"A csatlakozásunk óta a föld ára megduplázódott, az elkövetkező négy évben pedig újabb százszázalékos emelkedés várható. A termőföld már most is jövedelmező befektetés, csakhogy a jelenlegi szabályozás a zavarosban halászóknak, és nem az agrárvállalkozásoknak kedvez" - elemezte lapunknak a földpiaci trendeket Raskó György agrárszakértő. A jelenség a szövetkezetek vezetőit és a gazdákat is aggasztja, ezért a spekulációk visszaszorítását követelik a kormánytól. A
földpiaci káosz
májusban a tulajdonlásról szóló politikai és szakmai vita kiújulásához vezetett.
A szakminisztériumnak egyre nagyobb kihívás az elmúlt két évben nehezen összehozott agrárbéke fenntartása, a nyílt háború kirobbanását egyelőre csak a közös ellenségtől való félelem akadályozta meg: jövőre az Európai Unió felülvizsgálja a csatlakozáskor kiharcolt földvásárlási moratóriumot, s minden bizonnyal javasolja majd a külföldieket érintő tilalom feloldását. A 7+3 év haladékot még az Orbán-kormány harcolta ki 2001-ben. A magyar fél a csatlakozási tárgyalásokon arra hivatkozott, hogy a hazai termőföld ára rendkívül alacsony, ezért a tőkeszegény magyar gazdák versenyhátrányba kerülhetnek a nyugati mezőgazdasági befektetőkkel szemben, a birtokkoncentráció pedig ellehetetlenítené a vidékpolitikát.
Az uniónak félidőben jogában áll felülvizsgálni a derogációt, az Európai Biztosság már hozzá is látott az adatgyűjtéshez. Gyurcsány Ferenc néhány hete leszögezte, hogy a magyar kormány a moratórium fenntartásában érdekelt, Gráf József, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vezetője pedig az Országgyűlés június 6-i szakbizottsági ülésén bejelentette: Budapest a végső határidő 2014-re kitolását kéri Brüsszeltől. Az eurokraták 2008 tavaszára ígérik a jelentés öszszeállítását, melyet az Európai Tanács vitat meg és hagy jóvá. Bár Gráf megvétózhatja a jövő évi liberalizációra vonatkozó határozatot - várhatóan ez lesz a 2004-ben csatlakozott többi tagállam reakciója is -, azért ezt illik valamiféle érveléssel alátámasztani. A tárcának tehát pár hónapja maradt, hogy kidolgozzon egy olyan szakértői anyagot, amely bírja az egymással folyton vitatkozó érdekvédelmi szervezetek támogatását. A szakértők szerint az unió a 2011-es határidőt még elfogadja ugyan, de az újabb hároméves hosszabbításba a Tanács nem fog belemenni - és Magyarországnak sem jó a halogatás. Bármilyen hosszabbításnak "csak akkor van értelme, ha 3-4 év alatt képesek leszünk egy olyan földbirtok-politika megalkotására, amely kezelni képes a derogáció megszűnésével járó kihívásokat. Ha ezt nem tudjuk megtenni, talán az is jobb, ha már 2008-tól megfelelünk az EU elvárásainak (É) minden további időnyerés megoldatlan kérdéseink 'szőnyeg alá söprését' okozza" - figyelmeztetett a várható veszélyekre az Agrárkamara május 10-i konferenciáján Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgató-helyettese.
"A teljes szabályozást, sőt a támogatáspolitikát is érdemes újragondolni, mert a jelenlegi rendszer nem más, mint intézményesített korrupció, és távol tartja a hazai termelőket a nemzetközi versenytől" - véli Raskó. "A külföldiekre hivatkozás egy
blöff,
a moratórium önmagában nem megoldás, közvetve a magyar mezőgazdaság versenyképességét rontja" - mondta a Narancsnak Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos (MOSZ) Szövetségének főtitkára. Márpedig a versenyképességben nem állunk jól: jelenleg Magyarország egy hektárra (ha) jutó nettó termelési értéke egyharmada Ausztriáénak, Dániáénak és Németországénak. Továbbra is komoly gond a tőkehiány: az egy hektárra jutó hazai eszközérték a dániai mutatónak egyhatoda, az osztráknak egyötöde. Bár 2006-ban 6 százalékos növekedést produkált a mezőgazdaság (megállt az állatállomány évek óta tartó csökkenése, zárul az agrárolló, 11 százalékkal emelkedett a termelőiár-szint, fokozatosan nőtt a mezőgazdaság külkereskedelmi aktívuma), a lemaradás ledolgozásához ennyi nem elegendő. A hatékonyság javításának elengedhetetlen feltétele a birtokviszonyok rendezése, egy hosszú távú, stabil birtokpolitika kialakítása.
Az agrárközgazdászok szerint jelentős menynyiségű tőkét hozna az ágazatba a részleges liberalizáció. Ezért az Agrárkamara és a mezőgazdasági társas vállalkozásokat tömörítő MOSZ a jogi személyek, gazdasági társaságok földvásárlási tilalmának feloldásáért, a haszonbérleti rendszer átalakításáért lobbizik. A földtörvény 5. és 6. paragrafusa ugyanis leszögezi: földet csak magánember vásárolhat (vannak állami birtokok is, lásd erről Osztogatnak című keretes írásunkat). A földhasználatra vonatkozó adatok viszont arra utalnak, hogy a földtulajdonosok nagy többsége nem a mezőgazdaságból él. Bár közel egymillió állampolgárnak van őstermelői igazolványa, az agrártárca becslései szerint alig egyötödük végez főállású termelőtevékenységet, a többiek főleg az adókedvezmények miatt váltották ki. Jelenleg közel 2,5 millió ember rendelkezik földtulajdonnal, de az agrártámogatásokért mindössze 240 ezren regisztráltatták magukat. A statisztikai hivatal adatai szerint a termőföld 46 százalékát, mintegy 3,8 millió hektárt a társas vállalkozások művelik. Földet természetesen a tulajdonosoktól bérelnek. A szentesi Árpád-Agrár Zrt. például 5000 hektárt 2650 tulajdonostól - tudtuk meg Csikai Miklós vezérigazgatótól, aki "civilben" az Agrárkamara elnöke. Valamivel jobb helyzetben van Raskó György mezőföldi vállalkozása, amely "csak" 400 tulajdonostól bérli a művelés alá fogott 6000 hektárt. Évente több tucat szerződés jár le, a vállalkozók pedig egyenként egyeznek meg a bérbeadókkal. A bérlők jelentős része állattenyésztő, akik kénytelenek elfogadni a tulajdonosok feltételeit, hiszen olcsóbb megtermelni, mint a piacról beszerezni az egyre dráguló takarmányt, miközben a tej, a tojás ára alig nő vagy stagnál, a húsé pedig csökken. Az uniós követelmények miatt ugyanakkor egyre több környezetvédelmi előírás nehezíti az üzemszerűen gazdálkodó nagyvállalkozók életét, akik nem szívesen ruháznak be súlyos százmilliókat olyan földbe, ami nem az ő tulajdonuk. Ráadásul a bérleti díj a mezőgazdasági támogatások egyre nagyobb hányadát szívja el, ami a tőkefelhalmozást akadályozza.
Az egyéni termelőket, gazdákat tömörítő Magosz persze élesen bírálja a MOSZ kezdeményezését, attól tart, hogy a cégeken keresztül a külföldiek betörnek a hazai földpiacra. "Ha most beengedem a jogi személyeket, akkor nem tudom kizárni a külföldieket, és akkor elszabadul a pokol" - figyelmeztette a bizottságot múlt heti meghallgatásán a miniszter, jelezve, hogy a tárca nem vállalja a változtatással járó politikai kockázatot, vitát. Gráf József arra kérte a szervezeteket és a parlamenti pártokat, hogy a nyári szünet után dolgozzanak ki egy kompromisszumos megoldást, amit az FVM kész a kormány elé vinni. Tény, hogy a külföldiek terjeszkedése már elkezdődött, ugyanis az EU még a csatlakozási tárgyalások során kiharcolta, hogy a legalább három éve Magyarországon élő és mezőgazdasági tevékenységet folytató uniós polgárok is vásárolhassanak földet. A MOSZ több olyan esetről is tud, amikor a tehetős nyugat-európai gazdák - érvényesítve az évekkel ezelőtt kötött zsebszerződéseket - felvásárolták a földeket, majd a bérleti szerződés felbontásával fenyegetőzve rávették a társas vállalkozásokat, hogy adjanak nekik is tulajdonrészt. A hivatalos kimutatások szerint az elmúlt időszakban mindössze 279 hektár került törvényesen külföldi magánszemélyek tulajdonába, de a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetsége egymillió hektárra becsüli a külföldi földbirtoklást. A szövetség szerint az 1994-es törvény országgyűlési elfogadását megelőző exlex állapotot kihasználva 200-300 ezer hektárt, a zsebszerződések révén pedig 250 ezer hektárt szereztek meg külföldi állampolgárok, továbbá 600 ezer hektárra teszi azt a területet, amelyet külföldi tulajdonú hazai jogi személyek bérelnek.
A szakértők úgy vélik, nem a Magyarországon letelepedő, a hazai mezőgazdaságot fejlesztő uniós polgároktól kell félni, hanem a spekulatív szándékkal földet vásárlóktól. A kamara becslése szerint a magyar termőföld mai áron
alig 2500 milliárd
forintot ér. Míg az északi területeken 300-400 ezer forint egy hektár, a Dunántúl egyes régióiban, az autópályák mellett már a kétmilliót is eléri, és négy éven belül várhatóan mindenütt megduplázódik az áruk. "A nagy befektetői társaságok percek alatt százmilliókat képesek összegyűjteni, biztos, hogy pár év alatt kirántanák a gazdák alól a földet" - magyarázta Raskó György, hogy agrárvállalkozó létére miért nem támogatja a jogi személyek földszerzését. "A tulajdonkérdés rendezésénél sokkal fontosabb a földművelők, a befektetések biztonságának garantálása" - mondta a Narancsnak Csikai. Az Agrárkamara elnöke szerint inkább a 10-15 évre kötött hosszú távú szerződéseket kellene adókedvezményekkel, esetleg adómentességgel támogatni - a jelenlegi szabályozás az öt évnél hosszabb időre kötött megállapodásokat díjazza. A szakemberek példaként emlegetik az előző két ciklusban privatizált, igen jól működő gazdaságokat, ahol az új tulajdonosok húszéves szerződéseket kaptak az államtól, de van olyan, amelynek 50 évre fix a bérlete (miközben a jelenlegi földtörvény maximum húszéves haszonbérleti időszakot enged meg). A MOSZ úgy véli, megfelelő garanciák beépítésével mégiscsak földhöz lehetne juttatni a gazdasági társaságokat. "Szabályozni lehetne, hogy egy társaság ne vehessen több földet egy magánszemélynél, elő kellene írni, hogy tulajdonosváltás esetén a földet három évig nem lehet eladni, vagy a Nemzeti Földalapnak legyen elővásárlási joga" - említett néhány megoldási javaslatot a MOSZ főtitkára.
Az agrárvállalatok vezetőinek a külföldieknél és a spekulatív tőkénél nagyobb fejfájást okoz a Fidesz népszavazási kezdeményezése, mely az elővásárlási és az elő-haszonbérleti jogban ismét első helyre teszi a családi gazdaságokat - jelenleg a haszonbérlők, a jogi személyek tagjai rendelkeznek ezzel a privilégiummal. "A családi gazdálkodó egy jogi fogalom, a valóságban nem létezik" - állítja Horváth Gábor. A kategóriát még az Orbán-kabinet találta ki, különféle kedvezményekkel, előjogokkal, hitelekkel próbálta helyben tartani a vidéki lakosságot, érdekeltté tenni a gazdákat, hogy szervezzék családi alapon a termelést, ne adják el vagy bérbe a földjeiket. Az ötlet végül megbukott, ma kevesebb mint 16 ezer családi gazdaságot tartanak nyilván, ráadásul nagy részük nem felel meg a törvényi feltételeknek. "Míg egy agrárvállalkozás legalább tíz embert foglalkoztat, a törvény a családi gazdaságnál mindössze egy családtag teljes foglalkoztatását írja elő - érdemes elgondolkodni, hogy melyik gazdasági forma hány embert köt meg vidéken" - mondta Horváth, hozzátéve, hogy tavaly a társas agrárvállalkozások 90 ezer főfoglalkoztatott (az ágazat összfoglalkoztatotti létszáma 185 ezer) után 136 milliárd államháztartási befizetést teljesítettek. Ha a fideszes kezdeményezés sikerrel jár, könnyen előfordulhat, hogy a társas vállalkozások elveszítik az évek óta fejlesztett bérleményeiket. A földtörvényben lefektetett előjogokat egyébként az árveréseknél már most is rendszeresen kijátsszák (kartelleznek, válogatott módszerekkel "beszélik le" az előjogok birtokosait a vásárlásról), ajándékozáskor vagy csere esetén pedig nem számít a törvény megszabta sorrend.
Az agrárközgazdászok szerint "a magyar föld maradjon magyar tulajdonban" típusú politikai, érzelmi hangütés mögött jól felfogott gazdasági érdekek húzódnak. Mindenki a nyitásra készül, hogy a külföldi befektetők megjelenése előtt minél nagyobb szeletet szeljen ki a földpiacból, hogy aztán 2011-ben sokszoros áron eladhassa. Sokat elárul, hogy a gazdák és az agrárvállalkozók jobban félnek Csányi Sándor vagy Leisztinger Tamás milliárdjaitól, mint az osztrák "vircsafttól". A brüsszeli felülvizsgálat és a népszavazás közeledtével az indulatok nyilván elszabadulnak, és nem biztos, hogy a vidéki urambátyámvilágban magát jól kiismerő Gráf József (akit néhány hete Orbán Viktor úgy minősített, hogy "van vér a pucájában") képes lesz szakmai mederben tartani a vitát.
Osztogatnak
Az FVM alá tartozó Nemzeti Földalap (NFA) 1,5 millió hektár állami földet felügyel. A hatalmas terület jelentős része rossz vagy közepes minőségű föld, nádas, közel hatvan százaléka erdő, kevesebb mint a harmada áll művelés alatt, haszonbérletben. (Az NFA legfőbb bérlői az elmúlt hét évben privatizált mamutgazdaságok.) A közelmúltban a földalap 54 ezer hektárt vásárolt "a földért életjáradékot" program keretében, havi 20-30 ezer forint járadékot fizetve a földjeiket felajánló idős gazdáknak. Tavaly több mint 15 ezer pályázat érkezett be, de a költségvetési szigor a földkezelő szervezetet is elérte, ezért a kormány úgy rendelkezett, hogy az életjáradékok anyagi hátterét a földeladásokból kell biztosítani. 2006-ban 3 ezer hektárt árverésen, 31 ezer hektárt pedig pályázat útján értékesítettek, amiből 14 milliárd forint bevétel származott. Május végén az ellenzéki képviselők élesen bírálták a szervezet földosztó politikáját, ugyanis az NFA az eladásra kínált földeket 150-200 hektáros "értékesítési egységekbe" szervezte, egymástól távol lévő, esetenként különböző településekhez tartozó parcellákat egyben hirdetett meg több tízmilliós áron. "Ez már nem birtokegyesítés, hanem birtokkoncentráció" - mondta lapunknak Font Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke, aki szerint személyfüggő lett, hogy ki vásárolhat a földalaptól. A miniszterhez intézett írásbeli kérdéseire azt a választ kapta, hogy az egységek kialakításakor az eladandó terület "haszonbérlőivel együttműködve jártak el", ami Font szerint tisztességtelen. Hangosabb vitát váltott ki a szakbizottságban az állami vagyonról szóló törvénytervezet, amely a következő évtől az NFA-t áttenné az új vagyonkezelő csúcsszervhez, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez. A bizottsági képviselők attól tartanak, hogy az NFA kikerül az ellenőrzésük alól, és a birtokpolitikai elveket felülírják az államháztartási szempontok, a társasági törvény előírásai. A május 30-i ülésen a kormánypárti többségű bizottság nem ajánlotta általános vitára a tervezetet. Sajtóértesülések szerint az NVK élére a MeH-ből rövidesen távozó Szilvásy Györgyöt szánja a kormány, ezért Ángyán József (Fidesz) a június 6-i ülésen már arról szónokolt, hogy az 1,5 millió hektárt tőkéscsoportok vették célba, Gráfnak pedig kötelessége megvédeni a magyar földet az "ordas szándékoktól".
Vonulási költség
A magyar mezőgazdaságnak nemcsak a tőkehiány, hanem a földtulajdon elaprózódása is komoly gondot okoz, hiszen a jelenlegi 2,1 hektáros átlagos birtokméret semmiképpen sem tekinthető életképes gazdaságnak (az uniós átlag 19 ha). Itt is a szélsőségek dominálnak: míg a bólyi gazdaság - melynek privatizációjában miniszteri kinevezése előtt meghatározó szerepet játszott Gráf József - 19 ezer hektáron gazdálkodik, számos egyéni gazdaság pár száz négyzetméteren termel. 2005-ben a gazdasági szervezetek átlagban 385,7 ha szántót műveltek, az egyéni gazdaságok csak 4,2 hektárt. Ráadásul a birtokok szétszórtak a falu határában, egy nemrégiben készült felmérés szerint a dunántúli gazdáknak 50 százalékos pluszkiadást okoz a vonulási költség. Mi több, csaknem 1,5 millió ha még mindig osztatlan közös tulajdonban van. Az Agrárkamara szerint célszerű lenne törvényi eszközökkel felgyorsítani a versenyképes birtokméret kialakítását, az osztatlan földek kimérését, különféle kedvezményekkel ösztönözni a gazdálkodók közti földcserét, az egységes birtoktestek kialakítását. "Ez bizonyos fokú kényszerítés nélkül nem megy, márpedig a parasztok körében a legenyhébb kényszer is rossz emlékeket idéz, ezért nincs olyan párt, ami ennek az ódiumát vállalná" - mondta a Narancsnak a MOSZ főtitkára.
