Nocsak, rájött a kormány, hogy a közmunkából nemigen lehet visszakerülni az elsődleges munkaerőpiacra?

  • narancs.hu
  • 2017. március 17.

Belpol

Nő is, esély is. Valóban csökken majd a közfoglalkoztatottak száma?

Nő az esély címmel indít programot a kormány áprilisban, melynek célja nagyjából kétezer roma nő képzésének és foglalkoztatásának elősegítése, jelentette be ma egy encsi sajtótájékoztatón Czibere Károly, az Emmi szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára. A 7,5 milliárd forint összegű projekt két részre oszlik: egyrészt szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, valamint a köznevelési szolgáltatásokat végző intézményekben indítanak el szociális gondozó és ápoló, szociális szakgondozó és szociális asszisztens képzést, erre 4,3 milliárdot szánnak; másrészt a maradék 3,15 milliárdból pályázati támogatást kaphatnak olyan állami, önkormányzati, civil, egyházi és alapítványi szervezetek, amelyek a képzettséget szerzett roma nőket foglalkoztatják legalább 36 hónapig. Mivel a képzés foglalkoztatásba ágyazott, a projekt résztvevői már az első napon munkába is állnak, a gyakorlati és elméleti oktatás így párhuzamosan zajlik.

Ez némileg összefügghet Varga Mihály múlt heti kijelentésével, miszerint „a közfoglalkoztatás statikusságát meg kell változtatni és minél több közfoglalkoztatottat ki kell vezetni a valós munkaerőpiacra”. A miniszter akkor azt mondta, tavaly év végén 197 ezer regisztrált közmunkás volt, idén a számukat fokozatosan 150 ezerre kívánják csökkenteni mindenféle közfoglalkoztatásból kivezető programmal, amikre a közeljövőben 40 milliárdot szánnak. Mert hogy az a céljuk, hogy a közmunkából minél többen kikerülve, a versenyszférát erősítsék.

Ez már csak azért is érdekes, mert a kormány évek óta azt hangoztatja, hogy egyre több pénzt költ a közfoglalkoztatásra, egyre több embert vonnak be a programba, és mereven elutasítják azokat a vádakat, miszerint a közmunkából nem vezet út az elsődleges munkaerőpiacra – vagy csak nagyon nehezen és nagyon keveseknek. Úgy tűnik, most mégis rádöbbentek erre; 2018 nyarától ugyanis három éven belül legfeljebb 12 hónapig lehet közfoglalkoztatottként dolgozni, a szakképzettséggel rendelkezőket pedig csak akkor terelhetik a rendszer felé, ha három hónapig nem tudott a munkaügyi hivatal megfelelő állást ajánlani, esetleg a járási hivatal közvetítési kísérlete három alkalommal is sikertelen volt.

Fontos korlátozás továbbá, hogy az új szisztéma szerint a 25 év alattiak csak akkor kerülhetnek közmunkára, ha az „ifjúsági garanciarendszerben megvalósuló munkaerőpiaci program nem kínál számukra reális egyéb lehetőséget”. Hogy korábban hány 25 év, sőt 18 év alatti fiatal volt a rendszerben, arról itt olvashatnak bővebben.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.