Gyurcsány a majálison

  • Vári György
  • 2012. május 2.

Belpol

Ez az a hangnem, amely mindenkivel szemben egyformán megengedhetetlen demokratikus politikai kultúrában. Szubjektív tudósítás Gyurcsány május elsejei beszédéről.

Ahogy keresztülverekedtük magunkat a zsúfolt szakszervezeti majálison és az MSZP rendezvényén (még itt is csak kissé félve mertük megkérdezni, hol beszél Gyurcsány, és némelyek rögtön neki is álltak szidni), azon tűnődtünk, mit tud még mondani a Demokratikus Koalíció elnöke. A hangolás meglehetősen erősre sikeredett: hosszan buzdították a híveket, hogy hangosabban lelkendezzenek, mielőtt Feri megérkezik, és tudták fokozni az ovációt, amikor kedvencük a színpadra lépett. A DK épp olyan egyszemélyes vezérpárt, amilyen a Fidesz, ez ismét nyilvánvalóvá vált. A többnyire idősödő emberek utolsó reménységükként kapaszkodnak Gyurcsányba, kétségbeesettek és dühösek, jól látszik, hogy sokan úgy tudják, több esélyt már nem kapnak az élettől. Gyurcsányból már, annyi kiábrándulás után, nem tudnának kiábrándulni. Egyikkel-másikkal beszélgetést kezdünk, de az egész olyan végtelenül szomorú, hogy nem is igen forszírozzuk szembesítésüket a plágium nem cáfolt gyanújával.

 


Fotó: MTI

 

Ferenc is gondosan figyel érzelmi szükségleteikre: felütésként bejelenti, hogy Magyarországnak „gazember kormánya van”, Orbán Viktor pedig egy „bűnszövetkezet” vezetője. Ez az a hangnem, amely mindenkivel szemben egyformán megengedhetetlen demokratikus politikai kultúrában, ezeknek a határoknak az átlépése borzasztó súlyos következményekkel jár, ahogy Orbán TF-es beszéde óta mindannyian jól tudjuk. Ezután a DK elnöke kicsit simicskázik, bűnszövetkezetes tételét alátámasztandó kitér (a Narancs számításain alapuló) bő 200 milliárd forint értékű állami megrendelésekre, bár a Simicska nevet rejtélyes retorikai megfontolások miatt nem mondja ki. Türelmetlenül feszengünk, pedig a simicskázás minden más társaságban pezsdítőleg szokott hatni ránk, várjuk, hogy rátérjünk végre a szakdolgozat kérdésére. A hosszú hangulati alapozást követően is meglehetősen messziről indulunk: Gyurcsány most is a jól bevált Dimitrov-szerepet alakítja, vádlottból vádlóvá vedlik át, meg kívánja erősíteni a réten ácsorgó, nagyjából ezerfős élcsapatában a hitet, hogy egyedül ő mer és tud megbirkózni a sárkánnyal, hogy ha ő eltűnik, senki nem állhat Orbán és Simicska útjába. Először az UD-ügyben született ítéletet ismerteti közönségével, aztán a HírTv kontra Veres János affér bírói lezárása kerül sorra, lassan közelítünk, egy szereplő már megvan. Ezek a kreált vádak összeomlottak, a Fidesz azokat, akik fellépnek ellene, megpróbálja besározni, politikailag ellehetetleníteni az ügyészséget felhasználva, vele is ez történik épp – vezeti elő Gyurcsány. Végre helyben vagyunk. Azonban az, hogy mit gondolunk általában a HírTv oknyomozó módszereiről, keveset változtat azon, hogy Gyurcsány nem tud bemutatni egy szakdolgozatot, és nem tudja elmondani róla, hogyan is született. Úgyhogy tovább unatkozunk, a kérdésnek ugyanis pont annyi köze van a diplomamunkához, mint a Közgép Zrt. állami megrendeléseinek. A szakdolgozatgate tekintetében Gréczy Zsolt tegnapi blogbejegyzésének kérdéseit ismétli meg Gyurcsány, hosszan boncolgatja, hogy kinek az érdeke a dolgozat eltűnése, és bár azt sugallja, hogy csak a Fideszé lehet, ennél azért több verzió is elgondolható. Aztán a sógor, Rozs Szabolcs szakdolgozati példányáról jegyzi meg, hogy hitelessége kétes, és hozzáteszi, hogy Szabolcs sógor a balatoni éjszaka ismert alakja, ami nyilván arra utal, hogy tőle minden kitelik. (Ez sem újdonság, tegnap már kikerült egy Rozst felette kétes hitelű információkkal lejáratni kívánó cikkféleség a Demokratikus Koalíció honlapjára.) Elméletileg természetesen ez a verzió sem zárható ki teljesen, de ez érdektelen: Gyurcsány dolga a szakdolgozat bemutatása volna. Ezek után már csak az marad hátra, hogy leszögezze: egyedül a „demokratikus baloldalon” van valódi nemzeti politika, szándék és képesség arra, hogy Orbán leváltása után vezesse az országot, majd lelkes taps kíséretében távozik. Mindenki elégedett, az ő Ferijük ismét jól megmondta ezeknek. Gyurcsány elmondta élete második legjobb beszédét, talán most kellene abbahagyni.

Egyéb írásaink Gyurcsány plágiumvádjával kapcsolatban

A szőlőhegyeken is túl: Gyurcsány és a jobboldali sajtó polémiája

Kérdőjelek a HírTv-ben bemutatott dolgozat körül

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

„Még a nevén sem lehetett nevezni”

Az 50-es évek Amerikája elevenedik meg a Vágtázó lovakról című új amerikai film kockáin: Muriel és a koreai háborúból hazatérő férje, Lee Kaliforniába költözve szeretnének új életet kezdeni, ám betoppan hozzájuk Lee testvére, Julius, és felkavarja a viszonyokat. Kaszinó, lóverseny és tiltott szerelmek – Daniel Minahan mozija meglepő helyekre viszi hőseit. A rendezővel a korszakról, Douglas Sirkről és arról is beszélgettünk, milyen érzés játékfilmen dolgozni olyan sorozatok után, mint a Trónok harca vagy a Homeland.