Csak mi

Miután 2011-től Andy Vajna átszervezte a magyar filmgyártást, sokan úgy gondolták, a hazai mozgóképes iparág új korszakba lépett, ám az igazi paradigmaváltás csak a filmügyi kormánybiztos halála után jött el – de akkor kiönyörtelenül.

„Könnyen lehet, hogy mindaz, amit magyar filmművészetnek hívtunk, ez az úgynevezett szerzői filmes hagyomány itt ér most véget a szemünk előtt” – foglalta össze a közhangulatot lapunknak egy fiatal filmes. A nevét ő sem akarta nyilvánosságra hozni, mint ahogy gyakorlatilag az összes megszólalónk anonimitást kért. Egykapus rendszerről van szó, magyarázták többen is, ráadásul olyanról, amelynek a vezetői ma utánanyúlnak azoknak, akik kritizálják a rendszert, és minden eszközük meg is van ahhoz, hogy ellehetetlenítsenek bárkit az iparágban: többen is hosszan sorolták a példákat a különös támogatási döntésekről, visszautasított forgatókönyvekről, munka nélkül maradt szakemberekről.

Mindez annál is lehangolóbb, hiszen néhány évvel ezelőtt még sikerekről lehetett beszélni. Nemes Jeles László Saul fia című filmje 2016-ban Oscar-díjat nyert (a Golden Globe vagy a cannes-i nagydíj mellett), egy évre rá jött Deák Kristóf kisfilmes Oscarja (a Mindenkiért), illetve Enyedi Ildikó berlini Arany Medvéje a Testről és lélekről című filmért. Ebben az időszakban – e sikerektől aligha függetlenül – a jegyeladás is emelkedést mutatott. Mindez Andy Vajna kritikusai számára is erős érv volt amellett, hogy működőképes struktúra alakult ki. Hogy ez csak ábránd volt, azt végül a filmügyi kormánybiztos 2019. januári halála után kialakult helyzet bizonyította be. Bár egy ideig úgy tűnt, hogy fenntartható a korábbi dinamika, és a Vajna-időszak vezérigazgatójaként tevékenykedő Havas Ágnes viheti tovább a Magyar Nemzeti Filmalap ügyeit, 2019. szeptember 1-jétől Káel Csabát nevezte ki Orbán Viktor a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak. Havas pedig távozott a Filmalaptól.

A Káel-éra kezdetén gyakorlatilag a teljes Filmszakmai Döntőbizottságot lecserélték. A vezérigazgatói székbe ültetett Pál Ákos közgazdász és korábbi vállalkozó (filmes zsargonban a „pelenkagyáros”) nem vádolható azzal, hogy a szakma közeléből érkezett volna. De Pesti Ákos producer vagy Fonyódi Tibor forgatókönyvíró sem tűnt kézenfekvő választásnak (a korábbi bizottságból egyedül Kálmán András filmforgalmazó maradt a helyén, de idén augusztus 1-jével ő is távozik).

Kicsi a világ

Fonyódiról nem sokkal korábban az Origo.hu még Kilóra megvett, piti sci-fi író az antiszemita Jobbik értelmiségi arca címmel közölt cikket. Lehet, hogy a kormánylap újságírója nem volt tisztában vele, hogy a „B kategóriás sci-fi írónak” titulált Fonyódi Káel közeli alkotótársa volt már jó ideje. A filmügyi kormánybiztos Müpa-igazgatónak akkor már jó pár éve a Munkácsy-film elkészítése volt a szívügye, s ahhoz épp Fonyódi írta volna a forgatókönyvet. Ám a Vajna-éra nem emelte zászlajára a korábbi fideszes kirakatprodukció, a Bánk bán operafilm rendezőjének új projektjét. Bár 2012-ben arról beszéltek, hogy 3,3 milliárdból készítenék el A nap szerelmesét, a filmalaptól mindössze másfél milliót kaptak forgatókönyv-fejlesztésre. A rákövetkező évben amolyan mellékprojektként pár tízmillióból összerakták ugyan A Munkácsy életút című, ötvenperces tévés dokumentumfilmet, ám a hőn áhított nagyfilm nem haladt előre. Ellenben már itt összeállt a nagy csapat: Káelhez és Fonyódihoz Lajos Tamás csatlakozott producerként.