"Úgy kell átalakítani az adórendszert, hogy a vagyont terhelő adók aránya magasabb legyen, és akinek nagyobb vagyona van, fizessen többet" - magyarázta a július 4-i kormányszóvivői tájékoztatón Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, miért van szükség az új típusú, a jövedelem helyett a tényleges vagyoni helyzetet szem előtt tartó adó bevezetésére. Csakhogy az újraírt koalíciós szerződésbe is bekerült ingatlanadót a nagyobbik kormánypárt képviselői
nehezményezik,
a törvényjavaslatot őszre ígérő Pénzügyminisztérium (PM) pedig semmit nem hajlandó elárulni a részletekről.
Az ingatlanok megadóztatása 1997-ben került először szóba, de a közelgő választások miatt a parlament lesöpörte az asztalról az ötletet. A Fidesz pénzügyminisztere, Járai Zsigmond szintén kacérkodott a gondolattal, de mivel az ezredfordulón jól alakultak a költségvetési bevételek, az Orbán-kormány sem reszkírozott, nem akarta bosszantani a megtakarításait féltő lakosságot. 2003-ban a László Csaba irányította PM egy új tervezettel állt elő, melyet a sajtó idő előtt kiszivárogtatott. Miután a média - félreértve a pénzügyi tárca szándékait - arról tudósított, hogy a kormány súlyos százezrekkel fogja terhelni a tulajdonosokat, az MSZP vezérkara valóságos össztűz alá vette a kabinetet, a minisztérium pedig visszatáncolt. A tavalyi választások után az államháztartási hiány miatt aggódó pénzügyi elemzők már valósággal követelték az ingatlanadó kivetését, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi adórendszer igazságtalan, túlbonyolított, az adóhivatal nem éri el a szürke és feketegazdaságban keletkezett milliárdos vagyonokat. Az ÉS 2006. április 29-i számában megjelent Utolsó esély című tanulmány közgazdász szerzői - Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter - leszögezték, hogy az ingatlanadó bevezetését csakis az adóreform részeként tartják elfogadhatónak, sőt terveik szerint ez lenne a közteherviselés átalakításának sarokpontja.
A kabinet viszonya az új adónemhez az első perctől ellentmondásos volt. A májusban beterjesztett kormányprogramban mindössze annyi szerepelt, hogy a ciklus végére mérsékelik a közterheket, illetve egyszerűbb, átláthatóbb rendszert alakítanak ki. A költségvetés ráncba szedését ígérő Új Egyensúlyban már előkerült, 2008-ra időzítve "az átlagos mértéket meghaladó lakás- és üdülőingatlanokra" kivetendő teher bevezetését, az Országos Érdekegyeztető Tanács tavaly június 10-i ülésén pedig a miniszterelnök is letette a garast az új adónem mellett. Ennek megfelelően a nyár végén bekerült az EU-nak szánt konvergenciaprogramba is - ám úgy tűnik, addigra megingott az elszántság. A határidőt ugyan 2008-ban határozták meg, de hozzátették: az ingatlanadóból származó "bevétel nem szerepel a bevételi számítások között, hanem a hiánycélok megvalósításának biztonsági tartalékát növeli". Több hónapnyi csend után a PM második embere, Katona Tamás hajlandó volt megosztani a sajtóval a minisztérium elképzeléseit, de a kormányfő és a tárcavezető a bejelentést magánakciónak minősítette, az államtitkárnak pedig távoznia kellett. A minisztérium azóta titkolózik, lapunk érdeklődésére mindössze annyit közöltek, hogy "a szabályok részleteinek kidolgozása folyamatban van".
"Már tavaly jeleztük, hogy az ügy nem tűr halasztást, hiszen az új adónem kivetésének kétéves felvezető szakasza van, tehát már 2006-ban ki kellett volna dolgozni a tervezetet" - mondta a Narancsnak Csillag István közgazdász, a Medgyessy-kormány SZDSZ-es gazdasági minisztere. Egy dologban ugyanis a koalíciós felek egyetértenek: az ingatlanadóból származó bevételeknek az önkormányzatokat kell gazdagítaniuk. Márpedig az ingatlanadóról szóló törvény megalkotása után átmeneti időt - közel egy évet - illik biztosítani a településeknek, hogy felbecsüljék az ingatlanok értékét, és beépítsék az új adónemet a költségvetésükbe. Ráadásul a tulajdonosok számára is biztosítani kell az ellenvetés, a "fellebbezés" lehetőségét, ami akár még egy év csúszást eredményezhet. Bár Veres János pénzügyminiszter tavaly még arról beszélt, hogy az év végéig az Országgyűlés elé terjesztik a tervezetet - a Brüsszelnek tett ígéret csak így lett volna tartható -, az őszi törvényalkotási programból kihagyták az ingatlanadót. A tavasziban áprilisi határidővel már szerepelt, mégsem került a parlament elé, a kormány idei munkatervét meghatározó, február 15-én ismertetett dokumentumból pedig ismét kifelejtették.
"Ha önkéntes alapon működik, akkor nem sok értelme lesz" - állítja Zara László, az Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke. Eredetileg ugyanis egységes és kötelező adóról volt szó, de a múlt héten Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője már azt hangsúlyozta: meg kell adni a lehetőséget az önkormányzatoknak, hogy
maguk döntsék el,
szükségük van-e egyáltalán az ingatlanadóból származó bevételekre. Jelenleg négyfajta, ingatlanokat érintő - építmény-, telek-, kommunális és idegenforgalmi - önkormányzati adó létezik, de a települések vezetői nem szívesen élnek velük, nem akarják a választóikat ingerelni. Jellemző, hogy míg tavaly a lakásra kivethető építményadóval mindössze 378 önkormányzat élt a 3200-ból, a nem lakásként jegyzett ingatlanokra 732 önkormányzat vetett ki ilyen adót. Az ingatlanadó ügye - függetlenül attól, hogy kötelező vagy önkéntes lesz - ezért elsősorban politikai és nem gazdasági kérdés. Varga Mihály, a Fidesz szakpolitikusa lapunknak azt mondta, tisztességtelen, hogy az államháztartást kisiklató szocialisták és szabaddemokraták most a zömükben ellenzéki vezetésű önkormányzatokra hárítanák az új adónem kivetésének felelősségét. "A települések sokszor százmilliókat költenek egy-egy városrész rehabilitációjára, melynek köszönhetően jelentősen megugranak az adott terület ingatlanárai, jogos elvárás tehát, hogy az önkormányzatok visszakapjanak valamit. Úgy vélem, egy ilyen ingatlanadó hosszú távon az önkormányzatiságot erősítené, ám így biztosan kevésbé lesz alkalma a nagy vagyongyarapodások ellenőrzésére" - mondta a Narancsnak Máté Dániel közgazdász.
A szakértők szerint a jelenlegi ingatlanjellegű adókat mindenképpen el kell törölni, hiszen többek között ezek az adónemek felelősek a rendszer átláthatatlanságáért, bonyolultságáért. Miután az Európai Bíróság vizsgálatot indított a helyi iparűzési adó (hipa) ügyében - azt feltételezve, hogy bújtatott forgalmi adóról van szó, melyből az uniós szabályok szerint a tagállamok csak egyet vethetnek ki -, a PM-ben felvetődött, hogy az ingatlanadóval váltsák ki a hipát. Csakhogy az európai bírák tavaly ősszel a magyar iparűzési adóhoz hasonló olasz közteherről már kimondták, hogy nem tekinthető forgalmi adónak, így biztosra vehető a hipa "megmenekülése" is. Márpedig ha a települések választhatnak, akkor szívesebben szednek iparűzésit, mivel ezt nem közvetlenül a választópolgárok, hanem a vállalkozások, cégek fizetik be. Míg tavaly 2651 önkormányzat szedett ilyen adót 380 milliárd forint értékben, addig az ingatlanjellegű terhekből mindössze 68 milliárd folyt be. A kormány a konvergenciaprogramban úgy kalkulált, hogy az új adóból a GDP 0,3 százalékának megfelelő, közel 75 milliárd forint bevétel képződne. Az ingatlanadó tehát nem képes kiváltani a hipát, az iparűzési és az ingatlanjellegű adók eltörlése közel 400 milliárd forint bevételkiesést eredményezne az önkormányzatoknál. Viszont ha a cégek ingatlanjait terhelő, újonnan bevezetendő adó mellett megmarad a hipa is, akkor valószínűsíthető, hogy az ingatlanadó előbb-utóbb az Alkotmánybíróságon köt ki - biztos lesz olyan vállalkozó, aki az arányos közteherviselés elvére hivatkozva megtámadja.
Egyelőre tisztázatlan,
hogy mely ingatlanokra vetik majd ki (az Új Egyensúly például csak a magánlakásokat és az üdülőket említi), és miképpen számolják ki a lakások, épületek értékét. A közintézmények vélhetően mentességet kapnak, a céges ingatlanok ügye pedig vitatott. Csillag szerint a jogcímeket törvényben szabályozva lehetővé kellene tenni, hogy a középületek mellett az önkormányzatok további ingatlanokat is felmenthessenek (például szociális alapon) az adófizetés kötelezettsége alól, lemondva akár a bevételeik 20 százalékáról is.
Az értékbecslésre egyébként több módszer kínálkozik. A kormányzat megteheti, hogy központilag megszab egy négyzetméterárat, de ez nem lenne tekintettel az ingatlanok forgalmi értékében megmutatkozó regionális különbségekre. Míg a Rózsadombon egy épület százmilliókat ér, a Cserehát falvaiban vagy egy alföldi tanyán ugyanakkora alapterületű - és építési költségű - ház gyakorlatilag eladhatatlan. Katona Tamás őszi bejelentésében 9,5 milliós (a miniszterelnök pedig egy tanácskozáson 5 milliós) alsó értékhatárt említett, de a lapunk által megkeresett szakemberek nem tartják jó ötletnek a központilag meghúzott alsó vonalat, hiszen így egy sor szegény önkormányzat egyáltalán nem lesz képes adót kivetni - nem lévén ekkora értékű épület a településen. Egyedül az ingatlanok egyenkénti felmérése (a forgalmi érték, a közüzemi ellátottság, a közlekedési lehetőségek, a tulajdonos beruházásainak beszámítása) adna reális képet, és tenné lehetővé egy országos vagyonkataszter kialakítását, de ez rendkívül hosszú és költséges folyamat. Így tehát egyedül az illetékhivatalok adatbázisai jöhetnek szóba, amelyek alapján az önkormányzatok a településeken belül is külön övezeteket alakíthatnának ki.
Az elmúlt egy év folyamán kiszivárgott információkból arra lehet következtetni, hogy a PM sávozni fog. Tavaly a Magyar Nemzet egy állítólagos pénzügyminisztériumi tanulmányra hivatkozva arról írt, hogy a kormány öt kategóriát állított fel. Eszerint 10 millióig 0,15 százalék, a 10 és 20 millió közötti ingatlanok esetében 0,3 százalék, 20 és 50 millió közöttieknél 0,5 százalék, az 50 és 100 millió közöttieknél 1 százalék, a 100 millió felettieknél pedig 0,15 százalék lenne az ingatlanadó értéke. Ebben az esetben a törvényalkotónak érdemes figyelembe vennie a tavaly bevezetett luxusadó tapasztalatait: a PM közel egymilliárdos bevételre számított, de 2006-ban mindössze 103,5 millió forint folyt be. Ugyanis az adófizetési kötelezettséggel terhelt, százmillió forintot meghaladó értékű lakóingatlanok tulajdonosai valóságos sportot űztek abból, hogy az otthonaikba bejelentették a rokonaikat, majd társasházat alapítva 100 milliónál kisebb értékű lakásokat alakítottak ki. Veres János - lényegében beismerve a "Száz lépés" részeként bevezetett adónem kudarcát - a múlt héten bejelentette: jövőre 50 millióra csökkentik a luxusadó értékhatárát. Nyilvánvaló, hogy a kisebb-nagyobb trükközéseket csakis hatékony ellenőrzéssel lehet kiküszöbölni, amire a vagyongyarapodás-vizsgálatok jelentik a megfelelő megoldást (erről lásd cikkünket a 10-13. oldalon).
Akárhogyan dönt is ősszel a kormány, az ingatlanadó bevezetése óriási felháborodást szül. A magyarok többsége ugyanis főleg ingatlanba fekteti a vagyonát. Az Ingatlanszövetség számításai szerint Magyarországon 4,2 millió lakóingatlan van - az átlaglakásár 20 millió forint -, a lakosság döntő többsége pedig saját lakásban lakik. Az adószakértők máris "kettős adózásról" beszélnek arra hivatkozva, hogy a tulajdonosok a már egyszer megadóztatott jövedelmükből vették az ingatlanadó miatt adótárggyá váló lakásaikat. Ugyanakkor komoly fejfájást okoznak majd az önkormányzatoknak azok a drága ingatlanok, amelyeket a tulajdonosaik örököltek, nem beszélve az értékes belvárosi lakásokban élő nyugdíjasokról, akik még a közüzemi számlákat is nehezen fizetik ki. Az új építésű lakások döntő többségét a fiatal és középgeneráció hosszú lejáratú hitelből vásárolta, 50-80 ezer forintos havi részletre. Amennyiben ezek a csoportok mentességet kapnak, jelentős számú ingatlan kerülhet ki az adónem hatálya alól.
"Túl macerás, politikailag kockázatos. Jó, ha 100 milliárd befolyik belőle, ezért nem érdemes provokálni a választóinkat" - magyarázta egy neve elhallgatását kérő szocialista képviselő, miért nem támogatja az ingatlanadó bevezetését. De éppen az utóbbi fél évben lefolytatott vagyonvizsgálatok bizonyítják, hogy a több százmilliós villák eltitkolt jövedelmekből épültek, ideje lenne tehát megadóztatni a rendszerváltozás óta felhalmozott és az APEH elől elrejtett vagyonokat. "2003-ban sem az volt a fő kérdés, hogy mennyi bevétel származik belőle, a lényeg, hogy törjük át a kapukat, tegyük igazságosabbá a hazai közteherviselést" - érvelt az ingatlanadó mellett László Csaba expénzügyminiszter, a KPMG adópartnere.
