Az ország legkeletibb városa a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csenger. A nagyjából 5 ezer lakosú település 1989. március 1-je óta város, sőt, a 2013-tól életbe lépett új közigazgatási rendszernek köszönhetően ma már járási központ is. A helyiek ugyanakkor némi öniróniával nagyra nőtt falunak tartják máig. Csenger meglehetősen messze esik Budapesttől; habár a 310 kilométernyi távot ma már nagyrészt autópályán lehet megtenni, ez még így is több mint három óra. A mátészalkai letérő utáni utolsó szakasz, a kanyargós és rossz állapotú 49-es főút elég pontosan megmutatja, hogy ugyanez a távolság az autópálya elkészülte előtt mennyivel több időt vitt el, mint ma. A főút mellett gyakran feltűnnek a halálos balesetekre emlékeztető fakeresztek is a rajtuk ingadozó, kopott, műanyag koszorúkkal. A 49-es felújítása, kibővítése régi terv már, legutóbb egy 2018 végi Magyar Közlönyben jelent meg kormányhatározat az „M49 autóút M3 autópálya (Vaja) és Csenger, országhatár közötti szakasz előkészítése” ügyében, de a munka megkezdésének egyelőre nem sok nyoma látszik.
A város elérhető természetesen közösségi közlekedéssel is, igaz, a Mátészalka–Csenger-szárnyvonal 2010-es újranyitása ellenére is a fővárostól ez a többátszállásos vonatozás csaknem hét órát vesz igénybe. Talán érdemesebb a 85 kilométerre lévő megyeszékhelyről, Nyíregyházáról a buszos csatlakozást választani. A csengeri városvezetés is ennek a fejlesztésében lát fantáziát, negyedmilliárdos önkormányzati beruházásból hamarosan elkészül az új buszállomás, a hagyományokhoz híven Makovecz Imre stílusát megidézve.
A szomszédos településekkel összehasonlítva Csenger központja jóval egységesebb városképpel rendelkezik. Az 1980-as években ugyanis az akkor tanácselnökként, 1990-től 2010-ig pedig polgármesterként tevékenykedő Apáti György (aki a 90-es években az SZDSZ–MSZP–FKGP–KDNP-szivárványkoalíció jelöltje volt) meghívta a szatmári kisvárosba Makovecz Imrét és tanítványait. Az 1981-től működő Makona Tervező Kisszövetkezet a város számos középületének kialakításában részt vállalt, és – az Ybl-díjas Csernyus Lőrincen keresztül, aki makonásból vált Csenger város főépítészévé 1987-ben – vállal a mai napig is. Makovecz és alkotótársainak tervei alapján épült meg a szolgáltatóház, a járóbeteg-szakellátó központ, a polgármesteri hivatal, a városi sportcsarnok, az adventista és a görögkatolikus templom, a református gyülekezeti ház, a református idősek otthona és az iskolai közétkeztetési központ is. Szintén organikus ihletettséget mutat a 2017-ben átadott járási tanuszoda, számos magánház, a készülőben lévő új buszállomás és a Makovecz Imre 2011-es halála után az ő nevét viselő – Csernyus által tervezett – általános iskola is. Makovecznek valóságos kultusza van a városban, és ez különösen feltűnő a róla elnevezett általános iskola belső tereit borító Makovecz-freskókat végignézve. De nemcsak odabent, hanem az iskola bejárata előtt is megtalálható ennek jele egy életnagyságú mellszobor formájában, amelyet 2012-ben, a korábban Petőfi Sándor nevét viselő iskola átnevezési ünnepségének részeként leplezett le Hoffmann Rózsa akkori oktatásért felelős államtitkár. A városban tett látogatásunk alkalmával, amikor is a „milliárdos csengeri örökösnő” néven elhíresült Szabó Gáborné nyomait kutattuk, a kérdéseinkre meglehetősen távolságtartó módon reagáló önkormányzatban azt javasolták, hogy nézzük meg a szobrot.
A Magyar Nemzet 2018. március 13-án ismertetett egy 2013 januárjában kötött szerződésre hivatkozó közjegyzői okiratot. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, Tóth Ádám készítette dokumentum szerint az akkor még meg nem nevezett Szabó Gáborné Matkó Mária arra adott megbízást Kósa Lajosnak – aki abban az időben Debrecen fideszes polgármestere, illetve a Fidesz ügyvezető alelnöke volt –, hogy elképesztően nagy összegért, 4,35 milliárd euró, azaz több mint 1300 milliárd forint értékben vásároljon magyar államkötvényeket. Kósa az összeg fölött gyakorlatilag szabad kezet kapott, és a 2015. február 2-án kelt, többször módosított dokumentum szerint 2015. április 30-ig kellett volna megkezdenie a kötvényvásárlást. 2015-ben Kósa már nem a cívisváros irányítója volt, hanem a Fidesz frakcióvezetője, a párt debreceni csoportjának elnöke és az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke.
„Gyermekekért, Egészségért, Szülőföldért”
Kósa, aki az ügy 2018-as kipattanásakor a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter posztját töltötte be, a Magyar Nemzet-cikk megjelenésének másnapján egy dunaújvárosi sajtótájékoztatón arra a riporteri kérdésre, hogy „mit lehet tudni erről a titokzatos német hölgyről?”, azt válaszolta: „Én nem tudok róla semmit.” Hozzátette, nyilván egy szélhámosról van szó. Az újságok azonban hamar kiderítették, hogy a politikus nem mondott igazat, hiszen Kósa és a rövidesen nevesített Szabó Gáborné között évekig szoros volt a kapcsolat, aminek több bizonyítéka is fellelhető közös fényképektől kezdve együtt védnökölt csengeri rendezvényeken át céges összefonódásokig. Az ügy jelenleg nyomozati szakaszban van, és Kósa a kezdeti, sok önellentmondást tartalmazó nyilatkozatai óta nem beszélt a Szabónéhoz fűződő viszonyáról. Így már annak az újabb dokumentumnak a felbukkanását sem kommentálta, amely szerint nagyjából 800 millió forintot kért volna az örökösnőtől egyfajta sikerdíj gyanánt – az anyja számlájára.
Mára Csenger városában is, úgy tűnik, elült a vihar, alig valami emlékeztet a hatalmas örökségre. Legalábbis a felszínen. Ahhoz, hogy mélyebbre tekintsünk, a Makovecz-szobor talapzata valóban jó kiindulópont. A szobron ugyanis, amelyet Hoffmann Rózsa avatott fel 2012-ben, a következő felirat áll márványba vésve: „Állíttatta: »Gyermekekért, Egészségért, Szülőföldért Alapítvány«”. Erről az alapítványról gyakorlatilag semmit nem lehet tudni. Amikor az önkormányzatnál érdeklődtünk, azt mondták, nekik semmilyen közös ügyük nem volt az alapítvánnyal, azt javasolták, hogy az iskola igazgatóját kérdezzem meg. Kazamér Tibor, az iskola vezetője elmondta, Szabóné valóban támogatta az intézményt iskolai felszereléssel, kamerarendszer kiépítésével és a szobor felállításával is, de hogy az alapítvány mögött ki állhatott pontosan, azt nem tudta felidézni. Pedig az azóta megszűnt Szivárvány pedagóguslapnak 2012 októberében még lelkesen nyilatkozta a szoborállításról: „A németországi székhelyű, de csengeri kötődésű »Gyermekekért, Egészségért, Szülőföldért« alapítvány jóvoltából ezen az örökre emlékezetes napon egy csodálatos, bronzból készült Makovecz Imre-szobrot leplezhetett le Hoffmann Rózsa Államtitkár Asszony.”
De nemcsak Kazamér Tibor emlékezete vallott kudarcot az alapítvány ügyében, hanem az önkormányzaté is, hiszen a 2011. április 14-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvében az szerepel, hogy „Csenger Város Önkormányzata és a »Gyermekekért, Egészségért és Szülőföldért« Alapítvány között a 216/2010. (XI. 24.) CSKTH határozattal jóváhagyott szándéknyilatkozat alapján tervezett tanuszoda és wellness központ építése projekt” volt tervbe véve. A szándéknyilatkozat aláírása idején már az a fideszes Forján Zsolt volt Csenger vezetője, aki jelenleg is a polgármester, és aki többszöri megkeresésre sem volt hajlandó nyilatkozni az önkormányzat és az alapítvány, illetve a mögötte álló „örökösnő” közti kapcsolatról. Az mindenesetre kiderült, hogy 2015-ben a város vezetése Szabó Gábornét „Csengerért” kitüntetésben részesítette. A Magyari Ferenc jegyzőtől megkapott 2015-ös indoklás a következőképpen hangzott: „Felajánlásai az Ady Endre Gimnázium, a Makovecz Imre Általános Iskola és a Református Egyházközség részére kivívta városunk lakosságának elismerését és tiszteletét.”
Maláj Gabi
A helyszínen járva a lakosság tiszteletéről azért erősen megoszlott az általunk megkérdezettek véleménye. A leggyakoribb reakció, amikor Szabóné ügyére rákérdeztünk egy-egy csengerinél, a zavart mosoly és a legyintés volt. Persze mindenki hallott róla, mindenki emlékszik is „Marikára”, de elsőre sokan elhárítják a faggatózást. „Szabóék csak bábok voltak ebben az ügyben, ezt mindenki tudja – állítja a neve elhallgatását kérő középkorú nő –, és akik mozgatták a szálakat, nem akarják, hogy az egészről bármi is kitudódjon.” Nem is sokan hajlandóak beszélni az ügyről, de aki végül mégis kötélnek áll, az elég sok részletét vázolja a történetnek. Látható, hogy a kisváros társasági életét évek óta foglalkoztatja Szabóné története, és nem csak a Magyar Nemzet cikkének megjelenése óta. „Akárki is a hibás, ez egy tragédia – folytatja az előbbi nő –, lehet Budapesten röhögni az egészen, de hát mégis egy éven belül öngyilkos lett Marika férje és fia is.”
A Magyar Nemzet cikkeinek megjelenése előtt Szabóné ellen egy jelenleg Ceglédre, korábban Izsákra bejegyzett cég, a Kiskun Tender Kft. tett feljelentést csalás vádjával. Ők egy 75 millió forintos tartozást követelnek az örökösnőtől (azóta a sértettek száma meghaladta az egy tucatot, a Szabónétól követelt összeg pedig elérte a 600 millió forintot). Ebben az ügyben tartott is házkutatást a rendőrség Szabóék lakhelyén, és számos olyan iratot magukkal vittek, amelyeknek az országos botrány kirobbanásában is jelentősége volt. Az „örökösnő” férje a rendőrségi házkutatás után, de még a sajtóbotrány kirobbanása előtt felakasztotta magát. Szabóné egy ízben úgy nyilatkozott, hogy halála előtt a férje maga küldte el a dokumentumokat az akkor még Simicska Lajos tulajdonában álló napilapnak.
Hogy az örökségügy mikor kezdődött, nehéz megmondani, de 2009–2010 körül már körvonalazódnia kellett a háttértörténetnek. Az biztos, hogy a Szabó család ekkoriban próbált először kitörni a korábbi, anyagi nehézségekkel teli életükből; cégüket, az ital-, dohányáru- és élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó Maláj Gabi Bt.-t 2010-ben jegyeztették be családi házuk címére. A férj egyébként nyugdíjas határőr volt, aki építkezéseken dolgozva és kisebb fémipari megbízásokat elvállalva keresett nyugdíj mellett kiegészítő bevételt a családnak. Szabóné háztartásbeli volt, aki alkalmi munkákat vállalt, mint a helyiek elmondták, mosogatástól gyümölcsszedésig bármit.
Amikor a cégnévre rákérdeztünk egy csengeri vállalkozónál, azt tudtuk meg tőle, hogy a név a férj beceneve volt, jobban mondva már az ő apjáé. „Az öreg Szabó Gabi kocsis volt a téeszben, nagydarab, szorgalmas ember. És ilyen barna, cserzett képe volt neki, ezért nevezték el Malájnak, ez aztán rajta maradt a családon.” A Maláj Gabi Bt. cégvezetőjeként az akkor 22 éves fiuk, Szabó Gábor lett bejegyezve. „Apai ágon mindenkit Szabó Gábornak hívtak – tette hozzá az általunk megkérdezett vállalkozó –, mindet Malájnak becézték, Marikát meg Malájnénak. És mindegyik férfi megkötötte magát végül.” Mint kiderült, a kocsisként dolgozó nagyapa, a nyugdíjas határőr apa, majd 2019 elején a mindössze 31 éves italboltvezető fiú is felakasztotta magát.
„A Maláj Gabi nagyon rendes ember volt – meséli egy férfi, aki többször is együtt dolgozott a férjjel –, fiatalabb korában is ismertem, sose volt baj vele. Aztán elkerült Nyíregyházára, és a Marikával jött haza, ami nagyon nem tetszett az apjának.” Az a tény, ami a családon belül feszültségeket gerjesztett, vagyis, hogy Szabóné rendezetlen családi háttérből jött, állami gondozásban nevelkedett, az örökségtörténetben is fontos szerepet játszott később. Amikor ugyanis arra hivatkozott Szabóné, hogy az általa nem ismert, hiszen korán Nyugatra távozott és ott elhunyt apja után jár neki a busás örökség, nem a név, hanem a vér szerinti apjára gondolt. Persze nehéz kiigazodni a családi legendárium fantasztikus történetváltozatai között, ahol az apa hol híres zenészként szerzett vagyont, hol strómanként gazdagodott meg a hidegháborús időszak illegális német fegyverkereskedéséből. Az mindenesetre szilárd pont, hogy nem arról a Matkó Lajos Árpádról (a név szerinti apáról) van szó, akivel – pontosabban akinek Debrecenben bekövetkezett halálával – a Kósa Lajost menteni igyekvő jobboldali sajtó bizonyítani próbálta Szabóné történetének hiteltelenségét.
Akár hagyott valamennyi pénzt a vér szerinti apa soha sem látott lányára, akár nem, és akármekkora volt is ez az örökség, 4 ezer euró, 4 milliárd, vagy – ahogy legutóbb utaltak rá – ennek is a duplája, az egyetlen biztos eleme a történetnek, hogy Szabóné egy évtizeden át a legmeglepőbb helyekről kapott támogatást szélmalomharcához.
Petőfi utca
Amikor a Maláj Gabi Bt.-t bejegyezték, és megnyitották a Hunyadi utcában az italboltjukat, a Szabó család már nem a céghelyként is bejegyzett Móricz Zsigmond utcai ingatlanban élt, hanem néhány sarokkal beljebb, egy Petőfi utcai nagy családi házban. Ez az ingatlan akkor az Agrova-Bio Kft. tulajdona volt, a ház korábbi tulajdonosai, Vajda Sándor és felesége 2009-ben adták el az ingatlant saját cégüknek. A jelenleg Agrova Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. néven bejegyzett nyíregyházi cég legismertebb terméke a Phylazonit talajjavító baktériumtrágya (a vörösiszap-katasztrófa után a cég fel is ajánlott 7,5 millió forint értékű trágyát az érintett településeknek). A huszonegy főt foglalkoztató és több milliárd forintnyi forgalmat lebonyolító családi vállalkozás vezetője a csengeri ingatlan egykori tulajdonosa, Vajda Sándor, cégvezető társa pedig fia, Vajda Péter. Értesüléseink szerint az utóbbi állt kapcsolatban Szabóékkal, és ő járult hozzá ahhoz is, hogy a családi cég tulajdonában álló ingatlanba költözzön az „örökösnő” családja 2009-ben. Szabóék 2015-ig nyolc alkalommal adtak be tulajdonjog-bejegyzési kérelmet az ingatlanra, mindannyiszor sikertelenül. Ugyanakkor 2009 végén a nyíregyházi Budapest Bank-fióktól jelzáloghitelt vettek fel a házra 110 millió forint értékben. Kérdés, milyen alapon kaphattak ekkora összeget – már ha valóban megkapták a pénzt Szabóék – úgy, hogy nem voltak bejegyzett tulajdonosok, illetve hogy a ház értéke a hitel összegének legfeljebb a töredékét fedezi. A keretbiztosítéki jelzálogjog arra utal, más ingatlanokat is bevontak a hitelügyletbe, de ezek mibenléte egyelőre nem világos. És nem világos az sem, hogy Vajda Péternek mindebben milyen szerepe vagy érdeke volt, továbbá az is kérdés természetesen, hogy ha hozzájutottak, mire költötték e jelentős összeget a korábban alkalmi munkákból tengődő Szabóék?
Nem lehetetlen, de irreálisan sok véletlen kellene ahhoz, hogy semmi köze ne legyen a Vajdáék ingatlanjára terhelt hitelösszegnek Szabóék hamarosan megnyílt családi italboltjához – illetve ahhoz, hogy a Szabóné, azaz a „németországi székhelyű, de csengeri kötődésű” Gyermekekért, Egészségért, Szülőföldért Alapítvány kifizette a város helyett Makovecz Imre szobrát, s elkezdték az önkormányzattal együtt tervezni a városi uszodát és wellnessközpontot. És persze elindult a maga útján az örökségsztori is.
Ezekben az években annyit jótékonykodott Szabóné, hogy 2015-re kiérdemelte a már említett „Csengerért” kitüntetést. Az ennek indoklásában szereplő három intézmény, „az Ady Endre Gimnázium, a Makovecz Imre Általános Iskola és a Református Egyházközség” vezetőit megpróbáltuk elérni, hogy a támogatás mibenlétéről tájékozódjunk. Közülük csak az általános iskola vezetője állt velünk szóba. A gimnázium igazgatója a folyamatban lévő nyomozásra hivatkozva nem válaszolt a kérdéseinkre, a református lelkész, Tőkés Zoltán megkeresésünkre felháborodottan annyit reagált, hogy az eset még az ő 2016-os beiktatása előtt történt, keressük meg az elődjét. A Tiszántúli Református Egyházkerületnél azonban – a nyugdíjazására hivatkozva – megtagadták, hogy bármiféle információt vagy elérhetőséget adjanak ki Bartha Gyula korábbi csengeri esperesről. Bartha a Makovecz-szobor avatásán is részt vett, és az Index által 2018 márciusában megkérdezett helyiek szerint a nyomozás során „őt is elvitték a rendőrök, aztán kiengedték, és elköltözött Debrecenbe”.
Kígyó és kaszinó
A tény, hogy Csenger és a térség számos tehetősebb, befolyásosabb figurája beszállt Szabóné örökségügyébe, önmagában is elgondolkoztató. Ahogy Helmeczy László, az „örökösnő” ügyvédje is felhívja rá a figyelmünket: „Itt vezető politikusokról és üzletemberekről van szó, akik éveken át követtek egy iskolázatlan háztartásbelit. Hát mégis, mire gondoljunk ezután, ilyen könnyű lenne őket becsapni?” Azt az általunk megkérdezett helyiek is mind kizártnak tartják, hogy Szabóné egymaga képes lett volna erre a hatalmas csalássorozatra – mint ahogy a feltételezett örökség ügyeit sem tudta volna egyedül intézni. „Nem beszél nyelveket, nincs üzleti, pénzügyi tapasztalata, életében nem utazott szinte sehová” – sorolja Helmeczy. A csengeriek többféle háttértörténetről hallottak már, volt, aki egy új Mészáros Lőrinc létrehozásának a kísérletét látja az ügyben, van, aki pénzmosó maffia áldozatának gondolja az asszonyt, és olyan is akad, aki szerint valóban csaló, de egyben áldozat is, mert a még nagyobb csalók, a politikus haszonlesők helyett viszi el a balhét. „Akárhogy is volt – mondja egy helybeli férfi –, én láttam, mert dolgoztam ezeken az összejöveteleken, amelyeket a Szabóné fizetett, és ott volt az összes nagyokos, az ügyvédektől az orvosokon keresztül az iskolaigazgatókig mind. Meg a Kósa is lejárt, nem hagyott volna ki egy alkalmat sem.”
Arról, hogy milyen szálon kapcsolódott össze Szabóné és Kósa Lajos, eltérő történetek keringenek. Elhangzott, hogy az asszony korábbi ügyvédje adta a fülest a politikusnak, hogy itt milyen vagyonról van szó, és aztán Kósa kereste meg a nőt; de arról is volt szó – és Szabóné maga is ezt nyilatkozta –, hogy ő kért segítséget Kósától közös ismerősükön, Orendi Mihályon keresztül. Arról, hogy a segítségkérés mire vonatkozott, megint csak eltérő történetek vannak: felmerült, hogy az óriási vagyon befektetésében kért segítséget Szabóné, de ő nyilatkozta azt is, hogy a sikertelen hotelvásárlási ügyét követő pereskedésben fordult Kósához támogatásért.
Szabóné 2010-ben mert először igazán nagyot álmodni, és bejelentkezett a csődközelbe került gödi Pólus Palace luxusgolfszálló kivásárlására. A kalandos előéletű (kígyófarmokkal és vízicsúszda-gyártással induló, majd kijevi kaszinóba és görög nyaralóhelyekbe fektető) Pólus Péter gigaberuházása volt a 2000-es évek közepén az ország legnagyobb luxushotel- és golfpálya-építése Gödön (lásd: Hol golf, hol nem golf, Magyar Narancs, 2012. július 26.). A komplexum 2005-ös megnyitására a sportág zsenije, Tiger Woods is hivatalos volt, és az azt követő években egy darabig úgy tűnt, a gazdasági, közéleti és politikai elit találkozópontja lesz a Pólus Palace. A CIB Bank 5,6 millió eurós hitelével és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) 2,5 milliárd forintjával felduzzasztott projekt az évtized végére fizetésképtelenné vált, és 2010 márciusában a golfklub bezárt, decemberben pedig elkezdődött az üzemeltető cég felszámolása. Előtte azonban Pólus egy pillanatra bizakodó volt: „2010 áprilisában még egy titokzatos befektető közeli színre lépéséről nyilatkozott, aki kifizette volna a bankot is, meg az MFB tulajdonrészét is megvette volna.” Ugyanezekben a hetekben háromszáz kilométerrel távolabb, az Agrova-Bio Kft. tulajdonában lévő Petőfi utcai ház kocsibeállóján feltűnt egy Pólus Palace felirattal matricázott, vadonatúj mikrobusz is, mint kiderült, a Szabó család birtokában.
Hogy a fedezet hiányában meghiúsult szállodavásárlás, az azt követő per az MFB-vel szemben milyen módon kovácsolta össze a csődközelbe jutott milliárdost a teljes ismeretlenségből előlépő „örökösnővel”, csak találgatni lehet; mindenesetre Szabóné ezután született legkisebb fiának a keresztapja Pólus Péter lett. Az sem derül ki egyhamar, hogy az MFB-perben bármilyen formában segített-e Kósa Lajos Szabónénak. Mindenesetre akkor nem ítélték el, és röviddel ezután Kósa aláírta a később oly híressé vált megbízási szerződéseket az állami kötvényvásárlásra a csengeri asszonnyal.
2012 őszén létrejött egy meglehetősen homályos tevékenységi körű, de hangzatos nevű cég, az Észak-Atlanti Kft., amelyben Szabó Gáborné mellett Kósa Lajos közvetlen köre, korcsolyaszövetségbeli társai, Orendi Mihály és Fiák István is részt vett. A cég székhelyeként ráadásul az a Zákány utca 4. lett bejegyezve, ami a Debreceni Sportuszoda címe is – mindez még Kósa polgármestersége idején.
Ami Szabónéval történt ezek után, az jórészt ismert események láncolata a „Csengerért” kitüntetés átvételétől (átadta Forján Zsolt polgármester) a svájci kiutazásokon, az örökség hívószavával kicsalt vagy elnyert anyagi támogatásokon és kölcsönökön át a 2018-as összeomlásig, férje, majd fia öngyilkosságáig, a svájci őrizetbe vételig és a magyarországi házi őrizetbe való helyezésig. Úgy tűnik, szinte mindenki elfordult tőle, ám a botrány kellős közepén feltűnt – igaz, nevét eltitkolva – egy ismerős arc. Amikor az Index stábja 2018 tavaszán Csengerben informálódott az örökösnő ügyében, egy magát a család megbízottjának nevező férfi mutatott nekik – amúgy semmit sem bizonyító – banki dokumentumokat. A férfi Szabóné gyermekének keresztapjaként hivatkozott magára, így hát nemigen lehetett más, mint Pólus Péter. Az egykor szebb napokat látott üzletember (2007-ben még az év vállalkozójának választották), a köztes időben bányászati érdekeltségei felé fordult, ám mindkét korábbi cége, a rudabányai volt vasérclelőhelyen bárium-szulfát kitermelését tervező Pólus Kincs Zrt., illetve a dolomit- és mészkőbányászatban utazó Rudagipsz Mix Kft. felszámolás alá került. Ellenben a szintén rudabányai érdekeltségű és jelenleg is aktív HUN Érc- és Ásványfeldolgozó Kft. tagjai között jelen van Pólus, bár nem a saját nevén, hanem egy titokzatos, a Dubai World Trade Center címére bejegyzett Solar Power Ltd. nevű cég igazgatójaként. Ebbéli funkciójában vásárolt tavaly januárban 3,1 milliárd forintért részesedést a HUN Érc- és Ásványfeldolgozó Kft.-ben, ám csak 49 százalékot, ami mindenképpen érdekes, hiszen a maradék 51 százalékot az üzlettárs Varga’s Invest and Consulting Zrt. szerezte meg mindössze 3 millió forintért.
De nem ez volt Pólus Péter 2019-es évének legkülönösebb manővere. Miközben Helmeczy Lászlótól érdeklődtünk a Szabónéval szemben megyeelhagyási tilalomra enyhített bűnügyi felügyeletről, az ügyvéd elmondta, hogy ügyfele jelenleg Fehérgyarmaton él, de már kérvényezte számára, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg helyett Budapestre tegyék át a bűnügyi felügyelet helyszínét. A kérvényét a bíróság be is fogadta, hiszen a nő időközben újra megházasodott, és férje révén fővárosi címre kíván költözni. Fel is vette új férje nevét, azaz már nem Szabónénak hívják, hanem Pólusnénak – az „örökösnőt” ugyanis épp a volt milliárdos vette el, aki egyébként a nő ellen indított büntetőügy egyik tanúja is, akit a nyomozó hatóság már két alkalommal is kihallgatott. Azzal viszont, hogy házastársakká váltak, a törvény értelmében ezentúl megtagadhatja a büntetőeljárás során, hogy feleségéről tanúvallomást tegyen.
*
A Szamos-parti kisvárosban jelenleg kevés dolog emlékeztet az elmúlt évtized egyik legkülönösebb történetére. A Makovecz-szobor talapzatán ott olvasható még a felirat a talán soha nem is létezett alapítvány támogatásáról. A külvárosban ott áll még üresen a Maláj Gabi Bt., az öngyilkosságba menekülő Szabó fiú egykori italboltja levágott elektromos vezetékkel, gazos árokparttal. A Petőfi utcai házban, ahol Szabóék évekig éltek, ma már egy új család rendezkedett be. A gimnázium, a református gyülekezet, az általános iskola nem büszkélkedik az egykori jótevő adományaival. Az önkormányzat is inkább hallgat róla, hogy valamikor Szabóné örökségéből akartak városi wellnessközpontot építeni.
A mesés vagyon helyett végül állami támogatással készült el a város uszodája, amelyet maga Orbán Viktor adott át 2017-ben a Szent István tér végében, szemközt az államalapító király 2000-ben felállított lovas szobrával. Az uszoda Makovecz-hommage jellegű homlokzatán túl, kicsivel távolabb ott a nemrég felújított focipálya, és még azon is túl a vadonatúj műfüves edzőpálya is. A jelenleg a megye kettőben vitézkedő Csenger FC tavaly két összegben összesen 825 millió forintot kapott a kormánytól pályarekonstrukcióra és -építésre. Ahogy egy helybeli megjegyzi, ha még egy pályát építenek, az már át fog lógni Romániába. Csengerben, úgy tűnik, minden visszaállt a magyar hétköznapok kerékvágásába.
