Cenzúra az MTI-nél: bizonyos témákat említeni sem szabad
kozmedia_top.jpg

Cenzúra az MTI-nél: bizonyos témákat említeni sem szabad

  • narancs.hu
  • 2019. november 29.

Belpol

Gyorsan cserélődő külföldi tudósítók, tiltott témák az állami hírügynökségnél.

Tavasztól a külpolitikai szerkesztők nem foglalkozhatnak a külföldön megjelenő, a magyar kormányra nézve negatív cikkekkel - olvasható a Népszavában. Egy szerkesztő nemrégiben letiltotta az Amnesty Internanional és a Human Rights Watch jogvédő szervezetek közleményeinek ismertetését.

Az is gyakorlat a lap szerint, hogy a magyar kormánytagok, főleg az Orbán Viktor nevét tartalmazó anyagok órákig várnak – feltehetően kívülről érkező jóváhagyásra. E cikkek közül van, amelyik egyáltalán nem is érkezik vissza a szerkesztőségbe, és amelyik igen, azok elejére odakerül a hivatalos kormányzati reakció. A Népszava szerint ilyesmi az MTI-nél még a rendszerváltás előtt sem fordult elő.

Az állami hírügynökségnél tiltott téma lett a papi pedofília, de nem számoltak be arról sem, hogy az amerikai Rágalmazásellenes Liga felmérése szerint Európában erősödik az antiszemitizmus – a jelentés ugyanis külön kiemelte Magyarországot, Lengyelországot és Ukrajnát. De nem került be a hírfolyamba a menekült gyermekek bebörtönzését bíráló ENSZ jelentés sem.

A Népszava forrásai arról is beszámoltak, hogy a Brexitről Boris Johnson, Amerikáról Donald Trump, Törökországról Recep Tayyip Erdogan véleménye a mérvadó, az emberi jogok vagy a sajtószabadság oroszországi helyzetével nem kell foglalkozni.

A cikk egyébként annak kapcsán született, hogy az MTI hazahívta brüsszeli tudósítóját, a Junior Príma díjas Bajnok Artúrt. Helyére az újságírói tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkező Andits Eszter érkezik. Andits eddig az egyik fideszes európai képviselőnő asszisztense volt, előtte külföldön, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgozott, ahol nemzetközi kapcsolattartással foglalkozott.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.