől – is kikérte az elszámolást. Azonban nem optimista, arra számít, perrel kell majd kikényszeríteni a közérdekű adatok kiadását, és így az esetleges hazugság csak a választások után derülne ki. Persze azt is jó volna tudni, honnan adták fel a válaszborítékokat; Hadházy Ákos szerint, ha hirtelen kiugróan nagy mennyiség érkezett egy helyről, az valamilyen manipulációra utalhat.

Akadna egy másik lehetőség a tisztázásra, a kormány ugyanis azt közölte, „megteszi a szükséges jogi lépéseket Hadházy Ákossal szemben”. Az LMP társelnöke örülne, ha beperelnék, mert egy bizonyítási eljárásban kiderülhetne az igazság. „Persze nem a részvételi adatokban hazudik a legnagyobbat a kormány, hanem akkor, amikor a menekültkérdést Magyarország egyetlen problémájaként állítja be, és azt mondja, hogy az ellenzék migránsokat akar betelepíteni. Mégis, a számokkal való trük­közés talán leleplezi az egész konzultáció abszurditását” – magyarázza Hadházy. Hozzáteszi, szinte minden korrupcióinfója után perrel fenyegetik, de többnyire vagy nem történik semmi, vagy rágalmazás gyanújával jelentik fel, a parlament pedig nem függeszti föl a mentelmi jogát. Ha jó hírnév megsértése miatt polgári pert indítanának ellene, az lehetőséget adna az igazság kiderítésére.

Persze még egy hiteles postai elszámolás is csak a visszaküldött ívek nagyságrendjének megbecsüléséhez adna támpontot, hiszen – mint láttuk – a rendszer többszörösen és könnyedén kijátszható. A nemzeti konzultáció lebonyolításának semmi köze nincs a szigorúan ellenőrzött választási intézményrendszerhez, a választópolgárok adatait sem a választási névjegyzékből, hanem a Belügyminisztérium egyik helyettes államtitkárságától szerzi a kormány. A bohózatba illő ügymenettel viszont gyanúba keverik a rendes választások menedzselésében is fontos szerepet játszó szerveket. A 2014-es választásokhoz a Posta a külhoni magyarok levélszavazatainak kézbesítésével, a NISZ – leányvállalatai révén – pedig a választási informatikai rendszer tervezésével, működtetésével és eredményauditjával járult hozzá. Baja Ferenc szerint ezzel együtt nem kell attól tartani, hogy a kormány a választások alatt is befolyásolná ezeket a szervezeteket. Az ellenőrzés ilyenkor jól működik, és eddig nem volt panasz sem a névjegyzék karbantartására, sem a szavazóköri eredmények összesítésére. Meglehet, a Fidesznek elegendő előny a választási rendszer testre szabása és a közpénzből megvalósuló, konzultációnak álcázott propaganda-hadjárat.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.