"Magyarázkodás helyett bocsánatkérést vár a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a magyar miniszterelnöktől" – reagált hétfőn közleményben a MÚOSZ Orbán Viktor március 15-i beszédére, amelyben a kormányfő úgy fogalmazott: "A mai ünnepi összesereglés után jön a tavaszi nagytakarítás – átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget."
Bár a beszédben Orbán kifejezetten többes szám harmadik személyben említette a "poloskákat", és az utána következő felsorolással meglehetősen egyértelmű felsorolás következett arról, hogy kikre is gondol, hétfőn egy Facebook-posztban magyarázta a szombati beszédét, amely szerint igazából csak Magyar Péterre gondolt.
A MÚOSZ a hétfői közleményében arról ír, hogy Orbán a "március 15-i, ünnepinek nevezett beszédében egyértelműen bírák, újságírók, civilek ellen rohant ki a 'poloska' hasonlattal. Hétfőn már úgy tett, mintha az ellenzék vezérére értette volna. Az is elfogadhatatlan."
A MÚOSZ a közleményben tiltakozik minden olyan szóhasználat, minősítés ellen, mely sérti az emberi méltóságot.
"Ha ezt egy miniszterelnök teszi saját polgárai ellen, az minősített eset. Ráadásul ezzel elszabadulhat a kommunikációs pokol: ha a kormányfő így beszél, miért tennének másként hívei, majd az ellenfelei?!"
– teszi fel a kérdést a szervezet, amely felszólítja az ország irányítóit, hogy nyíltan és egyértelműen határolódjanak el minden, a történelem legsötétebb időszakait idéző kijelentéstől, azoktól, amelyek az emberekről, azok egy-egy csoportjáról mint rovarokról, mint férgekről, mint patkányokról beszélnek.
"A gyűlöletbeszéd bűncselekmény. A kormányfőt esküje kötelezi minden magyar ember szolgálatára. Senkit nem nevezhet se poloskának, se semmilyen más állatnak" – szögezi le a szervezet, amely felidézi saját tavaly februári, a közbeszéd durvaságát szóvá tevő közleményét is, amelyben elfogadhatatlannak tartották a másik fél sértegetését, a bűnbakképzést, a verbális agresziót. Végül azt írják: "Ma sem gondoljuk másként, mint tavaly: 'A nyelv veszélyes fegyver, visszaélni vele nem hiba, hanem bűn.'"
