Michael Lake, az Európai Unió távozó budapesti nagykövete Magyarország EU-csatlakozásáról
Michael Lake: A göteborgi csúcs áttörést hozott. Ha csak Magyarországot nézzük, 22 fejezet lezártnak tekinthető, köztük olyan komolyak is, amik a belső piac szempontjából elengedhetetlenek: a személyek, a tőke, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása. Ezek magyar lezárása arra késztette a többi jelölt országot is, hogy felgyorsítsák a témakörök tárgyalásait. Egyértelműen látszik: Magyarország jó "üzletet" csinált ezen fejezetek lezárásakor.
MN: Valóban sikerként kell felfognunk a történteket? Az EU motorja az úgynevezett négy alapszabadság. Ezek közül az egyiket, a személyek szabad mozgását a legtöbb EU-tagország a csatlakozás után is korlátozni kívánja. Hogyan kell értelmeznünk ezt a megszorítást?
ML: Ez egy nagyon rugalmas egyezség! Először is bármelyik tagország megnyithatja a munkaerőpiacát földrajzi vagy strukturális alapon. Ezt megtehette Göteborg előtt, és megteheti utána is. A göteborgi egyezmény korlátozása kizárólag a munkaerő szabad mozgására értendő, tehát azokra vonatkozik, akik munkát kívánnak vállalni az EU-ban, és nem vonatkozik a turistákra, üzletemberekre és diákokra. Az egyezmény szerint a korlátozás öt- éves. Ugyanakkor két év elteltével kötelesek a tagországok ezt felülvizsgálni, és lehetőségük van elengedni a fennmaradó időszakot. Amennyiben egy tagország munkaerőpiaca fokozottan veszélyeztetett, úgy az öt év elteltével lehetőség van további kétéves hosszabbításra. Ma még nem láthatjuk, hogy szükség lesz-e erre a korlátozásra. A háttérben technikai, politikai és lélektani problémákról van szó, elsősorban Németország és Ausztria esetében. Nem feledhetjük el, hogy egyik EU-bővítést sem követte eddig jelentős migráció, és ezt kívánják megtartani a tagországok, hiszen ez egyeztethető össze az EU eszméivel. Több tagország kijelentette ugyanakkor az egyezményt követően, hogy nem él a korlátozás lehetőségével.
MN: Svédország, Hollandia és Írország. Miért látják ott másképpen a helyzetet?
ML: Egyre nyilvánvalóbb, hogy egyes tagországoknak szükségük van új emberekre. A legtöbb országban komoly probléma a népességcsökkenés, de egyes ágazatokban jól képzett munkaerőre is szükség van. Erre lehet megoldás a munkaerőpiac megnyitása. Öt év múlva, amikor már reményeink szerint minden EU-tagország feloldotta a korlátozást, nem is fogunk erre emlékezni.
MN: Cserébe viszont kaptunk egy dátumot, amit mindenki másképp értelmez.
ML: A tagországok által kinyilatkoztatott dátum nem ígéret, csak egy szándék, amely szerint a legelső csatlakozó országoknak képesnek kell lenniük arra, hogy részt vegyenek a 2004-es európai parlamenti választásokon. Még nem világos, hogy ez jelentheti-e azt is, hogy egy ország csak 2005-ben csatlakozik, de már részt vesz a választásokon. Ezen még dolgoznunk kell - talán a következő országjelentésekig, tehát ez év november 30-ig, de még valószínűbb, hogy a kérdés csak a pénzügyi fejezetek lezárása után dől el, ami viszont a jövő év első felét jelenti. Nagyon nagy esélyt látok a csatlakozási szerződések aláírására 2002 második, vagy 2003 első felében.
MN: A jövő év elején, a féléves spanyol elnökség alatt még jó pár kényes téma kerül majd napirendre, mint például a mezőgazdaság és a strukturális alapok fejezetei. Spanyolország egyike azoknak az országoknak, amelyek a leginkább tartanak a bővítéstől, és éppen ezen témakörök miatt. Lelassulnak-e emiatt a csatlakozási tárgyalások?
ML: Már jó ideje nem tapasztalható lassulás. Éppen ellenkezőleg. Miért lenne lassulás? A magyarok mindig lassulásról beszélnek. Minden tagország, így Spanyolország is tisztában van a menetrenddel. A tagországok közötti belső ellentétek a mezőgazdasági politika kapcsán és a támogatások elosztásakor valóban okozhatnak lassulást, de ezek nem a bővítés miatti ellentétek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jövő évben Németországban és Franciaországban is választások lesznek. Könnyen meglehet, hogy bizonyos kérdések végleges megválaszolásával meg kell várni ezeknek a választásoknak az eredményét. Ám mindezt belekalkuláltuk abba az elképzelésbe, hogy 2002 végéig befejezzük a tárgyalásokat a legfelkészültebb országokkal.
MN: Az országjelentések gyakran éles kritikát fogalmaznak meg egyes témakörökben. Ezek között említhető a kisebbségek jogairól szóló bekezdés.
ML: Nem egyes témakörökben fogalmazunk meg kritikát, hanem mind a 31 fejezetben, hiszen mindenhol lehet javítani valamit. De tény, hogy a legélesebb bírálatot a kisebbségi jogok, a korrupció és a közbeszerzések terén kapja Magyarország.
MN: Érzékel-e javulást a roma kisebbség helyzetében?
ML: Még nem tudom, hogy a jelentés mit fog mondani a romák helyzetéről. Az itteni munkám kezdete óta közel harminc találkozón és egyeztetésen vettem részt ebben a kérdésben. Ismerem a kormány középtávú tervét, amely szerint a kétéves költségvetés 7,5 milliárd forintot szán a probléma enyhítésére. Nem lehet tudni, hogy eddig mennyi került felhasználásra. Sok eredményét még nem láttuk sajnos, de nem is várható ez egyik napról a másikra. Közben egy 10 millió eurós oktatási program keretében kívánjuk segíteni az általános iskolákat a PHARE-programon keresztül. A program célja az iskolákat elhagyó roma diákok számának csökkentése, vagyis esélyt adni a tanulásra.
MN: Az Európai Unió szolgálhat modellként a probléma megoldására?
ML: Nem állítom, hogy az EU tökéletes modell. A legtöbb európai országban felvetődnek beilleszkedési problémák, éppen ezért foglalkozunk a témával nagyon komolyan és karöltve az Európa Tanáccsal. Próbáljuk elérni a nemzeti kormányok támogatását. De a legnagyobb feladat az emberek gondolkodásának a megváltoztatása. Például Magyarországon abban, hogy az itt élő romák magyarok, magyarul beszélnek, itt élnek évszázadok óta. Itt diszkriminációról van szó, amit a lehető legjobb módon kell megszüntetni. Ez időt vesz igénybe, tény. Egy multikulturális, többnemzetiségű és többvallású világban élünk. Ezt kell Magyarországnak elfogadnia, és ez a negyvenéves kommunista diktatúra után néha nehezen megy, hisz az ország elzártságban élt.
MN: A gondok közé sorolható-e a szélsőséges politikai nézetek és pártok térnyerése is? Mennyire hasonlíthatjuk össze Magyarországot az EU-országokkal ebből a szempontból?
ML: Vannak szélsőséges pártok az EU-ban is, ám sohasem kerültek még a kormány közelébe sem, sőt az emberek többsége mélyen elutasítja őket. Magyarország nem tagország, hanem tagjelölt ország. Egy tagjelölt ország pedig próbáljon meg még tisztább lenni. Egyes friss történések, melyek antiszemita jegyeket hordoznak, megdöbbentették, megbotránkoztatták a kollégáimat Brüsszelben, annak ellenére, hogy jómagam is próbáltam bátorítani és ismertetni azokat a törekvéseket, amik e hibás nézetek ellen szólnak. De a parlamenti pártoknak osztaniuk kell az európai uniós értékeket, tehát a programjaiknak tartalmazniuk kell erős diszkriminációellenes politikákat vallási és etnikai kérdésekben, továbbá meg kell fogalmazniuk elhatárolódásukat az antiszemitizmussal és a rasszizmussal szemben. Amennyiben egy párt ezeket az értékeket láthatóan elutasítja, akkor az problémát jelent Magyarország számára.
MN: A MIÉP kormányba kerülése is egy ilyen problémaként jelentkezne?
ML: Ez egy hipotetikus kérdés. De egy olyan párt, amely nem képviseli az EU egyértelműen megfogalmazott értékeit, vagy azokat, még ha részlegesen is, de elutasítja, nem lehet egy EU-ország kormányában. Tehát komoly következményekkel járna a csatlakozás szempontjából.
MN: Egyes szakemberek úgy gondolják, hogy az igazán nehéz idők a csatlakozás után jönnek. Így lesz ez?
ML: Én nem igazán osztom ezt a véleményt. Nehéz feladat annak a ténynek az elfogadása is, hogy az ország bent van az EU-ban, a magyarok az EU állampolgárai is. Fel kell ismerni az ezzel járó kötelezettségeket, és fel kell ismerni az előnyöket is. De a legnehezebb munka lassan lezártnak tekinthető a csatlakozási tárgyalásokkal. A jogi és intézményi változások nagy része végbement, aminek következtében központi és helyi szinten is felkészültek az intézmények. Magyarországnak a csatlakozás pillanatától egyenjogú tagnak kell lennie az EU-ban, ezért is ennyire gondos és aprólékos a felkészülés. Nem akarunk másodosztályú országokat. Magyarországnak versenyképesnek kell lennie, hiszen a nyomás nagy az EU-n belül. Kedvező jel, hogy a kereskedelem 70 százaléka az EU-val történik. Ugyanakkor sok munka szükséges még egy erős, jól megalapozott kis-és középvállalkozói szektor kiépítéséhez. Ez nagyon fontos Magyarország számára, hiszen ezek a vállalkozások lehetnének az országba érkező nagyobb külföldi befektetések beszállítói. Ez pedig új technológiákat jelentene, új munkahelyeket, növelné a béreket, és alapot szolgáltatna a növekvő középosztály fogyasztói társadalmának, ami az EU demokráciájának a magja.
MN: Tehát a kulcsszó az egyenlőség?
ML: Igen. Egyenlőség és szolidaritás, hiszen az unió a szolidaritás elvén alapszik. A szegényebb országok számos csatornán keresztül kapnak segítséget a gazdagabb országoktól. Magyarország a magyar GDP négy százalékának megfelelő összeget kap majd a strukturális alapokon keresztül.
MN: Milyen lesz az Európai Unió 2020-ban?
ML: Ezt nehéz megválaszolni. Akkor, amikor még újságíróként figyeltem az integrációt, nem gondoltam volna, hogy valaha is csatlakozási tárgyalásokat fogunk folytatni Magyarországgal. Mégis ma már nem is igazán Magyarország, hanem a Balkán államainak vagy Törökországnak a csatlakozása kétséges. Ha az elkövetkező húsz évben mindezen államok csatlakoznak, akkor a természetes sértetlenség ideje köszönt Európára az EU égisze alatt, a béke, az egyetértés és a szolidaritás jegyében. Tisztán látszik az is, hogy a tagországok önálló államként kívánnak megmaradni, tehát nem fog létrejönni egy európai szuperállam.
MN: A Gerhard Schröder és Joschka Fischer által hangoztatott föderalizmusnak tehát nincs jövője?
ML: Hogyan lenne érdemes Európát kormányozni? Úgy, hogy az emberek még közelebb kerüljenek az EU-hoz. Gyakran megesik a hiba, miszerint egy-egy új EU-törvényt úgy tüntetnek fel a tagországokban, mintha nemzeti törvény lenne, pedig EU-s. Ez komoly gyengesége az EU-nak, amit valahogy kezelni kell a jövőben. Kezelni kellene sok más problémát is persze, gondolok a 40 év fölöttiek munkalehetőségeinek csökkenésére. Ez rendkívül elszomorít, hiszen tapasztalt, jól képzett emberekről van szó, akik jelentős mértékben irányítják a közhangulatot, arról nem is beszélve, hogy hatalmas vásárlóerőt képviselnek.
MN: Európa fiataljainak 12 százaléka a szuperbürokratizmust jelöli meg első gondolatként, amikor az EU-ról kérdezik.
ML: Ez nonszensz. Az európai integráció alapítói úgy állították fel a bizottságot, hogy az mentes legyen a tagországok nyomásától, és így legyen képes megfogalmazni közös európai politikákat. A bizottság mögött viszonylag kicsi bürokrácia áll. Húszezren dolgoznak világszerte az égisze alatt, ez nem nagyobb szám talán, mint a holland mezőgazdasági minisztérium alkalmazásában állók száma. Az EU-nak jelenleg 128 delegációja van 600 diplomatával, akik közül itt Magyarországon mindössze heten dolgoznak, beleértve magamat is. Mindenki más külső tanácsadóként vesz részt a munkában. A bizottságot sokan tekintik olyan intézménynek, amit lehet kritizálni, akár köze van egy ügyhöz, akár nincs. De mi szívesen elfogadjuk ezt a szerepet.
Rácz Péter
