"Lajos csak röhögött az egészen, amikor meghallotta, hogy hírbe hozták a Molnár János-barlanggal, hogy a Közgép meg akarná szerezni" - idézte föl a Narancsnak Müllner László a főnökeként emlegetett Simicska Lajossal történt közelmúltbeli találkozását. A gyerekkora óta búvárkodó Müllner cégét, a titkári és fordítói főtevékenységgel alapított Architeuthis Dux Bt.-t a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KTVF) jóváhagyásával a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) januárban bízta meg a fokozottan védett Molnár János-barlang állapotfelmérésével. Májusban Müllner 2017-ig szóló kutatási engedélyt is kapott a hatóságtól.
Beszélt, nem beszélt
A Rózsadomb alatt húzódó, jórészt víz alatti járatokból álló képződmény a Föld legnagyobb hévizes barlangjaként szerepel az UNESCO-világörökség javaslati listáján. A barlangból már hónapokkal ezelőtt kizárták a barlangrendszert 2002-től 6,5 km hosszan felfedező Gyurka Zsolt barlangi búvár kutatásvezető-helyettest. Csoportja kutatási engedélyét a felügyelőség a múlt szeptemberi halálos baleset miatt azonnal felfüggesztette. (Az egyik merülést követően egy 37 éves búvár holtan esett össze.) A barlang bejárati ajtaját a felügyelőség lezárta, a kutatócsoport vezetőjét, Kalinovits Sándort félmilliós bírsággal sújtották a kifogásolt merülési terv miatt. (A Magyar Búvár Szakszövetségnek az ügyben lefolytatott vizsgálata szerint a kialakult egészségkárosodás nem hozható összefüggésbe merüléstervezési vagy -végrehajtási hibával.)
Gyurka és Müllner a kétezres évek elején együtt merült a Molnár János-barlangban. Müllner is aktívan részt vett a felfedezésben; egyébként Gyurkától kapta alapfokú barlangi búvár minősítését. Ma viszont már nincsenek beszélő viszonyban.
Gyurka Zsolt, aki több mint 1500 merülést hajtott végre a világon egyedülálló barlangban, az Atlantisz Búvárkör képviseletében több hónapja adott be új kérelmet, amit a hatóság elutasított. Fellebbezésére választ nem kapott, ezért bírósághoz fordul. A KTVF-nél azt közölték lapunkkal, hogy Gyurkáék a hiányzó nemzeti parki hozzájárulás miatt nem kaptak engedélyt.
Januárban a felügyelőség ismét engedett búvárokat merülni, a DINPI megbízta Müllner László cégét a barlang állapotfelmérésével. Dolla Eszter, a KTVF igazgatója az engedély kiadásának indoklásában arra hivatkozott, hogy a merülések az állapotfelmérés mellett a barlangszakaszokban található műtárgyak és eszközök leltárba vételét is szolgálják. Müllner László azt állította lapunknak, hogy nem akarták Gyurkát kihagyni a kutatásból: megkeresték, de nem akart együttműködni velük. Gyurka szerint senki nem kereste meg, Müllner egyszer említette neki telefonon, hogy beszélni akar vele.
Gyurka Zsolt a Magyar Narancsnak körülbelül százötvenmillió forintra becsülte a barlangra fordított munkának, a beépített és felhasznált eszközöknek az értékét. "Ha ma valaki hozzá akarna látni, az a munka, amit mi tizenkét év alatt elvégeztünk, nagyjából ennyibe kerülne neki" - mondta lapunknak. Müllner ezt vitatja, szerinte nem lehet elkülöníteni, hogy a kutatásban részt vevő búvárok, köztük ő is, hány forintot áldoztak a barlang feltárására. "Valóban sokba kerül a felszerelés, a gázok meg a többi, de mint minden ilyen jellegű kutatásnál, ezt mindenki saját maga finanszírozza. A barlangászok sem fizettetik ki az overalljaikat és az elhasznált karbidot. A szerződésükben egyértelműen le volt írva, hogy semmilyen követelésük nem lehet" - emlékeztetett Müllner, aki októberben szintén a kutatásból kizártak közé került; májustól viszont már ő vezeti a munkát.
Kő a víz alatt
"Tavaly május közepén keresett meg az Orbán Viktor miniszterelnök testvérét, Győzőt is oktató búvár, Hosszú Attila, hogy vegyek részt a barlanggal kapcsolatos munkákban. Azt mondta, befolyásos emberek szeretnék a hasznosítást elintézni, infrastruktúrát létesíteni. Azt nem nevezte meg, kikről van szó. Felajánlotta, lehetek főnök, kutatásvezető, ehhez viszont nem kell semmit sem tennem - emlékezett vissza Gyurka. - Két kérdésem volt. Mi lesz erre a garancia? Azt mondta, semmi. Mi lesz az addig befektetett értékkel? Azt felelte, azt ti már rég lelaktátok." Megkerestük Hosszú Attilát is, aki nem emlékezett a Gyurkával való találkozásra. (Azon kérdésünkre, hogy valóban segédkezett-e Orbán Győzőnek a tengeri merülésekben, a búvárkodás kitanulásában, Hosszú úgy válaszolt: ez már közelebb áll a valósághoz.)
Hosszú Attila szerint a barlangnál arról kellene beszélni, egy évtizeden át hogyan lehetett ott feketemerüléseket végrehajtani. Ő először 2000-ben fizetett, aztán több alkalommal is; egy merülés 11 ezer forintba került. Az interneten is látott toborzó hirdetéseket, személy szerint több búvárt ismer, aki bíróság előtt is vallaná, hogy számla nélkül fizetett a merülésekért. Ráadásul szerinte a Molnár János-barlangot nem látták el a szükséges feltételekkel. Amikor fölvetettük, miért nem tett följelentést emiatt, azt felelte: ez egyik búvárnak sem állt érdekében, hiszen akkor senki se merülhetett volna többet. Úgy véli, a felügyelőség ezt elégelte meg, amikor nem adott engedélyt Kalinovits Sándornak és Gyurka Zsoltnak. Gyurka lapunknak cáfolta, hogy pénzt kért volna a merülésekért, és azt is, hogy Kalinovits tőle pénzt kért volna ugyanezért. Ha valaki elfogadhatott pénzt - már ha -, az legföljebb a merülések aktuális vezetője lehetett, de ő ilyennek nem volt tanúja. Arról viszont van tudomása, hogy több olyan búvár nevével találkozott a Müllner László számára kiállított kutatási engedélyben, akik akkoriban merülésvezetőként dolgoztak a barlangban. Müllner ezt cáfolta, és nem tudta megerősíteni, hogy valaki pénzért merült volna.
A barlang levegős részeit kutató, a Kessler Hubert termet feltáró (és azt a tanáráról elnevező) Adamkó Péter barlangászt, a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület (RKBHSE) vezetőjét hónapokkal később zárták ki a barlangból. Ehhez Müllnerék januári állapotfelmérése teremtett alapot: a KTVF február 24-én vonta vissza a rózsadombi barlangászok kutatási engedélyét, ugyancsak a vagyonkezelő DINPI visszavont hozzájárulási engedélyére hivatkozva.
A DINPI által a felügyelőség rendelkezésére bocsátott állapotfelmérési dokumentáció szerint a Kessler Hubert terem aljzatán kb. 3,2°3,6 m területen bontásból származó, hozzávetőlegesen 5-6 köbméter törmelék található. A felügyelőség az 1996. évi, a természet védelméről szóló törvényre hivatkozva megállapította: a barlangászok által végzett kutatási tevékenység a barlang természetes állapotában kedvezőtlen változást idézett elő, így annak további kutatása a természetvédelmi célokkal ellentétes. A felügyelőség szerint nem is tehettek mást a törvény betűje szerint, mint hogy visszavonják Adamkóék kutatási engedélyét.
Adamkó Péter jogtalannak, Gyurka Zsolt nevetségesnek és mondvacsináltnak tartja a határozatot. Utóbbi szerint a cél az, hogy mindenkit eltüntessenek a barlang közeléből, akinek rálátása lehet arra, mi folyik ott. Adamkó választ vár arra, miként tudták megállapítani a 12 méter mély terem alján a helyenként 8-10 méter vastagságú, összesen 250 köbméternyi törmelékből, melyik az az 5-6, ami bontásból származik - ami egyébként sem idegen anyag, hiszen a barlang falából származik. A Kessler Huber terem is úgy keletkezett, hogy tízmillió éve leszakadt a mennyezete. Abban a barlangászok teljesen biztosak, hogy mélységben nem zavarja a faltörmelék a közlekedés és a munkavégzés biztonságát. Azt végképp nem értik, miért vonták vissza a Kessler Hubert terem szomszédságában található, de attól elkülönülő Szent Lukács-barlang oldalági kutatási engedélyét is. Gyurka Zsolt szerint a bontott kőzetet csak úgy lehet azonosítani (ti. hogy ki után maradt), ha azon kimutatják a fúróhegyek nyomát, ami viszont az ottani látási viszonyok miatt képtelenség. A KTVF igazgatója viszont arról tájékoztatott, hogy az állapotfelmérés fényképes dokumentációja igazolja a tényállást. Müllner László közlése szerint azonosítani tudtak olyan kőzetdarabokat, amelyeken robbantásra utaló fúrásnyomokat, az egyikben pedig gyutacsot találtak. Müllner elképesztőnek tartja, hogy a gyönyörű terem közepén ott hagyták a törmeléket. Adamkó viszont állítja, nem robbantottak, csupán kőzetet repesztettek.
Miért most?
Adamkó Péter különösnek tartja, hogy a nemzeti park és a felügyelőség éppen most lép fel ilyen vehemensen a barlang érdekében - eddig évekig nem mutatott érdeklődést, munkájukat egy fillérrel sem támogatta. Az Adamkó vezette barlangászok és a hozzájuk csatlakozott egri bányászok három hónapon át építették a tárót - ennek végén került a falból törmelék a vízbe -, hogy aztán 2008 decemberében bemutathassák a világszenzációnak számító felfedezést, amelynek addig csak a víz alatti részét ismerték. Ekkor ismerhette meg a nyilvánosság a világ legnagyobb 27 fokos termálvizes, 20-25 méter magas, kupola alakú termét, amit mesterséges vágattal értek el. Láng Zsolt (Fidesz) II. kerületi polgármester és Szabó Imre (MSZP) környezetvédelmi miniszter együtt fürdött a sikerben a sajtó előtt. A miniszter egymillió forintos támogatást jelentett be a további munkálatokhoz, de ez beváltatlan ígéret maradt.
A felügyelőség május 10-én 2017-ig szóló kutatási engedélyt bocsátott ki Müllner László kutatásvezetőnek és csapatának. Tagjai között van a szintén a Közgépnél dolgozó okleveles környezetmérnök, Lencsés Edina, Müllner párja és Hosszú Attila is. Az egyik kutatásvezető-helyettes Spanyol József, a néhai ÁPV Rt. igazgatótanácsának tagja, akit a Tocsik-perben egy év - két év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítéltek hanyag kezelés miatt. Spanyol József a Narancsnak a következőket nyilatkozta: "A Molnár János-barlang feltárásában 2004 óta veszek rész, azt hiszem, itt is jelentős munkát végeztem az elmúlt években, ezenkívül talán nem elhanyagolható információ, hogy víz alatti barlangkutatóként 10 ország mintegy 50 barlangjában fordultam meg. A világ minden jelentős barlangkutató csapatával dolgoztam már együtt. Jelenleg, azt hiszem, én vagyok az ország legmagasabban képzett barlangibúvár-oktatója. Ezek az információk szorosabban kötődnek a témához, mint egy 16 évvel ezelőtti koncepciós per."
Az engedélyezett szakemberek sorában szerepel Bognár Csaba mikrobiológus, tudományos főmunkatárs, aki a felügyelőségnek már jelezte: visszaéltek a nevével. A kutatásban részvételhez, az engedély kikéréséhez nem igényelték a hozzájárulását, tevékenységét továbbra is az RKBHSE tagjaként végzi. A hatósággal közölte, levelét tekintsék úgy, mint a kiadott engedéllyel szembeni fellebbezést, s ha kell, kész a Fővárosi Főügyészséghez fordulni panaszával. A KTVF igazgatója a Narancsnak kifejtette: az engedélyt Müllner László nevére állították ki, és bár a kutatásban részt vehetnek az általa meghatározott és előre megadott személyek, "részvételük az engedélyezett tevékenységben nem kötelező". Müllner lapunknak azt állította, rendelkezik Bognár kutatási tervével, de kész kihúzni őt a listáról.
A kutatási engedély egyébként nem jogosít fel barlangi túravezetésre, de még kutató feltárásra sem. "Akkor ez mire vonatkozik?" - teszi fel a kérdést Adamkó Péter. Szerinte másra nem jó, mint merülés engedélyezésére. Dolla Eszter elismerte, a kutatási engedély feltáró kutatásra valóban nem vonatkozik, de például dokumentálásra, mintavételezésre igen. Kutatáshoz egyébként nem adhatta volna meg a felügyelőség Müllnernek az engedélyt, mivel nem rendelkezik barlangi kutatásvezetői minősítéssel. Igaz, adható felmentés; az igazgatóság a barlang és a kutatás jellegére, a kutatásért felelős személy egyéni felkészültségére, tapasztalatára és szakképzettségére tekintettel teheti ezt meg.
Búvár kend?
Fotó: Kis Péter
Budapest nem adná
Müllner kutatási céljairól azt mondta lapunknak, biztonságossá akarják tenni a barlangot a búvárok számára, mert sok eszköz már használhatatlan. Meg akarják tisztítani az ott hagyott tárgyaktól, műszaki hulladéktól, és végre el akarják készíteni és közzétenni a barlang térképét. Az eddigi kutatás eredményei szerinte nem voltak rendesen publikálva, ezért írásos fotó- és videodokumentációkkal tennék ismertté ezt az egyedülálló természeti kincset.
Gyurka szerint viszont "a barlangban kiépített vezetőkötél-rendszer a maga nemében egyedülálló, csodájára jártak a világ minden részéről itt merülő barlangi búvárok. Egy helyen van elszakadva az István terem irányában, de ez egy ritkán merült rész". Gyurka és a barlangászok folytatnák a felfedezést, és semmiképpen nem tennék turisztikai célponttá: meggyőződésük, hogy nagyszámú merülés esetén óhatatlanul kárt okoznak a barlangban, a turistabúvárokat és a merülés vezetőjét képtelenség egyenként ellenőrizni.
Pedig az események a turisztikai célú hasznosítás irányába haladnak, erről Füri András, a nemzeti park igazgatója is beszámolt. A Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályának vonatkozó határozata engedélyezte a park számára a barlang "víz alatti szakaszainak búvárturizmus és búvároktatás célú hasznosítását". Az előkészítés keretében volt szükség a hasznosításban érintett barlangszakaszok ellenőrzésére, állapotfelmérésére.
A barlanghoz, illetve a meleg vizéhez kapcsolódó turisztikai hasznosítás nem új keletű elképzelés. A Dakar-raliról ismert Szalay Balázs autóversenyző a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt.-vel 2006-ban alapított projektcéget a hőforrásra épített áltörökfürdőre: fürdőszállót, konferenciatermet, éttermet álmodtak a Frankel Leó utcába 800 millió forintos fejlesztés keretében. A BGYH a területet 25 évre szóló koncesszióba adta volna. A hasznosítást a barlangot féltő barlangászok és búvárok kezdettől támadták, évek óta húzódó pereskedés kezdődött, aminek ma sincs vége (lásd: Közös víznek szúrós a szaga, Magyar Narancs, 2008. november 27.). Annyi eredménye mindenesetre lett, hogy Szalayék kiszálltak, a BGYH tavaly kivásárolta a Malomtó Törökfürdő Projekt Beruházó Kft.-ből üzlettársait. Ma már a BGYH-é a teljes projektcég. Szőke László, a BGYH vezérigazgatója az év elején úgy nyilatkozott, bár az építési jogosultsággal a cég rendelkezik, nem tervezik megvalósítani a 17 szobás szállodát és a fürdő felújítását, újranyitását sem. A Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkárságával ugyanakkor "közösen gondolkodnak". A Narancs úgy tudja, a minisztérium bemutató búvárközpontot látna szívesen a fővárosi ingatlanon. Városházi forrásaink szerint a kormány ingyen szeretne hozzájutni a területhez és az építési joghoz, aminek a főváros határozottan ellenáll. A barlangászok bíróságon támadják meg ezt a tervezett hasznosítást is.
