Április 2-án ritka egységben, 304 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett fogadta el a parlament az ún. hungarikumtörvényt; a jelen lévő MSZP-képviselők is igent nyomtak, noha a többség az összes - a törvényt lényeges pontokon módosítani kívánó - javaslatukat leszavazta. Így a jogszabálynak mindössze egyetlen komoly kritikusa maradt: maga a Hungarikum Szövetség, az ügy fő kezdeményezője, szervezője és lobbistája.
Az LMP agrárpolitikusa, Szabó Rebeka sem gondolja úgy, hogy a törvény - a kormánypárti nyilatkozatok szerint keretjogszabály, melyet majd a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályok töltenek meg igazi tartalommal - menthetetlenül rossz lenne. Nem tűnik ugyanakkor alaptalannak egyik forrásunk vélekedése, miszerint a nagy egyetértés inkább az ellenzéki pártok óvatoskodásának tudható be: egyikük sem merte vállalni azt, hogy egy ilyen, könnyen szimbolikussá váló ügyben nemmel szavazzon, hiszen a kormánypárti propaganda azonnal rásütötte volna a "nemzetietlenség" bélyegét.
Jött az állam
A hungarikumnak mint nemzetközileg is respektált védjegy megteremtésének a története az ezredforduló előtt kezdődött, de 2002-ben az Országgyűlés is létrehozta saját hungarikum-munkacsoportját - ez ugyan nem sokkal később csendben meg is szűnt, de 2009-ben hungarikumbizottságként feltámadott.
A kezdeti civil szerveződéseket és a hungarikumok ügyét a nemzeti érzések húrjait pengető jobboldali erők az elmúlt években szívesen támogatták - elsősorban Lezsák Sándor, a Fideszen belül a Nemzeti Fórum névvel megkülönböztetett politikai formáció vezetője. Ám Lezsák - az említett hungarikum-munkacsoport elnöke - mindinkább a háttérbe húzódott, s a törvény-előkészítéssel járó aprómunkát és az abból adódó nem kevés konfliktust inkább kvázihelyettesére, a szintén nemzeti fórumos Horváth Zsoltra hagyta. Ő maga inkább csak nyilvános rendezvényeken dicsért meg egy-egy nemzetiszínű szalaggal átkötött sódart, kürtőskalácsot, Miska-kancsót.
A hungarikumtörvény alakulását ismerő forrásaink ugyanakkor biztosak benne: Lezsáknak döntő szerepe volt abban, hogy végül ezt az elveiben és működésében szerfelett homályos, minden civil kontrollt vagy egyetértési jogot kizáró, szigorúan központosított szervezeti felállást fogadta el a parlament. A parlamenti előkészítő munka utolsó fázisában oly mértékben tengett túl a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari lobbi nyomulása a többi, erős leegyszerűsítéssel kulturális terület rovására, hogy az elkészült jogszabályban a hungarikum helyett inkább az "agrárikum" nevet kellene használni - mondja az egyik csalódott szakértő. (A törvény előzményeiről lásd cikkünket: Amit csak mi tudunk, Magyar Narancs, 2010. augusztus 26.)
A tavaly megalakult Hungarikum Szövetség elnöke, Birinyi József népzenekutató is mást várt: az elfogadott jogszabály alapján úgy érzi, hiábavaló volt a három év munka, amit ő és az ügy néhány megszállottja ebbe a törvénybe fektetett. Noha a koncepció és a hozzá kapcsolódó stratégia jelentős részben Birinyi, illetve a szövetség műve, korrekciós javaslataikat minden lényeges ponton ignorálta a végleges szövegváltozatot előterjesztő miniszter. (E javaslatok aztán az MSZP módosító indítványaiként kerültek a parlament elé - hiába.) Igaz, sok jóra már akkor sem számíthattak a szövetség tagjai, amikor hónapokkal ezelőtt nyilvánvalóvá vált: nemhogy tagot nem delegálhatnak a hungarikummá minősítésről döntő országos csúcsszervbe, a hungarikumbizottságba, de még csak meg sem említi őket a szöveg. A civil szervezet léte a törvény elfogadásával okafogyottá is vált.
Elvitte
"Magyarország Alaptörvényének P) cikke alapján a magyar nemzet egységétől vezérelve az Országgyűlés megállapítja, hogy a magyar nemzeti értékek (a továbbiakban: nemzeti értékek), és azokon belül (sic!) a hungarikumok megőrzendő és egyedülálló értékek. (...) Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a nemzeti értékeket az egyetemes értékek részének tekinti, amely értékek a magyarság múltjának, jelenének és jövőjének dinamikusan fejlődő tárháza (sic!), az értékalapú nemzeti összefogás alapja." Ilyen és hasonlóan hülye, súlyos nyelvtani kihívásokkal küzdő mondatok vezetik be az új törvényt, amely saját meghatározása szerint a "nemzeti azonosság-tudat (sic!) kialakulásához és megszilárdulásához" kíván a nemzeti értékek védelme révén hozzájárulni. Bírálói szerint mégsem azzal a múlt századi szemlélettel van a legnagyobb baj, amit ez a sajátos nyelvi megformálás elevenít fel.
Hanem például az osztályozás, a minősítés szempontjainak vagy a majdani szempontok kialakításához elvezető folyamatok, a módszertan leírásának teljes hiányával; az "értékek" kiválogatási módjának teljes zűrzavarával. Ez utóbbi részben követi a Hungarikum Szövetség területi szempontú "értékpiramis-modelljét", mely a legalsó és legszélesebb szinttől, a települések által összeállított "települési értéktáraktól" halad a magasabb közigazgatási szintű "értéktárakon" át a piramis csúcsáig, a hungarikumokig, amely rendbe csak a legkiválóbb "értékek" kerülhetnek be - csakhogy egy idő után megjelennek az egyes minisztériumok által összeállított "ágazati értéktárak" is. A káoszt csak növeli, hogy a törvény szövege szerint a közösségi oltalom alatt álló, például az ún. földrajzi árujelzővel megkülönböztetett termékek automatikusan elnyerik a legmagasabb besorolást, a hungarikum minősítést. Így szilvapálinkából például mindjárt két tájegység (Szabolcs és Békés megye) minden szilvapálinkája automatikusan hungarikum lesz, függetlenül attól, hogy ki és milyen márkanév alatt állította elő.
A hatáskörök tekintetében a kodifikátorok semmit nem bíztak a véletlenre: a "csúcsszerv", a hungarikumbizottság 14 tagjából hetet miniszter, illetve kormánytisztviselő delegál, kettőt az Országgyűlés; a bizottság elnöke pedig maga a vidékfejlesztésért felelős miniszter. A szöveg ráadásul külön bekezdésben rögzíti, hogy "a tagot az őt delegáló személy vagy szervezet a tagságból indoklás nélkül bármikor visszahívhatja, és helyére új tagot delegálhat".
Olyan lényegi kérdésekről ellenben, mint a minőségbiztosítási rendszer - és a védjegy minőségpolitika nélkül nyilván nem lehet hosszú életű -, vagy éppen a működés finanszírozásának biztosítása, a 2012. évi XXX. törvény nem rendelkezik. Amiről mégis, az kínos csapdahelyzeteket teremthet: az országos hatáskörű hungarikumbizottság például a törvény értelmében köteles bármelyik megyétől annak feladatait átvenni, ha az nem akarna saját "értéktárbizottságot" működtetni. Márpedig miért akarna, hiszen ezzel csak költségei vannak - vélekedik egyik forrásunk. Így a megyei "értéktárbizottságok" helyett könnyen a ("központi") hungarikumbizottságnak kell majd érdemben foglalkoznia a több száz településről érkező több ezer indítvánnyal. Amihez a szükséges apparátust is a Vidékfejlesztési Minisztérium biztosítja - nyilván a saját keretéből.
Befalta
Ugyanakkor új szereplők is feltűntek hungarikumügyben. Előbb Gál András Levente kormánybiztos, majd Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter beszélt egy új magyar intézményről, a Forum Hungaricumról. Hogy mi lesz az intézmény feladata, pontosan nem ismert, csak két dolog bizonyos: egyrészt valamiféle országimázs-feladatokat fog ellátni a külföldi magyar kulturális képviseletekkel, másrészt a miniszter kedvenc kft.-je, az Englert Róbert vezette Design Terminál Nonprofit Kft. változik Forum Hungaricum Nonprofit Kft.-vé. (Ez utólag némiképp érthetővé teszi, miért ragaszkodott nyilvánvaló jogsértések árán és az érintettek tiltakozása dacára is Englert, illetve az akkor még a KIM államtitkáraként tevékenykedő Gál ahhoz, hogy a világszerte ismert és vélhetőleg előbb-utóbb hivatalosan is hungarikummá váló Rajkó zenekart a Design Terminál fennhatósága alá kényszerítse.) De akárhogy is lesz - a "magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról" szóló törvény egy olyan rendszert hoz létre, amelyben egyetlen dolog biztos: az állam, a központi szerv kontroll és visszacsatolás nélküli hatalma. Pedig az eredeti elképzelés is jobboldali, patrióta körökből érkezett - a magát ugyancsak jobboldalinak és "nemzeti elkötelezettségűnek" valló kormány ebből csinált kínos paródiát.
Mi a magyar?Több szervezet is próbálkozott az elmúlt években a hungarikum védjegyszerű pozicionálásával, de egyik sem ért el igazi sikert. A tavaly ősszel megalakult Hungarikum Szövetségben (HSZ) a klasszikus, leginkább élelmiszer-ipari brandek mellett (Pick, Hertz, a Tokaji márkanév képviselete, Zwack Unicum, Törley) új szereplők is megjelentek, mint például a Béres Gyógyszergyár Zrt. vagy a Budapesti Operettszínház. Tágította a speciálisan magyarnak gondolt értékeket megjelenítő hungarikumok spektrumát az olyan, kifejezetten nem kereskedelmi szervezetek részvétele, mint a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, a Pető Intézet vagy a Magyar Kodály Társaság - így esély mutatkozott arra, hogy az új törvénnyel sikerül meghaladni az egyre kevésbé exportképes Puszta, Paprika, Piroschka országképet. |
