Október elején szokatlan lépésre szánta el magát a ferencvárosi Fidesz: vállaltan politikai bosszú miatt elvették két ellenzéki és egy kormánypárti önkormányzati képviselő bizottsági tagságát. A fideszes politikus azért kapta a büntetést, mert állítólag sokat hiányzott – őt minden bizonnyal csak beáldozták –, míg az Együtt színeiben politizáló Baranyi Krisztina és az LMP-s Jancsó Andrea azzal húzhatta ki a gyufát, hogy túl sok gyanús kerületi ügyben emelték fel a szavukat nyilvánosan is. Bácskai János (Fidesz) polgármesternek elege lett az őt is érintő botrányok miatti médiafelhajtásból, és a kerületi többség egyebek közt azzal indokolta a szigorú döntést, hogy Baranyiék sokszor mindenféle alap és pontos tájékozódás nélkül beszélnek Ferencváros kétes ügyeiről – amelyek egyébként a kerületi vezető szerint nem is léteznek.
A bizottsági helyüktől megfosztott képviselők ugyanúgy betekinthetnek az iratokba, beülhetnek bizottsági ülésekre, mint eddig, viszont a képviselői tiszteletdíjuk jelentős részét megvonták tőlük: bruttó 223 ezer helyett már csak 135 ezer forint jár a munkájukért. Ha a megfélemlítés volt a céljuk Bácskaiéknak, az bizonyosan nem fog működni: Baranyi Krisztina és Jancsó Andrea is közölte, folytatják a zűrös kerületi ügyek feltárását.
És ilyen ügyek folyamatosan akadnak; ezeket – részben a két ellenzéki képviselő információira is hivatkozva – több lap feldolgozta, a legalaposabban a 444.hu cikksorozata. A legnagyobb visszhangot kiváltó visszaélésgyanúk – az Illatos úti szennyezés után – a kerületi parkolási rendszerrel és az önkormányzati ingatlanok bérbeadásával és értékesítésével kapcsolatban merültek fel, de a kerületi fideszes vezetés arra sem lehet büszke, hogy nemrég kaptak egy 325 millió forintos bírságot közbeszerzési szabálytalanságok miatt. (A legérdekesebb visszaélésgyanúkat a Hasít a NER, dagadnak a zsebek című keretes írásunkban részletezzük.)
Ne szólj be!
A bizottsági kizárásokat magyarázó közleményben az is szerepel: elfogadhatatlannak tartják, hogy „a nevezett képviselők számára fontosabb volt a kerület lejáratása ahelyett, hogy az érintett ügyekben az önkormányzatiság keretei között próbáltak volna megoldást találni”, és „több évtizedes politikai szokásjogon alapuló kultúrát vettek semmibe”. Ez nagyjából annyit tesz, hogy az Együtt és az LMP kerületi politikusának nem lett volna szabad házon kívül beszélni arról, hogy a Ferencvárosban elherdálják a közvagyont. Csakhogy például Baranyi Krisztina évek óta folyamatosan felhívja a figyelmet a testületi üléseken is a legégetőbb problémára, de a polgármester és a fideszes többség rendre leszavazza az ellenzéki képviselőt, sőt – az ülések jegyzőkönyveinek átolvasása után kijelenthető – gyakorlatilag hülyének nézi és lekezeli.
| ||
2010 előtt tényleg létezett a IX. kerületben egyfajta „politikai szokásjog”, ami az adott helyzet következménye volt: mivel az egyik oldalnak sem volt biztos többsége, érdekük volt a kooperáció, ha egyről a kettőre akarnak jutni. Ezért is lehetett a kilépéséig SZDSZ-es kerületi vezető, Gegesy Ferenc egyik helyettese a fideszes Bácskai János, a jelenlegi polgármester. A korábbi, együttműködésen alapuló rendszert éppen Bácskai rúgta fel 2010 után, amikor a neki nem tetsző aktív ellenzéki képviselő(ke)t a testületi üléseken próbálta nevetség tárgyává tenni, a felhozott problémákat pedig bagatellizálta. A 2010 és 2014 közötti időszakban elsősorban az LMP-s Csárdi Antallal vívott csörtéket a polgármester, azokat is a már akkor gyanús parkolási rendszer miatt, 2014 után pedig Baranyi Krisztina lett a Fidesz fő ellensége. A testületi üléseken inkább visszahúzódó Jancsó Andrea pedig az önkormányzati ingatlanok értékesítése ügyében feltárt részletek közlése miatt került a célkeresztbe.
Elsőre furcsának tűnhet, hogy az ellenzék közül csak két képviselővel van baja a kerületi vezetésnek, hiszen a 17 fős testületben van még két MSZP-s, egy független és egy jobbikos tag is. Ám valamiféle nyíltan nem deklarált együttműködés rajzolódik ki elsősorban is a két szocialista, illetve a volt DK-s, most már független városatya és a kormánypárti többség között. Hidasi Gyula, Intzoglu István és Pál Tibor tartózkodott október 5-én, amikor a képviselő-testület Baranyi Krisztináék kizárásáról szavazott, és hozzá sem szóltak a zárt ülésen tárgyalt napirendi ponthoz. Viselkedésük csak a kívülállóknak lehetett meglepő – legalábbis erről számoltak be a kerület politikai viszonyait ismerő forrásaink, amikor jelenlegi és egykori képviselők, városházi alkalmazottak, továbbá belsős dokumentumok, jegyzőkönyvek segítségével próbáltunk utánajárni annak, mi zajlik a kerületi képviselő-testületben. Az együttműködésnek semmilyen írásos formájára nem leltünk, az viszont biztos, hogy a Fidesznek – néhány kisebb érdekellentéten túl – Ferencvárosban nem kell félnie a szocialista ellenlábasaitól. Mi több, ha nagyon kell, az MSZP támogatására is számíthat. A viszonzás sem marad el: tanácsnoki helyek, szokatlan kedvezmények és szívélyes hangvétel a jutalom.
Ellenzéki tanácsnok
A jelenlegi politikai helyzet megértéséhez 2010-ig érdemes visszamenni, amikor az önkormányzati választáson a fideszes Bácskai János az MSZP-nek köszönhette a győzelmét. A kerületet már régóta irányító Gegesy Ferenc egy helyi civil szervezet színeiben indult újra, és ő tűnt a legesélyesebbnek úgy is, hogy borítékolható volt: a képviselői helyek többségét elviszi a Fidesz. Az akkori kerületvezető kihívója Bácskai János lett, és a szocialista Pál Tibor is beszállt a versenybe. Pál 1990 óta tagja Ferencváros képviselő-testületének, többször is volt Gegesy alpolgármestere. Próbálkozása érthetetlen volt, hiszen semmi nem utalt arra, hogy komoly esélye lehet. Föllépése viszont egy csapásra javította Bácskai pozícióját, hiszen szavazatokat elsősorban Gegesy támogatói közül szerezhetett. Pál Tibort az MSZP központi vezetése is próbálta lebeszélni az indulásról, információink szerint még a voksolás előtti napokban is személyesen győzködték, de nem lépett vissza: 14,6 százaléknyi szavazatot vitt el, míg Bácskai végül kevesebb mint 7 százalékponttal előzte meg Gegesyt.
Az első fideszes önkormányzati ciklusban a testületi ülések jegyzőkönyvei szerint kisebb ügyekben akadtak ugyan nézeteltérések a három MSZP-s politikus és a kormánypárti többség között, de a legfontosabb témákban nem voltak látványos összezörrenések. Pedig már akkor is lehetett látni, hogy a parkolási bevételek átjátszása százmilliós hátrányt okoz a kerületnek, de ezt jószerivel csak az LMP-s Csárdi Antal tette szóvá. A pénzügyi és ellenőrzési bizottság elnöke, Pál Tibor kezdetben finom kritikákat fogalmazott meg a tervezett parkolási bevétel elmaradása miatt, de igazából sem ő, sem a másik két szocialista nem állt bele az ügybe. Pedig ők is tudták, hogy ez a szisztéma bűnrossz.
Az előző ciklus egyik legmeglepőbb szocialista húzása akkor volt, amikor a kerület új közbeszerzési szabályzatát tárgyalták és fogadták el 2011-ben. Ebben az is szerepelt, hogy a pénzügyi és ellenőrzési bizottság elnöke (vagyis akkor Pál Tibor) automatikusan minden közbeszerzésben közreműködhet, nyomon követheti a folyamatokat. A szocialista politikus azonban közölte, ő nem szeretne ebben részt venni, majd ajánlott maga helyett egy fideszes képviselőt.
A 2014-es választások után sem változott a testület összetétele, noha Bácskai ezúttal csupán 1,31 százalékponttal előzte meg az ismét próbálkozó Gegesyt (44,45–43,14) aki ugyan nem kapott szocialista ellenfelet, de volt LMP-s polgármesterjelölt (4,5 százalékot gyűjtött). Ráadásul a közös ellenzéki kampány során Gegesy többször is arra gyanakodott, hogy néhány kerületi MSZP-s valamiért nem áll igazán mellé; például a szocialisták egyik önkormányzati képviselőjelöltje nem volt hajlandó a saját szórólapjaival együtt terjeszteni Gegesy kampányanyagait, és egy helyi forrásunk arról is beszámolt, hogy egy kerületi MSZP-s megbeszélésen elhangzott, nem biztos, hogy jó nekik, ha újra Gegesy lenne Ferencváros polgármestere.
A fideszes túlsúly mellett 2014-ben végül Baranyi Krisztinán, Jancsó Andreán és egy jobbikos képviselőn kívül két MSZP-s, illetve egy DK-s jutott be a testületbe. Pál Tibor továbbra is – egyetlen ellenzéki elnökként – a pénzügyi és ellenőrzési bizottság élén találta magát, a szocialisták pedig két fővel is frakciót alakíthattak. Ez azzal az előnnyel jár, hogy az önkormányzat fizet nekik egy titkárt, és kapnak egy irodát is. Később a kerületi közgyűlés szervezeti és működési szabályzatának módosításával is jól járt az MSZP: a polgármester javaslatára visszahozták a tanácsnoki pozíciókat, amelyeket nem sokkal korábban, 2014-ben törölt el a testület. Akkor Bácsai János azt mondta, hogy „a tanácsnoki intézmény nem feltétlenül szükséges, de ha lesz olyan tevékenység, személy, aki megfelel ennek a kritériumnak, akkor azonnal módosítani fogjuk. Fordítunk a reláción, kabáthoz választjuk a gombot, és nem fordítva”. Tanácsnoki pozíciókat elsősorban akkor osztogatnak, ha van egy-egy olyan speciális terület, amelyre az átlagnál több figyelmet kívánnak szentelni, de sok helyen ez a politikai jutalmazás egyik bevett formája. 2016 novemberére meglettek a „gombok”, a három tanácsnoki pozícióból az egyiket egy fideszes képviselő kapta, a másikat a szocialista Pál Tibor, a harmadikat Intzoglu István. Utóbbi azután, hogy bejelentette: ő már nem DK-színekben politizál tovább, hanem függetlenként.
Intzoglu István korábban szocialista képviselő volt a kerületben, de 2010-ben nem jutott be. A jelenlegi ciklus mandátumát egyéni körzetben szerezte. Úgy tudjuk, a politikus először a polgármesterhez ment, hogy bejelentse neki, a DK-val végzett, és csak ezután közölte döntését a párt budapesti vezetésével. Később tanácsnoki pozíciót kapott, és az ezzel járó havi plusz 67 ezer 637 forintot. Amikor megkerestük, a képviselő nemigen tudott választ adni arra, miért lett független, majd megjegyezte, ő konstruktív ellenzéki szeretne lenni, távol áll tőle Baranyi Krisztina stílusa. Amikor felvetettük neki, hogy a kerületi pletykák szerint 2019-ben fideszes támogatással indulhat a körzetében, azt mondta, minden elképzelhető. Akik támogatják az elképzeléseit, azokat szívesen fogadja, mert ő csak „ügyek mentén politizál”. Azt is megkérdeztük tőle, hogy miért nem állt az LMP és az Együtt képviselője mellé, amikor kizárták őket a bizottságból, amire úgy reagált: ő nem akart ebbe beleszólni, intézzék el egymás között Baranyiék és Bácskaiék. (Miután cikkünk megjelent a nyomtatott Magyar Narancsban, Intzoglu István jelezte lapunknak: szerinte a tanácsnoki kinevezéséhez egyáltalán nincs köze annak, hogy szakított a DK-val, és kilépési szándékát azelőtt jelentette be a párt kerületi tagságának, hogy erről tájékoztatta a polgármestert.)
Egy hajóban
Amíg Intzoglu inkább csendben asszisztál, Pál Tibor az utóbbi években többször is nyíltan támogatta a polgármestert vagy a fideszes vezetést. A szocialista politikus az előző ciklusban egy darabig, ha enyhén is, de kritizálta a parkolási rendszert. 2014-ben az akkori három MSZP-s közül ketten – Pál Tibor nem volt ott az ülésen – tartózkodtak, amikor a parkolási szerződés felmondásáról szavaztak, noha több fideszes is átszavazott (azaz a szerződés fölmondására voksolt), és a szocialista igenekkel változhatott volna a helyzet. Több mint két és fél éve Pál Tibor és MSZP-s képviselőtársa már nem is tartózkodott; simán leszavazták, hogy szerződést bontsanak a parkolásért felelős kft.-vel. Az utóbbi időszakban már hozzá sem szól az ellenzékiek többsége a parkolási témához, Baranyi Krisztina felvetéseit pedig általában tereléssel vagy személyes támadásokkal rendezi le a polgármester. Egy 2016-os ülésen Pál Tibor közölte: „Polgármester úr, nem egy sorban állunk, de egy hajóban vagyunk. Az a célunk, hogy Ferencváros épüljön, fejlődjön, szépüljön és gazdagodjon.” Majd hangsúlyozta, hogy boldog, mert bővült néhány területtel a parkolási övezet. Bácskai a válaszát ezzel kezdte: „Pál Tibor képviselőtársam teljesen konstruktív ellenzékiséget sugallván azzal kezdte, hogy egy hajóban állunk, van, aki áll a hajóban, én evezni szoktam. Ez a mi értékrendünk.” Azt, hogy Pál és Bácskai nem lehetnek annyira rosszban, az is sejteti, hogy a polgármester tavaly a képviselő-testület akkori tagjai közül csak a szocialista önkormányzati képviselőt vitte magával New Yorkba, ahol a ferencvárosi tömbrehabilitáció miatt átvehettek egy rangos építészeti díjat.
A szocialista Pál Tibor volt az, aki többször is javasolta, hogy alakítsanak ki parkolót a népszerű szabadtéri szórakozóhely, a Budapest Park helyén. Idén májusban ismét téma lett az elképzelése, de az össznépi felháborodás miatt a Fidesz közölte, hogy nem lesz ott semmilyen parkoló. Végül a ferencvárosi önkormányzat kiadott egy közleményt, amelyben azt írták: Bácskai János polgármester nem támogatja az ötletet. Holott Pál Tibor egy korábbi felvetésére egy 2015. februári testületi ülésen ezt mondta a kerületi vezető: „Azon leszek, hogy minél előbb parkolási övezet legyen a Budapest Park területén – ami kb. 400 parkolóhelyet jelent –, még ha ez a fiatalság szórakozásának a rovására is lenne.” Ujhelyi István, az MSZP akkori alelnöke a saját Facebook-oldalán emiatt azt írta, hogy „a ferencvárosi képviselőnk nem egyenlő az MSZP-vel!”, és hogy „Tibi és a helyi Fidesz keressen más »nünükét« magának”.
Megkerestük Pál Tibort is, akivel a kerületi ügyekről és arról szerettünk volna beszélni, mivel magyarázza, hogy a ferencvárosi MSZP ennyire simulékony. A szocialista politikus nem akart személyesen beszélgetni, de még telefonon se nagyon. Azt kérte, írásban küldjük el neki a kérdéseinket. Mielőtt válaszolt volna, írt egy e-mailt, hogy csak akkor küldi el a reagálását, ha azt teljes egészében, az összes kérdéssel és válasszal együtt, kommentár nélkül hozzuk le.
| Hasít a NER, dagadnak a zsebek Az elmúlt időszak legnagyobb visszhangot kiváltó ferencvárosi ügyei elsősorban a parkolási szerződések és az önkormányzati ingatlanok miatti esetek voltak. Utóbbiak lényege, hogy – néhány más kerülethez hasonlóan – Ferencvárosban is nagyvonalúak egymással a Fidesz–KDNP képviselői: lelkiismeret-furdalás nélkül osztogatják maguknak, rokonaiknak, barátaiknak vagy egyes hivatali dolgozóknak az önkormányzati lakásokat. Több fideszes képviselő is kapott önkormányzati lakást; volt olyan, aki úgy, hogy a nagymamája nevével pályázott, majd azt mondta, a nagyi nem tudott beköltözni, így hát mentek ők a családdal. Az igazi biznisz azonban nem a bérlés: sokszor a bérleti joggal együtt jár az a lehetőség is, hogy a szerencsés pályázó a piaci alapon felbecsült érték feléért megveheti az ingatlant. Több esetben már maga az értékbecslés is gyanúsan alacsony összeget hoz ki: volt olyan lakás, amelyet 13,3 millió forintra becsültek fel, majd ennek a feléért tudta megvenni a kerületi turisztikai információs központ vezetője úgy, hogy az önkormányzattól fizetési haladékot kapott. Időközben ugyanez a lakás felkerült az egyik ingatlanértékesítő oldalra, ahol 31–32 millió forintért árulták, így – még ha a vevők alkudtak is – több mint 20 millió forint nyereséget termelhetett. Ennél is többet kaszálhatott Bácskai János fideszes kerületvezető titkárnőjének a rokona, aki egy hasonló eljárás végén egy Ráday utcai ingatlant adott tovább 40 milliós haszonnal. Ez kétségkívül jó üzlet, de nem az önkormányzatnak. Ez a ferencvárosi gyakorlat lehetővé tette egy kiváltságos réteg számára, hogy jókora hasznot húzzon a közvagyonból. Az Átlátszó szeptemberi összesítése alapján Ferencváros az elmúlt két és fél évben 94 lakást adott el fél áron vagy annál is olcsóbban. Összesen majdnem 1,4 milliárd forint értékű ingatlantól váltak meg úgy, hogy ezért csak 668,5 millió forintot kértek, tehát a vevők több mint 722 millió forint kedvezményt kaptak úgy, hogy 55 esetben részletfizetés is járt az olcsó ingatlan mellé, így azok értékét sokszor csak 15 év alatt kell kifizetni. Több esetben offshore hátterű cégeknek is értékesítettek más, beépíthető kerületi ingatlanokat. Olykor mélyen áron alul – e vállalkozásoknál rendre feltűnik egy ukrán származású férfi. Az egyik tavalyi ügyletnél Baranyi Krisztina és Jancsó Andrea is felhívta a figyelmet, hogy az nagyon nincs rendben. Erre az Együtt képviselőjét a kerületi vagyonkezelő egyik munkatársa felszólította, hogy törölje az erről szóló Facebook-posztját, majd be is perelték Baranyit – a pert azonban elveszítették. A sokszor nehezen átlátható ingatlanértékesítéseknél talán súlyosabb ügy a kerületi parkolási rendszer körüli balhé. 2010 óta – amikor ez még 200 millió forintnál is magasabb nyereséget hozott az önkormányzatnak – sikerült úgy átalakítani a parkolás üzemeltetését, hogy mára már annak is örülhet a kerület, ha nem veszteséges ez az ágazat. Pedig növekedett a parkolási terület és a díjazás is magas: van, ahol 400 forintnál is többe kerül egy óra úgy, hogy hétköznapokon este 8-ig kell fizetni. Az önkormányzat látszólag szándékosan tette egyre átláthatatlanabbá a parkolást. A IX. kerület 2010-ben, amikor a Fidesz átvette a hatalmat – ahogy arra a 444.hu is rávilágított –, szinte azonnal átalakította az azelőtt jövedelmező rendszert, a működtetést átadták alvállalkozóknak, amelyek létrehoztak egy projektcéget, a Fer-Park Kft.-t. A parkolás később betagozódott a ferencvárosi vagyonkezelő alá. Baranyi Krisztina kiszámolta, hogy ezzel annyira rosszul járt a kerület, hogy egy parkolóhely havi fenntartása 9127 forintjába kerül Ferencvárosnak, míg például ez az összeg Erzsébetvárosban 3843, Józsefvárosban 4455 forint. Ennek ellenére a – kerékbilincselés bevételei nélkül számítva – szinte veszteséges parkolási rendszer máig él és virul Ferencvárosban, a kerületi többség néhány ellenzékivel kiegészülve nem bontja fel a szerződést. A parkolásból származó bevételeket az a Borsi Imre kezelte, aki érintett egy korábbi budapesti parkolási botrányban. A vád szerint 2006 és 2011 között 3 milliárd forintnyi vagyoni hátrány érte a Fővárosi Önkormányzatot, és ebben az ügyletben lehetett szerepe Borsinak is. |
