„Hiába vannak erős jogkörei, ha majd csak a piaci szereplőkkel szemben fogja használni, az állammal szemben kevésbé lesz kemény – legalábbis nehéz elképzelni, hogy a miniszterelnök kinevezettje közérdekű adat eltitkolása miatt beperel egy minisztert” – írta lapunk, amikor 2011 végén Péterfalvi Attila vezetésével létrejött a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a NAIH (lásd: Bizonytalan védelem, magyarnarancs.hu, 2011. december 14.). E sorokat akár ma is írhatnánk.
Péterfalvi 1996-tól dolgozott külsősként az adatvédelmi ombudsman hivatalában. Több akkori munkatársa is úgy fogalmazott a Narancsnak, hogy „csak a legegyszerűbb ügyeket lehetett rábízni”, de azokat korrektül megoldotta. Adatvédelmi biztosnak 2001-ben választották meg. Péterfalvi ombudsmani hat évét forrásaink szerint egyfajta „lebutított adatvédelmi felfogás” jellemezte. „Az elé kerülő kérdésekre rendre azt felelte, hogy adatkezelésre csak törvény vagy hozzájárulás alapján kerülhet sor, pedig a valóságban ennél jóval bonyolultabb egy-egy ügy” – fogalmazott egyik forrásunk. Többen is kiemelték lapunknak, hogy Péterfalvi sosem volt kezdeményező, nem adott ki tájékoztatókat, csak az elé került beadványokat kezelte.
Ciklusának lejártával, 2007-ben nem választották újra a posztra, így az Országgyűlési Biztos Hivatalának a vezetője lett. A négy ombudsman közös hivatalvezetői státusa szakmai szempontból visszalépés volt; hogy mégis elfogadta e posztot, azt a Péterfalvit ismerők azzal magyarázzák, hogy fontos számára a formalitás, a tekintélytisztelet. Valószínűleg ez a tulajdonsága magyarázza, hogy NAIH-elnökként egyik első intézkedése volt a NAIH 01 egyedi rendszám legyártatása szolgálati autójára, vagy hogy leveleit, állásfoglalásait máig „c. egyetemi tanár” szignóval látja el, holott e címnek semmi köze hivatali tevékenységéhez.
A Fidesz 2010-es győzelme után Péterfalvi még hivatalvezetőként kezdte szorgalmazni az adatvédelmi biztosi poszt megszüntetését, s új hivatal és szabályozás szükségességéről beszélt nyilvánosan is. Amikor a kormánytól megkapta az engedélyt, neki is látott az új hivatal felállításának. A még Jóri András irányítása alatt álló Adatvédelmi Biztos Irodájából elkezdtek átcsábítani munkatársakat a leendő hivatalba, és ebben az időszakban már belső információk is szivárogtak az ombudsmani irodából a kormány felé. Jóri ekkor levélben figyelmeztette leendő utódját, hogy tevékenységével „egyes munkavállalókat megfélemlít, rontja az Adatvédelmi Biztos Irodájában dolgozók közötti bizalmat, az ombudsmani intézmény presztízsét, továbbá ellehetetleníti az iroda jogszerű és hatékony működését”.
A második Orbán-kormány 2011-ben megszüntette a rendszerváltás óta működő adatvédelmi ombudsman intézményét, és helyette létrehozta a NAIH-ot. Bár a hivatalban lévő adatvédelmi biztos, Jóri András megbízatása 2015-ig szólt, a NAIH elnökének nem őt, hanem Péterfalvi Attilát nevezték ki. „A NAIH bűnben fogant”, fogalmazott egy ügyvéd forrásunk arra utalva, hogy Jóri eltávolításáról később az Európai Unió Bírósága is kimondta, hogy jogsértő módon történt. Trócsányi László akkori igazságügyi miniszternek ezért elnézést kellett kérnie, az állam pedig komoly kártérítést fizetett a volt ombudsmannak. Ez azonban nem változtatott azon, hogy az új intézmény élére új ember került.
Jogállása szerint a NAIH független, ám a függetlensége valójában korlátozott. Míg az adatvédelmi ombudsmant az Országgyűlés kétharmada választotta meg hat évre, addig a NAIH elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki kilenc évre. Míg az ombudsman csak vizsgálódhat és ajánlásokat tehet, addig az új NAIH hatósági jogkört kapott, azaz már döntést hozhat és bírságolhat is bizonyos ügyekben.
Adatvédelem
A NAIH fő feladata továbbra is az adatvédelem és az információszabadság felügyelete, továbbá az állampolgárokat kellene védenie a magáncégekkel és az állammal szemben is – ez utóbbi az, ami kevéssé valósult meg az elmúlt nyolc évben. „Az ombudsman hagyományosan a »szegények ügyvédje«, de Péterfalvi mindig a hatalom oldalán áll” – összegezte véleményét egy forrásunk. Amikor például nyilvánosságra került, hogy Kiss László úszóedző a hatvanas években nemi erőszakot követett el társaival együtt, a NAIH az áldozattal szemben Kiss jogait védelmezve Budapest Főváros Levéltárát büntette meg, mert kiadta a hajdani per adatait. A NAIH egyenesen azt javasolta, hogy már a levéltárak is anonimizálva kapják meg az adatokat, nehogy később valamikor jogtalanul kiadják azokat.
Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója tanulmányában a NAIH első két évét a hivatal döntései alapján vizsgálta. Az elemzést nehezítette, hogy a NAIH nem hozza nyilvánosságra a hozzá eljuttatott beadványokat, csak a saját eljárási eredményeit, így nem tudni, mik azok az ügyek, amelyekkel még kérelemre sem hajlandó foglalkozni a Péterfalvi vezette hatóság. Ilyenre csak akkor derülhet fény, ha maga a kérelmező szólal meg. Erre példa a Kubatov-listák ügye: 2012-ben került nyilvánosságra egy belső használatra készült fideszes videó, amely azt mutatta be, miként kell használni a választókról készült listákat. Péterfalvi azzal utasította el a vizsgálatot, hogy korábban lezajlott egy eljárás a Kubatov-listák miatt, és akkor az – természetesen még az ominózus felvétel ismerete nélkül – nem talált szabálytalanságot. (Úgy tudjuk, jelenleg is fut egy hasonló ügy, mivel idén januárban nyomtatott Kubatov-listák, fénymásolt ajánlóívek kerültek elő az egri önkormányzatnál.) Amióta az új választási törvény a kopogtatócédulák helyett bevezette az ajánlást, egy választó több pártnak is aláírhat, ami visszaélésekre adhat alkalmat. Amikor a 2014-es választások előtt többen arra gyanakodtak, hogy adataikkal a pártok egymás között „kereskednek”, a Péterfalvi vezette hatóság úgy határozott, a választóknak nincs joguk megtudni, hány íven szerepel az aláírásuk – ezt a döntést később a bíróság felülbírálta.
Szabó Máté Dániel a NAIH adatvédelmi hatósági eljárásait vizsgálva arra jutott, hogy azoknak mindössze egyharmada vonatkozott állami adatkezelőre, a többi cégek adatkezelését vizsgálta. A magánszereplőket háromszor többször marasztalta el Péterfalvi, és az összes kiszabott bírság 95,5 százalékát kellett magáncégeknek kifizetni. Továbbá a NAIH 2012–2013 között sokkal inkább vizsgálta és marasztalta el az ellenzéki önkormányzatokat, pedig abban a ciklusban nagyon kevés volt a nem fideszes önkormányzat.
Beszédes Péterfalvi néhány, politikailag kényes ügyben tett állásfoglalása, vagy épp annak a hiánya. 2010 után a Fidesz-kormány már nem készített hangfelvételt és szó szerinti leiratot a kormányülésekről, pedig ez törvényi kötelezettség volt. Míg Jóri András rendre felszólalt a jogsértő gyakorlat ellen, Péterfalvi nyolc évig néma maradt (a Fidesz csak 2018-ban szüntette meg jogszabályilag e kötelezettséget).
„Aláírásgyűjtés céljából tilos az állampolgárokat személyesen, otthonaikban felkeresni” – írta közleményében a NAIH elnöke még 2013-ban, amikor felmerült, hogy az MSZP aktivistái a kampányban a polgárokat otthonaikban is felkeresték. A párt emberei valóban bekopogtak a lakásokba, de aláírásokat csak az utcán gyűjtöttek. Ám amikor néhány év múlva a kampányban a Fidesz valóban elkezdett „támogatói” aláírásokat gyűjteni házról házra járva, Péterfalvi nem emelt kifogást. A NAIH rendben találta a nemzeti konzultációkhoz kapcsolódó adatkezelést is, ahogy azzal sem volt problémája, hogy (a kötelezően bevezetett hittanoktatás miatt) az iskolák listázni kezdték az elsősök vallását. Péterfalvi nem látta problémásnak, hogy a kormánysajtó részleteket közölt a Fidesz ellen felszólaló diáklány, Nagy Blanka ellenőrzőjéből. Azt viszont törvényellenesnek találta, hogy az MTVA épületébe bejutó ellenzéki képviselők élőben közvetítették, mi történik velük; Péterfalviék szerint személyes adatok illetéktelen kezelése valósulhatott meg – azaz látszódott a velük szemben intézkedő biztonságiak arca. Szintén emlékezetes, hogy a tavalyi önkormányzati kampányban feljelentették Pikó András ellenzéki polgármesterjelöltet és a csapatát, mert nyilvánosságra került egy fotó, amelyen számítógépen dolgozó emberek voltak. Miután a rendőrség házkutatást tartott, bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást – a NAIH viszont folytatta a maga eljárását, mondván, a nyilvánosságra került képek alapján a történtek egyértelműen „megteremtik” a jogellenes adatkezelés valószínűségét.
A magyarnarancs.hu-n is beszámoltunk arról az esetről tavaly decemberben, amikor Péterfalvi előbb engedélyezte, majd utólag szabálytalannak ítélte Hadházy Ákos független parlamenti képviselő aláírásgyűjtését. Pedig Hadházy úgy gyűjtött aláírást, mint előtte mindenki más az országban – ha tehát hibázott is az ellenzéki képviselő, akkor is furcsa, miért pont Hadházy esetében hívta fel a figyelmet a rossz gyakorlatra Péterfalvi.
„A NAIH ritkán kezdeményez vizsgálatot vagy eljárást, és Péterfalvi magától nem nagyon szólal meg. A hivatal csak akkor foglalkozik egy üggyel, ha beadvánnyal fordulnak hozzá, Péterfalvi pedig jellemzően csak konkrét kérdésekre válaszol” – mondta Remport Ádám a Narancsnak. A TASZ magánszféra projektjének jogi munkatársa szerint a NAIH többnyire együttműködő, és eljárásai korrektek. „Az arcfelismerésre képes térfigyelő kamerák szabályozásával kapcsolatos ügyünket korrektül felderítette a NAIH, a biometrikus adatok kezelése kapcsán pedig kifejezetten progresszív álláspontot képvisel a hatóság” – sorolta a példákat Remport. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmünket, hogy a NAIH eljárásai is nagyon el tudnak húzódni, ha nem köti a hivatalt törvényi határidő.
Előfordul, hogy a NAIH állami szereplőről hoz elmarasztaló határozatot, de végkövetkeztetése ilyen esetekben kifejezetten megengedő. Amikor kiderült például, hogy a kormány nemzeti konzultációs weboldalán egy orosz technológiai cég kódja is fut, Péterfalvi arra jutott, hogy a „honlapot készítő cég munkatársának szakmai hibája, gondatlansága” miatt kerülhetett a kód az oldalra. Amikor pedig a kormány törvényt hozott a „külföldről támogatott civil szervezetek” megbélyegzéséről, Péterfalvi azt mondta, annak alapvető céljaival egyetért, de azt ki kellene terjeszteni „belföldről támogatott” vagy a „politikai párt által támogatott” szervezetekre is.
Nem állami szereplőkkel már erőteljesebben lép fel a NAIH. A GDPR életbelépése óta 58 alkalommal büntetett a hatóság, összesen 140 millió forint bírságot szabva ki. Adatvédelmi ügyekben a hivatal sokkal aktívabb, mint az információszabadsággal kapcsolatos ügyekben.
Információszabadság
Akkor is lehet panasszal fordulni a NAIH-hoz, ha egy állami szerv nem akarja kiadni a közérdekűnek gondolt adatokat. A panasz kivizsgálása után a hivatal elfogad egy ajánlást, amit elküld az adatkezelő állami vagy önkormányzati szervnek. Ha a NAIH azt ajánlja, hogy adják ki a közérdekű adatokat, de az érintett szerv mégsem teszi (ami gyakran előfordul), a NAIH beperelheti az adatkezelőt vagy közzétehet egy jelentést az ügyről.
Péterfalvi Attila alkotmányellenesnek nevezte például, amikor a kormány ki akarta venni a közérdekű adatok köréből az állami cégek, így a Magyar Posta által kötött szerződéseket. Bár mint kifejtette, állami tulajdonú cégeknél is fennállhat „méltányolható érdek” bizonyos információk titokban maradásához. A NAIH elnöke felszólalt akkor is, amikor a kormány az MNB-alapítványok gazdálkodási adatait próbálta meg eltitkolni. A Fidesz ezt célzó javaslatát alkotmánysértőnek nevezte, hozzátéve, hogy a törvénymódosítás sértené az igazságszolgáltatás függetlenségének követelményét. Ugyanakkor míg a 4-es metróról szóló OLAF-jelentés kapcsán Péterfalvi a nyilvánosságra hozatal mellett foglalt állást arra hivatkozva, hogy abban semmi titkos nincs, addig az Elios-ügyben már az adatvédelem vált fontossá. Az az OLAF-jelentés, amely a miniszterelnöki vő, Tiborcz István cégének az ügyét vizsgálta, a NAIH szerint „a büntetőeljárásban feljelentésnek minősül”, ezért nincs is lehetőség az abban foglaltak nyilvánosságra hozatalára.
„A NAIH információszabadsággal kapcsolatos jelentései korrektek, néhol kifejezetten előremutatóak, de ennél többet jellemzően nem tesz a Péterfalvi vezette hatóság” – mondta a Narancsnak Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász. Péterfalvi NAIH-elnökként egyetlen pert sem indított adatgazda ellen. „A törvény szerint a hatóságnak lehetősége a perindítás, de ez azt jelenti, hogy szükség esetén élni kell ezzel a lehetőséggel. A NAIH-nak ugyanis jogérvényesítési kötelezettsége van, ha pedig a hatóság nem használja ki a rendelkezésére álló eszközöket, azzal gyakorlatilag jogsértést követ el. Míg a kilencvenes években komoly jelentősége volt egy ombudsmani jelentésnek, a mai közéletben ezek súlya lecsökkent. Részben ezért is legalább a stratégiai pereket végig kellene vinnie a NAIH-nak. Ne feledjük, ennek a hivatalnak a feladata az alkotmányos alapjogok védelme.” A jelenlegi realitásokat figyelembe véve nem meglepő, hogy a NAIH kényes ügyeket nem visz bíróságra, Péterfalvi azonban politikailag semleges, de az információszabadság szempontjából nagy elvi jelentőségű ügyekben, még kisebb önkormányzatok ellen sem indít pert, ami Karsai szerint védhetetlen.
Adatpert ugyan bárki indíthat, de más a súlya annak, ha ezt a hatóság teszi. „A végső döntést persze nem szabad befolyásolnia annak, ki indítja a pert, de a bíróságok respektálják a NAIH állásfoglalását. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen per költsége több százezer forint, és ezt nem mindenki engedheti meg magának, ezért is lenne fontos a hatósági fellépés” – húzta alá Karsai. „Információszabadsággal kapcsolatos ügyekben – magyarázta egy másik jogvédő a Narancsnak – a bíróságok általában korrektül járnak el, és többnyire a nyilvánosság mellett döntenek. De egy ilyen per évekig elhúzódhat, és az információszabadság része az is, hogy a kikért adat akkor legyen nyilvános, amikor azt elkérik.” A szakember azt tapasztalja, hogy bizonyos állami szervek csak az időhúzás miatt visznek perre akár teljesen egyértelmű ügyeket is, és Péterfalvi ez ellen a gyakorlat ellen sem emel szót. „Azzal, hogy nem él hatósági jogköreivel, Péterfalvi visszabutította a NAIH-ot érdemi hatóságból mindösszesen szép elvi állásfoglalásokat kiadó ombudsmanná” – jegyezte meg Karsai Dániel. Péterfalvi túlzottan „békés” attitűdjére jellemző, hogy nem csupán nem él jogszabály-módosítási jogosítványával sem, de gyakorlatilag szó nélkül nézte végig, ahogyan a kormány az elmúlt tíz évben vissza-visszavett az információszabadság szintjéből.
A NAIH-nak jogában áll titokfelügyeleti eljárást is indítani, azaz vizsgálhatja, hogy egy-egy adat minősítése jogszerűen történt-e. Péterfalvi hivatalból még sosem indított ilyen eljárást, és ha egy beadvány nyomán eljár is ilyen ügyben, akkor sem történik igazán semmi. Jelen cikk szerzője még 2014-ben fordult a hivatalhoz a Energiaklubbal közösen és a TASZ segítségével. A beadványban arra kértük Péterfalvit, vizsgálja meg, jogszerűen minősítették-e titkossá a Paksi Atomerőművel kapcsolatos szerződéseket; azokat tudniillik a kormány nem adta ki kérésünkre. Több mint három év elteltével Péterfalvi arról tájékoztatott, hogy a kormány feloldotta az adatok jelentős részének titkosítását. Azt pedig, hogy ennek ellenére miért nem küldték meg számunkra a kikért szerződéseket, immár kerek két éve vizsgálja a NAIH.
