Bírósági ítélet mondja ki: túlságosan beleragadt a nyelvünk Putyin alfelébe

  • narancs.hu
  • 2017. január 28.

Belpol

Jogsértően tagadta meg a magyar bevándorlási hivatal az orosz ellenzékitől a menedékjogot.

A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete szerint másodszor is jogsértően tagadta meg a magyar bevándorlási hivatal Alekszij Torubarovtól a menedékjogot – áll a Helsinki Bizottság közleményében.

Torubarov klasszikus orosz ellenzéki, a szovjet idők üldözöttjeinek tipikus örököse: civil aktivista, az Igaz Ügy párt tagja,

akit az orosz szolgálatok végigkergettek Közép-Európa számos országán.

Így „a magyar hatóság magatartása már csak azért is érthetetlen és elfogadhatatlan, mert Torubarov üldöztetése mindenben megfelel a mostanában sokat emlegetett „igazi menekült” vagy „klasszikus politikai menekült” ügyekkel szembeni elvárásoknak. Volgovrádi vállalkozóként napi élménye volt a korrupció és belügyi szervek önkényeskedése, ez késztette közéleti állásfoglalásra és nyílt politizálásra. A kormánypártéval ellentétes politikai véleményt azonban az illiberális orosz állam üldözi. Torubarov például feljelentett egy magas rangú korrupt belügyest, mire hősünket tartóztatták le. Több büntetőeljárást is indítottak ellene. Világos lett előtte, menekülnie kell” – áll a Helsinki jelentésében, mely szerint a bíróság e héten született ítéletében szót ejt arról is, hogy a Bevándorlási és Állampolgári Hivatal az orosz viszonyokat leíró országinformációkat „kirívóan okszerűtlenül mérlegelte”.

„Például a számos politikai célú perekről szóló híradásokat úgy értékelte, hogy Putyin országában létezik a független bírósági eljáráshoz való jog.

A pécsi bíróság világossá tette: Oroszországban nincsenek biztosítva a jogállami garanciák”

– emlékeztet a közlemény.

Most tehát ott tartunk, hogy az időközben Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalra (BMH) átkeresztelt ex-BÁH-nak újra kell döntenie orosz férfi menedékkérelméről.

A magyar állam pedig odatűzheti ezt az egész gyalázatot a jövő héten ismételten nálunk vendégeskedő Putyin et. kalpagjára.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.