Filmgyártás a Káel-érában

Csak mi

Belpol

Miután 2011-től Andy Vajna átszervezte a magyar filmgyártást, sokan úgy gondolták, a hazai mozgóképes iparág új korszakba lépett, ám az igazi paradigmaváltás csak a filmügyi kormánybiztos halála után jött el – de akkor kiönyörtelenül.

„Könnyen lehet, hogy mindaz, amit magyar filmművészetnek hívtunk, ez az úgynevezett szerzői filmes hagyomány itt ér most véget a szemünk előtt” – foglalta össze a közhangulatot lapunknak egy fiatal filmes. A nevét ő sem akarta nyilvánosságra hozni, mint ahogy gyakorlatilag az összes megszólalónk anonimitást kért. Egykapus rendszerről van szó, magyarázták többen is, ráadásul olyanról, amelynek a vezetői ma utánanyúlnak azoknak, akik kritizálják a rendszert, és minden eszközük meg is van ahhoz, hogy ellehetetlenítsenek bárkit az iparágban: többen is hosszan sorolták a példákat a különös támogatási döntésekről, visszautasított forgatókönyvekről, munka nélkül maradt szakemberekről.

Mindez annál is lehangolóbb, hiszen néhány évvel ezelőtt még sikerekről lehetett beszélni. Nemes Jeles László Saul fia című filmje 2016-ban Oscar-díjat nyert (a Golden Globe vagy a cannes-i nagydíj mellett), egy évre rá jött Deák Kristóf kisfilmes Oscarja (a Mindenkiért), illetve Enyedi Ildikó berlini Arany Medvéje a Testről és lélekről című filmért. Ebben az időszakban – e sikerektől aligha függetlenül – a jegyeladás is emelkedést mutatott. Mindez Andy Vajna kritikusai számára is erős érv volt amellett, hogy működőképes struktúra alakult ki. Hogy ez csak ábránd volt, azt végül a filmügyi kormánybiztos 2019. januári halála után kialakult helyzet bizonyította be. Bár egy ideig úgy tűnt, hogy fenntartható a korábbi dinamika, és a Vajna-időszak vezérigazgatójaként tevékenykedő Havas Ágnes viheti tovább a Magyar Nemzeti Filmalap ügyeit, 2019. szeptember 1-jétől Káel Csabát nevezte ki Orbán Viktor a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak. Havas pedig távozott a Filmalaptól.

A Káel-éra kezdetén gyakorlatilag a teljes Filmszakmai Döntőbizottságot lecserélték. A vezérigazgatói székbe ültetett Pál Ákos közgazdász és korábbi vállalkozó (filmes zsargonban a „pelenkagyáros”) nem vádolható azzal, hogy a szakma közeléből érkezett volna. De Pesti Ákos producer vagy Fonyódi Tibor forgatókönyvíró sem tűnt kézenfekvő választásnak (a korábbi bizottságból egyedül Kálmán András filmforgalmazó maradt a helyén, de idén augusztus 1-jével ő is távozik).

Kicsi a világ

Fonyódiról nem sokkal korábban az Origo.hu még Kilóra megvett, piti sci-fi író az antiszemita Jobbik értelmiségi arca címmel közölt cikket. Lehet, hogy a kormánylap újságírója nem volt tisztában vele, hogy a „B kategóriás sci-fi írónak” titulált Fonyódi Káel közeli alkotótársa volt már jó ideje. A filmügyi kormánybiztos Müpa-igazgatónak akkor már jó pár éve a Munkácsy-film elkészítése volt a szívügye, s ahhoz épp Fonyódi írta volna a forgatókönyvet. Ám a Vajna-éra nem emelte zászlajára a korábbi fideszes kirakatprodukció, a Bánk bán operafilm rendezőjének új projektjét. Bár 2012-ben arról beszéltek, hogy 3,3 milliárdból készítenék el A nap szerelmesét, a filmalaptól mindössze másfél milliót kaptak forgatókönyv-fejlesztésre. A rákövetkező évben amolyan mellékprojektként pár tízmillióból összerakták ugyan A Munkácsy életút című, ötvenperces tévés dokumentumfilmet, ám a hőn áhított nagyfilm nem haladt előre. Ellenben már itt összeállt a nagy csapat: Káelhez és Fonyódihoz Lajos Tamás csatlakozott producerként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.