Gyurcsány a majálison

  • Vári György
  • 2012. május 2.

Belpol

Ez az a hangnem, amely mindenkivel szemben egyformán megengedhetetlen demokratikus politikai kultúrában. Szubjektív tudósítás Gyurcsány május elsejei beszédéről.

Ahogy keresztülverekedtük magunkat a zsúfolt szakszervezeti majálison és az MSZP rendezvényén (még itt is csak kissé félve mertük megkérdezni, hol beszél Gyurcsány, és némelyek rögtön neki is álltak szidni), azon tűnődtünk, mit tud még mondani a Demokratikus Koalíció elnöke. A hangolás meglehetősen erősre sikeredett: hosszan buzdították a híveket, hogy hangosabban lelkendezzenek, mielőtt Feri megérkezik, és tudták fokozni az ovációt, amikor kedvencük a színpadra lépett. A DK épp olyan egyszemélyes vezérpárt, amilyen a Fidesz, ez ismét nyilvánvalóvá vált. A többnyire idősödő emberek utolsó reménységükként kapaszkodnak Gyurcsányba, kétségbeesettek és dühösek, jól látszik, hogy sokan úgy tudják, több esélyt már nem kapnak az élettől. Gyurcsányból már, annyi kiábrándulás után, nem tudnának kiábrándulni. Egyikkel-másikkal beszélgetést kezdünk, de az egész olyan végtelenül szomorú, hogy nem is igen forszírozzuk szembesítésüket a plágium nem cáfolt gyanújával.

 


Fotó: MTI

 

Ferenc is gondosan figyel érzelmi szükségleteikre: felütésként bejelenti, hogy Magyarországnak „gazember kormánya van”, Orbán Viktor pedig egy „bűnszövetkezet” vezetője. Ez az a hangnem, amely mindenkivel szemben egyformán megengedhetetlen demokratikus politikai kultúrában, ezeknek a határoknak az átlépése borzasztó súlyos következményekkel jár, ahogy Orbán TF-es beszéde óta mindannyian jól tudjuk. Ezután a DK elnöke kicsit simicskázik, bűnszövetkezetes tételét alátámasztandó kitér (a Narancs számításain alapuló) bő 200 milliárd forint értékű állami megrendelésekre, bár a Simicska nevet rejtélyes retorikai megfontolások miatt nem mondja ki. Türelmetlenül feszengünk, pedig a simicskázás minden más társaságban pezsdítőleg szokott hatni ránk, várjuk, hogy rátérjünk végre a szakdolgozat kérdésére. A hosszú hangulati alapozást követően is meglehetősen messziről indulunk: Gyurcsány most is a jól bevált Dimitrov-szerepet alakítja, vádlottból vádlóvá vedlik át, meg kívánja erősíteni a réten ácsorgó, nagyjából ezerfős élcsapatában a hitet, hogy egyedül ő mer és tud megbirkózni a sárkánnyal, hogy ha ő eltűnik, senki nem állhat Orbán és Simicska útjába. Először az UD-ügyben született ítéletet ismerteti közönségével, aztán a HírTv kontra Veres János affér bírói lezárása kerül sorra, lassan közelítünk, egy szereplő már megvan. Ezek a kreált vádak összeomlottak, a Fidesz azokat, akik fellépnek ellene, megpróbálja besározni, politikailag ellehetetleníteni az ügyészséget felhasználva, vele is ez történik épp – vezeti elő Gyurcsány. Végre helyben vagyunk. Azonban az, hogy mit gondolunk általában a HírTv oknyomozó módszereiről, keveset változtat azon, hogy Gyurcsány nem tud bemutatni egy szakdolgozatot, és nem tudja elmondani róla, hogyan is született. Úgyhogy tovább unatkozunk, a kérdésnek ugyanis pont annyi köze van a diplomamunkához, mint a Közgép Zrt. állami megrendeléseinek. A szakdolgozatgate tekintetében Gréczy Zsolt tegnapi blogbejegyzésének kérdéseit ismétli meg Gyurcsány, hosszan boncolgatja, hogy kinek az érdeke a dolgozat eltűnése, és bár azt sugallja, hogy csak a Fideszé lehet, ennél azért több verzió is elgondolható. Aztán a sógor, Rozs Szabolcs szakdolgozati példányáról jegyzi meg, hogy hitelessége kétes, és hozzáteszi, hogy Szabolcs sógor a balatoni éjszaka ismert alakja, ami nyilván arra utal, hogy tőle minden kitelik. (Ez sem újdonság, tegnap már kikerült egy Rozst felette kétes hitelű információkkal lejáratni kívánó cikkféleség a Demokratikus Koalíció honlapjára.) Elméletileg természetesen ez a verzió sem zárható ki teljesen, de ez érdektelen: Gyurcsány dolga a szakdolgozat bemutatása volna. Ezek után már csak az marad hátra, hogy leszögezze: egyedül a „demokratikus baloldalon” van valódi nemzeti politika, szándék és képesség arra, hogy Orbán leváltása után vezesse az országot, majd lelkes taps kíséretében távozik. Mindenki elégedett, az ő Ferijük ismét jól megmondta ezeknek. Gyurcsány elmondta élete második legjobb beszédét, talán most kellene abbahagyni.

Egyéb írásaink Gyurcsány plágiumvádjával kapcsolatban

A szőlőhegyeken is túl: Gyurcsány és a jobboldali sajtó polémiája

Kérdőjelek a HírTv-ben bemutatott dolgozat körül

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.